Üzen a múlt - Dramatizált életképek Erdélyből
Az ifjúságnak „üzen a múlt” Buksa Éva Mária könyvének alapgondolatával. A kötet a marosvásárhelyi Appendix Kiadó gondozásában jelent meg 2005-ben. Dramatizált jellemábrázolásai, élettörténetei életeszményt testálnak az utónemzedékre. Érdemes jobban ráfigyelni, mert itt és most nagy szükség van szellemiségére! Öt dramatizált életképe Erdélyhez kötődik, és árasztja magából a nevelői gondolatot. A történések hátterében a Kárpát-medence 18–19. századi közművelődési állapota és fejlődési törekvése követhető. Nemcsak a meglévő ismereteket gyarapítja, hanem a példamutató, nemes lelkű jellemek küzdelmeivel tudatosulnak, mélyülnek a hagyományos erkölcsi értékek is. Áttételesen érzékelteti a szűkebb haza igényét.
A dramatizált életsorsok első jelenetében a korszerű Marosvásárhely létrehozójának, Bernády Györgynek küzdelmes életpályáját ismerteti. Idealizált törekvéseivel igazolódik az a közkeletű nyilatkozat, hogy „a céltudatos alkotó ember legyőzhetetlen”, tehát feladni sohasem szabad. Bizonyítja ezt a második jelenet is, amely a „szent öreget”, a gyermektársadalom Elek apóját, Benedek Eleket önéletírása alapján idézi. Megelevenedik a 19. századi székely környezet az udvarhelyi kollégium gyermekeket szorongató reguláival, majd a székelység felemelésének elkötelezett vezéregyéniségének elveivel, állhatatos mozgósító tevékenységével. Ismerteti a 20. században induló erdélyi népi írók úttörő mozgalmát és íróit, költőit. Példájuk üzenete: „adósai vagyunk a földnek, amelyben születtünk s a népnek, amelyhez tartozunk.”
Az egyéni ambíció nemzetet szolgáló törekvéssé nemesedik Kazinczy Ferenc áldozatos életsorsában. A jelenetben összefonódik a valóság irreálisan a képzeletvilág által idézett nyelvújítóval, aki így közvetlenebbül számol be gyerekkoráról, életpályájának buktatóiról, törekvéseiről és érzésvilágáról. Az élethelyzetek epizódszerű felidézése módot teremt a kor kultúrtörténeti ábrázolására s a nyelvújítás vezérének sokoldalú jellemzésére. Üzenete: a jó szándékú tettrekészség, a tiszta lelkiismeret előfeltétele a belső harmóniának.
A negyedik képben Petőfi Sándor rövid maro
svásárhelyi tartózkodása, utolsó napjainak gyötrelmei, szorongató lelkiállapota vetül ki a lélekelemzés módszerével. Beleszövődik a képbe a 19. századi magyar színjátszás hajnala jeles képviselőivel, Egressy Gáborral és Kántorné Engelhardt Anna szerepeltetésével. Erkölcsi üzenete a jelenetnek: a nemzet érdekeinek fenntartás nélküli szolgálata s a megalkuvás nélküli helytállás.
Az utolsó kép példamutatója az első székely poéta, Baróti Szabó Dávid életpályája. A jelenet alaptónusát a 18. század szellemi törekvései nyújtják. Kiemelkedő gondolata: a szabadságeszme és az igazságkeresés. A kép fokozódó hangulatával az egész mű szerkesztése a zenekari művek zárótételére emlékeztet, a növekvő nyomatékkal erőteljesebben kap hangsúlyt a nevelői szándék: öntudatos hittel, bizakodó reménnyel védeni a nemzet kincsét, a nemzeti nyelvet. Ezt az erkölcsi kötelezettséget rója az ifjúságra a szerkesztő. Dicséretes munka.
Epikus színezetű színpadi mű lírai elemekkel átszőve. Események helyett lelkiállapotokat ábrázol. Nézeteiben azonosul hőseinek fennkölt érzelmeivel. Hasznos feldolgozás irodalmi körök számára, megragadja a romantikára hajlamos fiatalság érdeklődését. A jellemrajzok lényege az őszinte, odaadó feloldódás a közösségi törekvésekben, az önzetlenség, fegyelmezett kötelességteljesítés, öntudatosság. Nyelvezete a köznyelv. Próbálkozik a Deák-hatású archaikus nyelvvel, de ezzel inkább a nyelvújítási mozgalom jelentőségét érzékelteti.
Tiszteletet keltő szerénységgel ajánlja a szerző művét a szereplők nevét viselő iskolák számára, nevezetesen a Székelyudvarhelyi Tanítóképzőnek és az Érsemjéni Általános Iskolának. Vajon segítette a mű az iskolák irodalomköreit? Eljutott az erkölcsi nevelő szándék azokhoz, akiknek szánta írójuk?
•