A roma gyerekeket képző általános iskolák körében végzett kutatás, amelyet a „Közösen a Jövő Munkahelyeiért” Alapítvány, illetve az OM Közoktatási és Kisebbségi Kapcsolatok Főosztálya támogatott, a cigányság mai általános iskolai reprezentációjáról, az esetleges szegregáció jelenlétéről (ún. „cigány osztályok”, a gyógypedagógiai képzésben felülreprezentáció stb.), továbbá a normál képzésnek, valamint a speciális kisebbségi programoknak az iskolai sikerességére/sikertelenségére gyakorolt hatásáról ad számot.
1971-től az 1992/93. tanévig az általános iskolákban és valamennyi középfokú oktatási intézményben az évről évre ismétlődő iskolaszintű adatszolgáltatásokban az ott tanító pedagógusok külön értékelték a cigány tanulók iskolai előmenetelét. Ebből az időszakból viszonylag pontos adatokkal rendelkezünk a magyarországi általános iskolás korú roma népesség létszámáról és településszintű arányairól a teljes népességen belül.
Az 1993/94. tanévtől az MKM etnikai hovatartozást is jelölő statisztikai nyilvántartása megszűnt, ennek következtében a további vizsgálatok csak becslésekre hagyatkozhattak. A cigányság általános iskolai oktatásának, az alapfokú oktatási rendszerben elfoglalt helyének, sikertelenségének, e sikertelenség okainak elemzésére született tanulmányok mindegyike kénytelen volt – legalábbis országos szinten – a legutolsó – 1993-as – adatfelvételre támaszkodni. (Ez alól kivételt jelent az iskolai szegregációt taglaló ombudsmani jelentés.1)
Kutatásunk a következőkre terjedt ki: demográfiai kérdések (hogyan alakult az elmúlt hat évben a roma gyerekek általános iskolai aránya, illetve milyen helyi eltérések mutathatók ki az arányváltozás mögött), az iskolák speciális képzési kínálata (cigány kisebbségi program szerinti oktatás, felzárkóztatás, gyógypedagógiai program szerinti képzés, a magántanulók arányai), az iskolák önkormányzati finanszírozásának összefüggései a speciális kínálattal és a roma gyerekek arányaival, valamint az iskolai eredményesség kérdései.2
A kutatás alapja – mint egyedül rendelkezésre álló kiinduló adat – az MKM által utoljára az 1992/93-as tanévben felvett, cigány tanulókra vonatkozó adatsor volt, mely szerint az általános iskolák közel 70%-ában a roma tanulók aránya 10% alatti, míg 15,5%-ában 20% feletti volt.
Mivel szükséges volt minden olyan iskola elérése, amelyben számottevő arányban tanulhatnak roma gyerekek, az összes olyan iskolát megkerestük, amelyben az 1992/93. tanévben 8,5%-nál magasabb volt az arányuk. Ennek megfelelően összesen 986 iskola (az összes általános iskola 28,7%-a) kapta meg a kérdőívet.
A válaszoló iskolák (36,6%) pontosan tükrözték azokat az arányokat, amelyeket a megkeresett iskolák képviseltek. Az egyes megyékre, településtípusokra (megyei jogú városokra, városokra, valamint a községekre), illetve az egyes településméret-kategóriákra vonatkozó, a megkeresett minta szerkezetével egyező válaszráta biztosította azt, hogy eredményeink – Budapest kivételével – a településszerkezettől függetlenül reprezentatívak és megbízhatóak. A kutatási eredmények reprezentativitására jellemző adat, hogy a válaszoló iskolában tanulók összlétszáma 86 310 fő, a roma diákok létszáma pedig 26 464 fő.
A kérdőív a tanulók etnikai hovatartozására vonatkozó kérdéseket is tartalmazott. Ezen kérdések megválaszolása természetesen konkrét személyek meghatározása nélkül történt, így a kérdőívek feldolgozójának csak számadatok kerültek a birtokába. Ez az információ nem minősül személyes adatnak, így nem ütközik sem az adatvédelmi törvény (1992. LXIII.) sem a statisztikáról szóló törvény (1993. XLVI.) rendelkezéseibe. A személyes adatok védelméről szóló törvény szerint ugyanis a személyes adat „meghatározott természetes személy”-re vonatkozó, vele közvetlenül összefüggésbe hozható adat. Mivel a kérdőív nem „meghatározott természetes személy”-re, hanem a tanulók egy csoportjára vonatkozó kérdéseket tartalmazott (hasonlóan: a válaszoló iskolák létszám- és arányadatokat közöltek), így egyértelmű annak jogszerűsége: a kérdőívek kitöltése, valamint az adatok feldolgozása során személyiségi jogok sem sérültek, hiszen személyiségi jogról, azaz személyhez fűződő jogról csak meghatározott személlyel összefüggésben beszélhetünk. Az iskolák adatközlése, amely meghatározott személyektől függetlenül iskolai csoportok arányaira vonatkozott, jogi értelemben véleménynek tekinthető (statisztikai relevanciája ellenére), így nem esett az adatkezelés törvényi szabályozása alá.
