A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 10. szám 2002/1
Lundi Lap
Jelentés és elmélkedés
     A választás gondolatébresztő alkalom a tagság számára, csak nekem nem volt az. Inkább megerősítette régi gondolataimat. Vagyis hogy nem a gyűléssel van a baj - most is olyan volt, mint majd mindenik az utóbbi 10-15 évben. Összegyűltünk 12-en. Jelen volt 5 személy a régi vezetőségből, 2 megfigyelő a szomszédoktól, 1 könyvvizsgáló és 3 rendes /általános/közönséges Kultúrfórum-tag. És még egy kedves "56-os magyar" úr, aki tört magyarsággal jött ismerkedni velünk röpke 46 év után. Sajnos hiányzott a gyűlésből alelnökünk, üzenve, hogy nem kívánja folytatni, valamint H. Katalin, aki nem is üzent mert ő a Kultúrfórum kiküldötteként már elérte célját, mármint azt, hogy titkára lett a lundi Bevándorló -Egyesületek együttműködési szervezetének és az önkormányzat melletti Bevándorlok Tanácsában biztosított legyen a "jövője". .Azelőtt is ritkán járt felénk, csak, amikor érdeke kívánta. A megmaradt vezetőség annak rendje-módja szerint előadta jelentését az évi tevékenységéről, következett a pénztári beszámoló, a könyvvizsgáló jelentése, és úgy tűnt hogy a jelenlegi lehetőségekhez mérten minden, vagy majdnem minden rendben volt. És így történt hogy a vezetőségnek további bizalmat szavaztunk, elnöknek újraválasztottuk Aluuan Gabriellát, és sok sikert kívántunk mindnyájuknak a következő két évre.
     Folytathatnám a beszámolót a svédországi magyar egyesületek boldogan ömlengő hangnemében (lásd a Híradó-t), de ilyenből nekem már nagyon elegem lett. Inkább vállalom hogy betörik a fejem! Tehát: A Kultúrfórum vezetőségének fizikai hozzáállását el kell ismerni! Láttam a kifáradt arcokat, miután elrendezték a színházi előadásokat, a vendégek ellátását-elszállásolását, a lángos -sütő -sátor összepakolását. Annak a kevés tényleg-tevőnek ezek túl nagy feladatok, és igazában nem is ez a Kultúrfórum rendeltetése. Egy utazási iroda, az Igman, már nagyszerűen szervezi a magyar társulatok turnéit Svédországban például a malmöiek számára. A lundi Magyar Kultúrfórum dolga inkább a tenni akarók és a tenni tudók szervezése egyesületté, klubbá, közösséggé, mely magasabb célokért küzd és vállal sokféle áldozatot.
     Milyen szép volna ha elmondhatnánk: a magyarság ittlétét továbbra is érezhetővé tesszük, ápoljuk a magyar öntudatot, őrizzük nyelvünket, hagyományainkat. A gyűlésen viszont meggyőződtem: EZT, MOST, ITT és főleg ÍGY- nem kell, nem lehet folytatni!! Mert sokan próbálkoztunk, gondolkoztunk, tettünk -vettünk amit bírtunk, de nem találtuk meg a szükséges ízeket a "leveshez". Bizony, a hamburgerek korában nem kell már a "túróscsúsza". De nem csak az új időkkel van a baj. A "régi szép idők" átkos öröksége a legnagyobb baj : az irigység, a veszekedés, a vélt- és valós sérelmek szülte pártütés szelleme. Homo hominis lupus. Szétszaggatjuk egymást, mert az egyik kuruc a másik labanc. Az egyiknek van az ami a másiknak nincs (például tudása, kezdeményezése, lelkesedése) vagy egyszerűen azért mert ezt örököltük az értetlenséget génjeinkkel.
     És ha manapság szabad az "újnak" leköpni a "múltat", talán az anyját, apját, nagyapját (lásd az új Terror-múzeumot az Andrássy úton), akkor biztosan szabad a mai lundi fiataloknak is hátat fordítani a "régi" Kultúrfórumnak és annak szellemének.
     Ezért is cseng hamisan a felhívás hogy "mindenkit szeretettel várunk". És kiváltképpen az akarók, az okosabbak beleszólása nem kívánatos. Így szűnt meg a Kultúrfórum együttműködése a lundi Finn-ugor Intézettel (Lázár Oszkárral), az Ethno-kulturális - táncházas ITEK-kel (Fodor Bélával), és zátonyra futott társulásunk a lundi magyar lap író - szerkesztőjével, Tar Károllyal is. Nem teljes az együttműködés a Lundi Lap Társasággal sem, amelynek elnöke vagyok, és amelynek állásfoglalása szerint nem kívánjuk feladni a helyi magyarok összetartozásának szívfájdító ügyét.. Ha ezek az intézmények, és ezek az emberek nem kellenek, és sikerül őket távol tartani a közösségtől , akkor vajon kik jelképezik a lundi Kultúrfórumot, és annak humanitárius-kulturális szellemét? Azt jól tudom, hogy egy pár "hivatásos" bajkeverő, ármánykodó, kígyónyelvű miatt nagyon sok jóindulatú magyar eltávolodott a Fórumtól. Jó sokan elmegyünk a hazai népi táncegyüttes előadására, élvezzük a vendégszereplő kabarésokat, még a tagdíjat is szépen befizetjük- de gyűlésből, választásból pfujj!, a közösködésből nem kérünk! Viszálykodásból, irigykedésből, rosszindulatból pedig egyáltalán nem! S így történt, hogy a tagság nagy részben elfordult a lundi Kultúrfórumtól, és másoknál aktivál: Kristianstadban, Malmöben meg Ljungbyban. A fiatalság is inkább ott találkozik bálon -diszkóban mert ez is kell. De kell a nemzeti-, a kulturális szellem ápolását miként feledhetjük?! És erre van, volt, és bízom benne, hogy lesz még hely és kedv a több mint 40 éves lundi magyar Kultúrfórumban!!!
     Kellene valami pozitív, kellemesebb, derűsebb szó ide az írás végére. De nagyon kevés ilyesmi akad a látóhatár(om)on. Egyébként is a temetésen sírni szoktam- -De mi ez Uram - boccsá'? Öregfiú duzzogása, hogy nem vették be a focicsapatba? Vagy a sértett "voltak" társra vágyása? Lehet, de sokkal inkább: szorongásom visszhangja az itteni együttműködés leromlásának és az egyénieskedő, szenvtelenül sikerhajhász magyar jövő féltésének. Hja, a web-szerverek, a klónozottak világában mire kellene az apró Kultúrfórum jövőt ígérő közgyűlése? Igaz és fájdalmas a tény: a fiatalok másra várnak, nekik valami új kell! Jöjj hát édes " 3X P&.www.22@ m2.commercial.hu / se SMS !!!(A mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát, patikusát".Persze ez vicc, de sajnos az igazság az, hogy nem látom az alagút végét. Lehet, hogy a látásom rossz. De valahol messze-messze a remény csillaga mégis pislákol: bízom abban hogy a mai fiatalok, gyerekeink, unokáink majd megtalálják, ha szükségét érzik, azt az új kommunikációt, azt az újfajta kapcsolatrendszert, mely talán jobban szolgálja a 3.évezred magyarjait és idegenbe szakadt hazánkfiait.
    
Ajtony László