A nagyszalontai Arany Múzeum újjászületésének bonyodalmai
A megszépített, kiteljesített emlékmúzeumot – több száz résztvevő jelenlétében – a délutáni órákban adták át a látogatóknak. Természetes, hogy az ilyenkor szokásos díszbeszédek el nem maradhattak. Eme alkalomra készített dobogóról Ecaterina Crăciun a Tartományi Néptanács nevében szónokolt, míg magyarul Horváth Imre, Szemlér Ferenc és jómagam beszéltem a költő halhatatlanságáról.
Az évfordulós ünnepség csúcspontjának az a félezer személy lehetett a tanúja, akit a Művelődési Ház nagyterme be tudott fogadni. A díszelnökség asztala mellől a Bukarestből érkezett Radu Boureanu költő és műfordító olvasta föl Aranyról szóló tanulmányát, amit Kacsó Sándor szépséges eszszéje követett. A Magyar Tudományos Akadémiát Tolnai Gábor képviselte. Beszéde közben egy váratlan technikai kellemetlenség következett be: a fölötte lévő, legfényesebb villanykörte ragasztó anyaga megolvadt, és a forró üveggömb hatalmas durranással éppen a vendég előtt csapódott az asztalra. Tolnai szemrebbenés nélkül folytatta előadását. A teremben ülők összesúgtak: – Látszik, hogy Pestről érkezett. Hozzászokott a robbanásokhoz...
Petru Groza államfő Arany János ünneplőihez című, magyar nyelvű levelét Szemlér Ferenc, a Román Írószövetség alelnöke olvasta föl. Groza ebben fölvetette egy Arany- és egy Iosif Vulcan-szobor felállításának az időszerűségét, kinek-kinek a maga szülőhelyén. – A díszbeszédek elhangzása után szünet, majd a váradi színészek műsora következett. Akiknek a részletes műsor a kezükben volt, meglepődve tapasztalták, hogy Nagy Sándor színész (később díszlettervező) nem szavalta el Arany Plevna című költeményét. E törlésnek különös a története.
A műsort összeállító elvtárs bizonyára örvendezve bukkant a tízstrófás Plevnára. Lám – mondhatta –, a nagy magyar klaszszikus ódát írt a törökök felett győzelmet arató orosz és román seregek dicsőségéről. Ezt mindenképpen beiktatjuk!
A vers hátterét és megírásának időpontját, mondandóját jól ismerő személy lehetett az, aki a főpróbán közbelépett, és töröltette a műsorból. (Antal Árpád egyetemi tanárra gondolok, akinek segítségére munkámban mindig számíthattam.) A szalontai poétáról, Petőfi elvbarátjáról tudnunk kell, hogy az oroszoknak sohasem bocsátotta meg, amiért a 48-as forradalom leverésében az osztrák császárnak segítettek. Plevnánál az történt, hogy kezdetben Ozmán pasa sikeresen védekezett, s e tényt Arany – elsietve – verssel üdvözölte. Ezt egészítsük ki azzal, hogy életében egyetlen szerkesztőségnek sem adta át közlésre.
*
A költőt nem csupán szülőföldjén ünnepelték, hanem Bukarestben, az Írószövetség székházának dísztermében is, ahol Radu Boureanu, Eugen Jebeleanu, Emil Giurgiuca, Veronica Porumbacu átültetéseiket mutatták be, Haralambie Grămescu pedig az első, teljes kötetnyi válogatást, amelyből a Toldi sem hiányzott.
Márciusban a kolozsvári és a nagyváradi színművészek telt házak előtt tartották szavalóestjeiket, nem szólva az egyetemi hallgatók, iskolások, falusi versmondók vetélkedéseiről. Mindezek ötven év távlatából is örömmel töltenének el, ha nem zavarnának az időközben napvilágra került mögöttes szándékok, s annak a tudata, hogy az ekkori pozitív pártpolitika csakhamar az ellenkezőjébe csapott át, ismételten igazolva a pártdiktatúra kiszámíthatatlanságát.
5 / 5•