1	Rövid távon a nukleáris fegyverkezés felgyorsulása, az etnikai konfliktusok élesebbé válása, a tömeges migráció és a nemzetközi terrorizmus nagymértékű elterjedése volt a fő veszélyforrás. Hosszabb távon pedig a politikai instabilitás, a történelmileg vitatott országhatárok problémájának újbóli előtérbe kerülése adott okot az aggodalomra, de aggasztónak tűnt annak lehetősége is, hogy a korábbi szatelit államok esetleg az Egyesült Államok vonzáskörébe kerülnek (Field 4; 8. o.). A kommunizmus összeomlásával az Európai Unió gyorsan felajánlotta, hogy a volt kommunista országoknak gazdasági segítséget biztosít. A Bizottság abból a feltételezésből indult ki, hogy Kelet-Közép-Európa felsőoktatási, továbbképzési, illetve képzési rendszere az Európai Unió színvonalát nem éri el, és ezért alkalmatlan arra, hogy hatékonyan hozzájáruljon az újjáépítéshez és a fejlődéshez.
2	John Field: European Dimensions: Education, Training and the European Union. London, 1998.
3	Hamarosan látjuk majd, hogy a válasz nem.
4	Tehát nem az oktatáspolitikusok megálmodta humanista modell kerül előtérbe mint az európai kultúrák közös eredője.
5	Az EU célja inkább a tradicionális értékek mentén azok újrafogalmazása, egy közösségi ideál megteremtése.
6	Lásd a 3. lábjegyzetet!
7	„Ha Olaszországot vesszük példaként, azt gondolhattuk volna, hogy a jelenlegi politikai helyzetben (korrupciós perek, az Északi Liga regionális szeparációs törekvései) az olasz gyerekek az Európai Uniót mint szupranacionális erőt megoldásnak tekinthetik a nemzeti kaotikus helyzetre. A tanulói interjúk eredményei azt mutatják, hogy ez csak részben van így, és a válasz ennél sokkal összetettebb. A megkérdezettek szerint Olaszországot nem tartják (például a médiában) a »brüsszeli projekt« egyik központi figurájának. Továbbá Olaszország déli részét (ahonnan az olasz minta fele származik) az európai periféria határának tartják. Így a gyerekek nemcsak a nemzeti, hanem az európai politikai-gazdasági élet perifériáján is érzik magukat.” (Field 63. o.)
8	Az európai kultúra: egység és törések. In David Coulby – Crispin Jones: Postmodernity and European Education Systems. Trentham Books, Stoke-on-Trent, 1995. Magyarul: Kézikönyv 251–261. A tanulmányt fordította: Gocsál Ákos.
9	Nekünk talán föl sem tűnik: a „Columbus fölfedezte Amerikát” kijelentésben benne rejlik, hogy az ott élő őslakosok tudása a saját földjükről számunkra nem számít, ők nem az emberiség részei, illetve ezek az emberek annyira civilizálatlanok voltak, hogy nem is tudták, Amerikában élnek. Ezt az eurocentrikus, a 19. század gyarmatosító európai hatalmainak szemléletét tükröző mondatot szerte Európában tanítják a diákoknak. Lásd Janez Justin: Metaphoric Discoveries. In European Educational Co-operation for Peace. Stability and Democracy. Vienna, 1999, 231–235.
10	„Úgy tűnik, hogy valamiképpen létezik ugyan a Nyugat kultúrája s az európai kultúra, de ennek értékei, normái, intézményei és megoldásai általában nem azonosak az euro-atlanti térség egyetlen országának értékeivel, normáival, intézményeivel és megoldásaival sem. Úgy tűnik tehát, hogy ez a nyugati, ez az európai kultúra valóban ideálkultúra vagy modellkultúra, melynek összetevői általában olyanok, mint Platón ideái.” (Andrássy: Jegyzet)
11	Például az ET égisze alatt létrejött Emberi Jogok Európai Egyezménye, amely kimondja a lelkiismeret, a gondolat és a vallás szabadságát, tehát létezik e tárgyban a norma, a mérték; a tagállamonkénti szabályozás viszont jelentős eltéréseket mutat (az iskolai vallásoktatás valahol kötelező, valahol még fakultatíve sem engedélyezett). Más a helyzet a nyelvi jogokkal, ahol még a kiforrott eszmény is hiányzik az európai értékrendszerből, különösen a kisebbségi nyelvi jogokat illetően.