A roma tanulók életesélyeinek növelése érdekében az utóbbi évtizedben számos pályázat, pályázati kiírás készült. Nagy részük ösztöndíjpályázat volt, s ez helyes is, hiszen az anyagi biztonság mindenképpen a nyugodt tanulás alapját jelenti.
A Soros Alapítvány a kilencvenes évek közepétől hat éven keresztül működtette „patronáló tanári hálózatát”. Hasonló pályázatot adott közre ugyanezzel a szándékkal 2001 őszén a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány.
Mindkét pályázatnak az a lényege, hogy pedagógust állít a roma tanulók mellé, s elvárja tőlük, hogy egyengessék a tanulók útját a tanulásban, a beilleszkedésben, az életpálya kialakításában. Ez a segítségnyújtás egy idő után már nemcsak munka, hanem küldetéssé is válik. A pályázatok a pedagógiai tevékenységet anyagilag is támogatták/támogatják.
Azt gondolnánk, tolongtak a pedagógusok, hiszen a szakmájukat gyakorolhatják, módszertani fejlődést érhetnek el, a nyomorúságos pedagógusbér mellé kiegészítést szerezhetnek. Ha ezt gondolnánk, tévednénk. Saját tapasztalatunkból tudjuk, nagyon nehezen sikerült „játszótársakat” szereznünk a feladathoz, pedig valóban fennállt az említett három lehetőség a pályázatok során.
Hatalmas értékek rejlenek ezekben a pályázatokban, a pedagógus szakmai fejlődése, és a roma tanulók életének alakítása szempontjából. Melyek ezek az értékek?
A pedagógus szakmai fejlődése
A roma tanuló életének alakítása szempontjából
A két pályázat mégis különbözik egymástól. Milyen új értékek rejlenek a különbségekben?
A tanár, tanító szerepe alapvetően megváltozik ebben a tevékenységben. Kapcsolatuk az új szerepben a következő elemekből állhat: bensőséges viszony, pártfogolt–pártfogó (pártoló) viszony, védelmezett–védelmező, oltalmazott–oltalmazó, jogilag képviselt–jogi képviselő viszony.
A bensőséges viszony
Szeretet, bizalom, egymás értékeinek kölcsönös elismerése. Az ismerkedés során lassan és nehezen alakulhat ki. A viszonylag szabad döntési lehetőségeket biztosító kapcsolatban az egymás megismerését szolgáló tevékenység hosszú folyamat.
Mindkét részről fontos annak az egyszerű ténynek a felismerése, hogy a tanár és a diák csak érdekközösségben tevékenykedhet, ez határozza meg minden közös munkájukat.
Így persze a tanárszerep megváltozik, az elmagyarázó, feladatokat adó, „felülről lefelé” magatartású tanárból embertárs lesz, aki azzal szolgálja a tanulót, hogy segít neki.
El kell érni, hogy ne az a hierarchikus viszony határozza meg kapcsolatukat, amely az iskolában óhatatlanul jelen van a diák és a tanár között, ellenkező esetben értéktelenedik a kapcsolat.
Példa a Soros-pályázatból: volt olyan tanítványunk, aki nagyon szeretett a tanulás-módszertani foglalkozásokra járni, de az osztályfőnökével közösen pályázott ösztöndíjra. Elmondta, hogy tart az osztályfőnökétől, és ha nem vele pályázik, esetleg rosszabb osztályzatokat kap. Közismert, hogy a hierarchikus szervezeteket a félelem is mozgatja. Ő tehát félt. Minden addigi és azutáni foglalkozásunkon részt vett, nagyon sok problémáját sikerült megoldanunk, de mindezt titokban tartotta az iskolában. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a félelem beárnyékolta a szeretet, bizalom, értékelismerés hármasának egyikét.
Nem tudjuk megoldani tanítványunk valós problémáit, ha nem ismerjük azokat. Márpedig bizalom és bensőséges kapcsolat nélkül nem ismerhetjük meg a gyerek teljes személyiségét, életének apró részleteit. Addig, amíg a bensőséges kapcsolat nem jön létre, sötétben tapogatózunk.
