Szászi Zoltán

Szászi Zoltán költő, publicista (Tornalja, Gömör megye, 1964). Érettségi után legalább ötven munkahelyen megfordult, az Iródia társulásban kezdett irodalommal foglalkozni, 1992-től tucatnyi antológiában szerepelt. Önálló kötete 1996-ban a pozsonyi Kalligramnál (Tenger), 2002-ben a Madáchnál (Sziget) jelent meg.

Óvatosan

aztán hirtelen vége lett a nagy korszakoknak

ajtónyikorgásra ébredtem

kifakult égbe kukucskáltam be

kiderült: a megváltás lehetősége

csupán mézesmadzag az orrom előtt

elmúltak a 60-as a 70-es a 80-as évek

te jóisten mégis élek

és elmúlnak a 90-es évek is szépen

s nem változik semmi

talán csak kézírásom válik olvashatóbbá

megszűnnek a szenvedélyes éjszakák

eltűnnek a másnapos hajnalok

totyogó őszinteséggel vallok szerelmet

balek leszek mint mindig

vagy kísérgetem iskolába a lányom

avantgárd tagsági igazolványom

kimossa az automata mosógép

egyre haloványabb leszek magam is

finom kis allűrökkel fűszerezett

középkorú úriember

ugyanabban a galambszürke öltönyben

unatkozom majd végig az esküvőket

keresztelőket és temetéseket

méltóságteljesen ám gyomorremegve

iszom meg a disznótorok szertartásos szilvapálinkáit

eljárok tán moziba színházba

néha még majd megfordulok

egy-egy jó alakú nyári csirke után

hogy legyintve s bölcsen mondjam

kamaszkorból kibukkanó alkalmi ismerőseimnek

tiétek a terep fiúk

Így telik

Hétfő van, értelmetlen, szeles és áprilisi,

a közlendőm kevés és kicsi

vagyok, hogy többe merjek fogni,

a víz csöpög a fürdőszobában,

olcsó szalámi a vacsora,

a gyerek már megint beteg,

pénzem nincs, ez nem csoda,

munkáért álltam sorba,

ma nincs semmi nekem való,

azt mondta a hivatalnok,

várjak, míg lehull a hó,

lapátolókra mindig szükség van,

de kicsit messze még a hóidény,

postaládám ma is üres,

se számla (úgy jó),

se levél (úgy jó),

biztos, hogy senki nem keres,

holnap kedd lesz, annyi biztos,

kezd tisztulni az ég,

estére látszanak majd a csillagok,

milyen jó,

milyen jó ez a simogató este,

hétfő volt, mindjárt éjfél,

aludni kéne, holnap krumplit ültetek,

legalább az legyen,

s túl a hegyen már készülődik a Nap

hatványozni fényét a csillagoknak,

ténnyé válik a holnap.

Kedd van, értelmetlen, szeles és áprilisi,

reggel le kell szaladnom kenyérért, tejért,

az élet így telik.