Vizsgálatunkban – az elmúlt évek iskolai szegregációs formákat feltáró kutatásai nyomán – kiemelt szerepet szántunk az iskolák speciális képzési kínálata elemzésének. Egyrészt arra kerestünk választ, hogy melyek az egyes kínálati elemekkel rendelkező iskolák jellemzői, milyen összefüggések tárhatók fel az iskolák mérete, települési jellemzői stb. és az egyes kínálatok között. Másrészt az előzőtől nem függetlenül vizsgáltuk azt, hogy a roma és nem roma gyerekek milyen arányban tanulnak az egyes képzési formákban.
Mivel az iskolai szegregáció többé-kevésbé spontán megnyilvánulásai – intézményi szinten – erősen kötődhetnek3 a felzárkóztató képzéshez, illetve a gyógypedagógiai programmal működő osztályokhoz, tagozatokhoz, célszerű elsőként áttekinteni a kifejezetten a roma tanulók speciális (társadalmi, kulturális stb.) igényeire kifejlesztett, ezen igényeket pedagógiailag, módszertanilag stb. figyelembe vevő programmal is tanító iskolákat.
A roma gyerekeket jelentősebb arányban oktató általános iskolák többsége – 77% – nem indított speciális cigány etnikai program szerinti képzést. A speciális programmal is működő iskolák település szerinti eloszlása nem egyenletes: legnagyobb arányban a 10 000 lakos feletti településeken (29,2%), illetve azokon a településeken találhatók, amelyeken a roma lakosság aránya 50% feletti.
Azon iskolák jelentős hányadában (38,9%), amelyekben a roma gyerekek aránya meghaladja a 40%-ot, van kisebbségi program szerint szervezett oktatás. Az iskolák nagysága ugyancsak meghatározó tényező: minél nagyobb az intézmény tanulólétszáma, annál valószínűbb, hogy az iskola indít ilyen programot.
Az iskola nagysága (az összes tanuló száma), illetve a roma gyerekek aránya között közvetlen összefüggés van.
Előzetes feltételezésünket, hogy az iskola nagysága, valamint a cigány tanulók iskolai aránya befolyással lehet arra, hogy az iskola indít-e speciális cigány kisebbségi programot, a vizsgálat adatai igazolják.
Mint azt az eddigiekben láttuk, a romákat tanító általános iskolák 23%-a rendelkezik cigány kisebbségi programmal.
Az adatokból az következik, hogy bár a kisebb iskolákban az átlaghoz képest viszonylag kisebb arányban indítottak speciális etnikai programot, azon kisebb iskolák, amelyek viszont indítottak, szinte kizárólag 25% feletti roma tanulói aránnyal működnek. Ez a megállapítás némi megszorítással vonatkozik a közepes méretű – 200–320 tanulólétszámú – iskolákra is: ezekben nem olyan hatalmas mértékben felülreprezentált a 25% feletti roma tanulói arány.
Mivel a fenti megállapítás a nagyobb – 321 tanuló feletti – iskolákra nem állja meg a helyét, valószínűnek tarthatjuk, hogy a kisebb iskolák – amelyek jellemzően az 1500–3000 fő alatti településeken találhatók, helyzetüknél és a lakosságon belül is érvényesülő magasabb roma aránynál fogva – lényegesen jobban törekednek a speciális etnikai program bevezetésére.
A roma etnikai program szerinti képzést folytató iskolákban az ott tanuló roma fiatalok kivétel nélkül, évfolyamtól függetlenül részt vesznek ebben, azaz az adott iskola összes roma tanulója a program részese. Ez független az iskola méretétől, valamint attól, hogy az iskolában milyen arányban tanulnak roma fiatalok.