Pártfogolt-pártfogó viszony
Ez a viszony igazából feladatot takar, amely néha olyan, mint a kisgyermek kézenfogva vezetése a világban, rámutatás a veszélyekre. Néha pedig emlékeztet a vitézi páncélcsere lényegére: helyetted harcolok és érted. Persze az követi el a hibát, aki páncélt cserél és hadba megy. Potenciális áldozattá, de nem pártfogóvá válik.
Meg kell tanítani tehát pártfogoltjainkat arra, hogyan intézzék életük problémáit. Az igazi feladat a problémamegoldás felé indítás és nem a problémák megoldása a gyerek helyett. Ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy a tanuló iskolai környezete (osztálya, társai) ne érzékelje a tanári segítést, nehogy sértegetésre, netán kiközösítésre gondoljanak.
Védelmezett-védelmező viszony
Ha abból indulunk ki, hogy mi ellen kell védelmeznünk tanítványunkat, akkor igazából ez kettős feladat.
Védelmeznünk kell elsősorban a kisebbségi létből fakadó hátrányok, atrocitások, megkülönböztetések ellen. Nem csoda, hogy az ilyen jelenségekre, eseményekre a cigány gyerek fokozott érzékenységgel, gyakran túldimenzionáltan, apátiába, letargiába süllyedve reagál. A negatív diszkriminációt nem tudjuk megszüntetni, ezért a feladat inkább a védőpajzs szerepére emlékeztet: a lelki tréning nélkülözhetetlenné válik munkánkban. Másodsorban védelmeznünk kell a tanulókat az iskolában, a diákként átélt sérülések ellen. Gyakran olyan apróságokra is ügyelni kell ebben a körben, hogy láthatja-e a tanuló a témazáró dolgozat megoldását, pontértékeit, láthatja-e mindezt a szülő (netán a patronáló tanár), igazolhat-e a szülő távollétet, szabályozhatja-e a tanár az öltözködést, mire kötelezheti a tanulót az iskola, és mire nem stb.
Mindezek miatt olyan ismeretterjesztő tevékenységre is szükség van, amely a diákjogokról, az oktatási törvényről szól. Nem kétséges, hogy ennek elemeit patronáló tanárként meg kell ismertetni a tanítványokkal. Az már nem tartozik a segítő tanár kompetenciájába, hogy megpróbáljon konszenzust teremteni az iskolában dolgozó pedagógusok és diákjai között.
Oltalmazó-oltalmazott viszony
Igazából és elsősorban az önértékelés tévedéseinek kiszűrése jelenik meg ebben a viszonyban.
Gyakori jelenség az önértékelésben, az önképben a valóságtól való elszakadás. Ha ráérzünk erre, feltétlen reagálnunk kell mindkét szélsőségre: a túlértékelésre és az alulértékelésre (önbizalomhiányra) is.
A túlértékelésben gyakran az álmok jelennek meg.
Példa a Soros-pályázat időszakából: az egyik tanulónk hirtelen orvos akart lenni, segíteni akart a beteg cigányokon. Ez önmagában gyönyörű és értékes gondolat, csakhogy nem bírja a vér látványát, és biológiából tíz körömmel küzd a kettesért. A decemberi ötlet abban nyilvánult meg januárban, hogy be akarta adni jelentkezését az orvosi egyetemre.
Hosszas vita után – patronáló tanárok egymás közt – úgy döntöttünk, megpróbáljuk lebeszélni erről a jelentkezésről, hogy megkíméljük egy komoly kudarctól. Persze elkeseredett, szomorú lett, de rövidesen belátta, hogy tévedett. Végül művelődési menedzser szakra jelentkezett a pécsi egyetemre. Most készült el a szakdolgozata.
