Vologya bosszúja
– Meghalt? – az orosz bólintott.
– Megölte magát…
Hesse döbbenten ingatta meg a fejét. Gondolkozott, hogy folytassák-e. De Vologya magától kezdett beszélni.
– Tizennyolc éves koromban történt az, hogy… – hirtelen elhallgatott.
– Folytasd!
– Szóval akkor volt egy lány a faluban… Sokat találkoztunk… Beleszerettem. Már nagyon kívántam is, de ő még várni szeretett volna… Áhh… Ég az arcom. Pofon. Aztán apa kérdezget a lányokról… Azt mondta, hogy tud mindent. Aztán…
– Aztán?
– Aztán mondta, hogy kemény legyek vele… Egy nő nem packázhat velünk… mármint a férfiakkal… Teperjem le és adjak neki, még ha nem is akarja, akkor is…
– Ühüm…
– Aztán próbáltam megtenni… Nem tudtam, hogy kell csinálni… Elfutott tőlem…
– És nem történt bajod?
– Nem. Apa azt mondta, hogy kiment a bajból. Így is lett… Apától mindenki fél… A Vörös Hadsereg tisztje… Felmentettek a vád alól…
– Hogyan…?
– A bírónő mondta, hogy nem is voltam ott az esetnél, és az a két férfi, aki elkövette, elmenekült, ismeretlen helyre távozott… Lezárult a nyomozás…
– És nem bántott a lelkiismeret?
– De nagyon… De apa elmesélt egy történetet…
– Milyen történetet?
– Hát, mikor Magyarországon volt katona. A felszabadítók közül való volt. A magyarok kedvesen fogadták… A hős szovjet sereget magyar családoknál szállásolták el. Felhatalmazták, hogy rekviráljanak élelmet, mert az ellátmány a magas rangú tiszteknek sem volt elég. Hát apát nem kellett biztatni. Egy polgári családhoz kerültek, ketten, tisztek… Valami Róma… Rómaifürdőre vagy hová… Gyönyörű villák voltak ott… Olyan egy sem volt a mi falunkban, bizony ám! Persze tüzelő sem volt… Aztán november végén kezdett hideg lenni… Zokon vette a család, hogy a parkettát tüzelték el. Aztán a festményeket is kivágták… Valami virág volt rajta vázában… „Csendélet” – azt mondták a magyarok. Hát őket ez nem érdekelte… A lovakat meg a nappaliban helyezték el… Az jó tágas volt. Egyik este apa mulatni akart… A házigazda – akivel akkor már megromlott a viszonya valami miatt – nem tudott bort adni. Csak Pitralon volt pár üveggel… Hát azt itták meg apáék… Az ital megvolt… Már csak a nő hiányzott… A feleségnek az altiszt csapta a szelet, az öreget addig becsukták a másik szobába… A leányzó, aki tizenöt éves hús-vér teremtés volt, apának kellett… Addig csak rejtegették, babával játszatták, hogy kislánykának tűnjön… Azt hitték, hogy apa nem lát át a szitán… Az öregasszonyt az altiszt magáévá tette, a leány ellenállt, de apa akkor már annyira részeg volt, hogy elaludt… Aztán persze az altiszt is… Reggelre viszont azt vették észre, hogy a család elmenekült… Na, erre haragra gerjedt apa… „Megkeserülik még ezek a büdös magyarok… Csak jöjjenek vissza… Akkor majd megbosszuljuk…” – még most is itt cseng a fülemben, ahogy mesélte. De csak nem jöttek vissza… Három nap múlva apát a részlegével együtt elvezényelték… Nem akarta úgy hagyni az egészet, már minthogy megtorlatlanul, hát elhelyezett négy taposóbombát a lakásba, egy-egy rejtett zugba… „Ne gondolják ezek, hogy kukoricázhatnak velünk, szovjetekkel.” Meg valami üzenetet is elrejtett, hogy tudják, ő volt az… „Szóval így kell viselkedni ezekkel!” – mondogatta gyakran nekem. Kicsit megnyugodtam…
– Úristen… ettől???
– Hát… Akkor úgy éreztem, igaza volt.
Hessének a feje sajgott a hihetetlen történettől. „Mindjárt szétpattan a fejem. Be kell vegyek valamit. Jól van… jól van. Mindjárt vége van” – úszkáltak a verítékében a töredezett gondolatok. Már kezdte összerakni az eseményeket, s ez borzalommal töltötte el.
– Aztán Magyarországra került – suttogta erőtlenül.
– Igen. A KISZ szervezett csereüdültetést a szovjet szervezettel, és így megismerhettem a magyar lányt, akit feleségül vettem.
– Egyből Magyarországra költöztek?
– Igen.
– Fel sem vetődött, hogy a maga hazájában éljenek?
– Ááá… Ott még beszűkültebb volt az élet.
– És az apja?
– Akkor már meghalt.
– Hol éltek?
– Először a feleségem szüleinél.
Kopogtak az ajtón. Utána szinte rögtön bedugta a fejét a rendőrtiszt. Hesse azonnal intett neki, hogy meg ne szólaljon. A nyomozó élénken gesztikulált, hogy megoldódott a rejtély. Hesse intett neki, hogy inkább jöjjön be, és maradjon csendben, nehogy megzavarja a kezelést. A rendőr óvatosan, lábujjhegyen belépdelt és megállt a doktor széke mellett, ahonnan látta az orosz arcát.
– Tehát az anyósánál laktak.
5 / 6 
•