A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 12. szám 2002/3
Jelenidő
Az utazó Magyar Online
     Ha úgy vesszük, hogy életünk egy nagy utazás, akkor én is egy utazó vagyok aki kiszállt egy állomáson, aminek neve Svédország. Ide vetett az élet és volt alkalmam megismerni ezt a mikrokozmoszt, az itt élő fajtámbelieket, a helyieket és egyéb nációkat. Jelentéktelen tagja lettem egy szervezetnek, amely tulajdonképpen a magyar fiatalokat tömöríti. A neve SOMIT (Svédországi Magyar Ifjúsági Társaság )
     A SOMIT-ot, ha jellemezni kéne akkor azt mondanám, hogy az a vegyes táraság, amely azért van, mert ugyanazt az anyanyelvet beszéli adott korhatáron belül, egyébként semmi közös nincs a tagokban. De miért is lenne? Hiszen az Úr gondoskodott róla, hogy minden embert egyedi példányban gyártson, olyanok vagyunk, mint az ujjlenyomat. Szóval, a SOMIT eddig az évi 3-4 alkalmi találkozóit Tĺngagärde-n tartotta az Egyház jóvoltából, ugyanis a tĺngagärdei ház az Egyházé.
     Ez nem így lesz idén ősszel, mivel az egyház (kis betűvel írom, mint nemecsek) úgy gondolja, hogy ott nem az egyházi erkölcsi normákkal összeegyeztethető tevékenység folyik. Ez igaz! Nincs képmutatás, álszentség, felsőbbrendűségi érzés, meg világmegváltói gondolatok. A fiatalok nagyokat buliznak, ital is kerül az asztalra, cigaretta is van bőven, zene meg mindenféle minőségben. Másnap előadásokon vesznek részt, és ha alkalom adja, akkor istentiszteleten. Ez utóbbi talán egyszer, ha előfordult, a jó öreg anyaszentegyház megerőltette magát, és minden igyekezetét beleadta, hogy jó pásztor módjára őrködjön a magyar fiatalok szellemi világa felett. Jahh! Hát hol vannak azok az idők, amikor Jézus ment a hívek közé? Ma már a híveknek kell a plébános meg tiszteletes urakhoz menni, ha lelki megnyugvásra, kis szellemi útmutatásra van szükségük.
     Hát igen! A jó öreg egyház, semmit nem változott az évszázadok során, csak éppen vesztes lett az állammal vívott örökös hatalmi harcban. Ennek eredményeképpen demokratikus társadalmi rendszerek is születtek. Aj, micsoda szerencse, hogy így történt, egyébként ugyanott tartanánk, mentális tekintetben, ahol a muzulmán államok.
     Gyermekkoromban vasárnaponként én is ott voltam a templomban meg vallásórákon, és hittem mindent, amit a Tiszteletes úr mondott és mesélt, hitem nem is annyira Isten felé forduló volt, mint inkább a pap felé. Miért is ne hittem volna, és miért is ne csodálattal néztem volna a papra, amikor azt láttam, hogy a becsületben megőszült paraszt bácsikától kezdve a mindenki fölött hatalmaskodó párttitkárig bezárólag, alázattal és tisztelettel van a pap iránt.
     Aztán jött a tinédzserkor, amikor lázadni "illet" minden fennálló rendszer ellen, ez alól az egyház sem volt kivétel. Nekifogtam, elolvastam én a Bibliát, és csak ámuldoztam, hogy micsoda egy terjedelmes olvasmány, és micsoda óriási spirituális üzenete van az ember számára. Igen, ámuldoztam, mert addig, húsvétkor, karácsonykor, szinte mindig ugyanazt a részt ragadta ki a pap a Bibliából, és kifejtette ama kis töredék üzenetét. Ami természetesen szép és jó volt, de elcsépelt, miután az ember már oly sokszor hallotta. Felvetődött bennem egy nagy kérdőjel: Tulajdonképpen mi is az egyház, mint intézmény? Mi célt szolgál?
