1	Összefoglaló tézisek. Országos Közoktatási Intézet, Szakmai nap, 2006. április 20.
2	A minta feltöltése során a pályán eltöltött idő (7 éve vagy annál régebben) oktatásstatisztikai adatokban hozzáférhető operacionalizált indikátora, a pedagógusok életkorbontása (35 éves vagy annál fiatalabb, illetve 35 évesnél idősebb) mentén arányosítottunk.
3	A skálák kiválasztása során törekedtünk az összehasonlíthatóság biztosítására, többségében olyan – a nemzetközi szakirodalomban is ismert és sikerrel alkalmazott – skálákat használtunk, melyek lehetővé teszik a mért értékek normálpopulációs kontextuálását.
4	Az eredmények bemutatása során ezúttal csak a vizsgált populáción működőképesnek bizonyult, megfelelő belső konzisztenciával rendelkező (a Crombach-alfa értéke a szokásos – 0,6–0,9 közötti – elfogadhatósági tartományon belül található) skálák mentén kapott eredményeket közül merítettünk.
5	A normálpopulációs összehasonlítás során az ADE 2003 vizsgálat adatait használtuk fel, mely kutatást a BCE Viselkedéskutató Központja készítette (Paksi 2003; Elekes–Paksi 2004; Paksi–Elekes 2004). A 23–54 éves korosztály a két kutatás közös részének tekinthető életkori csoport, tekintettel arra, hogy a pedagógusvizsgálat során a megkérdezettek életkorának alsó értéke 23 év, az ADE mintájának felső életkori határa pedig 54 év volt.
6	A vizsgált – az önértékeléssel sem szignifikáns, sem tendencia jellegű kapcsolatot nem mutató (p
7	Jelen mintákon a CES-D skála reliabilitási mutatója alapján a vizsgált populáción működőképes, megfelelő belső konzisztenciával rendelkezik, a Cronbach-alfa értéke 0,722.
8	A normálpopulációs adatok az MTA Szociológiai Intézetének országos reprezentatív mintáján végzett, 1997-es adatfelvételéből származnak (Füstös–Szabados 1998).
9	Tekintettel arra, hogy a normálpopulációs összehasonlításként használt lakossági adatfelvétel és az általunk elemzett, a pedagógusok körében készült vizsgálat között eltelt hét évben – az értékvizsgálatok hazai trendjei alapján (lásd: Füstös–Szabados 1998) – vélhetően a hagyományos értékektől a modernizációs értékek irányába való eltolódás volt megfigyelhető, elképzelhető az is, hogy a pedagógusok értékválasztásaiban jelentkező specifikumok csak a trendeknek megfelelő normálpopulációs változások lecsapódásai. Itt kell megjegyeznünk hogy – a standard kérdésfeltevésen túl – megkérdeztük a pedagógusoktól azt is, hogy az iskolában a gyermekek nevelésében milyen értékeket tartanak leginkább fontosnak (Balázs–Paksi 2002). Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy az intézményesült nevelési színtéren még inkább elmozdul a modernitás irányába a pedagógusok preferenciarendszere, mint a privát nevelési szférában.
10	Az ún. női értékek relatív hangsúlyossága vélhetően jelentős részben a pedagógustársadalom elnőiesedettségének a következménye. A kutatás során megkérdezettek kétharmada nő.
11	A változószett faktoranalízisre való alkalmatlanságát jelzi, hogy a modell illeszkedése sem megfelelő, és a változók több mint felének végső kommunalitása is igen kicsi.
12	Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a magyar társadalomban ez nem tűnik a pedagógustársadalom specifikumának. A közelmúltban készült – az összehasonlítás során idézett – normálpopulációs adatfelvételben is alacsony multikollinearitás mutatkozott. Füstös és Szabados (1998) ugyan talál jól interpretálható faktorokat a normálpopulációban, azok magyarázó ereje azonban meglehetősen alacsony, az általuk felállított háromfaktoros modell mindössze az összvariancia 26,9%-át magyarázza.
13	A Magyar Háztartás Panel (MHP) kutatás 1992 és 1997 között elkészült hat hulláma a TÁRKI és a BKE Szociológia Tanszék közös munkájának eredményeképpen jött létre (Sík–Tóth 1998).
14	Merton (1980) társadalmi elmélete és struktúrája alapján.
15	A vizsgált indexek nem függetlenek egymástól és a szabályszegés mutatótól sem, ugyanis az indexeket két különböző modellalkotás eredményeként hoztuk létre, éppen azért, mert nem tudtunk független faktorokat elkülöníteni a teljes változószetten.
16	Itt is a pedagógusok percepcióiban megjelenő tanulói viselkedésformák gyakoriságának iskolákra aggregált mutatójáról van szó.
17	Lásd Merton (1980).