A ház mélyvörös színére figyelnie kellett volna. Vagy legalább arra, hogy a ház a tizenhármas számot viseli. Nem találok magyarázatot arra, hogy ez a nagy ember mit keresett a "szegényházban"? Mi ütött belé, hogy éppen a Szegényház utcában, Hans Bartel házában húzta meg magát Miért éppen itt kellett neki elbújnia? Ahol persze, könnyen lefülelték. Mivel, hogy éppen elég rossz fát tett a tűzre. Mindenfelé számos becsületes polgár szájából, nem egyszer elhangzott már:" Mit akar megint ez a Göran Persson?! Mit akar különféle tanácsaival?! Mit akaratoskodik világmegváltó terveivel?!" Az sem vet rá jó fényt, hogy olyanokkal barátkozik, mint Gustavsson Erik, akiről mindenki tudja, hogy gyilkos, és Stureékkel örök haragban van. És ez az Erik, annak ellenére, hogy igen jó családból származik, összeszűrte a levet Mĺn lányával Karinnel, aki nyilvánvalóan nem méltó neves családjához. Embert barátjáról! Sajnos az emberek hamar felejtenek, és sok mindent elnéznek Göran Perssonnak. De eljött az idő, hogy nem hallgathatjuk el: igenis, elfogták! Mert el kellet őt fogni, hiába is menekült a közvéleményt megtévesztően az Öreg Város, szűk és ódon utcácskáin át a Szegény Házba, amelynek földszintjén most patinás tengerészeti tárgyakat, megsárgult térképeket, tengervízben évtizedekig pácolt facsigát, csomóba kötött tengerészkötél utánzatú gyertyafonatot és egyéb ajándékozni való csecsebecsét vásárolhat az Észak Velencéjében kíváncsiskodó egészen vagy alig félig svéd polgár, avagy valamely családilag másokkal kevésbé keverődő világvándor.
     Pedig elinalhatott volna. Például a Kereskedők szűk utcáján a Nagy tér felé, ha nem irtózott volna az ott valamikor sűrűn használatos szégyenoszloptól és az eretnekek ott kiöntött ártatlan vérétől. Menekülhetett volna toronyiránt is, hiszen a Német templom kőhajításnyira van innen. Átverekedhette volna magát a Fekete ember utca felé néző várkapun, ahol, ha üldözői sebet ejtenek rajta, kivárhatta volna Quante Henriket, a neves sebészt, aki bizonyára nem tagadta volna meg tőle sem szolgálatait. Aztán ott van a Labdaház a Bollhusgränd utca 3 szám alatt, ahol félévszázada annyi talpig becsületes agglegény húzta meg magát. Ugrásnyira húzódik az kicsinyke utca, amit Vasa Gusztáv egyik híres admirálisáról neveztek el, és most Internet Gyógyszertár is működik itt, az egyik aprócska házban. Talán ott segítőkre talált volna. Könnyen megbizonyosodhattam arról, hogy neves emberünk, valamelyik átjáróház alatt könnyen kisiklott volna üldözői karmaiból a keleti Hosszú utcára, ahol valamennyi pénz lepengetése után, dundi termetét is dicsérve, bizonyára teljes kitárulkozással befogadta volna őt valamelyik petrezselymet áruló örömlány, hogy aztán neves emberünk megkönnyebbülve eltűnjön a régi kikötő kocsmákkal és apró szállodákkal tele sikátoraiban, a Strindberg szerinti "piszok és verekedések utcája" valamelyikében, amit újabban főként a régiségkereskedők zsúfolt kirakatai idéznek a ráérős látogatók kutakodó örömére. Sajnos későn érkeztem, nem lehettem tanúja Göran Persson elfogatásának. Lehet, hogy némi kárörömmel néztem volna végig, amint vasra verve tuszkolják lefelé a város legkeskenyebb utcáján, a Mĺrten Trotzig nevét viselő -köz lépcsőin, hogy majd a törvény előtt elnyerje méltó büntetését. Lehet, de nem biztos. Merthogy személy szerint nekem Göran Persson nem haragosom, ellenem semmit sem vétett. De ha már ott álltam a júliusi barnító napsütésben a Brända Tomten szobányi terecskéjén, nem voltam rest, és elslattyogtam a Fekete ember utca 9 szám alá, hogy költő druszámnál érdeklődjem a szenzációs eseményről. Persze, hogy nem volt otthon. Tudtam, hogy a lányos házaknál is hiába keresem, így aztán újra végigtrappolva a Hosszú utcán, a kirakatoktól elfordított fejjel, csak a sovány képzeletemből elővarázsolt lenge öltözetű lányok szobrozásában gyönyörködve estem be izzadtan az Arany Béke (Den Gyldene Freden) borozó ajtaján. Bellman barátom ott ült az egyik asztalnál. Jókedvéből nem sikerült őt kirángatnom. Az előállított politikusról sem volt hajlandó nyilatkozni. Mindegyre rám emelte poharát és ilyeneket rikkantott. " Egyre megy, hoppszazsupsz rajta felfelhej!