38. évfolyam, 1992. 2. szám 		Archívum

Környezetvédelmi információszolgáltatás Magyarországon

Kovács Mária

 

"Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!" - ez a környezetvédelem nemzetközi jelszava. De tulajdonképpen mi a környezet? A levegő, a víz, a föld, az erdő - igen. De környezet a saját lakásunkban mérgező anyagokat tároló fürdőszobánk, konyhánk, és füstös munkahelyünk, hol ébrenlétünknek minimum egyharmadát töltjük, vagy a ház, az utca, ahol lakunk, az előtte álló virágládákba hajigált szeméttel, a piszkos plakáttömeggel az amúgy is málló falakon, vagy a régi és új üzletek ízléstelen, egymáshoz és az épület stílusához nem illő portáljai és papundekli feliratai, a minden kiszorítható, talpalatnyi helyen gomba módra szaporodó mocskos bódék és kalyibák, melyekben sokszor százezreket forgalmaznak tulajdonosaik, de "üzletük" külsejére egyetlen fillért nem szánnak.
James Kirkup angol költő Japánban tett útja alkalmából az ország természeti szépségeitől elbűvölve és nagyvárosai förtelmes épületrengetegétől elborzadva megállapította: "A japánoknak rendkívüli érzékük van a szépséghez, de igen kevés a rúthoz - míg ennek ellenkezője áll az angolokra", tette hozzá. Vajon mit szólna mihozzánk? Tájékozatlanságunkhoz, makacs közönyünkhöz minden iránt, ami "közös": legyen az erdő, park, ház, utca - vagy "Ügy". Miközben a tengerentúl és Európában már teljes gőzzel igyekszenek visszafordítani azokat a globális katasztrófába torkolló folyamatokat, melyeket az emberiség felelőtlenül önmaga ellen elindított, nálunk ez még csak most kezd egy szűk körben téma lenni, az "utca embere" egyáltalán nem foglalkozik vele.
Hogyan induljunk el, hogyan tanuljuk meg újból, mi a csúnya, mi a szép és mekkora környezetünk szerepe egészségünk, hangulatunk kialakításában? (Elkerülhetetlen az idézet: "Ép testben ép lélek"...) Hogy miért nem mindegy az, mennyit autózunk egy fulladó városban, mennyi ólommal töltjük meg gyermekeink tüdejét, vagy mennyi dohányfüsttel egymásét, - hogy milyen mérgeket és/vagy lebonthatatlan anyagokat zúdítunk folyóinkba, ásunk el a földbe szeméttelepeinken, vagy égetünk el mérges gázokat eregetve a levegőbe, hogy mennyi energiát pazarlunk el feleslegesen és pótolhatatlanul. Hogy nem mindegy, mit okozunk mindezzel saját utódainknak, hazánknak, Európának, az egész Földnek?
Ha lassan terjednek is és nem eléggé általános az érdeklődés irántuk, azért már nálunk is tucatjával működnek országos, (pl. Magyar Környezetvédelmi Egyesület), helyi, (pl. Mártírok Útja Környezetvédő Egyesület) vagy egyetemeken, pártokon, egyesületeken (mint például a Budapesti Városvédő Egyesület Környezetvédő Csoportja) belüli, ú.n. lakossági tömörülések. Ezek közül
A Talento Alapítvány Levegő Munkacsoportja (Budaörs, Pf. 102, 2041; 153-7154) három éve működik, jelenleg 30 (!) társadalmi szervezetet tömörit magába, és számos független szakértő vesz részt munkájában. Elsősorban a közlekedés okozta levegőszennyezést tanulmányozza és csökkentésére az illetékes hatóságok részére javaslatokat dolgoz ki. Több sikeres tiltakozó felvonulást szervezett, már az első 2 év alatt kb. százezer szórólapot osztott szét. Számos szakmai összejövetelt rendezett, például az EKOTRANS "Közlekedés és környezetvédelem" nemzetközi konferenciát és kiállítást, melyen tizennégy ország szakemberei vettek részt és hetvenkét előadás hangzott el. Többször szervezett szénmonoxid-méréseket és motorbeállításokat gépjárművek részére. Sajtótájékoztatásokkal, cikkekkel, nyilatkozatokkal, rádióelőadások szervezésével és televíziós szerepléssel széles körű felvilágosító munkát végez. Folyamatosan gyűjti az információkat a zöldterületek tényleges vagy tervezett beépítéséről. Bárki, egyénenként is csatlakozhat hozzájuk.
A Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ (1035 Budapest, Miklós tér 1; 168-6284) Bush elnök javaslatára, 1990-ben jött létre és a nemrégiben felújított, 200 éves óbudai Selyemgombolyító épületében kapott helyet. Alapító okiratát a magyar, az amerikai, a holland kormány és az Európai Gazdasági Közösség képviselői írták alá, programjait és tevékenységét nemzetközi igazgatótanács felügyeli, támogatja a környezetvédelmi innovációkat, a társadalmi párbeszédhez semleges fórumként szolgál, és környezetvédelmi információkat szolgáltat. Mindehhez a szükséges szaktudás, az anyagi források a világ minden tájáról érkeznek.
A Központ programja három területre koncentrálódik: a környezetszennyezés egészségi hatásai; a környezetszennyezési ellenőrzés kevésbé hatékony módszereinek felváltása olcsóbb, környezetkímélő eljárások bevezetésével; alternatív energiaforrásokat előnyben részesítő energiapolitika támogatása pazarló és környezetszennyező erőforrásokkal szemben.
E program megvalósításához a következő információs források állnak rendelkezésre: nyomtatványtár, adattár, CD-ROM vagy mikroszámítógép-használat; információs csereszolgálatokkal és hálózatokkal való kapcsolatteremtés; új technológiák, pl. térinformatikai rendszerek. A Központ célja az, hogy különböző környezetvédelmi információs rendszerek adatait összegezze és továbbítsa.
Az "intézményi fejlesztés" célkitűzéseiben a különböző, szennyezéseket csökkentő és a hulladéktermelést minimalizáló, környezetkímélő, energiatakarékos technológiák kifejlesztését, kutatásait szponzorálja. Felkutatja a nemzetközi szaktudás- és anyagi forrásokat (pl. továbbképzési lehetőségeket, technikai eszközök ingyenes, adományozás útján való beszerzését, csereprogramokat), és azokat oda irányítja, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Ezenkívül információkkal szolgál közép- és kelet-európai környezetvédelmi eseményekről és akciókról.
A Központ szemináriumokat, alkotóműhelyeket, kerekasztal-beszélgetéseket szervez, különböző szintű oktatáshoz környezetvédelmi tananyagot dolgoz ki, kialakítja és fejleszti a környezetvédelmi oktatás eszközeit (amit különböző társadalmi szervezetek és egyesületek is támogatnak). Ha bármelyik, már működő környezetvédelmi csoport oktatási programot akar indítani, náluk jelentkezhet: támogatni fogják.
A Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség (1054 Budapest, Alkotmány u. 29; 132-9940) "országos hatáskörű államigazgatási szerv", amit a kormány 1990. december 1-jén, az átszervezésekkel egyidőben hozott létre. A Környezetvédelmi Minisztérium alá tartozik, de míg a Minisztérium elsősorban elvi, a KTF gyakorlati kérdésekkel foglalkozik és a levegő, a vizek, szennyezés, zaj, veszélyes hulladék, rádióaktív kisugárzás és hasonló témakörökben koordinációs tevékenységet folytat. Ezenkívül az egész országot behálózó 12 környezetvédelmi felügyelőséget (Baja, Debrecen, Győr, Gyula, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely) irányítja.
A miskolci, észak-magyarországi felügyelőség havi környezet- és természetvédelmi tájékoztatóját, az "Új Körkép"-et a tervek szerint országos folyóirattá fejlesztik. A vidéki felügyelőségek közül pl. a dél-dunántúli (Pécs) környezetvédelmi szabadegyetemet tart biológia és földrajz szakos tanárok részére; Debrecenben középiskolát végzett, jelenleg elhelyezkedni nem tudó diákok részére környezetvédelmi oktatást terveznek, mely képesítést is ad.
A Környezetgazdálkodási Intézet (1054 Budapest, Alkotmány u. 29; 132-9940)* 1989-ben jött létre, most, 1992-ben az új, fokozott követelményeknek megfelelően átalakulóban van. A tervek szerint 12 intézet és egyéb szervezet tartozik hatáskörébe. Ezek közül:

A népszerűen "Zöld telefon"-nak (új száma: 153-3441) - hivatalosan KÖSZI-nek - is becézett Környezetvédelmi Tájékoztató és Tanácsadó Szolgálat a környezetét féltő lakosság részére jött létre, annak bejelentéseit fogadja a következő témakörökben: a levegő tisztaságának védelme; hulladékkezelés és -ártalmatlanítás, -tárolás és -megsemmisítés; vízminőségvédelem; zaj- és rezgésvédelem; természetvédelem; vízgazdálkodás, környezetgazdaságtan, környezeti hatások vizsgálata stb. A panaszokat továbbítja, vagy a panaszos részére kideríti, melyik hatóság illetékes az adott ügyben. Ha szükséges, átveszi a közvetítő szerepet, közbenjár a rádió, TV nyilvánosságát is igénybevéve. A közönségszolgálat célja, hogy az állampolgárok és a környezetvédelem egyes szakterületein működő hatóságok és intézmények közötti információáramlást, a lakossági ismeretterjesztést és kapcsolattartást elősegítse. Tájékoztató tevékenységével az államigazgatási és egyéb, nem kormányzati szervek "problémafeltáró, beavatkozó és szankcionáló" munkáját segíti. Műszaki-tudományos kiadványok előkészítését, közreadását, értékesítését végzi. Szakfordítási, tolmácsolási feladatokat lát el. Szakmai hátterét az Informatikai Intézet szakosztályai és esetenként bevont külső szakértők biztosítják, a munkát a KGI szakkönyvtára, oktatási központja, számítógépei, adatbázisai segítik. Keretén belül működik a KÖSZI-n kívül a jogi személyeket, gazdasági szervezeteket tömörítő
Környezetvédelmi Klub (új száma: 153-1417), mely 1990 elején, vállalkozási jelleggel alakult, célja, hogy jogi személyek, gazdasági szervezetek számára közvetlen találkozási lehetőséget teremtsen környezetvédelmi problémáik megoldása, illetve a már rendelkezésre álló megoldások terjesztése, értékesítése érdekében. A Klub tevékenysége, szolgáltatásai a következők:
- tagjai körében megoldásra váró problémákról információkat gyűjt, azokat rendszerezi és közreadja;
- a működése során feltárt eredményekről, megoldásokról információkat szolgáltat a szélesebb nyilvánosság részére is;
- folyamatosan figyeli a jogszabályokat, szakmai és jogi tanácsokat ad;
- üzleti ajánlatokat közvetít, a klub tagsága körében az innovációs javaslatokat ismerteti;
- tájékoztató anyagokat terjeszt;
- tárgyalásokat szervez és bonyolít le;
- szakmai rendezvényeket, bel- és külföldi önköltséges tanulmányutakat szervez;
- számítógéppel alátámasztott szakirodalmi és egyéb szolgáltatásokat nyújt.
A folyamatos működés biztosítására állandó klubtitkárságot tart fenn. A tagsági díj a fenti szolgáltatásokon kívül az Országos Környezetvédelmi és Vízügyi Szakkönyvtár egyes könyvtári szolgáltatásaihoz kedvezményekre is feljogosít.
És végül, de egyáltalán nem utolsósorban, az
Országos Környezetvédelmi és Vízügyi Szakkönyvtár, (1051 Budapest, Sas u.6; 118-4063), melyben kutatók, diákok, vállalkozók, a környezetvédelem, vízgazdálkodás és határterületi témákban dolgozó szakemberek és más érdeklődők kérdéseikre, problémáikra információt kaphatnak, megoldást találhatnak - külföldre készülő szakemberek általános (gyakorlati) tájékoztatást kérhetnek.
A könyvtár több mint százéves, mozgalmas múltra tekint vissza: 1886-ban alakult az akkori Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztályán. A könyv- és folyóiratállomány gyűjtését a kiegyezés után kezdték meg, a régi kötetek még a Minisztérium bélyegzőjét viselik, amikor az állomány kb. 1500 kötetből, a hazai irodalom és a kor legfontosabb kézikönyveiből állt, elsősorban francia, német és olasz nyelven. 1890-től, amikor a vízügyek intézését a Földművelésügyi Minisztériumba összpontosították, a könyvtár már gazdag anyaggal rendelkezett, főként általános vízépítési, ármentesítési, folyószabályozási, kultúrmérnöki és vízrajzi irodalomból. A könyvtár korszerűsítése Sajó Elemérnek, a vízügyi műszaki főosztály akkori vezetőjének köszönhető: ő ismerte fel elsőként a könyvtár jelentőségét, s fejlesztése érdekében sürgette, hogy az állami költségvetés irányozza elő az ehhez szükséges fedezetet. Felismerte azt is, hogy a könyvtárban felhalmozott szellemi kincsek szakkatalógus nélkül holt tőkét képviselnek. 