A nagyszámú roma tanulót oktató általános iskolák, valamint a gyógypedagógiai osztályok indokolatlanul magas arányainak az összekapcsolódására, a feltételezhető szegregatív mechanizmusok meglétére hívta fel a figyelmet a kisebbségi ombudsman jelentése. A jelen kutatás előkészítésének fázisában több roma polgárjogi vezetővel, valamint gyógypedagógiai szakemberrel készített interjú során elhangzott az a – jóllehet informális – megállapítás, mely szerint az iskolai magas roma arány összekapcsolódhat a magas magántanulói aránnyal is mint az iskolai felelősségáthárítás eszközével.
Több helyi kutatás (Girán–Kardos 1997; 1999)4 komoly összefüggést fedezett fel a felzárkóztató képzést folytató osztályok és a szegregatív, ún. „cigányosztályok” között (amely szerint e két fogalom a magas roma tanulói arányú iskolákban gyakorta egy és ugyanazt jelöli).
1. táblázat A gyógypedagógiai képzés formája
| A képzés formája | Százalék |
| Nincs semmilyen gyógypedagógiai képzés | 59,8 |
| Gyógypedagógiai osztály és/vagy tagozat | 20,8 |
| Csak gyógypedagógiai osztály van | 13 |
| Csak gyógypedagógiai tagozat van | 6 |
| Csak integrált gyógypedagógiai képzés van | 11,1 |
| Vegyesen: osztály és/vagy tagozat és/vagy integrált | 8,3 |
| Bármilyen gyógypedagógiai képzés | 40,2 |
A nagyszámú roma tanulót oktató iskolák közel kétharmada (59,8%) nem folytat semmilyen gyógypedagógiai képzést. Bár összesen az iskolák 13%-a indított gyógypedagógiai osztályt, és mindössze 6% tagozatot, van olyan iskola is, amelyikben mindkettő működik. Az iskolák 11,1%-a integrált formában, tehát normál osztályban folyó képzés keretében valósítja meg a gyógypedagógiai képzést.
Mivel a gyógypedagógiai osztály, illetve a tagozat nem feltétlenül az alkalmazott módszerekben, inkább adminisztratív szempontból különbözik egymástól, továbbá a csak integrált képzést alkalmazó iskolák aránya nem túl jelentős, a további elemzések szempontjából az egyes gyógypedagógiai képzési formákat összevontan kezeljük.
A 2. és 3. táblázat azon iskolák jellemzőit követi, amelyekben valamilyen gyógypedagógiai képzés folyik.
2. táblázat Gyógypedagógiai képzést is folytató iskolák a speciális etnikai program, valamint a roma tanulók arányának függvényében (százalékban)
| A roma tanulók aránya | 0–9,99 | 10–14,99 | 15–24,99 | 25–39,99 | 40–100 | Össze-sen |
| Nincs cigány kisebbségi program | 4,2 | 3,5 | 17,6 | 21,1 | 20,4 | 66,9 |
| Van cigány kisebbségi program | 0 | 1,4 | 5,6 | 9,9 | 16,2 | 33,1 |
3. táblázat Gyógypedagógiai képzést is folytató iskolák a speciális etnikai program, valamint az iskola nagysága függvényében
| Az iskola nagysága (fő) | –120 | 121–200 | 201–320 | 321 fő feletti | Összesen |
| Nincs cigány kisebbségi program (%) | 8,3 | 17,4 | 22,2 | 18,8 | 66,9 |
| Van cigány kisebbségi program (%) | 2,1 | 11,1 | 8,3 | 11,8 | 33,1 |
A 2. és 3. táblázat adatait érdemes együtt áttekinteni.
Mivel a gyógypedagógiai képzés – a szakmailag indokoltakon túl – az eddigi kutatások tanúsága szerint rejtett szegregációt valósít meg, megvizsgáltuk, hogy a cigány etnikai programokat is indító iskolák különböznek-e azoktól, amelyek nem indítottak ilyen programot. (Munkahipotézisként feltételeztük, hogy a kisebbségi program indítása, legalábbis motivációját tekintve, ellentétes a szegregációval.)
Az előbbi táblázatok adataiból a következők olvashatók ki:
A fenti adatok az elemzés folyamatában arra hívták fel a figyelmet, hogy mélyebb összefüggéseket keressünk az iskola nagysága, a roma tanulók aránya, a gyógypedagógiai képzés, valamint aközött, hogy van-e az iskolában roma kisebbségi program.