     Az egyház feladata lenne a népet felemelni, a feltétel nélküli szeretetre tanítani, a nemzetet összetartani. Tulajdonképpen úgy kéne viszonyulnia a mindennapi emberhez, mint jó szülő a gyermekéhez. Utat kéne mutasson, oktasson, az életre felkészítsen, és szellemi útravalóról gondoskodjon. De mindenekelőtt példásan kéne viselkednie, hiszen köztudott, hogy a gyermek soha nem azt fogja csinálni, amit mondunk neki, hanem lekopírozza a mi viselkedésmintánkat. Nézzük csak meg a ma emberét, mire is tanított minket a "Szürke Eminenciás apukánk" az évszázadok alatt. Rávett minket hogy menjünk el a szentföldre, öljünk és raboljunk Isten nevében, mert a szentföldet most másként gondolkodók, más vallásúak lakják és ez gyalázat. Most le van döbbenve a nyugati keresztényvilág, mikor ugyanezzel a fanatizmussal találkozik napjainkban. Csak nyugalom, még mindig jól állunk, a kelettel való versenyben, jóban-rosszban előttük járunk néhány száz évvel.
     Amit még tanultunk: a családon belüli viszály, a pápák és az ellenpápák kíméletlen véres népet nyomorgató harca, olyan pápát is jegyez a történelem, aki előtte kalóz volt és egész élete egyetlen jócselekedete az volt, hogy meghalt. Megtanultuk még azt is, hogy igenis a pénz a legfontosabb a világon, és hogy ezt szentesítsük, rányomjuk a pénzre "Mi Istenben hiszünk" né' csak még egy amerikai dollárt. (Ha valaki mocskolni akarta Isten nevét... hát nekik sikerült, egy világi egyház sem tiltakozott ellene.) A kereszténység hajnalán pénzt adni kölcsön kamatra megvetett szégyenteljes dolog volt, ezért csak a zsidók űzték a "bankáros" szakmát, ma már van Vatikáni bank is! Irigykedve néz a keresztény a zsidóra, mert ők tartják kezükben, ami mindig is az övék volt (mert mi adtuk a kezükbe) - a világ pénzügyeit.
     Számos és számtalan negatív példát fel tudnék még hozni az egyház ellen amit "utazásaim" során tapasztaltam, de miért tenném? Hiszen voltak jó dolgai is az egyháznak. Megtanított írni és olvasni minket, halandókat! Nézzük csak azokat a népeket, ahol az egyház okosabban működött, a saját hatalma fenntartásának érdekében. Csak nagy későn kapott az orosz, román, szerb stb.... könyvet a kezébe. Mai napig meglátszik a lemaradás, nem gazdaságilag, civilizációs szinten.
     Mi magyarok? Nem is tudom, megkeseredett széttagolt nép, szakértője a testvérháborúnak, széthúzásnak, még ezer év után sem tudjuk ki volt a jó! István vagy Koppány? Igazság csak egy van, pontosabban a legfelsőbb igazság. Az olyan, mint a piramis csúcsa, ahogy haladunk felfelé az alapoktól sok szempontot használunk, és sok szempontból forgatunk meg egy kérdést. Aztán feljebb lépünk és magasabb, felsőbbrendű szempontok alapján mérlegelünk, így kizáródnak az alacsony rendű szempontok, mint például az előítélet. Így haladunk és fejlődünk, és lépünk egy-egy fokkal feljebb, míg felérünk a csúcsra, ahonnan szemünk elé tárul komplexitásában is a táj amiről azt hittük addig, hogy a világ egyetlen oázisa, egy kis oázis, most látjuk, hogy a nagy sivatag kis jelentéktelen része. Bizony-bizony, sok oázis létezik még, és mindegyik vizét megkóstoltam, létezik még tiszta forrás a miénken kívül, ott vannak a hinduk, a buddhisták, a mohamedánok, valamennyi, ősirata az Isten feltétel nélküli szeretetét üzeni.(Az hogy az ember hogyan használja ezeket az iratokat saját, önös célra, ez egy külön regény.)
