A közkórház két évszázada
A megmaradt dokumentumokból nem olvasható ki egyértelműen az, hogy 1806-tól már a mai épület egy részében működött a kórház, vagy azt csak később építették. Bizonyos ellenben, hogy 1853-ban nyilvánossá tették a kórházat, ekkor már az állam is hozzájárult az ápolási költségekhez, és még ebben az évtizedben emeletet húztak az alapszárnyra. Az 1859-ben kiadott Halácsy-féle térképen a kórház még csak a Kórház (ma Pasteur) utcai saroktól a Fő utcai főbejáratig terjedt. Ennek az egyemeletes épületnek a homlokzati rajzát 1872-ben közli Hügel Ottó is városismertetőjében. A rajzon látható ingatlan csak tömegében egyezik meg a ma látható megfelelő épületszárnnyal. A kórházat 1873-ban az állomás irányában kibővítették. A kéttengelyes főbejáratot magába foglaló rész után egy hét- és egy kéttengelyes résszel bővítették az épületet, szimmetrikus főhomlokzatot alakítva ki. Ebben kapott helyet a műtő is. Ekkor építették át a tetőszerkezetet, s kapta a kórház a ma is jól ismert neoromán, illetve neogótikus homlokzati díszítőelemeit. Az épületet 1895-ben a Kórház utca irányába bővítették. Erről az intézmény igazgató főorvosa, dr. Fráter Imre a következő évben jelentést terjesztett be Szunyogh Szabolcs alispánnak: „Az 1895-ik év nevezetes kórházunk életében. Felemelték a Hidegser [ma Pasteur] utczai emeletes épületet oly magasra, mint a Fő utczai homlokzat, és külsőleg azzal egyformán díszítettük…” Ekkor épült az udvaron a hullaház és egy gazdasági épület is.
A 20. század első évtizedében felmerült az ötlet, hogy az intézményt kitelepítik a Kórház utca végére, az újonnan épített Ideg- és Elmegyógyintézet szomszédságába. A napilapok 1908-ban már eldöntött tényként tálalták ezt, nem is csoda, mivel a vármegye a tervpályázatot is kiírta, s azt 1909 októberében Schoditsch Lajos építész-tanár meg is nyerte. Az új közkórház, akárcsak az Ideg- és Elmegyógyintézet, pavilonokból állt volna. Azt is eldöntötték, hogy a régi kórház helyére a vármegyeháza költözzék, mert a Széchenyi (ma Traian) téri ódon épületet rég kinőtték az ottani intézmények. A szép tervből nem lett semmi, mivel kitört az első világháború. De még előtte, 1913-ban az udvaron egy fabarakkot építettek a vérbajos nők részére. Hat év múlva ugyanitt egy másik fabarakkot is emeltek a szembetegeknek. Ekkor bővítették az udvar irányába az utcai szárny központi részét.
Az első világháborút követően több módosítást is végrehajtottak az épületen, néhány melléképületet is emeltek. 1923-ban hozzácsatolták az állomás irányában lévő szomszédos épületet, amely eredetileg a római katolikus püspökségi uradalom központi hivatala volt, vagy ahogy még nevezték, a jószágkormányzósági ház. Jóval később emeletet húztak erre a házra, jellegtelen homlokzatot alakítva ki. A kórház udvarán 1938-ban egy neobizánci stílusú ortodox kápolnát emeltek. De az épület bővítése, átalakítása ezzel még nem fejeződött be, az kisebb-nagyobb megszakítással napjainkig folytatódott. A közeljövőt érintő legjelentősebb változás kevésbé lesz építészeti jellegű: a prefektus ugyanis azt tervezi, hogy kiürítteti a kórház földszintjét, hogy azt a járóbeteg-ellátás céljaira alakíttassa át.
2 / 2•