1956 Romániában – és ami utána következett
Az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulóján természetes dolog, hogy a közérdeklődés azokra az eseményekre is ráirányul, amelyek azokban az időkben a Kárpátok koszorúján belül, más magyarlakta vidékeken történtek. A magyar forradalom ugyanis nemcsak a Magyarország jelenlegi határain belül élők számára volt világrengető esemény, hanem évtizedekre meghatározta az e határokon kívül, szintén szovjet hegemónia alatt élő magyarok (és nem magyarok) életét, sorsát is. Hogy miképp, arról kell a kutatásnak minél pontosabb képet adnia.
Romániai vonatkozásban a magyar forradalom itteni hatásának-összefüggéseinek kutatásában épp a legutóbbi időben kedvező irányú elmozdulás tapasztalható. Megnyílóban vannak azok a levéltárak, amelyekben ott vannak az 1956 utáni időszak politikai pereinek iratai (a letartóztatási parancstól kezdve a szabadulólevélig), sőt amelyekből betekintést kaphatunk a Securitate és a katonai bíróságok működésébe is, s az egykor meghurcoltak visszaemlékezései, a 90-es évektől elég nagy számban készült oral history-anyagok mellé némely esetekben már odatehetjük például a kihallgatási jegyzőkönyveket, a besúgói jelentéseket is, amelyek által az egyes ügyek sokkal több oldalú megismerésére nyílik lehetőség. Ami így feltárul, az sok esetben megrázóbb, drámaibb, mint amit eddig tudtunk. Azonkívül sok olyan részlet válik ismertté, amelyet korábban a feledés vagy a félelem homálya fedett, a félelemé, amely alól – úgy tűnik – nem egy esetben még ma sem szabadultunk meg.
A második eredménye az utóbbi néhány esztendőnek, hogy felnövőben van egy olyan fiatal kutatógárda, amely szenvedéllyel vetette rá magát a kommunista rendszer hatalmi gépezetének feltárására. Ma talán még hiányzik belőlük a vizsgált korszak belső megközelítésének nem egy feltétele, de amilyen mértékben mélyülnek ismereteik, ez olyan mértékben alakul majd ki.
A forradalom 50. évfordulója tehát reményeink szerint – megannyi fontos könyv, tanulmány megjelenésével, szakmai konferenciákon elhangzó előadásokkal – nem lezárja a kutatást, hanem megnyitja az utat a forradalom idején és az után történteknek a részletekbe menő s összességében is teljesebb ismerete felé.
Ebben a reményben teszünk kísérletet arra, hogy – a magyar forradalom romániai visszhangjára és a leverését követő megtorlások feltárására irányuló adatgyűjtő munka pillanatnyi eredményei alapján – képet adjunk arról, mi is történt abban a bizonyos 1956-os esztendőben Romániában és mi is következett azután – megtorlásként.
Közvetlen előzmények és összefüggések
A Sztálin halálát követő évek romániai helyzetét a politikában különös kétarcúság jellemezte: a román kommunista pártvezetés, miközben nem vonhatta ki magát a szovjet (bolsevik) pártban beindult desztalinizációs folyamat hatása alól, mindent elkövetett annak érdekében, hogy ezt a folyamatot egyrészt a lehetőségekhez képest hatástalanítsa, másrészt a maga hatalmának megerősítésére fordítsa. Sokatmondó, hogy ebben az időszakban (1954 áprilisában) kerül sor „a szocialista törvényesség jegyében” a Román Munkáspárt és az állam legfelső hatalmi gépezetét kézben tartó csoport riválisainak likvidálására: a hatalomból már 1948-ban kiiktatott és börtönben tartott Lucreţiu Pătrăşcanu halálra ítélésére és kivégzésére, illetve a Luca-perre (1954 októbere).
•