Jóval nehezebb az önbizalomhiány feloldása, s ráadásul ez a gyakoribb probléma. Sokkal könnyebb ugyanis önmagának igazolnia a sikertelenséget, a lehetséges kudarcot. Nem fog sikerülni, mert cigány vagyok, mert (ebből következően) gyenge iskolába járok, mert nem tudok vizsgázni, mert, mert... és a végtelenségig sorolhatók a negatív érvek a megoldandó probléma sajátosságaitól függően. Nemcsak azért nehéz feloldani az alulértékelést, az önbizalomhiányt, mert a gyerekek valóban vaskos érveket tudnak hozni, hanem azért is, mert a többségi társadalom tagjaként gyakran megdöbbentő a ráismerés a toleranciahiányra, a mellőzésre, a hátrányokra. Nemcsak megdöbbentő, de fájdalmas is. Hiszen jól tudjuk, milyen értékeket hordoznak magukban ezek a gyerekek, mennyire gazdag az érzelemviláguk, milyen kincset képviselnek.
Mintha száz méteren ötven méter hátránnyal indulnának.
Nincs más lehetőségünk: ráébreszteni fiatal barátainkat önmaguk értékeire, megtanítani őket arra, hogy megmutassák ezeket az értékeket, hogy tudjanak ezekkel az értékekkel élni. Csak így lehet elérni, hogy hosszú és nehéz folyamat során integrálódjanak a társadalomba, elfogadják a többség értékeit, de megőrizzék saját, csak a cigányságra jellemző értékeiket.
Jogilag képviselt-jogi képviselő viszony
Minden bizonnyal ez meghaladja egy tanár erejét. Azt azonban nem, hogy a lehetőségeket bemutassuk, tudatosítsuk tanítványainkban. Jó, ha már általános iskolás korukban megismernek eseteket, amelyeket értékelni is tudnak. Fontos és érdemes foglalkozni a médiában megjelenő történetekkel, azok részletes elemzésével, a tanulságok levonásával.
A Soros Alapítvány patronáló tanári pályázatát végigdolgoztuk az első évtől az utolsóig. Nem saját iskolánkban, hanem a Mohácsi Cigány Kisebbségi Önkormányzat segítségével, annak irodájában dolgoztunk. Ki is fejlődött a csoportból a Mohácsi Cigány Kisebbségi Szabadiskola, mely a cigány középiskolások tanulásának segítését tűzte ki céljául.
Az akkor kialakított programunkról a következőket fogalmaztuk meg 1996-ban.
A pályázat nem kötött ki lényeges feltételt a munkára vonatkozóan. Úgy éreztük, ilyen bizalmat pedagógus ritkán kap. Így minden erőnkkel arra törekedtünk, hogy megfeleljünk a – körül nem írt – feladatnak.
A beszélgetések során felderítettük tanulóink problémáit, hiányhelyzeteit. Rákérdeztünk iskolai szereplésükre, tanulási nehézségeikre. Megkértük őket, hogy töltsenek ki egy rövid tesztet, amelyből megismerhettük tanulási körülményeiket, szokásaikat. A beszélgetések és a teszt adatai jó kiindulópontot adtak a tervezéshez.
Elsőként körülírtuk a tanulók azon hiányhelyzeteit, problémáit, amelyeket megszüntetni, illetve megoldani szándékoztunk. Sajátos szempontjaink alapján csoportosítottuk őket.
Nem megoldható, illetve csak enyhíthető problémák:
Megoldható, illetve enyhíthető:
Általunk megoldható, illetve enyhíthető problémák:
A cél tanulóink középiskolai tanulmányainak sikeressé, eredményessé tétele, azaz a középiskola elvégzése minél jobb eredménnyel, a tanulók személyiségének fejlesztése, meggondolt, felelősségteljes, határozott, ön- és céltudatos személyiség kialakítása. Fontosnak tartottuk tanulóink motiválását a főiskolai, egyetemi szintű továbbtanulásra.
A tevékenységi formák megtervezését a körülmények határozták meg. Tervezhettünk közösségi, kisközösségi, egyéni tevékenységeket, valamint alkalmi segítséget. (Ez utóbbi több célt szolgált: elsősorban a hét közben felmerülő és azonnali megoldást kívánó problémákra kellett választ adnunk, másodsorban a különféle kommunikációs formákat akartuk gyakoroltatni.)
