Bíró László Nagyszalontán született 1968. január 18-án. Elsõ verseit gimnazistaként írta, tagja volt az Arany János Irodalmi Körnek. Magyarországra 1989-ben települt át. Azóta több folyóirat, napilap közölte verseit. Nyolc éve Vésztõn él.

Bíró László

A világgal nem beszélek

monoton itt minden évek

óta ugyanaz az ábra

ábrándjaim a valóság

már unottan dobja hátra

soha senkit nem érdekli

szénát kapok vagy kenyeret

az élõlény darab-darab

ember vagy állat egyremegy

a világgal nem beszélek

de a semmi gyakran köszön

olykor lehet boldogság is

a végtelen örök közöny

Képeslap József Attilának

nem csatamezõkön

itt ülök a széken

lelkemben a múltam

fénylik, mint az érem

régi ismerõsként

üdvözöl a sötét

csiszolni engedi

tömbös gyémántkövét

éjjelente bennem

gyûlnek az ötletek

s a világegyetem

motozza csöndemet

Kõ helyett vaj hull

amit megéltem s ami lesz

bennem két hatalmas halom

érjen csalódás vagy kudarc

mindig önmagamat adom

nem nívós érték nem nagy kincs

ami a szívrõl lepereg

csak lelkem bársony szövetét

a jóreménység vegye meg

vad korunkban néha-néha

az élet ütése halkul

most nem zúdul rám egy fél hegy

fejemre kõ helyett vaj hull

Néhány kártyalap

mint az amortizált mozdony

bennem zakatol a remény

s e kétes jövõképnek az

összes terhe csak az enyém

igaz és vigasz közt a cél

gyakran leszáll a semminél

fehér csöndben turkálok míg

lelkemre fagy a lomha tél

néha úgy érzem az ember

ma csupán néhány kártyalap

ha minden adat stimmel

bár nem örülsz nem égsz de vagy