Bácsika, harapósak a tehenek?
(Az 50-es években járt ide egy pártkaktivista, akivel többször szóba álltam. Mi nem voltunk kulákok, nem kellett félnem tőle. Egyszer megkérdeztem tőle, miért nem hagyták meg a szászokat a földjeiken, hogy ők is járuljanak hozzá a hadisarchoz, amit az oroszoknak kellett fizetni. Őket elkergették, s hagytak minket a magyarokkal, hogy kínlódjunk. Az aktivista azt mondta nekem, „Jeler úr, mi először a politikában akartunk nyerni, s csak utána megerősíteni a gazdaságunkat. Minket nagyon sokat segítettek a cigányok, velük építettük fel a pártot.” Látja, elmesélt nekem mindent. Ebből a faluból is először a cigányok lettek párttagok. Nekik adták a magas beosztásokat. De néhány évvel később már változott a helyzet, más irányt vett. Például engem, mivel jó gazda voltam, a falu közgyűlése megválasztott 1952-ben a társulás elnökévé. Nem a párt rakott oda, mint a cigányokat, hanem az emberek választottak meg. 1952-ben a környéken már megalakult a kollektív, de nálunk még csak a társulás, kollektív pedig csak 1962-ben lett. Engem elküldtek az udvarhelyi könyvelői iskolába. A központ Románandrásfalván volt, akkoriban Újlak, Andrásfalva és Hidegkút alkotott egy községet. Nem volt könnyű az élet. Össze kellett gyűjtsem az emberektől a búzát, bevigyem Héjjasfalvára, s kicseréljem fajbúzára. Nehezen értették meg az emberek, mire jó a változás. De ha tisztességesen dolgoztak, nem volt probléma. Amikor nálunk is létrejött a kollektív, megkérdezték: maradsz-e elnök? Nem maradok, mondtam. Inkább lementem a szenterzsébeti brigádhoz ellenőrnek, jobb volt. Elnökként mindig itattak, s emiatt gondok voltak a családban. Szenterzsébetről aztán Segesvárra kerültem, könyvelőnek.)
Kissolymos
Amikor megkezdődött a kollektív s a kulákosítás, a nagygazdák közül eleget megvertek. Az uram nem akart béállni, me’ kőmíves vót, de legutoljára csak bé kellött álljon. Vót itt egy öreg, Barabás Pista, családja nem vót, azt elvitték, s úgy megverték, hogy osztán rövidösön beléhótt. Magtalan vót, sok bírtokkal, nem akart béállni sömmiképp a kollektívbe. (B. I.)
A helyzet az, hogy égy ideig a kollektívbe jó vót. Meg tudott élni mindönki, nem kellött főjön a fejünk, hogy teremtsük elé a gabonát, élelmöt. Az embörök örvendtek is. Itt a faluba égyedül csak Barabás István nem akart béállni, no őt meg is verték. Azt beszélik, abba halt belé, de nem úgy van. Tüdőgyulladást kapott, erőssen fösvény embör vót, nem hagyta, hogy doktort hívassanak, s elvitte a betegség. Az vót a baj vele, hogy amikor szervezték a kicsi kollektívöt, 52-ben, s kezdték cserélgetni a fődeköt, ő nem akarta aláírni a birtokcserét, nem akart lemondani. No, osztán azok, akik itt a faluba szervezték az egésszet, megfogták, bévitték a néptanács pincéjibe, s ellátták a baját. Igaz, ettől se puhult meg, akaratos embör vót. (B. Gy.)
Itt Küssolymosba Simó Sándor szervezte a kollektívöt, bíztatott mindönkit, hogy álljon bé, legelőször a rokonságot állította maga mellé. Az úgy vót, hogy a negyvenös évekbe elszavalta égy Sztálin-ellenös versit, valami olyasmi vót benne, hogy akasszunk kötelet Sztálin nyakába, s emiatt a háború után erőssen megszorongatták. Azt mondták neki, szervezze meg a kollektívöt, ha nem, elviszik. De okoson csinálta: aki béállt a kollektívbe, azt ingyön kitaníttatták, Simó Sándor is taníttatta mindégyik gyermökit, kenyeret tudott adni a kezikbe. (I. P.)
A kulákokot osztán erőssen zargatták. Igaz, nem vót olyan sok kulák, kevés vót itt a tíz hektárosnál nagyobb gazda, s aki tehette, üdeibe szétíratta a fődeköt a gyermökeire, s így megúszta. Persze, olyan is vót, hogy nem is kellött vóna kulák lögyön, s mégis annak rakták, me’ valamelyik kommonista a haragosa vót. Akire osztán réaszálltak, annak vége vót. Vitték el. S ha nem vitték el, úgy megnyomoritották adókkal, hogy nem tudott élni. Olyan is vót, hogy a kvóta béadása után annyi gabonája se maradt, amivel vetni tudjon a követköző esztendőbe. (B. Gy.)
Itt Küssolymosba az első kollektívelnök égy cigány lött. Ahogy megtötték fejesnek, erőssen fejibe szállt a dícsőség, magos lóról beszélt mindönkivel. Uralkodott erőssen, pedig még írást se tudott. Hiába, ő kellött lögyön, me’ a faluból nem vállalta el más. Égyször möntünk az urammal ganézni, meg vót rakva a szekér, há’ jön az elnök, azt mondja, gyorsan rakják le a ganét, s vigyenek át Nagysolymosba, me’ égés van. Játszotta a nagyurat, hogy hagyjuk abba a munkát, s fuvarozzuk őt. Mű szögényök vótunk, nem kellött féljünk, aki kulák vót, nem mert szólni sömmit, me’ éccaka jöttek, s vitték el.
8 / 11 
•