Töröcskei Bence

Egyedül vagyok és fázom

1.

Egyhangúan fehérlik a hó,

mint a testem,

mielőtt kásává olvad.

2.

Nélküled olyan vagyok,

mint a félrebillent mérleg,

az egyensúly képtelennek látszik.

3.

És csak várok rád,

várok az éjszakában,

hogy a fény átvilágítson

rajta, mint röntgenképen,

és kirajzolódjanak a formák.

5.

Ahogyan a kéreg

tartja a férget,

csak annyira,

ha szeretnél!

6.

A templom meszelt falai

visszaverik az imámat!

Emlékezet

Olyan, mint a por,

amely megreked a kövek közt,

majd lassan elhordja,

és újat hoz a szél,

amíg a kő is csak por lesz,

más kövek tövén.

Három sírfelirat

Mert szeretett

Mert remélt

Mert hitt

***

Nincs mit adnom,

mert nincs mit elvegyenek.

Jó volna tudni,

ki ült előttem ezen a helyen és miért.

Akkor talán máshova ülnék,

vagy le sem ülnék,

végigállnám az utat.

A nappalok:

fülledt szerelvények sora.

Nem bírom a csendet megteremteni,

a belém diktált szövegek közt,

hogy meghalljam mit suttog

a születésem óta mögöttem settenkedő

halál.

Anyám

Egy mosoly kifésüli a ráncokat az arcából:

az én mosolyom

az ő arcából

csak egy mosoly

csak az ő arcából

Töröcskei Bence (London, 1982) az ELTE harmadéves bölcsészhallgatója magyar–matematika szakon. Közölt: Dunánál.