Barabás Zoltán

Az időről,
mely mindenkit lever

Tolnay Tibor képe alá

Nem szikrázott a hó,

csak vastagon,

kíméletlenül

lerakodott

a vétlen, bánatos szemű

házak között,

ahol a reggel

naponta elcammog

a zsákos emberrel,

aki feltehetően egyetlen

sorát sem olvasta

Hölderlinnek

a súlyos ködökkel

kicinkelt folyópart

mítoszáról, az Időről,

mely mindenkit lever

mint ama borgesi

versben, melyből

a költő már sohasem

tanul meg kibeszélni,

különösen, ha Isten

sem üzen a homály-

határok, csillagtalan

mondatok állásáról,

sem pedig az elvont

értelemben vett halott-

sétáltatás esélyeiről,

amihez néhanapján

még kedve is szottyanna,

csakhogy az a bizonyos

sugallat késik; Isten

egyetl･n szót sem üzen

Bölöni Sándorról vagy

éppenséggel Tőke Csabáról,

a Körös-parti kavicsok

mennybeli fogadtatásáról.

Mottl Román jóval

hamarabb elment

egyetlen megkésett

akvarellbe takarózva.

Úgy hírlik, Hunyadi

Matyi egyszerűen elaludt.

…Talán elege lett

az elysiumi szürkületből.

De jöhetnének

még jónehányan,

Bokor András, Moldovan

Gyuri, gondolta ő,

a zsákos ember,

aki feltehetően egyetlen

sorát sem olvasta

Hölderlinnek

a súlyos ködökkel

kicinkelt folyópart

mítoszáról, az Időről,

mely mindenkit lever

mint ama borgesi

versben, melyből

a költő már sohasem

tanul meg kibeszélni.

A vérben hátrálok

Előtted zajlik minden.

Előtted kegyes szavak

tülekednek

egészen a homály –

határig, és már nem

fogadnak be

álomból friss vérbe

hajszolt mély –

világok.

Előtted zajlik minden.

Előtted vér csillagzik

kéretlen.

Vér minden tépésben,

kérésben, szószegésben,

nézésben.

A vérben hátrálok,

a vérben árvulok

magam is.

Barabás Zoltán (Nagyvárad, 1953) újságíró, szerkesztő, költő. 1981-től dolgozik a sajtóban, az Előre, a Romániai Magyar Szó, az Erdélyi Napló munkatársa. Jelenleg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tájékoztatási szolgálatát vezeti és a Partiumi Közlöny főszerkesztője, legutóbbi verskötete a Pótszavak nélkül (Convex, 2003).