Börtönjátékok
Elektromos Gyuri felhívja a Központot: éhezik a munkásosztály, azonnal szükség van két tehénre, egy disznóra, száznegyven liter olajra, két mázsa pityókára, sóra, cukorra és 50 liter Monopol nevű gabonapálinkára. Valamint nagy méretű lábasokra és kis méretű tányérokra, sok kanálra. És kéri, ezt a mennyiséget hetente küldjék el, mert nem lesz cement az országnak.
Hitelbe „népi kekszet” vásárol Kati néni boltjában, s kiosztja az osztályellenségnek és a rendszer barátainak: előbbiek két kekszet, utóbbiak hármat kapnak fejenként.
A transzport tagjai az erdőben tanulnak fát vágni, Mitika bácsitól. A két Dunás fivér jól forgatja a szekercét, Mitika bácsi kinevezi őket élmunkásoknak. A konyhában Viola az újonnan érkezett bárónővel beszélget, aki lerajzolja neki, hogyan kell használni a halfilézőkést. Viola is vérszemet kap, jobbnál jobb ételeket rajzolnak egymásnak, a gyermekek is odagyűlnek, megérkezik Elektromos Gyuri is, és dönt: kultúrházat kell legelőször építeni, hogy az elvtársnőknek-gyerekeknek is legyen elfoglaltságuk meg átnevelődési lehetőségük.
Elektromos Gyuri elkészíti az új helységnévtáblát, rászegzi egy fára. Kb. ötven méterre másik táblát szögez fel: „Kultúrház”.
Küldöttség érkezik a tíz kilométerre levő cementgyártól: a párttitkár és a szakszervezeti felelős jönnek érdeklődni, mi történt a munkásokkal, hogy erről a telepről senki sem jár dolgozni. Elektromos Gyuri megmagyarázza, hogy itt most az osztályellenség lakik, előbb át kell kicsit nevelniük őket. Aztán majd eljárnak dolgozni. Összevesznek: a cementgyáriak azt állítják, Elektromos Gyuri akadályozza őket a tervteljesítésben.
A veszekedés teljében hihetetlen látvány tárul a szemük elé: újabb szekerek érkeznek, tizenegy bodros hajú, szőkített, selyemruhás nővel, akik viháncolnak. Kik az elvtársnők? – próbálja megérdeklődni tőlük Elektromos Gyuri, nagy hahotázás fogadja a szavait. Futva megérkezik Mitika bácsi a rendőreivel. A munkatelepiek is összegyűlnek, megkülönböztetett figyelemmel követik, hogyan pakolnak le a hölgyek a szekérről: rózsaszín lámpaernyők, selyemtakarók, nagyméretű doboz Hipermangán felirattal, néhány elegáns ostor és más hasonló tárgyak kerülnek le a szekerekről a fűbe.
Akkor mi hol ütjük fel a tanyánkat? – kérdezi Marika (35), a madám.
Mitika bácsi gyorsan az irodába invitálja őket. Ahova Elektromos Gyuri is követi őket, nyomában Kati nénivel és Tikával. A cementgyáriak már nem férnek be az irodába, a barakk előtt toporognak, harciasságukat kíváncsiság váltja fel.
Az irodában kiderül, a hölgyeknek nincs küldőlapjuk, csak személyazonossági igazolványuk. Mindegyik igazolványban az a cím áll, hogy Kolozsvár, Virág utca 16. Kati néni rájön, mi a helyzet.
– Az elvtársnők kuplerájos kurvák – jelenti ki. – S most bezárták a kuplerájokat. S ide küldték a mi fejünkre őket.
Elektromos Gyuri a cementgyáriaknak azt mondja, menjenek nyugodtan haza, a tervteljesítéssel nem lesz baj, lám, most is új munkás elvtársnők érkeztek, házat kell emelni a fejük fölé, de aztán majd biztosan ég a kezük alatt a munka. A cementgyáriak hazamennek, Elektromos Gyuri újabb táblát szögez egy fára, és ráírja: „Új barakk”. Ad néhány pokrócot a hölgyeknek, s megmagyarázza, hogy egyelőre az erdőben kell aludniuk. Az egyik hölgy veszi a krétát, és a táblát kijavítja: „Virág utca 16”.
2 / 4 
•