1	A tanulmány alapját az Országos Közoktatási Intézetben zajló „Második esély iskolák” 2003–2006 program eredményei képezik, amelyeket három kötetben jelentettünk meg. Esélyt nyújtó iskolák. Országos Közoktatási Intézet, 2004; A második esély iskolái. Országos Közoktatási Intézet, 2005; Hátránykompenzáló és esélynövelő iskolák. Országos Közoktatási Intézet, 2006.
2	A hátrányos helyzetű tanulók azonosítása három dimenzió mentén lehet a legeredményesebb: a szülők szociokulturális és/vagy ökonómiai státusa, a család infrastrukturális (területi) elhelyezkedéséből adódó hátrány, továbbá az érintett tanuló etnikai hovatartozása, valamint egészségügyi/mentális problémák jelenléte.
3	További problémát jelent az is, hogy az alacsony iskolai (vagy korszerűtlen szakmai) végzettséggel rendelkezők esetében a munkanélküliségben eltöltött idő – az évek múlásával – növekszik, míg végül állandósul.
4	A szegénység mértéke szoros összefüggést mutat az egy háztartásban élők számával, valamint azzal, hogy a háztartásra hány aktív kereső (fő) jut. Különösen nagy probléma ebben a tekintetben is a roma családok helyzete, ahol a gyermekek száma magasabb, mint a nem roma családokban. Mindez azt jelenti, hogy ezekben a családokban az igazi probléma a „gyermekszegénység”. Másképpen: a hazai szegénységen belül a legnagyobb gond a gyermekek szegénysége, amely önmagában is gátja az eredményes iskolai pályafutásnak. További problémát jelent az, hogy a szegénységgel együtt jár a rossz egészségi állapot. Ezzel szorosan összefügg a születéskor várható élettartam és általában az életesélyek kérdése is. A hátrányos helyzetű magyarországi régiókban két évvel alacsonyabb az élettartam, mint a fejlettebb régiókban. Lásd erről: Millenniumi fejlesztési célok: A szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése. TÁRKI, 2004.
5	Lásd erre: A fiatal férfiak néhány biológiai jellemzőjének változásai és az arra ható tényezők. Szerk.: Joubert Kálmán – Gyenis Gyula. In Fiatalok a felnőtté válás küszöbén. KSH, Budapest, 2004.
6	A súlyos helyzetben lévő családokkal kapcsolatban lásd: Gyorsjelentés a szegénységről. Szociális Szakmai Szövetség, 2003. és A második millenniumi cél. i. m.
7	Robert Went: Globalizáció. Perfekt. é. n., különösen 67. és 69. oldal és Pintér Emil: Globalizáció – pro és kontra. Arcadia, 2003.
8	Az idézett szerző adatai szerint 866 000 főről van szó (a tanulókat nem számítva), akik „minden látható jövedelemforrás nélkül maradnak távol a munkaerőpiactól”. I. m. 329.
9	Megvizsgálandó lenne az, hogy a nyolcadik évfolyam félévének „értesítőiben” szereplő elégtelenek, amelyek léte alapvetően befolyásolhatja a továbbtanulást, milyen összefüggést mutatnak az év végi elégtelenekkel.
10	TÁMOP (2007–2013) Egyeztetési változat, 2006. 10. 16. OP.2.2.
11	Lásd erről Mayer József (szerk.): Esélyteremtő és hátránykompenzáló iskolák. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2006.
12	Kulcskérdés a tanóra és az otthoni tanulás összekapcsolásának a lehetősége is. Ahol otthon kedvezőtlen tanulási környezet áll „rendelkezésre”, mindez illúziónak minősül. Ezekben az esetekben nélkülözhetetlen azoknak a gyakorlatoknak a bevezetése és alkalmazása, amelyek nem számolnak a házi feladat elkészítésével, és ezekkel a tanulókkal kapcsolatos stratégiáikat csak azokra a tevékenységekre építik, amelyek az iskolában zajlanak. Abban az esetben, ha az otthoni tanulásra mód nyílik, a hangsúlyokat érdemes az otthoni tanulást támogató pedagógiai megoldásokra helyezni. Lásd erről: Mayer József: Otthoni tanulási stratégiák. Irodalom, Történelem. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2005.
13	Bizonyos mértékig mi magunk is elkövettük azt a hibát, hogy az Országos Közoktatási Intézetben zajló fejlesztési programokban nem specifikáltuk erőteljesebben e fogalom használatát. Erről tanúskodik A második esély iskolái című kötetünk (Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2005). Egy évvel később megoldottuk ezt a problémát, és a félreértések elkerüléséért másfajta terminológiát kezdtünk használni. Lásd erről: Esélyteremtő és hátránykompenzáló iskolák. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2006.
14	A második esély típusú programok alkalmazásakor nélkülözhetetlen az iskola és a (helyi) társadalom szoros együttműködése annak érdekében, hogy a (fiatal) felnőttek a tanulás világán keresztül bevonhatók legyenek a munka világába. E cél érdekében az érintetteknek elsősorban a tanulást (újra) elősegítő programok biztosítását, az életkorhoz és a tanuló rendelkezésére álló konkrét feltételrendszerhez illeszkedő tanulási lehetőségek kialakítását (elérhetőség, időkeretek, PC-támogatás stb.), a felnőttkori tanulást támogató törvényi környezet erősítését, valamint a tanulást elősegítő motivációk biztosítását kell erősíteniük.
15	Lásd erről: Boundaries of adult learning. Szerk.: Edwards, R. – Hanson, A. – Ragatt. P. London and New York, 1996.
16	Jelentés/A második esély iskolája. Az európai kísérleti projekt eredményei. Európai Bizottság, Oktatási és Kulturális Főigazgatóság. Országos Közoktatási Intézet, é. n. (kézirat).
17	Itt érdemes megjegyezni azt, hogy az informális és nonformális keretek között megszerzett tudás igazolásának valójában a formális oktatás keretei között, valamint a munkaerőpiacon van tényleges jelentősége.
18	Egészen bizonyosak vagyunk abban, hogy egy olyan pályázatra, amely második esély típusú programok megvalósítására keresne vállalkozó iskolákat, számosan jelentkeznének.
19	A probléma kezelését a globalizációs folyamatokkal összefüggésben tárgyalja Berend T. Iván A globalizáció és hatása a centrum- periféria kapcsolatokra Európában című munkája. Mindentudás Egyeteme V. szemeszter, 1. előadás. 2004. 09. 6. III. Globalizáció – növekvő egyenlőtlenség.
20	Lásd: Halász Gábor (szerk.): Az oktatás minősége és az önkormányzati oktatásirányítás. OKKER Kiadó, é. n.
21	Ehhez a megjegyzéshez annyi kívánkozik, hogy felzárkóztató programokat más intézménytípusokban és más szakiskolákban is tartanak. Ám valószínűleg az időhiány, a rosszul megtervezett, sokszor csak „formalizált” program lebonyolítása nem hozza meg a kívánt eredményt. Azokban az iskolákban, ahol van ilyen program, ám továbbra is magas – mondjuk a 9. évfolyamon – a megbukott, kimaradt tanulók aránya, ott minden bizonnyal újra kellene gondolni a program számos elemét.
22	Minderről részletesen szól A második esély iskolái. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2005, valamint az Esélyteremtő és hátránykompenzáló iskolák. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2006.