     Hát a svédországi magyar egyház: még mindig az alapoknál tart? Aki cigizik, iszik, fiatal és bohém nem jó keresztény! Erre tudok egy jó példát: Churchill mindennap bevágta a napi konyakját, rengeteg szivart elszívott, ellenben Hitler sem nem ivott, sem nem cigarettázott, sem nem nőzött, de romba döntötte Európát. Teljesen józanul csinálta! Kiirtott néhány millió embert! Churchill?! Bölcsességgel, kis konyakmámorral és nyugodt kitartással, nem hagyta a népét veszni, hagyta inkább Pearl Harlbort pusztulni (a brit titkosszolgálat még időben tudott a támadásról, de hallgatott) és talált Európának egy megmentőt.
     Szóval, hol is tartunk? Milyen magasságon ítélünk meg egy embert? A mindennapi dolgai azok, amik minősítenek egy embert? Hányszor mos fogat, iszik-e vagy sem, cigarettázik-e vagy sem, mennyire "erkölcsös" életet él-e? Nem az a magasabb szellemi szempont, hogy mit képes tenni ez az ember az embertársaiért? A népéért?
     Hmm! István vagy Koppány? Mi a tét? A túlélés vagy a hitünk? A túlélés István, a hitünk meg Koppány.....a csonka piramis. És apáink választottak... de a lelkükben maradt "kegyes ősanya, kegyes Vízanya, kegyes Földanya..." Ami igazán fájlalni való, nincsenek már sámánjaink csak "igaz" keresztény papjaink. Akik a fiatalságban, nem is keresik a jót, a megmenthető és felerősíthető jót, csak a rosszat, az egyháznak nem tetsző dolgot. Szellemi és mentális szürke hályog ez. Az Egyház nem a bölcs, szelíd útmutatóm, hanem a kitagadó büntető ember, akit öregségére minden fia magára hagy.
     A zsidó kabalisztikában a hatágú csillag az ember jelképe, mai néven a "Dávid Csillag" ami tulajdonképpen két egymásba fordított egyenlő oldalú háromszög. A csúcsával felfelé mutató háromszög jelképezi a szellemi, mentális pozitív törekvést, "az istenkeresést" a "felhúzó erőt". A csúcsával lefelé mutató háromszög, az a negatívum, az anyagba való süllyedés, a korlát, a szellem lesüllyedése, a sátáni erők, amikor elveszünk a mindennapok kis harcaiban, amikor nem látjuk a fától az erdőt. Nagyon is jól van szimbolizálva az ember: mi vagyunk középen, félúton a mennyország és pokol között. Meg van bennünk az Isteni jóság, és az ördögi önzés. Legjobban ezt az ember a kisgyermeknél figyelheti meg, aki egyaránt képes mindenét megosztani társaival, de kíméletlenül át is gázol riválisán. De ő még gyerek, "nyersanyag". Nekünk szülőknek lenne a feladatunk, öt megmunkálni, és felerősíteni benne azt a bizonyos felfelé mutató háromszöget.
     Örömmel vettem tudomásul, hogy vannak azért idősebb bölcs emberek is, akik még hisznek a fiatalokban és szívesen mutatnak utat, ha erre felkérik őket. Van szemük látni a jót egy fiatalban, és igyekeznek a "nyersanyagot" legjobb tudásuk szerint csiszolgatni.
     De ki is vagyok én ?! Csak az Utazó, aki kiszállt a vonatból, megnézte a helyieket, látott és hallott aztán megy tovább, mert újabb megnézni való városok és emberek vannak még hátra.
Malmö, 2002 szeptember 8.
Szarka András
Hogyan maradjunk magyarok? (1.)