A közösségi tevékenységek általában közös beszélgetések, tréningek, amelyeket a tanulók önként választanak. A tevékenység megkezdése előtt mindig jellemezzük magát a tevékenységet, elmondjuk, hogy miért és mire jó. Így valós döntéshelyzetbe hozzuk tanulóinkat, akik hamar megkedvelték a játékos és mégis komoly formát. Ide tartoznak a motivációs tréningek, a tanulás körülményeinek alakítása, tanulás-módszertani ismeretek átadása, a tanulás egyes elemeinek tréningje, kommunikációs módszerek átadása, kommunikációs tréningek, problémafelvetések és közösségi megoldási kísérletek, közösségerősítő beszélgetések.
A kisközösségi tevékenységek jellemzően néhány tanuló közös problémáját hivatottak megoldani. Ilyen tevékenységek többnyire akkor jöttek létre, amikor 2-3-4 tanuló azonos témából témazárót írt, illetve az érettségizők magyarázatot kértek az érettségi tételekhez.
A leggyakrabban közös tantárgyi problémák esetén magyarázatra, feladatmegoldásokra, érettségire vagy témazáróra való felkészülésre, a vizsgázás módszertanának átadására, vizsgatréningre volt szükség.
Az egyéni tevékenységek szemtől szembe beszélgetések, amelyek témája személyes, másra nem tartozó vagy pedig csak egyénileg megoldható kérdésekből, gondokból állt.
Ide a következőket soroltuk: egyéni problémák megbeszélése, tanácsok, gátlások oldása, tantárgyi segítés (soha nem neveztük korrepetálásnak), egyéni motivációk kialakítása, életvitel, gondolkodásmód közös alakítása.
Az alkalmi segítés köréhez tartozik a hét közben felmerülő problémák megoldása, az önálló cselekvés alakítása, kommunikációs csatornák használata.
A program szinte önmagától alakította ki a munkarendet: a szombat délelőtti összejövetelek első részében közösségi tevékenység zajlott, majd a különböző kisközösségi feladatok megoldása, illetve az egyéni tevékenység következhetett. (Ez a rend aztán be is vált, igényelték is a gyerekek.) Az alkalmi segítésre bármikor szükség lehetett, minden tanuló ismerte a telefonszámunkat, címünket, s bármikor hívhatott a problémáival. Rendszeressé vált, hogy költségkímélés céljából visszahívtuk, s ezután beszéltük meg vele a gondját.
Úgy gondoltuk, ez olyan alap, amelynek segítségével megtervezhetjük a KOMA-pályázat programját.
A tevékenység létszámkeretei
Iskolánk három iskolafenntartó község (Bicsérd, Boda, Zók) általános iskolája. Négy község tanulóit tanítja (az említetteken kívül Aranyosgadány), tanulólétszáma általában 150-160 fő között van. A hozzánk járók 15-20%-a roma származású, hátrányos helyzetű. Úgy gondoltuk, a pályázat kereteiben két csoportot tervezünk, összesen 14-18 fővel (a tanulók önkéntes vállalásával), a kicsiket (alsó tagozatosokat) Hardi Ildikó, a nagyobbakat (felső tagozatosokat) Hardi András segíti a pályázat sikere esetén.
A tevékenység időkeretei
Az időkeretek tartalma
Meghatározó tevékenységnek véljük a mindennapos reggeli beszélgetést, mivel rendszerességre, napirend létrehozására, az életrend alakítására utal. A tanítást megelőző fél órában a beszélgetések során rákérdezünk a tanulásra, a házi feladatok elkészítésére. Kiszűrjük az esetleges egyéni, mentális problémákat, megoldást keresünk rájuk. Ekkor történik meg a pályázati kiírásban jelölt, elvárt és valóban szükséges praktikus ismeretek átadása, a motiváció, a lelki ráhangolás az iskolai foglalkozásokra, a praktikus ismeretek átadása. A reggeli beszélgetések tartalma nehezen tervezhető, mivel a problémamegoldás, a motiváció rögtönzést igényel.
