Magyari Barna költõ, újságíró (Nagyszalonta, 1965). Nagyváradon érettségizett 1983-ban, majd szülõvárosában az Arany János Emlékmúzeum munkatársa volt. 1988-ban Magyarországra települt. Pedagógusi diplomáját Békéscsabán szerezte. Jelenleg a Békés Megyei Hírlap szeghalmi szerkesztõje. Négy kötete (Áthúzott hallgatás, A költõk belevizeltek a Dunába, A szeretet szele, Esõre áll a csípõd) jelent meg.

Magyari Barna

Arc poétika

József Attilának

verset fûzök a gomblyukamba

mégis lötyög rajtam a világ

fejemtõl ágyékomig hölgyek

pásztázzák az észak-dél irányt

az idõ mindenrõl határoz

a pillanat folyton szûk vagy tág

bõröm sokasodó ráncain

elszivárog a fiatalság

huzallá sodródik a nyálam

hangtól szóig vezet áramot

nyugalom és remegés között

vibrálnak a rövidzárlatok

hangsúlyfáradás ellen mások

vérérre fûzik a szesz fokát

míg engem hathatós mámorba

csupán a zordÊvalóság nyom át

nálam más a presszó a kocsma

lényembõl az értelem ha szól

kétfülû koponya-korsómban

akár a friss sör habzik a sor

az álnokság páncél-ingét pár

halandó nehezen szokja meg

ám kit még mér a jellem-méter

az már nem ember csak balek

alkuk nélkül elviszik hitünk

a boldogság többnyire magáz

testünkbõl közösen lakmároz

a lobbanó hév s a fojtó láz

egyedül kimondom mit érzek

de mások elõtt csak agy vagyok

nincsen pártfogó szántás paraszt

e korban a hiányok nagyok

foszlik a munkás teste énjét

széttalicskázzák a fellegek

kijárási tilalom nincsen

az élõ bármikor elmehet

majom kezeli majmolásunk

bitangok közül a jó kileng

s szívünk aranyló kalászait

végleg lekaszálja majd a csend

már nem nagy az ember lelkünk a

pénz számára idegen elem

piacgazdaságban áruvá

vált a szellem és a szerelem