     Rendkívül hasznosnak tartunk minden olyan kérdést, amelyek válaszra kényszerítenek. A Magyar Online kérdése ilyen. Szemelgetünk - részleteket közlünk - a válaszokból.

Magyarnak lenni: emberként cselekedni

     ... Amíg gyermekek vagyunk, magyarságérzésünk nem fejlett, s felnőtt korunkban is attól függ, mennyire vagyunk érzékenyek például a hazaszeretetre. Kifejlődése ezer dologtól függ: család, környezet, személyes belső tartalom. S amint eljövünk otthonról, akkor (talán évekkel később) jár át bennünket az érzés: magyarnak születtem. S egy furcsa vákuum keletkezik belül. A dolgokat csak elmúlásuk után kezdjük igaz értéküknek megfelelően kezelni.
     S az idő előrehaladtával a megvilágosodás is erőteljesebb, s a gyönyörűséges honvágy csak hosszú évek után kezdi mardosni a lelket. Ez az adott ember belső felépítésétől határtalan mértékben függ, mert ismerek olyat, aki nem hogy tisztelné magyarságát, hanem minden elkövet, hogy eltitkolja, sőt szégyelli.
     Magyarnak lenni annyit jelent, mint Tenni. Ehhez én egy másik összetevőt adnék: Embernek lenni ... s annak megfelelően cselekedni.
     ... Magyarnak lenni ritkaság külföldön, mert összehasonlíthatóan sokkal kevesebben vagyunk mint más nemzet. Nem fájó, vagy takargatni való érzés, hanem mint a mágnes, körülvesz, felemel, bátorságot ad mindenhez. Kell, hogy tartozzunk valahova. Erre mindenkinek szüksége van, akár bevallja, akar nem. (Akik eltitkoljak magyarságukat, annak oka van, arról most nem írok...)
     ... Milyen tulajdonságokkal rendelkezik a magyar ember? Épp olyanokkal, mint bárki más. A kérdést pontosítva: Milyen különleges tulajdonságokkal rendelkezik a magyar ember? A válasz ez lehet: rendkívüli szívósággal, becsületességgel. Persze, az adott ember belső tartalmaitól függően. Általában ez jellemzi a külföldön élő magyar embert. Maradjunk-e meg magyarnak, erre a kérdésre azt válaszolom, hogy feltétlenül, hiszen fogyatkozunk, bel- és külföldön, s a kimutatások azt mutatják, hogy fogyatkozásunk feltartozhatatlan. Bizonyító erejű könyvek alapján a magyarság nem kétezer éves, múltja szinte az emberiség létrejöttével egyidős. Ezt nem tudjuk bizonyítani, s nem is szükséges, de a feltétlen tiszteletet ébreszt, szeretet hazánk, kultúránk iránt. Kell, hogy egymás felé forduljunk, otthon és külföldön, kell hogy segítő kezet nyújtsunk rászoruló honfitársainknak, mindenkinek. Ezzel tehetünk legtöbbet magyarságunkért, ezzel lehetünk Igaz Emberek.
Bab
      Nemrég a Magyar Online szerkesztősége terjedelmes hírlevében hívta fel magára a figyelmet. Itt az ideje, hogy mi is részletesen bemutassuk ezt a Kárpát medencén kívül élő magyarokról és magyarokhoz szóló hírforrást, újságfolyamot, amelynek alapvető célkitűzése azonos az előbb a Lundi Lapban majd a Magyar Ligetben általunk is meghirdetett: tudnunk kell egymásról gondolattal. Dicséretes, hogy ehhez a vállalkozáshoz pénz is került. A mi igyekezetünk kezdetektől fogva lelkes emberek közreműködésével, minden anyagi támogatás nélkül zajlik. Ilyenformán nyilvánvaló, hogy lapunk része ennek a nagyszerű vállalkozásnak, hiszen segítségével jutunk az áhított nagyobb nyilvánossághoz, ahhoz, hogy rólunk is tudjanak szerte a világban. A Magyar Liget, a dél-svédországi magyarok családi lapja és az Ághegy című skandináv irodalmi és művészeti lapfolyam ezért ajánlja olvasói figyelmébe ezt a világhálós kapcsolatot és kéri, hogy kapcsolódjanak be sokféle hasznos tevékenységébe.
     "Hírlevelünk a megszokottól eltérően terjedelmesebb - szeretnénk honlapunkat új tagjainknak is bemutatni, másrészről pedig válogatást közlünk a MagyarOnline.net Forum témáiból. (Ezúton kérjük a MagyarOnline.net Baráti Közösség minden tagját, kapcsolódjon be a Forumban kialakuló gondolatcserébe!)" - olvassuk a http://www.magyaronline.net szerkesztőségi levelében. Érdemes végigolvasni ismertetőiket, amelyből álljon itt néhány részlet:

