A KOMA kuratóriuma külön elbírálta a győztes pályázatok megvalósításáról szóló beszámolókat, és a legjobbakat pénzjutalomban részesítette. 80 ezer forintos első díjat kapott a lábatlani Petőfi Sándor Általános Iskola „Faluszépítők” és a nagypeterdi Közoktatási és Egészségügyi Intézményi Társulás Általános Iskola „Természet és ember komplex szakkör” című programja második díjas lett, és 60 ezer forint jutalomban részesült a cigándi Kántor Mihály Általános Iskola „Cigánd története, népművészete” című és a pomázi Mátyás Király Általános Iskola „Erdei Iskolával Pomáz környezeti értékeinek megismeréséért” című programja.
A pályázati beszámolók mellékleteként sokan benyújtották a pályázati program keretében készült kiadványukat. A kuratórium döntött arról, hogy ezekről a kiadványokról annotált bibliográfiát készít, hogy az eredmények mások számára is hozzáférhetővé váljanak.
Az alábbiakban a díjnyertes beszámolókból, illetve a hozzájuk tartozó pályázatokból idézünk.
Évek óta foglalkozunk a gyerekekkel falukutatással. Három éve pedig részt veszünk az országos Város- és Faluvédő Szövetség pályázataiban és a nyári jutalomtáborokban. Idén a Millennium jegyében megszervezzük faluszépítő táborunkat. A délelőtti munkák után délutánonként a gyerekek feldolgozzák a falu múltját. Ehhez egy munkafüzetet készítettem.
Délelőtti munkák
Református templom: parkosítás, zúzott kő templom körüli elterítése, temetői út készítése
Zsidó temető: parkosítás, a kopott feliratok átfestése
Katolikus templom: a stáció rozsdátlanítása, a temető 1800-as sírjainak gondozása
Gerenday arborétum: parkosítás, a Gerenday-kúria felújítása
Délutáni munkák
Rajzok készítése
Fotózás – album összeállítása
Videofelvételek – falutévében bemutató
Riportok-magnófelvételek
Kiállítás – az iskolagaléria szeptemberi tárlata
Térképészeti, mérési feladatok
Védett természeti értékek ismerete, környezetvédelmi felmérés
Szakemberek bevonásával színesebbé tehetjük a gyűjtőmunkát, hiszen nem ismerheti mindenki a gót betűket, a héber írást, néprajzi ismereteink is hiányosak. Megtanulhatnak lábatlani népdalokat, láthatnak ügyes mesterembereket munka közben, kipróbálhatják saját képességeiket, fejleszthetik térképészeti ismereteiket, bővíthetik geológiai tudásukat stb.
Részlet a pályázati beszámolóból
Tizenöt diák dolgozott a református templom körül és a zsidó temetőben június 17-től 21-ig. A II. faluszépítő tábor 11–17 éves tagjai közül sokan már tavaly is velünk voltak. Idén a hagyományőrzés is fontos szempont volt. Horváth Zsigmond takács, Németh Gyula cirokseprűkészítő, Csapóné Markos Ilona fafaragó mutatta be a gyerekeknek műhelyét. Kárászné Zsófi néni a parókia kemencéjében sütött lángosunk bedagasztásában segített.
Falukutató munkánkat Primusz Sándor támogatta. Készítettünk rajzokat a zsidó temető fejfáiról, lemértük és leírtuk a véseteket. Fotóztunk és videofilmet forgattunk. Az Iskolagaléria bemutatja az elkészült kézműves remekeket, az írásaikból ollózott ÉRTÉKMENTŐ újságot és videoanyagot, hogy munkánkat mások is megismerhessék.
Az ötödik napon Budapestre utazhattak jutalomként a faluszépítők. A Néprajzi Múzeum „Élő népművészet” tárlatát látták, és a Margitszigetet csilingelő kis busszal körbejárhatták, megismerve a sziget nevezetességeit. A tábor ingyenes volt, mert három alapítvány támogatta munkánkat: A KOMA, a Lábatlan Nagyközség Közösségi Céljaiért Alapítvány és a Komárom-Esztergom Megyei Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány.
A tábor célja, hogy a gyerekek ismerkedjenek a hagyományokkal, és munkájukkal őrizzék meg településük értékeit. A gyerekek keze nyomán, reméljük, szebb lett Lábatlan!
A nagypeterdi Általános Iskola Baranya megye aprófalvas, halmozottan hátrányos helyzetű térségében működik. Beiskolázási körzete 8 település. Az iskola tanulóinak létszáma 284 fő, 12 tanulócsoportban (osztály). Jellemző az erősen hátrányos helyzet (60-70%). A nem bontott évfolyamok létszáma magas (30-33). A roma tanulók száma 81 fő, 29,3%. Akadnak olyan osztályok, ahol létszámuk meghaladja az 50%-ot. Az iskolásbusz két körben viszi haza tanulóinkat. Mivel négy éve megszűnt iskolánkban a napközi, az itt maradó tanulóknak foglalkozás után felügyeletet biztosítunk. Az 1995-ben bevezetett megszorító gazdasági intézkedések következtében szüntették meg iskolánkban a napközis és tanulószobai csoportokat, illetve egy csoport működik az 1–2. osztályosok részére. A szülők szociokulturális helyzetükből (létminimumszinten vagy alatta) adódóan nem képesek kompenzálni a napközi hiányát.