/ És aki egyre-másra fel nem hajtja / a másik felet meg sem kapja. / Egyre megy Zsupszrajta felfelhej! "Nem is vártam tőle egyebet Megittunk egy-két pohárral, és nagyokat hallgattunk. Aztán, mert éppen július 26-át írtunk, amikor őt ünnepli a svéd világ, együtt sétáltunk a Vadaskert-szigetre, éppen szembe a Zöld Liget nevet viselő vidámparkba, amit a távoli Rómát utánozva a stockholmiak Tivolinak ismernek. Itt költő barátom, háttal annak az öreg tölgynek, amely alatt üldögélni szokott, egy gránittalapzatra csücsült, és lantja pengetésébe kezdett. Ekkor vettem észre, hogy késői tisztelői XVII. századi francia divatú ruhákba öltöztették. Kifejezéstelen arccal fogódzkodott lantjába. Tölgy alatti asztalán két üres sörös üveg és néhány pohár. Orosz kollegájának, Jevtusenkónak a csodálói, tele pohár vodkát is hagynak moszkvai sírján. Carl Bellman asztalára erős és zamatos vörösbor illenék.
     Mielőtt búcsút intettem az öreg városnak megkérdeztem a járókelőket, néhány ottani lakost, érdeklődtem, mit tudnak Göran Perssonról. Zavarba hoztak dicséreteikkel.
     Igaz, én az ódon város hangulatos utcácskáit róva, elfelejtettem megemlíteni, hogy érdeklődésem annak az öt évszázaddal ezelőtt élt királyi tanácsosnak szól, aki XIV. Erik (1560-1568), a trónjáról elüldözött, idegességéről is hírhedt svéd királyt, az akkori, jogait védő nemesség ellenében kiszolgálta. Így aztán, talán az is érthető, hogy Göran Persson elfogatásának útikönyvekben is olvasható tényét sem az aznapi lapok, sem valamely svéd tévéadás eddig még nem erősítette meg.
     A hírt a Magyar Liget olvasóinak exkluzív/kizárólagos ajándékul szánta a szerkesztő.

    Honfitársammal beszélgetek a Budapestre tartó repülőgépen. Türelmesen hallgatom, amint rám fröcsköli beszajkózott kifejezéseit. Anyaországi töltelékszavai bódulatosak, félálmomban fal vagyok, borsószemekként leperegnek rólam, nem jutnak el a tudatomig, mert önvédelemből zárlattal védekezem.
     Tulajdonképpen borzasztóan imádok utazni, komolyan mondom baromian, de természetesen egyértelműen úgy gondolom, hogy holmi bunkó alakok ne szórakozzanak velem, abban a vonatkozásban, hogy az utazási irodák információi legyenek egyértelműen pontosak, mert szerintem, kimondhatjuk áperbé, hogy ezzel kapcsolatosan legfontosabb a naprakész kommunikáció, meg a médián keresztül a dokumentáció, leginkább pragmatikusan.
     Figyelj! Úgy gondolom, tudod már, hogy odahaza ennek vonzatában el kell kezdenünk az alapos felkészülést., amely tulajdonképpen, szerintem arról szól, hogy forszíroznunk kell a nyelvtanulást. Még jó, hogy idehaza zöld utat kapott minden nyelvtanfolyam, de őszintén szólva, ezzel kapcsolatosan kiemelném, hogy elhíresültek már a nem igazán hasznosítható gyorstalpaló tanfolyamok, ahol baromi módon átverik az embert, semmit sem kap a pénzéért, és aztán megnézheti magát, mint barátom a Pista és neje a Klári, akik - már elnézést - ebben a vonatkozásban teljesen bunkók. Persze, "beszélni nehéz", de írni még nehezebb. Lektorálnom kellett az egyik külföldi vállalat felé küldött levelüket. Én hülye! A vége az lett, hogy kiabálni kezdtek velem, aztán még nekem kellet elnézést kérnem a javításokért. Még ma sem tudtam földolgozni magamban az esetet.
     Nyári utazásom óta őrzöm a koponyám belső falára vetített figyelmeztetést: Figyelj! Miután Pesten jársz, alaposan takaríts szókészletedben!