1930-ban Lászlóffy Woldemárt állította a könyvtár élére, aki egyéb hivatali munkája mellett nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel 3 év alatt rendezte az anyagot. Szerzői és földrajzi cédulakatalógust készített, és az országban az elsők között vezette be az ETO-n alapuló szakkatalógust, ami a régi szakirodalomhoz a mai napig használatos. A háború után a könyvtárat 1950-ben nyitották meg a Vigadó téren, ahol 1987-ig működött. Gazdája időről időre változott, majd közel 15 évig a VIZDOK (Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet) hatáskörében, a vízügyi ágazat szakmai tájékoztató központja, bázisa lett. A könyvtár, mint a vízügy központi országos szakkönyvtára ez idő alatt mind állományát, dokumentumtípusait, mind korszerű szolgáltatásait tekintve tovább fejlődött. 1980-ban a Művelődési Minisztériumtól a "tudományos könyvtár" rangját kapta meg. 1984-től a Vízgazdálkodási Intézet, majd jelenleg a Környezetgazdálkodási Intézet keretében működik. Közben, 1988-ban a könyvtárat a korábbi Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Környezetvédelmi Szakkönyvtárával összevonták. Azóta a hazai és külföldi környezetvédelmi és vízügyi szakirodalmat kíséri figyelemmel, szerzi be, dolgozza fel és bocsátja rendelkezésre. Ezzel információbázisa a környezetvédelem minden területére (légszennyezés, zajvédelem, toxikus anyagok tárolása stb.) nagymértékben kiszélesedett.
Jelenleg 40 ezer kötet magyar és külföldi szakkönyv, 400-féle hazai és külföldi szakfolyóirat, 20 ezer, külső cégek rendelésére készített szakfordítás-másolat és egyéb kisebb gyűjtemény (szabványok, szabadalmak, környezetvédelmi kutatási jelentések, bibliográfiák), valamint 40 ezer külföldi és hazai szakfolyóiratcikket tartalmazó számítógépes adatbázis van a birtokában. Az adatbázis eredménye a számítógépes témafigyelés vagy "gyorsinformáció", és a speciális, egyedi témákban megrendelésre készülő szakbibliográfiai összeállítások. A "témafigyelés" 95, előre meghatározott témában folyóiratcikkek tartalmi kivonatait és bibliográfiai adatait tartalmazó szakirodalmi jegyzék, amit előfizetői kéthavonta kapnak kézhez. A könyvek és fordítások számítógépes feldolgozása is folyamatban van.
A könyvtár kiadványa, a Vízügyi és Környezetvédelmi Figyelő kéthavonta jelenik meg. Ebben téma szerinti csoportosításban az eltelt időszakban elkészült, kb. 6-700, elsősorban külföldi, külső szakemberek által készített folyóiratcikk-referátum jelenik meg. Előfizetői a cikkek alapján másolatokat, vagy akár az egész cikkről fordításokat rendelhetnek. Mellékletei: évente kétszer a könyvtár állományának gyarapodását mutatja be a legújabb könyvek bibliográfiai leírásával a "Könyvtári Tájékoztató"; évente egyszer az adott évben elkészült szakfolyóiratcikkek fordításait ismerteti a "Fordítások katalógusa", és a könyvtár adott évben előfizetett, illetve csere útján kapott folyóiratait tartalmazza a "Kurrens periodikumok jegyzéke". Az "Eseménynaptár" a világ minden részén, Las Vegastól Indonézián át Krétáig tervezett konferenciákra, kongresszusokra, kiállításokra hívja fel a figyelmet.
A Figyelő negyedszázada ad tájékoztatást a legfrissebb hazai és külföldi vízügyi és környezetvédelmi folyóiratokban megjelent cikkekről. Tartalma és a kutatások listája 1980 óta számítógépen van, így a teljes folyóiratcikk- és kutatási adatbázis a használók rendelkezésére áll, floppy lemezen megvásárolható, vagy annak alapján rendelésre bármelyik témában bibliográfia állítható össze.
Másik jelentős kiadvány az évenként megjeIenő "Hidrológiai és Vízgazdálkodási Bibliográfia", mely a vízgazdálkodás hungarika bibliográfiájának tekinhető: az adott évben Magyarországon megjelent vízügyi szakirodalmat és a magyar szerzők tollából külföldön kiadott publikációkat tartalmazza, téma szerinti csoportosításban. Minden tétel angol címfordítással készül, így külföldre is küldhető, csere céljára is használható. E bibliográfia 1945-ig visszamenőleg tájékoztat és a hazai vízügyi szakirodalom nélkülözhetetlen forrásműve.
A könyvtár nyilvános: beiratkozás, helybenolvasás és könyveinek kölcsönzése (kézikönyvek kivételével) ingyenes. Könyvtári órák: hétfőtől péntekig 9-3-ig.
A Környezetgazdálkodási Intézet székházában kapott helyet az AQUA Kiadó és Nyomdaipari Leányvállalat könyvüzlete is, melyben annak környezetvédelemmel és vízgazdálkodással kapcsolatos kiadványai kaphatók.