A fenti kérdéseket azért látjuk szükségesnek együtt vizsgálni, mert
A következőkben tehát az iskolákat abból a szempontból elemezzük, hogy folyik-e bennük cigány etnikai program szerinti, illetve gyógypedagógiai képzés. Független változónak pedig az iskola nagyságát, illetve az ott tanuló roma gyerekek arányát tekintjük. Az eddigi elemzésből ugyanis világos, hogy ez a két szempont befolyásolja alapvetően az iskolák közti eltéréseket.
4. táblázat Cigány kisebbségi és/vagy gyógypedagógiai képzést folytató iskolák a roma tanulók arányának függvényében
| A roma tanulók aránya | Cigány etnikai program van, gyógypedagógiai képzés nincs | Cigány etnikai program van, gyógypedagógiai képzés van | Cigány etnikai program nincs, gyógypedagógiai képzés van |
| (%-ban) | |||
| 40–100 | 55,9 | 48,9 | 30,5 |
| 25–39,99 | 17,6 | 29,8 | 31,6 |
| 15–24,99 | 23,5 | 17 | 26,3 |
| 10–14,99 | 2,9 | 4,3 | 5,3 |
| 0–9,99 | 6,3 |
Érdemesnek tűnik tehát az ellentétes irányú összefüggés áttekintése is: hogyan függ a roma tanulók arányától az, hogy milyen programokat indított az iskola? (5. táblázat)
5. táblázat A roma tanulók aránya szerint megoszló iskolák a cigány kisebbségi és/vagy gyógypedagógiai képzés függvényében
|
A roma tanulók aránya |
Cigány etnikai program nincs, gyógypedagógiai képzés nincs | Cigány etnikai program nincs, gyógypedagógiai képzés van | Cigány etnikai program van, gyógypedagógiai képzés van | Cigány etnikai program van, gyógypedagógiai képzés nincs |
| 0–9,99 | 79,3 | 20,7 | ||
| 10–14,99 | 69,2 | 19,2 | 7,7 | 3,8 |
| 15–24,99 | 51,8 | 29,4 | 9,4 | 9,4 |
| 25–39,99 | 54,1 | 27,5 | 12,8 | 5,5 |
| 40–100 | 34,3 | 26,9 | 21,3 | 17,6 |
Az iskola nagysága szoros, de nem lineáris összefüggést mutat azzal, hogy milyen speciális program fut az iskolában.
6. táblázat Cigány kisebbségi és/vagy gyógypedagógiai képzést folytató iskolák az iskola nagyságának függvényében (%-ban)
| Az iskola nagysága (fő) | Cigány etnikai program van, gyógypedagógiai képzés nincs | Cigány etnikai program van, gyógypedagógiai képzés van | Cigány etnikai program nincs, gyógypedagógiai képzés van |
| 321 feletti | 23,5 | 35,4 | 28,1 |
| 201–320 | 20,6 | 25 | 33,3 |
| 121–200 | 17,6 | 33,3 | 26 |
| 120 tanulóig | 38,2 | 6,3 | 12,5 |
Ugyancsak lényeges kérdés az, hogy a fő iskolanagyságokhoz milyen arányban kapcsolódnak a speciális kínálatok.
Az iskola nagysága, illetve a roma tanulók aránya együttesen határozza meg, hogy milyen speciális, a roma tanulókat magas arányban felszívó oktatási kínálat jelenik meg az iskolában.
Mindezek konzekvenciájaként – az iskolai eloszlások ismeretében – van igazán jelentősége annak a kérdésnek, hogy milyen az egyes képzési formákban részt vevő roma gyerekek aránya a nem roma gyerekekhez képest.
A roma gyerekek aránya a speciális képzésben
7. táblázat A gyógypedagógiai képzésben részesülő tanulók átlagos aránya az adott iskola összes tanulójának százalékában a roma tanulók arányának és az iskola nagyságának függvényében (százalékban)
|
A roma tanulók aránya |
0–9,99 | 10–14,99 | 15–24,99 | 25–39,99 | 40–100 | Összesen |
| Az iskola nagysága | ||||||
| 120 tanulóig | 2,9 | 0 | 0,3 | 0,1 | 5 | 2,3 |
| 121–200 | 2,5 | 1,4 | 2,2 | 3,2 | 13,1 | 6,6 |
| 201–320 | 1,9 | 0,4 | 2,9 | 3,6 | 7,5 | 4,4 |
| 321 fő felett | 0,4 | 3,1 | 3,2 | 7 | 6,7 | 4,6 |
| Összesen | 1,8 | 1,6 | 2,2 | 3,7 | 8,5 |
A gyógypedagógiai képzésben részesülők arányát két fő tendencia jellemzi:
1. minél magasabb az iskolában a roma tanulóknak az aránya, a gyerekek annál nagyobb aránya vesz részt gyógypedagógiai képzésben;
2. a közepesen kicsiny iskolákban (121–200 tanuló) a legkisebb iskolákhoz képest háromszoros, a nagyobb iskolákhoz képest kétszeres a gyógypedagógiai képzésben részt vevő gyerekek aránya.
