[vissza]
A Koppenhagai Lap
2. évfolyam, 5. szám 2001 / 3.
Lemaradt politikusok
Fordító: Lazarus
ÚJ MEGATREND
A fizetett gyerekgondozás ideje megduplázódik [fél évről egy évre], a menekültközpontok kívül tartandók bizonyos megyei határokon, és semmilyen ügy nem elég kicsi ahhoz, hogy "fel ne dobódjék a következő hétfőn".
Megyei, önkormányzati és parlamenti választások fenyegetnek - és csak egy bolond nem féli a választók ítéletét.
De az ország első emberei és asszonyai személyes fejlődésüket tekintve messze a választók mögött kullognak - mutat rá Anne Karen Nielsen, a Jövőkutató Intézet kutató asszisztense.
Az intézet mintegy lángoló oszlopon áll, amióta felfedezték az új 'megatrendet', amit a jövőkutatók 'The Life Society'-nek, vagy 'Deep Life'-nak neveznek.
Nagyon röviden ez arról szól, hogy az egyes embernek magának kell megtalálnia az igazságot, a boldogságát, és életminőségét emelni - mégpedig elsősorban saját magában.
Az érzelmek felértékelődnek, míg az ideológiák, vallások, sôt a pragmatikus ész uralmának ideje lejárni látszik. Ezt jósolják, és mutatják a jövőkutatók előrejelzései - noha a politikai színpad mintha mindennek ellentétét mutatná.
"A politikusok azt gondolják, hogy a lakosság besorolható nagyjából azonos érdeklődésű csoportokba. Azt hiszik, hogy képviselnek egy bizonyos szükségletű embercsoportot, pedig ez lehetetlen manapság." - mondja A.K.N.
Az pedig, hogy úgy néz ki, mintha bizonyos ideológiák továbbélnének a politikában, teljesen elhitelteleníti a döntéshozókat, véli A.K.N.: "Lassan már csak a leleplezések szórakoztatóak a politikában. Ittas vezetés, szexuális kilengések, náci múlt. Mulattató bebizonyítani, hogy ezek az emberek sem olyan egyöntetűek, mint amilyennek mutatják magukat."
Az, hogy mindeközben a politikusok nagyon is hajlamosak odahallgatni azokra, akiket saját választóiknak hisznek, a következő ítéletet váltja ki a jövőkutatóból:
"Itt füstöl el a politikus maradék hitele. A politikusnak nem az igenlés a dolga. Azt hiszem, a nép sokkal inkább respektálna egy politikust, aki úgy állna föl a választásokra, hogy: 'Így és így gondolom ezt és ezt, mert ebben hiszek. Ezért akarok munkálkodni. Ha akartok szavazzatok rám, ha nem, nem.' Egy olyan valaki, aki netán azt is kimeri mondani, hogy 'Én nem hiszem, hogy szükségünk van egy éves fizetett gyerekgondozásra, mert... de talán megtehetnénk, hogy..." - fejti ki A.K.N, aki többek között az ATTAC* mozgalmat említi, amikor arra hoz példát, hogy a dánok bizony széles körben is hajlandóak fellépni olyan ügyért, amiben személyesen is érintve érzik magukat.
"A művészet az, hogyha képesek vagyunk helyesen választani abból a rakásból, amivel szembe kerülünk nap, mint nap. És el tudjuk felejteni a maradékot, mert az ember csak frusztrált és stresszes lesz attól, hogyha mindig az összes lehetőséget hordoznia kell. Nyugodtan mondhatjuk, hogy mindannyian rászorulunk egy kis terápiára. [!]
De egyre jobban elismert lesz az érzelmekre hallgatni - még a jogban és a gyógyászatban is" - mondja A.K.N., aki éppen egy 'LiIfe-society munkaeszközeit' csiszolgatja, ami két vadul különböző irányba is fordulhat:
"Nyersen fogalmazva azt mondhatjuk, hogy az individualizmus két különböző irányba vihet bennünket. Teremthet sokkal nagyobb szabadságot, felelősséget, és érdeklődést a másik ember iránt, vagy ultraegoizmust válthat ki, amikor is minden cuncis** (poppet), és 'szórakoztató', és egy kicsiny 'elit' határoz az egész fölött. A döntő az, hogy többé semmi fontosban ne dönthessen valaki-valami rajtunk kívül."
