Bögözi Attila költő, újságíró, könyvszerkesztő (1955, Marosvásárhely). 1984-ben újságírásból diplomázott. Szülővárosában él, az Új Magyar Szó napilap munkatársa, verseit eddig a Látó szépirodalmi folyóirat közölte. A Pokol tornáca címen 2005-ben megjelent – saját meghatározása szerint – nem könyvében (nemkönyv) a nem költő (nemköltő) nem versek (nemversek) írójaként vall önmagáról.

Bögözi Attila

Verset lyukaszt a kalauz

József Attilára emlékezve

állj bús poéta állj odább

ne sár-teke-tóriázz

itt e komor korú földön

azért arra jól vigyázz

mindenség-szürke nagykabát

hol lesz ha lesz a versed

amiben majd az angyalok

lelkedhez melegednek

szemedbe néz a végtelen

összetört tükörképe

arcod halom fazékcserép

nem tudom lelked ép-e

tekintetedben megvakult

tejutak régmúlt fénye

lassan indulni kellene

nem tudom te vagy én-e

végzetes vonat visz feléd

másodosztályú csenddel

kattog fapados életem

legalább felét csend el

jegyem úgysem szól messzire

fülkét sem váltok másra

átszállás nélkül érkezem

a vég végállomásra

hagyd ezt a percnyi létezést

belépőd van a mennybe

verset lyukaszt a kalauz

a mindenségbe menj be

vár már bolygók és csillagok,

kozmikus társasága

más lépték halál születés

más ág a semmi ága

állj bús poéta állj odább

nincs itt már semmi dolgod

legyőz vers nemlét tér idő

sohasem leszel boldog