Környezet 2000

"Folyóirat önkormányzatoknak, vállalkozóknak, környezetbarátoknak" - alapította Kovács Ádám, a szerkesztőbizottság tagjai között ismert nevek mint B. Király Györgyi, Illés Zoltán. A tap tavaly megújult, második évfolyamának első számát Láng István akadémikus, az MTA főtitkára köszöntötte, főszerkesztője Barótfi István így mutatta be: "az önkormányzatok szakembereinek, vezetőinek, a településben tevékenykedő kis vállalkozóknak és azoknak az embereknek szánjuk, akik lakóhelyükért tenni akarnak".
A havi folyóiratnak tervezett lap pénzügyi akadályok következtében csak négy alkalommal jelent meg, és 1992-től már hivatalosan is negyedéves periodikává válik.
Célkitűzései változatlanok, témái elsősorban a környezetvédelem és energiagazdálkodás. Kifizetődővé kívánja tenni a szelektív szemét-begyűjtést (külön a műanyagot, üveget, fémet, papírt), annak tárolását, újrafeldolgozását, és energiatermelés céljából a hulladék szerves anyagából biogáz előállítását szorgalmazza. (PI. a Wartburg kocsik négyüteműre cserélt kétütemű motorját átveszik és felhasználják, de úgy, hogy előbb egy mérgező gázokat semlegesítő kazánt hoznak létre.)
Mindennek és ehhez hasonló terveknek szócsöve a folyóirat. Bemutatja a lehetőségeket, kísérleteket, eredményeket és mint ilyen a "CELLADÁM Program" szerves része.
Egyelőre csak a Celltech Kft-nél kapható, cím: 1066 Budapest, Ó u. 28. Te1.:153-2371; 1116279. Ára: 100.- Ft.
Tájékoztatásul a környezetbarátoknak bemutatjuk egy régebbi szám tartalomjegyzékét és a szám impresszumát.

***

Ez lenne tehát a szakmai kínálat - azok számára, akik igénylik, keresik. De úgy tűnik, a feladat ma már nem (csak) az igények kielégítése, hanem az érdeklődés felkeltése, modern nyelven az információnak a "potenciális vevőkörben" való eladása kellene, hogy legyen. Arról már nem is beszélve, hogy amíg mi még a gépi információs adatbázisok felépítésével vagyunk elfoglalva, Amerikában már rég a kerület veszélyes háztartási és egyéb hulladékát (pl. akkumulátor, szárazelem, lakk- és festékmaradvány, kiégett fénycső, villanyégő, gépkocsi-akkumulátor, lejárt szavatosságú gyógyszer) is a könyvtárak gyűjtik (ld. e szám Kitekintés rovatában).
"Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan" - ez agyongyötört, beteg Földünk kérése hozzánk. Ha valakinek (valakiknek) kedve lenne a kérést teljesíteni, csak szólnia kell: összefogva, ki tudja mit érhetünk el mi is, amiről a következő Föld Napjára már érdemes lesz újabb cikket írni... A jelen összefoglaló szerzője (nyugdíjas könyvtáros és aktív környezetvédő) szívesen összehozna egy találkozót a vállalkozók között. Tessék, tessék befáradni, nyitva az ajtó! Telefonszám: 115-7381. A viszontlátásra!

* E két utóbbi intézmény egy épületben, de egymástól teljesen függetlenül működik.

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek (2000/04/12)