A „magyar 1956” (részletek)
Beszéljenek a tények:
Október 23.
A „magyar ’56” első történelmi napja békés tüntetések jegyében zajlott. Debrecenben délelőtt egyetemisták tüntettek Nagy Imre és a lengyelek mellett a megyei pártközpont székháza előtt és tették közzé követeléseiket a helyi napilapban. Ezek egyik pontja kelet-középeurópai érdeket is kifejezett azzal, hogy követelte: a vezetőség hivatalosan kezdeményezze nemzetközi fórumokon a szomszédos országok – köztük a semlegessé vált Ausztria és az „el nem kötelezett” Jugoszlávia – egyenjogú szuverén konföderációjának létrehozását. A városban a Kossuth utcán kora délután adták le az első halálos ÁVH-s sortüzet a békésen vonuló tömegre.
Budapesten az egyetemek – előbb tiltott, majd belügyminiszter által engedélyezett – lengyel szolidaritási tüntetést rendeztek kora délután a Bem- és a Petőfi-szobornál. A Bem téren Veres Péter népi író, az Írószövetség elnöke is felszólalt.
A Parlament előtt Nagy Imre rövid beszédben hazatérésre szólította fel az érte tüntető tömeget.
A rádió székháza előtt megtagadták az egyetemista követelések beolvasását. ÁVH-sok az egyetemisták küldöttségét letartóztatták. A leváltott Rákosi Mátyás helyébe lépett Gerő Ernő pártfőtitkár rádióbeszédében nacionalistáknak, sovinisztáknak, ellenforradalmároknak nyilvánította a tüntetőket. Ott, a rádió előtt dördült el az országban a második halálos ÁVH-s sortűz békés tüntetőkre.
Az ÁVH-s alakulat megerősítésére kivezényelt honvéd egység megtagadta a tűzparancsot a halálos lövések miatt felháborodott, a székházat téglákkal dobálni, ostromolni kezdő tömeg ellen. A székház ostroma a honvéd egységtől kapott kézifegyverekkel reggelig tartott.
A Dózsa György úton késő délután munkástüntetők ledöntötték a Sztálin-szobrot. Gerő rádióbeszédének és a halálos ÁVH-s sortűznek a hatására a Rákóczi úton, a Nagy- és Kiskörúton százezres létszámú tömegek tüntettek a rendszer brutalitása ellen. A Központi Bizottságban a tüntetések ellen statárium bevezetéséről hozott kormányközleményt többször megismételve olvasták be a rádióban, minden eredmény nélkül.
Október 24.
A hajnali órákban a Gerő által 23-án a tüntetések leverésére rendelt szovjet tankoszlopok elérték a külvárosokat és ágyúikból megfélemlítő lövéseket adtak le lakó- és középületekre.
Hegedűs András miniszterelnököt leváltották, de első helyettesként Nagy Imre mellett tartották, akit mint azelőtt a Központi Bizottság által meghurcolt, a pártból is kizárt 1953-as reformkommunista miniszterelnököt hirtelen a statáriumot elrendelő Hegedűs helyébe állítottak.
A statáriumot sehol sem tartották be. Budapesten spontán fegyveres harc tör ki a tüntetőket gyilkoló ÁVH-s alakulatok ellen. A tömegek elleni fegyverhasználatot megtagadó honvédségi egységek és az eseményekben az ÁVH-val nem szimpatizáló rendőrség fegyverszobáiból beszerzett puskákkal munkás és egyetemista felkelők egész nap folytatták a harcot az utcákon a párt- és állami középületekből, pl. a Blaha Lujza téri Szabad Nép székház épületéből rájuk tüzelő ÁVH-s alakulatok ellen.
Az illegálisan Magyarországon állomásozó, Székesfehérvárról és Ceglédről Gerő kérésére Budapestre vezényelt szovjet tankoszlopok az Üllői úton orvtámadást indítottak az alvó város ellen. Feltartóztatásukra elkeseredett kísérletek történtek. A Móricz Zsigmond körtérnél a Pongrátz testvérek és a „pesti srácok” puszta kézzel, benzinpalackokkal, a Kilián laktanyánál kézi lőfegyverekkel, a külvárosokban, Csepelen és Újpesten pedig a fegyvergyárakból beszerzett kézigránátokkal, nehézfegyverekkel védekeztek a támadó szovjet tankok ellen.
Forradalmi felkelő gócok alakultak ki Csepelen, ahol Munkástanácsot is választottak, a Széna téren, Újpesten. Átállt honvéd egységek irányításával katonailag egyre szervezettebbé vált az addig spontán, Molotov-koktélokkal folytatott harc. Estére kiépült a Corvin közi szabadságharcos felkelőbázis Pongrátz Gergely vezetése alatt. A forradalom szabadságharcba torkollt.
2 / 8 
•