A Magyar Online szervezeti ismertetője:

     Argentína: Dél-amerikai MAGYAR HIRLAP HungArgenNews
     Ausztrália: Ausztráliai és Új-Zélandi Magyar Szövetség - AUZMSZ Blacktown-i Magyar Nyugdíjasok Szervezete, Magyar Élet, Melbourne-i Magyar Televízió Egyesület , Ausztráliai Hagyományőrző, Ifjúsági- Diák- és Kulturális Szövetség - HÍD
     Belgium: Leuveni Egyetemi Magyar Diákegyesület - LEMDE
     Ciprus: Ciprusi-Magyar Baráti és Kulturális Kapcsolatok Társasága
     Finnország: Finnországi Magyarok Egyesülete, Finnországi Magyar Gyülekezet
     Franciaország: Balaton szolgáltató iroda
     Hollandia: Hollandiai Magyar Szövetség, Most Magyarul!
     Izrael: A Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma
     Kanada: Arany János Hétvégi Magyar Iskola ,Montreali Magyar Iskola, Független Magyar Rádió Toronto, Magyarok Nagyasszonya Egyházközség
     Németorszag: Freiburgi Magyarok Baráti Köre, Német-Magyar Társaság 1970 Frankfurt am Main, Ulmi Magyar Kultúregyesület - ULMKE, Berlini Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezet, FL Intercoop Ubersetzungs- und Dienstleistungs GmbH Semmelweis Orvos-, Fogorvos-, és Gyógyszerésztársaság.
     Svédország: Magyar Liget, a dél-svédországi magyarok családi lapja, Ághegy, skandináviai magyar irodalmi és művészeti lapfolyam
     Új-Zéland: Magyar Szó.
     Amerikai Egyesült Államok: Clevelandi Magyar Múzeum, Kossuth Ház Klub, Magyar Öregdiák Szövetség - Bessenyei György Kör, New York-i Magyar Színház, Rochesteri Magyar Club, Amerika Hangja, Amerikai Magyar Szó, Friss Hírek Magyarul TV, Hungarian Magazine Extra TV HUNGARORAMA, Magyar Napló, Nyugati Hírlevél, Független Magyar Presbiteriánus Egyház - Las Vegas.

     Várjuk magán-, üzleti, szervezeti honlapok, levelezőlisták és hírlevelek készítőit, ismerőit, hogy a Kárpát-medencén kívüli magyar internetes jelenlétet bemutató WebVilág! rovatunkba bemutassuk. Célunk egyben bemutatni a Kárpát-medencén kívüli összes magyar szervezetet, könyvtárakat, a rádió- és tévéadásokat, újságokat, közölni ezek programjait, ismertetni rendezvényeiket is.
     A Magyar Online várja a magyar szolgáltatásokat bemutató rovatába, ahol magyar éttermeket, fordítókat, ügyvédeket, orvosokat és egyéb szakmák képviselőit, vállalkozásokat ismerteti.