[Kiem. Ford.]
Jegyzetek:
* Az ATTAC egy globális népi mozgalom a 'globalizáció' embertelen, profithajhász tendenciái ellen. (Lásd a honlapon az 'Aktualitás-ok' rovatban: http://hjem.get2net.dk/hamv.laz)
** A 'cunci' Hamvas Béla szava (Lásd a honlapon a Hamvas mappában)
A fordító kommentárja: Nos a cikk - ha amúgy kicsit 'posztmodern nyegleséggel' is - bizony nem akármit mond ki. Valamit, ami például Hamvas Béla (és a tradíciók szerint) úgy 2600 éve aktuális. H.B. így fogalmaz:
"A jelen aión körülbelül Kr.e.600 óta a személyes üdv jegyében áll. Ezért ma számunkra teljes realitásértéke csak annak van, ami személyes. (...) Ugyanettől a perctől fogva a kollektívumoknak realitásértékük csak annyiban van, amennyiben azok a személyiség anyafogalmai, harcmezői, vagy építészeti elemei. Ettől az időtől fogva van üdvtörténet, amelyet nem a népek és az osztályok és a fajok és a vallások élnek, hanem a személyek, éspedig kivétel nélkül minden személy, mert "az üdvtörténet végső kifejlése szempontjából minden ember pótolhatatlan." (Saint-Martin) Ugyanettől az időponttól kezdve van emberiség fogalom, mert a személyiségnek egyetlen kollektív kategóriája van és ez az emberiség." (Öt géniusz)
"A személy az a hely, ahonnan az Egész egyszerre látszik." (H.B.)
Innen - mondjuk a felőlünk szinte már emberfelettinek látszó Lao Tse, Buddha, Zarathusztra, és Herakleitosz idejéből, és 'alapállásából' (H.B. szava) - nézve persze egyáltalán nem meglepő, hogy a 'tört-én-elem' nagyrészt a fentebb vázolt feladat, az "egyenként és kivétel nélküli" (H.B.) felelős, szabad személlyé válás előli elképesztő, szorgos, fantasztikus, őrült, stb. menekülésnek tűnik elsősorban. Különösen az elmúlt 3000 évben - állítja Hamvas. A néhány kivételes személy, és/vagy életmű ez ügyben (se') senki helyett nem tett, tehetett semmi lényegeset! (A legnagyobb köszönet, tisztelet és hála mellett - sem!) A mindenkori 'hatalom' máig tartó ilyen-olyan, vallásos, tudományos, stb. kollektivizálási, idomítási, stb. erőfeszítései sem alábecsülendők persze, de sajnos (vagy nem?) soha, senkit sem menthettek, menthetnek föl önnön-maga személlyé érlelésének feladata alól.
Különösen nem a mai 'demokratikus' időkben! Amikor is nemcsak szinte korábban nem látott mértékben lényegében minden fontos 'körülmény' tudás, stb. rendelkezésünkre állna a dologhoz, de - legalábbis 'theo-retikusan' - bármikor, békésúton, nyugodtan átszavazhatnánk, átállíthatnánk társadalmi berendezkedésünket is egy sokkal ember-iség-barátibb, egészségesebb, szolidárisabb, elmélyültebb, gyerek és találkozás pártibb változatra a ma domináns esztelen, és kegyetlen profithajszás világgal szemben is. Ha... Hát igen. A fenti cikk felől körültekintve sajnos úgy néz ki, hogy a domináns euroamerikai 'választók' (khm?!) többsége - a cikk állításával elég éles ellentétben különben - mintha állandóan még inkább 'el lenne maradva' saját idejétől, lehetőségeitől, és felelősségétől, mint a 'politikusok'. Igaz lenne az, hogy a túlnyomó többség folyamatosan sokkal, de sokkal inkább érdekelt újabb és újabb környezet és lélekmérgező, építmények, gépek, keyerék, stb. termelésében, és beszerzésében, mások életével való tőzsdei 'játszadozásban', a stresszes pénzkavarásban, mint önmaga, társai és gyerekei 'üdvözülésében' (bármit jelentsen is ez személyenként a pénzes-véres 'hétköznapi valóság' mélyén)?!?
