Az ’56-os kihívás minősége, avagy mit tanulhatnánk Nagy Imrétől (Kortárs magyar költők Nagy Imre-élménye)
Hogy Nagy Imre életművének politikai és emberi üzenete mennyire kikezdhetetlen és tiszteletet parancsoló, arra a sok kínálkozó példa közül álljon itt Petri György idevágó versének egy részlete: „Én nem koszorúzok és nem adok / interjút. Személyes kapcsolatom van / Nagy Imrével, annak ellenére, / hogy sohasem találkoztam vele. Sajnos. / Sokat tanulhattam volna tőle. / Érzelemgazdagságot, bölcsességet. / És ami a legfontosabb: igenis lehet / erkölcsösen politizálni.” (1956) Vasadi Péter szép és okos esszéjének (Valóságról, világosságról) idekívánkozó sorait idézem: „Politika és erkölcs – egy gyékényen? De még mennyire! Az ilyen kapcsolat vagy »jó viszony« csak azoknak a rablószívű képmutatóknak abszurdum vagy nemszeretem-fejlemény, akik eltompították egy nemzet érzékenységét, kislelkűvé és tudattalanná tették, a képzeletétől is megfosztották az elmúlt – de még köztünk leskelődő – évtizedek véres politikai dilettantizmusában, s azt sugallják ma, hogy nélkülük a megújulás kudarcra van ítélve.” (Hitel, 2001/6.) Nagy Imre, mint tudjuk – az orosz tankok fedezékében hatalomra kerülő Kádár János legendás „szavahihetőségének” köszönhetően – 1958. június 16-án, bitófán végezte. Bírái előtti helytállása, a kivégzés pillanatáig tanúsított méltósága, emberi tartása joggal avatja őt a 20. századi magyar történelem egyik legvonzóbb és legtiszteletreméltóbb alakjává. András Sándor Nagy Imre-képe is ezt a vélekedést erősíti bennünk: „Utolsó kívánsága az akasztás előtt / hogy fenntarthassa a szemüvegét. / Amikor összerándult a teste és előrezökkent a halálba, / a fémkeretes könnyű üveg / betonra hullott és megrepedt. / Ha látni akarsz, vedd föl / tedd föl és tekints / a repedt világba.” (Nagy Imre)
Itt jegyezzük meg, hogy a mártír miniszterelnök cvikkernek nevezett szemüvege a versek jelentésvilágának makacsul ismétlődő motívuma, afféle szövegszervező erőközpontja. A „cvikker” mint visszatérő értékjelkép a Nagy Imre-versek metaforikájában nyilvánvalóan a látás, a tisztánlátás, a gáncstalan tekintet, a tág horizontú szemlélődés, a távlatos gondolkodás etalonná minősülő szimbóluma, a politikai bölcsesség, az emberi tisztesség és az áldozatvállaló bátorság világnyivá táguló, mágikus jelképe. A „cvikker” mint értékjelkép a kiküzdött értéktudat belső bizonyosságát, az önmaga értékére ébredő személyiség sérthetetlen integritását fejezi ki, ugyanakkor a kihívás és beavatás alapvető fontosságú, emblematikus jellegű kelléke is. A hivatalos politika rangjára emelt nemzetrontó silányság ismételt ámokfutásának évadján, a „megiramodott képzeletű macskajancsik” tobzódása idején nem kevés kurázsi és muníció szükségeltetik ahhoz, hogy valaki Nagy Imre legendás cvikkerével próbáljon nézni és látni.
2 / 4 
•