1	Lásd Platón: Kritón. (54 b, c). Itt az athéni demokrácia törvényei „szólítják” Szókratészt arra, hogy bár a törvényeket nem tárgyilagosan, hanem elfogultan alkalmazva, igazságtalanul ítélték el, ha – tanítványai unszolását követve – megszökik, maga is a demokratikus Athén általa elfogadott törvényeit szegné meg.
2	Az egyes kiadványok lelkes fogadtatására néhány régebbi példa: az AKG ember- és társadalomismereti sorozatáról, közte a Falus–Jakab szerzőpár Erkölcs és jog című tankönyvéről és tanári kézikönyvéről Domokos Zsuzsa a Sulinet portálon, Csernyus László az Educatio IX. évf. 3. számában nyilatkozott rendkívül elismerően, Szekszárdi Júlia pedig az osztályfőnöki portálon Az etikatanítás gyakorlata című kiadványról, benne Falus Katalin Etika és tudomány című tanulmányáról adott méltató ajánlást.
3	Az ismert dokumentumok és programok: Oktatási Fehér Könyv, a Tanulás az információs társadalomban, A tudás Európája felé, A demokratikus állampolgárságra nevelés stb.
4	A fiatalok politikai szocializációjáról, politikai kultúrájáról, a politikai intézmények iránti attitűdjéről a rendszerváltást követő másfél évtizedben készült felmérések azt mutatták, hogy uralkodó jelenség volt és maradt a tájékozatlanság, a közöny, a bizalmatlanság. Lásd Szabó I. – Örkény A. (1998); Szabó I. – Falus K. (2000) ezt a tanulmányt közli a Hogyan neveljünk demokráciára? című kötet is (Bauer–Szabó 2000, 2004).
5	Megjegyezzük, hogy az említett példákat az OKI társadalomismereti fejlesztéseinek nyomán megszületett kiadványok is feldolgozzák.
6	A Jackson, Ph. W. által 1968-ban bevezetett fogalmat Szabó László Tamás munkái ismertették meg a magyar olvasókkal.
7	Az írások szerzői az angol közoktatásban az állampolgári nevelés koncepciójának kidolgozásával 1998-ban megbízott szakemberek: Bernard Crick, Ted Huddleston és Don Rowe.
8	A Gyermekfilozófia négy szöveggyűjteményéről van szó (G. Havas–Demeter–Falus 1997; Falus–Jakab 1998, 1999, 2000).
9	Itt Nyíri Kristófnak az Új pedagógiai Szemlében Virtuális pedagógia címen, 2001-ben közzétett írására utalok, amelyben hivatkozik A társadalom iskolátlanítása című, 1970-ben megjelent, azóta sokat emlegetett, programatikus Ivan Illich kötetre, és amelyben egyebek közt a következő idézet olvasható Seymour Papertől: „A tananyag, akkreditáció és életkor szerinti elkülönítés egész fogalomköre kizárólag a tudásterjesztés elavult módjainak terméke. (...) Az iskolát teljes mértékben a múlt primitív technológiái határozzák meg. (...) A tanulás ama mesterséges típusa, amelyet iskolának nevezünk, egyszerűen azért került bevezetésre, hogy a gyerekek olyasmivel is megismerkedjenek, amit tanulási környezetükben természetes módon nem sajátíthattak el. Amint ez a szükséglet eltűnik, az iskola intézménye is eltűnik.”