8. táblázat A gyógypedagógiai képzésben részesülő roma tanulók átlagos aránya az adott iskola összes tanulójának százalékában a roma tanulók arányának és az iskola nagyságának függvényében (százalékban)
|
A roma tanulók aránya |
0–9,99 | 10–14,99 | 15–24,99 | 25–39,99 | 40–100 | Összesen |
| Az iskola nagysága | ||||||
| 120 tanulóig | 11,4 | 5 | 2,5 | 16,2 | 13,3 | |
| 121–200 | 2,8 | 4 | 6,1 | 8,3 | 20,9 | 14,3 |
| 201–320 | 7,6 | 0,6 | 3,6 | 6,3 | 11,3 | 7,4 |
| 321 feletti | 1,3 | 1,8 | 4,2 | 8,3 | 13,8 | 7,2 |
| Összesen | 6,9 | 1,8 | 4,4 | 7,5 | 16,2 |
9. táblázat A gyógypedagógiai képzésben részesülő roma tanulók átlagos aránya az adott iskola összes gyógypedagógiai képzésben részt vevő tanulójának százalékában a roma tanulók arányának és az iskola nagyságának a függvényében (%-ban)
|
A roma tanulók aránya |
0–9,99 | 10–14,99 | 15–24,99 | 25–39,99 | 40–100 | Összesen |
| Az iskola nagysága | ||||||
| 120 tanulóig | 83,3 | 85,7 | 100 | 92,6 | 91,9 | |
| 121-200 | 27,8 | 72,7 | 86,5 | 77 | 83,5 | 80,5 |
| 201-320 | 87 | 50 | 62,5 | 82,1 | 94,6 | 80,8 |
| 321 feletti | 35,1 | 60,6 | 69,4 | 79,9 | 95,9 | 76,3 |
| Összesen | 63,3 | 59,1 | 71,1 | 80,4 | 90,2 |
A gyógypedagógiai képzésben – az összes ilyen képzésben tanulóhoz képest – részt vevő roma gyerekek aránya az adatok alapján a vártnál lényegesen megdöbbentőbb képet mutat:
Ezt a drámai képet szükségesnek látjuk kiegészíteni azzal a szemponttal, amely a roma gyerekek eloszlását rendszerszempontból tárja elénk.
A következő táblázatok agregált adatai arról szólnak, hogy országos szinten a roma általános iskolások hogyan oszlanak el az egyes képzési típusok között.
10. táblázat A gyógypedagógiai képzésben részt vevő roma tanulók eloszlása az összes ilyen képzésben részt vevő roma fiatal függvényében (százalékban)
|
A roma tanulók aránya |
0–9,99 | 10–14,99 | 15–24,99 | 25–39,99 | 40–100 | Összesen |
| Az iskola nagysága | ||||||
| 120 tanulóig | 1,1 | 0 | 0 | 0 | 2,4 | 3,5 |
| 121–200 | 0,3 | 0,3 | 2,8 | 6,1 | 23,8 | 33,3 |
| 201–320 | 1,4 | 0 | 3,1 | 10 | 15,8 | 32,3 |
| 321 feletti | 0 | 0,6 | 6,4 | 19 | 4,8 | 30,9 |
| Összesen | 2,7 | 0,9 | 12,3 | 35,1 | 46,8 | 100 |
Ha tehát az összes, általános iskolai képzés keretében5, gyógypedagógiai oktatásban részt vevő roma fiatalt 100%-nak vesszük, abban az esetben
Az összes, magyarországi általános iskolában tartott gyógypedagógiai képzésben részt vevő roma fiatal
Összességében: a gyógypedagógiai képzésben részt vevő roma fiatalok háromnegyede (74,7%) tehát olyan iskolában tanul, ahol 25% feletti az arányuk.