Pályázat

     A MagyarOnline.net pályázatot hirdet a Kárpát-medencén kívül élő magyarok részére. A pályázat kiírásában részt vesz a Kanadában kéthetente megjelenő Magyar Krónika.
     1.A magyar közösségem és én!
     2. Mit jelent magyarnak lenni?
     Pályázat helye: a MagyarOnline.net Forum MagyarOnline.net Pályázat. A pályázati munkák terjedelme 3-4 gépelt oldal, alatta szükséges közölni a pályázó teljes nevét, életkorát és lakóhelyét.
Beküldési határidő: 2002. november 30.
A pályázat lezárása után címlapunkon szavazási rendszert indítunk.
Az első díj 100 USD. MagyarOnline.net Évkönyvet, és trikót kap mindenik téma első három helyezette. A bekapcsolódó szervezetek, kiadványok további különdíjakat is felajánlanak: Magyar Krónika (Kanada), Független Magyar Rádió Toronto, a HID (Ausztrália), Magyar Liget, és Ághegy Szerkesztősége (Svédország), American Hungarian Panorama (USA), Magyarody Szabolcs(Kanada).

Hírek

     Készül a MagyarOnline.net Évkönyv, amelyben interjúk, riportok, portrék, fényképes riportok 2002 a kiemelkedő magyar eseményeiről, szervezetek bemutatója, válogatás a pályázatra beérkezett írásokból, a fórumból, irodalmi és művészeti antológia, részletek munkatársunk, Ferencz Zsuzsanna Kik ügyei című egyperceseiből és szórakoztató rovatok sorakoznak majd. A várhatóan 19.00 USD áru könyv előjegyezhető a magyaronline@yahoo.com, szerkesztoseg@magyaronline.net címen.

     MagyarOnline.net Chat - Magyar idő szerint, minden este a világ számos országából népes társaság cseveg. A kaliforniai H. Andrea elkészítette a fotóalbumukat: http://ourworld.cs.com/forumsmemoiren/mocsalad.htm
     MagyarOnline.net KiKi - Több, mint huszonegyezer tagja van a világ minden országából. Kizárólag személyi lapok és adatok listázására szolgál név, helység, foglalkozás, hobbi alapján.
     Az Általános Beszélgető Fórum témáinak címeiből: Receptgyűjtemény rosszkedv ellen, Szórakozottság , Új vagyok - Debreceniek, Kicsit nosztalgiázunk is... , Ki merre járt a nagyvilágban?, Ez is, az is... kötetlen témák, gondolat töredékek, Jó itt lenni, Budapest, Budapest... , Kolozsváriak, ide!!! , Duna-Fekete-tenger Csatorna építőinek kárpótlás? , Emberi hibák , A legérdekesebb álom, Mentalitás - névhasználat, család, karrier... , Mit szóltok a romániai népszámláláshoz? Választás, Funar, Kolozsvár polgármestere.

     December végén, és 2003 január első hetében, Adelaideben rendezik a 12. Ausztráliai Magyar Kulturális Találkozót. A szervező Ausztráliai és Új-Zélandi Magyar Szövetség képviselőivel a MagyarOnline.net Forumában, Ausztrália címszó alatt rendszeresen közöljük a találkozó tudnivalóit, a szervezők válaszait az érdeklődők kérdéseire és javaslataira.
     A találkozóról a MagyarOnline.net munkatársai riportokban számolnak be. A találkozó honlapja: http://go.to/talalkozo

Hogyan maradjunk magyarok? (2.)

     Rendkívül hasznosnak tartunk minden olyan kérdést, amelyek válaszra kényszerítenek. A Magyar Online kérdése ilyen. Szemelgetünk - részleteket közlünk - a válaszokból.