Vagy netán a dániai független Information napilap filozófus főszerkesztőjének Ejvind Larsen-nek van igaza, amikor is azt fejtegeti, hogy (még) a kivételesen szolidáris 'népjóléti' dán társadalom (is) az örökké robbanásveszélyes egzisztenciális félelemre (+ irigységre, stb.) alapít akkor, amikor a különböző emberi alapszükségletek viszonylag normális változatainak megszerzéséhez és megtartásához is állandóan, és egyre fokozódóan 'munka-piaci versenyhelyzetbe' kényszeríti polgárait?! (Nemcsak ám, ha villát akar valaki, új szívet, több autót, hajót, kurvákat, vagy mit tudom én. Hanem ha csak egy rendes szemüveget, vagy mondjuk működőképes, és viszonylag jól kinéző pótfogat, stb. szeretne egy nem piacképes 'szerencsétlen'! De erről talán majd máskor.)
Mindenképpen üdvözlendő persze az, hogy itt nem csak nyíltan vizsgálható (közpénzből!) a talán a 'közvélemény formáló, hatalmi, stb. elit', vagy a korábbi történelmi (többnyire kényszeres ál-) kollektívák pátosza által megigézettek által érthetően nem is maradéktalanul szívesen látott 'individuális el-szabadulási trend', hanem országosan közzé is tehető, vitára bocsátható a dolog. Ha még azt is hozzáteszem, hogy Dánia azon kevés ország egyike, ahol (közpénzen is finanszírozva!) többnyire önkéntesekből álló komoly, és 'politikus' civil mozgalmak (is) dolgoznak a környezetkímélőbb, emberbarátibb, személy központibb, stb. társadalom kialakításán, vagy például a társadalmi békét valószínűleg valóban megalapozni képes, mindenkit helyből megillető 'polgári fizetés' bevezetésén*, akkor - a világ többi részéhez képest feltétlenül - szinte utópikusnak tűnik a helyzet.
Még akkor is, ha a többség úgy első ránézésre mintha itt is az "ultraegoizmusra" hajlana inkább - alighanem főként a cunci-demokratikus piaci körülmények hatására - mint a "sokkal nagyobb szabadságra, felelősségre, és érdeklődésre a másik ember iránt." [Lásd a cikket!] Egy mind személyes, mind társadalmi értelemben, nemzetileg, és globálisan is elkerülhetetlen, és átugorhatatlan 'feladatról' van itt szó ugyanis: a személyek ön és közképzéséről, érleléséről.**
Egy olyan világban ráadásul, ahol végre tudomásul vesszük, hogy semmi lényegeset nem tudhatunk, tehetünk meg senki helyett soha. Mint ahogy helyettünk sem... Valamint azt is, hogy - potenciálisan legalábbis - mindenki, kivétel nélkül a 'mindenséges képviselője' még ha ezt esetleg nem is tudja, bírja - egyelőre. Vagy mámorító, és persze félelmetes szabadságában rosszul választ-ott éppen. Jobb, vagy netán rosszabb nem jutott eszébe... Vagy mit tudom én! De az az idő - hála az Égnek? - letűnni látszik végre egyszer ('s mindenkorra?), amikor minden igazán jót és rosszat 'kívülről' vár-t, és eredeztetett az ember. Hm?!
Minden hozzászólást nagyon szívesen veszünk!
Jegyzetek:
* A honlapunkon (http://hjem.get2net.dk/hamv.laz) az 'Alkalmi, ajánlott, gyűjtött, kapott dolgok' rovatban már van a 'polgári fizetés' témáról némi ismertető, és hamarosan jövünk két - három újabb fordítással, kommentárral ez ügyben is!
** Persze, hogy nem hagyjuk ki, hogy megint egyszer felhívjuk a figyelmet az éppen aktuális nyári kurzusunkra, és a képzéssel kapcsolatos dolgozatokra az 'Iskolaügy' rovatban!!!
BölcsességtárA tapasztalat a legjobb orvosság, de csak akkor jön, amikor a betegség elmúlt.
Német mondás
|
felelős
szerkesztő: Tar Károly,
webmaster: Kormos László.,
|