11. táblázat A gyógypedagógiai képzésben részt vevő roma tanulók eloszlása az összes általános iskolai roma tanuló függvényében (százalékban)
| % | 0–9,99 | 10–14,99 | 15–24,99 | 25–39,99 | 40–100 | Összesen |
| Fő | ||||||
| 120 tanulóig | 0,1 | 0 | 0 | 0 | 0,2 | 0,2 |
| 121–200 | 0 | 0 | 0,2 | 0,4 | 1,5 | 2,1 |
| 201–320 | 0,1 | 0 | 0,2 | 0,6 | 1 | 2,1 |
| 321 feletti | 0 | 0 | 0,4 | 1,2 | 0,3 | 2 |
| Összesen | 0,2 | 0,1 | 0,8 | 2,3 | 3 | 6,4 |
Az agregált mutatókat tartalmazó 7. táblázat adatai szerint
Az eddigiek összefoglalásaként megállapítható, hogy
1. azok az általános iskolák, amelyekben van gyógypedagógiai képzés is, egyúttal elsősorban olyan iskolák, ahol magas a roma tanulók aránya;
2. a gyógypedagógiai képzést is folytató általános iskolák elsősorban alacsony létszámú iskolák (összefüggésben a roma népesség kistelepülési elhelyezkedésével);
3. amennyiben egy általános iskolában van gyógypedagógiai képzés is, az abban részt vevők közel 80–90%-a roma fiatal.
A vizsgálatban a gyógypedagógiai képzésben való iskolai, illetve tanulói részvételi arányokra vonatkozó adataink ellentmondani látszanak a kisebbségi biztos vizsgálatában leírtaknak, pontosabban egyes megállapításaink lényegesen sötétebb képet festenek.
A kisebbségi jogok országgyűlési biztosának említett vizsgálati adatai szerint a roma gyerekek felülreprezentáltsága a gyógypedagógiai képzésben 4–6-szorosa a nem romákénak (már ez az arány is a pedagógiai-szakmai szempontokkal indokolható sokszorosa). Az említett vizsgálat azonban a gyógypedagógiai és az eltérő tantervű általános iskolai intézményeket célozta meg.
Az általunk elvégzett vizsgálat ezzel ellentétben azokra az általános iskolákra vonatkozik, amelyek számottevő arányban képeznek roma gyerekeket (az összes általános iskolának kevesebb mint harmada). Ez az eltérés kapott eredményeink szempontjából nagyon lényeges: eredményeink azokra az iskolákra vonatkoznak, amelyek komolyabb arányban tanítanak roma gyerekeket.6
A gyógypedagógiai, illetve cigány kisebbségi programban tanulók arányai
Bár az előzőekben, ahol az egyes speciális programok összefüggéseit tárgyaltuk – az iskolanagyság, illetve a roma tanulók arányának fényében –, részletesen szóltunk a gyógypedagógiai, illetve a cigány kisebbségi program szerinti oktatás egymásnak ellentmondó elhelyezkedéséről, e helyütt érdemes a feltárt ellentmondás okán ismét elővenni a kérdést.
Ugyanis – az eddig követett metódusnak megfelelően – a roma tanulók arányaira vonatkozó adatok az iskolák eloszlására vonatkozókkal együttesen teszik értelmezhetővé, hogy hol és milyen kondíciók között tanulnak a roma gyerekek.
12. táblázat A cigány kisebbségi programban részt vevő roma tanulók eloszlása az összes általános iskolai roma tanuló függvényében (százalékban)
| % | 0–9,99 | 10–14,99 | 15–24,99 | 25–39,99 | 40–100 | Összesen |
| Fő | ||||||
| 120 tanulóig | 0,2 | 0,3 | 2,6 | 3,1 | ||
| 121–200 | 0 | 1,2 | 4,5 | 5,7 | ||
| 201–320 | 0,8 | 0,6 | 5,6 | 7,2 | ||
| 321 feletti | 0,4 | 2,4 | 3,2 | 3,2 | 9,2 | |
| Összesen | 0,4 | 3,3 | 5,4 | 15,9 | 25,3 |
Érdemes áttekinteni, hogy milyen az összes kisebbségi programban részt vevő roma gyerekek aránya a gyógypedagógiai képzésben részesülőkhöz képest.