Magam is veszteséghalmaz vagyok

     Aki Európában él, annak nyilvánvalóan egyszerűbb és olcsóbb is az anyaországgal való kapcsolattartás. Gyereket, ha van igénye erre, könnyebben küldheti "haza" nyelvtanulás vagy rokonlátogatás céljából. Ahhoz, hogy magyarul beszélhessek, nincs feltétlenül szükségem Berlinben magyarnyelvű környezetre, mert 70 perc alatt Budapesten lehetek, ahol nyelvi igényeimet kielégíthetem.
     ... Mégis közelebb hoz a nyugati magyarhoz a sorsközösség érzése az idegenben. Azt az igényemet, hogy helyzetemből adódó problémáimat megbeszéljem egy hasonlókat átélt embertársammal, csak az itteni magyarok körében tudom kiélni. Ez az otthoni magyaroknak ismeretlen, tehát idegen, sőt bizonyos mértékig érthetetlen is. Ezek a diaszpórában óhatatlanul keletkező gondok a legtöbb esetben hasonlóak és az elmúlt 50-100 évben a mindenkori történelmi időtől, generációtól többnyire függetlenek voltak, sőt generációnként ismétlődnek. Ezek között szinte első helyen szerepel a másodgeneráció magyarságtudatnak kérdése... Tudomásul kell venni, hogy a magyarságtudat ápolása másként jelentkezik a kivándorló nemzedéknél, mint az ott született kétnyelvű és születési helyét anyaországként megélő következő generációnál. ők otthon érzik magukat, nincsenek diaszpórikus élményeik, sem beilleszkedési gondjaik, tehát a nyelv ápolása nem automatikus igényük. Az lenne szomorú, ha nem így lenne. Ha ennek ellenére megtanulják az elődök anyanyelvét, az nem a saját igényük, kényszerük, hanem a szülők igénye és fáradhatatlan, munkájának eredménye.
     ... Okosan tesszük, ha utódaink magyartudását nem megköveteljük, hanem elsajátításra ajánljuk, hozzájuttatjuk őket az anyanyelvünkön elérhető sikerélményekhez. Ennek mikéntjét magunknak kell kitalálnunk, megtapasztalnunk. Dőreség Magyarországról hívott előadóktól várni a receptet a megoldáshoz, hisz nekik nincs ilyen gondjuk. Szomorúnak tartom, hogy a következő generáció már nem vagy rosszul tud magyarul. Ennek ellenére óvakodnék attól, hogy tragikus veszteségről beszéljek.
     Magam is veszteséghalmaz vagyok. Ha körülnézek felmenőim között, bizony-bizony szégyenletes módon meg kell állapítanom, hogy nem beszélek sem görögül, sem szlovákul, sem szerbül. Németül tudok, de ez sem bajor, illetve dunai sváb dédanyáim érdeme. Hát, így vagyunk mi itt a Kárpát-medencében. Férjem a család másik nagy veszteséghalmaza: berlini létére az anyanyelvén kívül megtanult ugyan a kedvemért magyarul és folyékonyan beszél angolul, de elveszett az ősök szempontjából, mert nem tud sem lengyelül, sem litvánul, ahogyan a nyugat-porosz anyai és kelet-porosz apai nagyszülei otthon beszéltek. Ennek tükrében szinte felsorolhatatlanok Zsófi lányunk veszteségei.
     De komolyra fordítva a szót: ki-ki igénye szerint igyekezhet megtanítani ivadékait a maga anyanyelvére. ...Újabb magyar beházasodási hullám híján az unokák valószínűleg már nem fognak magyarul beszelni. ... A diaszpóra és annak specifikus gondjai újratermelődnek. De nem az emigráció gyermekeiben, hanem az újonnan érkezettekben.
     A folytatást illetően hagyni kellene a fiatalokat érvényesülni, ha már kineveltük vagy megtaláltuk őket. Látni kell, hogy a mai világban a dolgok egyrészt megfoghatatlan sebességgel változnak, másrészt az innováció = siker=infrastrukturális tudás a fiatalok (25-35 évesig) kezében van, akik más nyelven, más eszközökkel, más normákkal kommunikálnak. ...
     Van jövő mégis, hisz ameddig vannak idegenben élő magyarok, addig lesz igény az összetartozás kifejezésére is.
Tisztelettel és szeretettel a távoli Európából:
Pompery Judit