Chrobacsinszky Eszter 1987-ben született Budapesten. Jelenleg végzõs gimnazista. Kedvtelésbõl kezdett verseket írni, és már több folyóiratban publikált.
Chrobacsinszky Eszter
Van olyan madár
Itt bent az van,
Aminek nem kell
Elszállni a rácsok felett,
Hogy találjon táplálékot.
Csapong, amerre
Vezeti a képzelet,
Az emlék, egy hangfoszlány,
Mely suttog barátságról,
Halálról és szabadságról,
Mindenrõl, ami súlyosabb,
Mint hogy itt döntsenek felõle.
Mégis bírja a száj két sarka:
Nem görnyed lefelé,
Akármilyen szörny
Látogat meg éjjel.
Úgy teszek, mintha nem én volnék,
Nem is te, vagy akárki:
Egymásba fonódó sorsok egyike,
Hanem mint egy madár,
Aki csak azért és addig van itt,
Mert amíg kedve van hozzá,
Itt is megél.
Azután majd elrepül.
Ebben nem szabad reménykedni,
És kételkedni is tilos.
Benzinkút
A benzinkútnál állva, hirtelen
Rájöttem, hogy egyedül hagytak engem.
Halkuló, reszelõs hang tört felém,
Elkapott már, de hívott, rémület szállt belém.
„Akarsz futni? Akkor rohanj, ahogy bírsz!” –
csak ráeszméltem, hogy futok, számban olajíz.
És nem tudtam, hová tartok, de térdem remegett.
Megfordultam: robbanás! A kút tûzben lebegett.
Ott voltam. Akkor aztán tényleg egyedül. Keresem egyre:
Az a hang megmentett, de kinek telt benne kedve?
Szavak
A szavak
A szavak mindent elrontanak
Nélkülük
Élni már nem tudok
Szeretem
A hajnalt és a töviseket
Az íbiszt és a tigriseket
Az ezüstöt és a vad hitet
A parazsat és a kelyhet
A surrogást és a szerelmet
A holdat és az istennõket,
A jeget és a tengereket,
De nem szeretem
A szavakat, mert végesek.
A tenger
Végtelen és kék és sós.
De leírva
Rövidke. És tinta nélkül
Nem létezne.
A hajnal
A Holdat megöli, a Napot üdvözli.
De a szó
Nem vöröslik, csak áll, közönyösen.
A tövis
Szúr, egyszerûen és gonoszul.
A tigris
Fal és párzik, ha teheti,
A parázs
Vízzé silányítja a jeget.
De a szavak
Egyformán gömbölydedek, simák,
Boldogan
Ugrálnak a papíron,
Gurulnak
Nyelvbõl a fülbe, könnyedén,
A szavak
Letépik az íbisz koronáját.
Én gyûlölöm
Ezeket a szavakat.