1	A dolgozat a Világbank és az Open Society Institute – The Local Government and Public Service Reform Initiative által finanszírozott „Integration vs. segregation: Hungarian Roma education policy note” számára készült háttértanulmány rövidített változata. A tanulmány korábbi változatához fűzött megjegyzéseikért köszönettel tartozunk Kézdi Gábornak és Péteri Gábornak.
2	Mivel a szakirodalomban számos esetben kifejezetten a cigány és nem a hátrányos helyzetű tanulókat vizsgálták, az elkövetkezőkben ezen kutatások eredményeit általánosítjuk a hátrányos helyzetű tanulókra.
3	Elképzelhető ugyanakkor, hogy a döntéshozók nem viselkednek teljesen racionálisan. Egyrészt befolyásolhatja őket a támogatás deklarált célja, úgy érezhetik, hogy „illik” az adott célra fordítani a többlettámogatást. Másrészt az iskolák és az önkormányzatok közötti költségvetési alkuk során az iskolaigazgatók hivatkozhatnak az önkormányzat által kapott oktatási célú támogatásokra, ez erősítheti alkupozíciójukat.
4	Az általános iskolák fajlagos kiadásainak empirikus elemzése ugyanakkor azt mutatja, hogy a felzárkóztató oktatásban részt vevő diákok iskolán belüli aránya a gyakorlatban nem jár együtt magasabb kiadásokkal (Horn megjelenés alatt).
5	Az „integrációs normatíva” bevezetése ezzel szemben annak jeleként is értelmezhető, hogy az oktatáspolitika alakítóinak feltételezése szerint az iskolai szegregáció döntő mértékben az iskolai és önkormányzati döntések eredménye.
6	Ugyanakkor érdemes említeni, hogy az osztálytermen belüli externáliák nem csak a diákok tanulmányi eredményében jelentkezhetnek. A diákok összetétele minden bizonnyal befolyásolja a diákok szocializációját is. A diákok társadalmi helyzet, etnikai, vallási stb. hovatartozás szerinti sokszínűsége az osztályteremben hozzájárulhat a tolerancia és a szolidaritás értékként való elfogadásához. Ez a feltételezett „szocializációs externália” komoly érv a szegregáció megszüntetése mellett. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a szülők az iskolaválasztási döntéskor minden bizonnyal sokkal inkább figyelembe veszik a tanulmányi eredményeket befolyásoló – vélt vagy valós – összetételhatást, mint a diákok összetételének esetlegesen pozitív szocializációs hatását. Az utóbbit haszonként értékelheti a központi vagy a helyi kormányzat, kevéssé valószínű azonban, hogy a szülők számára ösztönzőt jelentene arra, hogy gyermekeiket olyan iskolákba írassák, ahol jelentős arányban vannak jelen hátrányos helyzetű diákok is.
7	Ez nyilvánvalóan alapvetően befolyásolja azt is, mennyire válhatnak vonzóvá ezek az iskolák a „jól teljesítő” diákok számára.
8	Természetesen az egyéni szintű mérésre épülő értékelési rendszer nem kizárólag a hátrányos helyzetű diákok eredményesebb oktatását célzó programok céljait szolgálná, hanem a helyi és a központi oktatáspolitika más területeit is. Ezért az értékelési rendszer működtetésének költségeit nem írhatjuk teljes egészében a hátrányos helyzetű diákok oktatását javító program számlájára.
9	Ha az ár meghaladja az utalvány összegét, a szülők saját jövedelmükből kiegészíthetik azt.