A délutáni foglalkozásokon elsősorban a tanulási készségek, képességek fejlesztése a célunk. Segíteni kívánunk a tanulás-módszertani ismeretek átadásában és tréningjében, az olvasás, szövegértés fejlesztésében, a tanulási technikák kialakításában, az egyéni kommunikáció fejlesztésében, a napirend tudatos tervezésében.
A tréningek során felkészítjük őket a felelésekre, felelettervet készítünk először a tanulókkal közösen, majd fokozatosan elvonva a segítséget. Ugyancsak tréningeket biztosítunk számukra az olvasás, szövegértés fejlesztése érdekében. Ehhez használhatjuk az iskola számítógépes termét.
Nem kívánjuk a tanulókkal végigkísérni az összes tantárgy összes tanulnivalóját, házi feladatát. Szeretnénk rászoktatni őket arra, hogy a valós tanulási problémákat jelezzék, s a jelzett tantárgyakban, kérdésekben természetesen segítséget adunk. A tantárgyi segítés („korrepetálás”) véleményünk szerint másodlagos feladat.
A délutáni foglalkozásokon a tanulók életkorának megfelelő cigány népismereti tudást kívánunk nyújtani. A kicsiknél és a nagyoknál egyaránt a Néprajzi Múzeum meghatározó kiadványából nézünk, értelmezünk és elemzünk képeket, mitológiai részleteket. A kicsik neveléséhez cigány népmesegyűjteményeket, a pécsi Gandhi Gimnázium és a Tudományegyetem Romológia Tanszéke által közreadott műveket fogjuk használni. A nagyobbaknál komolyabb művelődési, történeti műveket is felhasználunk, természetesen a tanulók életkorához igazítva.
A délutáni foglalkozások sem értelmezhetők merev, kötött rendszerben.
A hétvégi foglalkozások a gyerekeknek az örömet, a szórakozást, a világ megismerésének lehetőségét jelentik. Úgy gondoljuk, ez a „szülőpótló szerep” is fontos, korábban is ezt tapasztaltuk a középiskolásoknál is. Többnyire Pécsre tervezzük ezeket a foglalkozásokat, mivel a gyerekek számára könnyen megközelíthető a város, és Pécsett minden olyat nyújtani tudunk számukra, amit fontosnak tartunk.
A pécsi séták mindig egy „komoly” és egy „játékos” elemet tartalmaznak. Komoly elemnek gondoljuk a könyvtárlátogatást (a könyvtárhasználat gyakorlása egy színvonalas megyei könyvtárban), a múzeumlátogatást, a város nevezetességeinek megismerését, a Gandhi Gimnázium és a továbbtanulás szempontjából fontos középfokú intézmények meglátogatását. A „játékos” elemek közé soroljuk az állatkert, a terrárium megtekintését, játszótéri programot, ajándékvásárlást a szülőknek (névnapra, születésnapra), uszoda-, illetve strandlátogatást. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek megismerjék a város ritmusát, sajátságos életét, a városi szokásokat. Tanuljanak meg helyi autóbuszon közlekedni, találják meg a város fontosabb pontjait, használjanak várostérképet.
Az időkereteken kívül a szülőkkel rendszeres kapcsolatot szándékozunk tartani. Segítséget tudunk nyújtani a családoknak pályázatok írásában (jelenleg is vannak ösztöndíjasaink), ügyintézésekben. Jók a kapcsolataink a Máltai Lovagrend és a Vöröskereszt helyi képviselőivel, a községek önkormányzataival, így anyagi támogatást is tudunk szerezni számukra. (A pályázat készítése kapcsán már szóbeli ígéretet kaptunk a pécsi séták gyerekeket érintő költségeinek a fedezésére.)
Üdvözöljük a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány kezdeményezését. Fontosnak tartjuk, hogy a pályázat folytatódjon, hiszen egyrészt a részt vevő pedagógusok innovatív tevékenysége új értéket adhat a roma gyerekek neveléséhez, másrészt segít abban, hogy a roma gyerekek élhető életpályát találjanak maguknak.