13. táblázat Az összes cigány kisebbségi programban részt vevő roma fiatal aránya az összes gyógypedagógiai képzésben részesülőhöz képest (százalékban)
| % | 10–14,99 | 15–24,99 | 25–39,99 | 40–100 | Összesen |
| Fő | |||||
| 120 tanulóig | 0 | 0 | 0 | 1653,7 | 1374,6 |
| 121–200 | 140 | 0 | 318,4 | 291,6 | 267,8 |
| 201–320 | 0 | 375,5 | 91,2 | 557,5 | 344,7 |
| 321 feletti | 981,8 | 586,2 | 262,7 | 1026,8 | 463,9 |
| Összesen | 718,8 | 420 | 238,4 | 527 | 393 |
Az eddigi adatokat együttesen áttekintve: az, hogy a roma gyerekek milyen speciális programban tanulnak, az iskola méretétől és belső arányaitól függ, továbbá – éppen a fő arányokból kiindulva – látható, hogy a cigány kisebbségi programban, illetve a gyógypedagógiai képzésben való részvétel egymás stratégiai alternatívái.
Következésképp:
ha az iskola kicsi és igen magas a roma gyerekek aránya, vagy
a roma gyerekek aránya 25% alatt marad, és az iskola közepes vagy annál nagyobb, akkor van nagyobb esélye annak, hogy a roma fiatal nem gyógypedagógiai, hanem cigány kisebbségi programban tanul.
Mivel a vizsgálat céltartománya azon iskolák reprezentatív sokasága volt, amely iskolákban az 1992/93-as tanévben a romák aránya meghaladta a 8,5%-ot, ugyanakkor azóta közel egyenletesen 10%-kal emelkedett a roma gyerekek általános iskolai aránya, valamint a 10% alatti iskolákban nincs speciális etnikai program, illetve elhanyagolható a gyógypedagógiai képzés, a vizsgált adatokból levont következtetések az összes magyarországi általános iskolába járó roma tanuló eloszlásaira nézve érvényesnek tekinthetők.
Az eddigi elemzésben alapul vett adatok kizárólag az iskola nagyságára, a roma tanulók arányára vonatkoztak.
Mivel az a kérdés, hogy egy adott roma tanuló a szellemi fejlődés olyan szakaszában tart-e (illetve fejlettsége olyan állapotot képvisel-e), amely indokolná a gyógypedagógiai elhelyezést, elviekben és per defitionem független attól a kérdéstől, hogy milyen méretű településen lakik, illetve a település iskolájában milyen a roma fiatalok aránya. Ugyanakkor adataink e két utóbbi tényezőt találták mérvadónak a gyógypedagógiai képzésben való részvétel arányára.
Következésképp bizonyított, hogy
1. a roma fiatalok részvételi aránya a gyógypedagógiai képzésben független a sérültség tényétől, és alapvetően a roma tanulók magas iskolai arányától függ;
2. van olyan iskolaméret-kategória, illetve ehhez kapcsolt tanulóarány, amelyben a roma fiatalok nagyobb eséllyel kapnak alternatív, mint gyógypedagógiai képzést.
A felzárkóztató képzésben való részvétel megítélésében is kizárólag a részvételi arányokat vesszük tekintetbe. Amennyiben a felzárkóztató programokban való roma részvétel arányaiban – függetlenül annak szakmai-pedagógiai indokaitól7 – konzisztens összefüggések fedezhetők fel, azok ez esetben is az iskolák viselkedéséről beszélnek.
Adataink a felzárkóztató képzésben való részvétel összvolumenét jelzik kizárólag a roma gyerekekre vonatkozóan. Arra nem vettünk fel adatokat, hogy amennyiben az iskolában jelentősebb arányban vesznek részt roma gyerekek felzárkóztató képzésben, milyen osztálystruktúrába rendeződnek (az ún. „cigányosztályok” kérdése), ugyanis erre a jelen kutatás eredményeire épülő második kutatási fázisban8 került sor. A felzárkóztató képzésben való részvételt a következőkben abból a szempontból jellemezzük, hogy az eddig elemzett egyéb speciális programok (amelyek eloszlásait már jól ismerjük) milyen hatást gyakorolnak a felzárkóztatásra.
