A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 12. szám 2002/3
Koppenhágai Lap
3. évfolyam 9. szám 2002/3
Andersen lábainál
     Koppenhágai szerkesztő társunk kötetlen, ha kissé belterjes, de mégis közérdekű képes beszámolója egy látogatásról, amelynek apróbb tanulsága az, hogy " tudnunk kell egymásról".

     Sokszor kikaptam már a Magyar Liget (és a skandináv alkotók lapjának szánt Ághegy) "főszerkesztőjétől" (alapítójától, és első "rabszolgájától") az író, újságíró Transsylvanicus-tól azért, mert - szerinte - vagy nem tartottam elég fontosnak a "szélesebb skandináv-magyar közvélemény" megszólítását, vagy esetenként éppenséggel többet kívántam elővezetni a rovatban, mint ami egy "családi lap" kereteibe belefért. Bevallom, hogy elég nehéz volt számomra felmérni, hogy most tényleg mi a helyzet. Mert hát, kiknek is írunk mi itt, talán tucatnyian, havonta-kéthavonta egyesületi beszámolókat, recepteket, turista ötleteket, nyelvvédő dörgedelmeket, stb. Egymásnak? Az "utókornak", ami külföldi szórványaink esetében bizony nagyrészt eltűnőben van?
No nem mintha nem lennék szokva a "palackposta munkához", amint azt leginkább a Koppenhágai Hamvas Béla Klub honlapján keresztül (http://hjem.get2net.dk/hamv.laz) gyakorlom, de mégiscsak lassan emésztettem egy újabb ilyen feladatot, valósággal esetről-esetre halogatva, hogy igazán komolyan vegyem (mára mennyire lehet :-).
     Mígnem a "főnök" - talán megunva a tehetetlenkedésemet - személyes látogatásra szánta el magát. Ami, tekintve, hogy a Svédországi Lundban, a Malmö-Koppenhága híd tőszomszédságában él, sem nekikészülésben, sem pénzben nem olyan nagy befektetést igénylő elhatározás. Már az első percben éreztem, hogy egy kicsit valamiféle újságírói konzultációról, sőt gyakorlatról is szó van persze. Hiszen afféle nézelődő magyar látogatóként érkezett útitársával, barátnőjével.
     Nekem, illetve Klubunk elnökének Kovács László Bélának kellett kitalálni, hogy a néhány együtt töltött órát hol, miképpen, és mivel is töltjük meg.


     Csak röviden vázolva a mintegy négy együtt töltött óra körülményeit: olcsó csatorna körhajózás a nagy kikötő területén az 1900-as évek óta Koppenhága emblémájának is számító Kis sellő (az Andersen meséből!) szoborig, no és a city "velencei csatornáin" a Parlament körül. A Fekete gyémánt becenevű látványos, ámde főként belülről imponáló új Királyi Könyvtár-részleg meglátogatása (ingyen). Olcsó pizza a sétáló, bevásárló utca komplexumban, ráadásul látogatóink emlékezetére bízva magunkat megtaláltunk egy általuk korábbi látogatásukból ismert helyet, aminek közvetlen szomszédságában még két olcsó konkurens is volt! További séta a Rĺdhus (Tanácsház) - főtérre, ahol is lefényképeztük egymást Andersen szobránál. Vissza a 999-es busz belvárosi végállomásához egy mellék-sétálóutcán mentünk végig László javaslatára, hogy látogatóink ihassanak egy kávét a LASZLO nevű étterem, kávézó utcai asztalainál. 		     Eddigre már nekem is leesett, de több pontos utalást is kaptam arra nézve, hogy a Koppenhágai lap-oknak éppen ilyen laza kirándulós hangulatú, illetve hát még a helyi (alig létező) magyar élet eseményeit is bemutató beszámolóknak kellene lenniük, némi hasznos információkkal az átutazók számára is. Talán legközelebbre már nem csak a hozzáállás lényegét tudom lepötyögni, hanem valami olyasmit is összeállítani, ami még e mostani beszámolónál is szórakoztatóbb, de némileg hasznos is, no és egyáltalán nem fáj senkinek;-)


Ilona a vendéglátók, Kovács László Béla és Lázár Ervin Járkáló társaságában.
     A LASZLO tulajdonosa egy Laszlo Horvath nevű, magyarul már nem beszélő másodgenerációs magyar, aki gimnáziumi tanárként a mi Lászlónk fiát, Kászont is tanította. Először pincérnek tanult ki, de ezt a munkát robotnak találta. Elvégezte hát a tanárképzőt is. Amikor rájött, hogy az iskola is lehet üres rutin színhelye megint váltott. Amint Kászonnak elmondta egy alkalommal, a vendéglátás mégis értelmesebbnek tűnt a számára. Háát...
     A legjobbakat kedves, még magyarul, sőt a Magyar Ligetet is olvasó mindannyiunknak, szeretettel :
Lazarus Koppenhága, 2002. szeptember
A vendégek