ez szé(p) avagy 56 a svéd irodalomban
László fiamnak
Svédország lakosságának hozzávetőleg tíz százaléka ma már más nemzeti eredettel rendelkezik, mint a svéd. Mi magyarok majdnem úttörők lettünk. Kisebb számban, de megelőztek a balti államokból és Finnországból a II. világháború alatt idemenekültek. A legelső nagy méretű bevándorlócsoport Svédországban azonban mégis a magyar lett. 1956-ban körülbelül nyolcezer magyar menekült talált itt új hazára. A kísérlet jól bevált, így a későbbiekben a svédek vendégmunkások újabb ezreit hozták Olaszországból és Jugoszláviából. Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója kapcsán Svédországban mind a napisajtó és a folyóiratok hasábjain, mind a közszolgálati televízióban (Sveriges Television) és a közrádióban (Sveriges Radio) egész évben – és az évfordulóhoz közeledve egyre sűrűbben és kimerítőbben – esett szó az 56-os eseményekről. Jelen írás célja felmérni, hogyan tükröződött 56 a svéd irodalomban.
Svédországban ebben az időszakban és ebben a témában egyetlen verseskötet jelent meg. A költők a verseket, míg Bo Setterlind a kötet előszavát a magyar menekültáradat megindulása és a svéd befogadás előtt írják. A versek november 4. és 11. között születtek vagy jelentek meg. Semmi sem utal tehát arra, hogy a svéd költők a „győztes” forradalmat köszöntötték volna. Ha születtek is ilyen versek, ezek nem jelentek meg hasonló antológiában. Úgy látszik, ezen a tájon is könnyebb sírni, mint diadalt kiáltani...
Bo Setterlind az előszóban azt magyarázza, miért maradtak távol a nyugati hatalmak a beavatkozástól, miért nem segítették a magyar népet: nem-beavatkozásukkal elkerülték egy újabb világháború kirobbanását és ezzel Magyarország teljes megsemmisítését.
A versek nem hordoznak különösebb költői értéket; az akkori svéd költészetben minden bizonnyal sokkal jobb versek is születtek. Ezeket a korszellemet tükröző verseket úgy kell olvasni, ahogy azokat szerzőik megírták: alázattal és átéléssel. (Érdemes volna foglalkozni például azzal, hogyan látták az orosz betolakodót, mihez hasonlítják stb.) A kötet verseiből azonban az mégis kiviláglik, hogy a svéd napisajtóban minden történésről azonnal értesültek a hazai olvasók. (Ez később a Carola Hansson regényéről és a regény megszületésének körülményeiről szóló bemutatásnál is fontos lesz.) A kötet eladásából származó bevételt a Vöröskereszt Ungern-hjälpen (Magyarország megsegítésére) nevű akciójára fordították.
Megjegyzendő még, hogy Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét Tyranniet címmel, Pándy Kálmán fordításában megjelentette a Kulturkontakt című folyóirat 5. száma már 1958-ban. S ha már itt tartunk! A verset egy évtizeddel később Artur Lundkvist is lefordította Om tyranniet címmel, megjelent a Finnországban megjelenő Horisontban, 1967-ben. Ezt a változatot zenésítette meg Simai Pál svédországi magyar zeneszerző.
*
A prózai munkák csoportját a svéd, majd a külföldi alkotók svédül megjelent művei, illetve a külföldi magyar szerzők és a külföldi (többnyire újságírók) által írott munkák alkotják.
Martin S. Allwood gondozásában és fordításában jelent meg már 1957 januárjában egy gyűjtemény, amelyet a Mullsjöi Társadalomkutató Intézetben adtak ki, Vi kämpade för Ungern (Magyarországért harcoltunk) címmel. A történeteket vagy magyarból fordították németre, vagy egyenesen németül közölték a svédországi táborokban tartózkodó magyar menekültek, és ezzel a nyelvi kerülővel jutottak el a svéd olvasóhoz. A szabadságharcosok saját elbeszéléseit tartalmazó írások legtöbbje névvel ellátott, de van néhány névtelen is. Egyes történetek megrázó erejűek, mások „csak” informatívak. De tartalmazza a könyv az egyetemi ifjúság 14 pontját és a forradalom legfontosabb időrendi adatait is. A hatodik, az előszót megelőző oldalon nagy betűkkel ez áll: „Előkészületben: A SZABADSÁG FÁKLYÁJA, versek a magyar forradalomról”. Ezt a könyvet azonban nem sikerült megtalálni, talán végül nem is jelent meg.
Az előszó utolsó mondata így hangzik: „Reméljük, hogy (nekünk), akiknek megadatott egy szabad országban élni, e hozzánk eljutott történetek erkölcsi hozadéka teljes egészében eljut szívünkbe és agyunkba” (mármint ugyanúgy, ahogy a befolyt pénz teljes egészében a könyvet „író” menekültekhez!).
*
A Vi s°ag det hända az első olyan könyv, amely – akárcsak a verseket tartalmazó „Mot v°aldet” – antológia. Rádiós jelentések és újságcikkek, riportok, valamint történelmi ismertetők és – a könyv jelzése szerint – az egyetlen a helyszínen tartózkodott svéd fotográfusnak (Rune Hassner) a képei alkotják. (Ez az „egyetlen fotós” a tények birtokában enyhe túlzásnak bizonyult, hiszen igenis sok svéd fotós tartózkodott Magyarországon a forradalom idején.)
•