14. táblázat Felzárkóztató képzésben részt vevő roma tanulók átlagos százaléka az egyéb programok függvényében (%-ban)
| Egyéb programok | Van felzárkóztató program |
| Cigány kisebbségi program van, gyógypedagógiai nincs | 58,8 |
| Cigány kisebbségi program van, gyógypedagógiai van | 55,1 |
| Cigány kisebbségi program nincs, gyógypedagógiai van | 72,9 |
| Cigány kisebbségi program nincs, gyógypedagógiai nincs | 48,9 |
A 14. táblázat adatai a következő kereszthatásokról szólnak:
Mivel az eddigiekben tapasztaltuk, hogy az iskola nagysága, illetve a roma tanulók aránya igen jelentős tényező az egyes programok eloszlása szempontjából, e két tényező szerint tekintjük át a speciális programok hatását a felzárkóztató képzésben részt vevő roma gyerekek arányaira nézve.
Adataink tanúsága szerint a roma tanulók iskolai aránya jelentős befolyásoló tényező (ebben a kérdésben is).
Az iskolák nagysága egyértelműbben és polarizáltabban választja szét az egyéb speciális programok hatását.
Összefoglalásul a következők állapíthatók meg:
amennyiben az iskola a felzárkóztatás mellett csak gyógypedagógiai speciális programmal rendelkezik, a felzárkóztatásban való roma gyerekek részvételi aránya egyértelműen magas;
amennyiben cigány kisebbségi program szerinti oktatás is van, ez egyértelműen csökkenti a felzárkóztatásban való részvételi arányt;
abban az esetben, ha mindkét speciális program jelen van, az iskolák nagyságával, a tanulók számával egyértelműen fordított arányban áll a roma gyerekek részvétele a felzárkóztatásban: minél nagyobb az iskola, annál kisebb arányban jutnak az ottani roma gyerekek felzárkóztató képzéshez.
A vizsgált iskolák 46,9%-ában tanul magántanuló, illetve ezen iskolák közül 41,1%-ában van roma magántanuló.
Ha viszont azt nézzük, hogy az ezen iskolákban tanuló összes roma fiatal közül milyen arányban vannak magántanulók, az iménti arány megfordul: az összes tanuló 0,86%-a magántanuló, az összes roma tanuló 2,33%-a magántanuló.
Egyrészt közel háromszor annyi roma magántanulóval számolhatunk, mint összes magántanulóval, másrészt a roma magántanulók kevesebb iskolában tanulnak (tehát koncentráltabban), mint az összes magántanuló. (A magántanulókra vonatkozó adatok a viszonylag kis elemszám miatt csak annak elemzését teszik lehetővé, hogyan függ a roma magántanulók aránya a roma tanulók iskolai arányától, illetve az iskola nagyságától.)
Minél magasabb az iskolában a roma tanulók aránya, annál magasabb a magántanulók között az arányuk (az összefüggés nem evidens: egy olyan iskolában is lehetne magas a magántanulók között a romák aránya, ahol egyébként alacsony az arányuk a tanulók között).
A roma tanulók iskolai arányának függvényében nincs jelentősége annak, hogy hány fő a magántanuló, az 1-3 fős, illetve a 4 fő és több kategória igen magas szinten korrelál.
Minél nagyobb az iskola, annál kisebb a magántanulók között a roma fiatalok aránya, ugyanakkor ez a „kisebb” relatív, hiszen arányuk eleve magas.
Amennyiben az iskolában tanuló romák aránya meghaladja a 15%-ot, a magántanulók között – függetlenül az iskola méretétől – eléri, illetve meghaladja a 70%-ot.
Amennyiben a roma és az összes magántanuló arányát tekintjük, kitűnik, hogy kizárólag azokban az iskolákban magasabb az összes magántanuló aránya a roma magántanulókénál, ahol a roma tanulók aránya 10% alatti. Minél magasabb viszont az arányuk, annál nagyobb arányban vannak az adott iskolában magántanulók.
Az eddigi adatokból biztonsággal következtethető, hogy a magántanulóvá válás, illetve a magántanulói elhelyezés szigorúan követi a roma tanulók iskolai arányát. Minél magasabb egy iskolában a roma tanulók aránya: annál nagyobb a magántanulók aránya, illetve annál magasabb a magántanulók között a romák aránya: azokban az iskolákban, ahol 25% feletti a roma tanulók aránya, ez a szám eléri a 80%-ot.
Az az informális, szakértői és emberjogi csatornákon terjedő sejtés tehát, amely szerint egyes iskolák nyomást gyakorol(hat)nak a roma tanulók magántanulóvá válására – amely gyakorlat a magántanulói kondíciók miatt rejtett felelősségáthárítási mechanizmusként is interpretálható –, annyiban megerősítést nyert, hogy a magántanulóvá válás elsősorban az iskolában tanuló romák arányával mutat erős összefüggést.