Oláh András a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát történelem szakon. 2004-ben 3. díjat nyert a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által meghirdetett Édes anyanyelvünk pályázaton az Isten óvja lelkét c. drámájával. Legutóbbi kötete 2002-ben jelent meg Egy filmszalag vége címmel a Felsõmagyarország Kiadónál.
Oláh András
csavargó
az éhség kiszorította
éjszakáiból az álmokat
a valóság azóta parttalan mocsok:
várótermek szennye keveredik
visszaböfögött emlékekkel
mégis tisztán látja hogy a jó
és rossz között csupán
árnyalatnyi a hangsúlyeltolódás
s ha jõ az intézkedõ közeg
az arctól elválik a mosoly
s megnyílnak benne még
a lélek-mélyi kráterek
nekrológ
„…egyszer majd egy gödör vagy pléhdoboz fölött senki nem azt fogja gondolni, hogy ez az asszony nagyon szeretettÊ egy férfit, hanem azt, hogy rongy volt…”
(Vivien Ward)
mi együtt halunk meg
az õszi erdõvel
ahonnan a hegyek közé
menekülnek a harangok
***
az ablaküvegen esõvíz csordogál
mögötte durcás arcú hold
vagyunk széllel írt üzenet a hóban
botorkálunk eszméktõl részegen
– de magunk elõl bújni reménytelen
***
a csönd is hazugság
az esõ is az
a redõny résein
átszüremlõ fény is
a szürkületben nem
látszanak a könnyek
melyek elmosnak mindent
mióta elmentél
***
kivert szemû utcalámpa
üt léket
a förtelmes éjszakába
körbe kerítenek az árnyak
s Isten a nyelvébe
harapva hallgat
***
a legjobb ha nem gondolsz semmire
a legjobb ha nem mondasz semmit
a csönd szavaktól vemhes
s mi belülrõl fázunk
***
holnap más lesz minden:
sietek s észre sem veszem majd
mitõl náthás az ég
hogy a szélhámos nap
kedélybeteg felhõkkel takarózik
hogy összecsókolóznak a fák
a reggeli szélben
s hogy Isten tenyerének
lenyomata ott simul mindannyiunkon