•[vissza]

A Lundi Lap
3. évfolyam, 21. szám 2000 / 4.

Töprengés a bálon Amikor a kopaszodó részvevő tekintélyes barátaival együtt leült a szépen megterített asztal mellé, a házigazdákon kívül más nem volt a teremben. "Az ünnepek azért nem alkalmasak bál rendezésére, mert kihasználva a többnapos ünnepet számosan útra kelnek." Így szólt a kudarcot előrelátó józanság. De aztán csaknem annyian jöttek el mint máskor szoktak. És mint máskor, most sem volt teljes létszámmal jelen a vezetőség. Pedig ... Mindenféle elöljárónak hivatalbeli kötelességeként előírják, hogy mikor és hol kell megjelennie. Tetszik, vagy sem jelenlétével kell igazolnia, hogy ha bort prédikál, ne igyon vizet. Merthogy fejétől olyan a hal, hogy nem ehető. Jó azt látni, ha valamely vezető családjával együtt jelen van a bálon. Jó volt látni, hogy a jóérzésű emberek svéd élettársukat és barátaikat is elhozták a bálra. És dicséretes volt a jókedvük, és az is, hogy nem volt oktalan, fontoskodó tiltás, ami gátolta volna szórakozásukat. A bál a játékos bolondozás helye, ahol a ritmusok ütemére letöröljük többhetes fáradságunk, unottságunk. A hosszúszakállú bölcsekhez hasonlóan intenünk kell a mellettünk járókat, hogy a bálokból és a vidám együttlétekből ki ne maradjanak. Hiszen bölcsességekhez hasonlóan igaz a mondás: Bálban ismerszik meg az ember! Van úgy, hogy magát is jobban megismerheti az ember ott, mint kellemesnek hazudott önkizáródásos magányában