Bár az önkormányzatok támogatása jelentős (tankönyvek, füzetek, buszbérlet, étkeztetés), meg kellett szüntetnünk a differenciált csoportbontásokat. Csak részben biztosított az anyagi fedezet a tehetséggondozó szakkörök, foglalkozások működtetésére, bár a gyerekek és a szülők részéről igény volna rájuk, de a finanszírozást szűkös anyagi lehetőségeik miatt nem tudják támogatni.
Célok
Gazdagítani az ismereteket, fejleszteni a gondolkodást, formálni a viselkedést. A tanulók érdeklődők legyenek a természeti és társadalmi folyamatok iránt. Vegyék észre és értsék meg a társadalom és a természeti környezet kölcsönhatásait. Alakuljon ki bennük a környezet és a természet védelmének igénye.
A természeti és társadalmi környezetben tanúsítsanak helyes, cselekvő magatartást. Rendelkezzenek mindazokkal az érzelmi, értelmi és erkölcsi sajátosságokkal, jártasságokkal, készségekkel, amelyek a környezet megismerésére, tanulmányozására és védelmére alkalmassá teszik őket. Váljanak iskolájuk, környezetük aktív védőjévé.
Szervezeti formák
Céljaink elérése érdekében a szakkörvezető tanárok (biológia, földrajz, ének, történelem, rajz) munkaközösséget alakítottak a környezetnevelési problémák sokoldalú megközelítésére. Ez elméleti szempontból a környezet fogalmának tisztázására és közös értelmezésére késztette a nevelőközösséget, módszertani szempontból pedig arra, hogy különös figyelemmel forduljon a tanulók önálló tevékenységének kibontakoztatása felé.
A munkaközösség tagjai alapelvként elfogadták, hogy a környezet összessége a világegyetem mindazon anyagi részeinek, tulajdonságának, mozgásának vagy egyéb jelenségeinek, ame lyek valamilyen összefüggésben vannak az emberrel. Ez a fogalom konkrétan a bennün ket körülvevő élő és élettelen valóságra vonatkozik, beleértve a valóságnak a művészetek ben történő megjelenítésével létrejött értékeket, melyek az emberi kultúra részei, s amelyek szintén megőrzésre, védelemre szorulnak.
E program az általános iskolai nevelés sajátos színtere, melynek célja a környezeti nevelés, komplex munka keretében. Az a szándékunk, hogy iskolánkban már működő szakkörök munkáját összehangolva, a szakköri tagokra építve alakítjuk ki ezt a komplex formát. Hozzájuk csatlakoznak az érdeklődők, szakköri vendégek, esetleg szülők.
Tartalom
Az éves szakköri program hat fő terület köré csoportosítható:
1. Ember és természet az alkotásokban
2. Az ember természet- és környezetvédő tevékenysége
3. Település – környezet
4. Természet és társadalom
5. Környezetünk és a zene
6. Iskolánk környezetének értékei
Módszerek, eszközök
A program során a tanulók által készített modellek, tárgyak mint szemléltetőanyagok állandó helyet kapnak az iskolai oktatásban. Érdekesebb programjainkról már két éve videofelvé teleket készítünk, ez most sem fog elmaradni, anyaga az iskolai videotékába kerül, melynek elkészítésében vállalkozó szellemű tanulóink is aktív szerepet játszanak. A szakkörök által szerkesztett vetélkedők, totók, játékok, műsorok anyaga összegyűjtve az iskolai könyvtárba kerül, ebben bármikor hozzáférhető lesz a későbbiek során is. A kézműves kör termékei mint díszítőanyagok a különböző tantermekbe, folyosókra kerülnek, az egyéb produktumok (rajzok) pedig a faliújságokra, ahol bárki, bármikor megtekintheti. A tanulók egyéb, a program során készített produktumai a jegyzetnaplójukba kerülnek (kísérletek eredményei, gyűjtőmunka). A legszebbeket a tanév végén kiállítjuk és jutalmazzuk.
Célunk, hogy legjobban szereplő tanulóinkat a témákhoz kapcsolódó versenyeken indítani tudjuk (Hermann Ottó biológiaverseny, Pécs várostörténet-verseny, rajzpályázatok stb.).
Vásároltunk két minta madáretetőt. A gyerekeknek otthoni feladatnak adtuk, hogy készíthetnek bár milyen etetőt. Egy szempontot kellett figyelembe venni, hogy csak természetbarát anyagból ké szül het. A foglalkozáson megbeszéltük a madárvédelem céljait, feladatait, történetét hazánkban, a madárkalács receptjét (amelyet a tanulók otthon függesztenek ki), a várható madárlátogatókat az etetőnél.
Az iskola gyümölcsöskertjében felfüggesztettük az etetőket, feltöltöttük eleséggel. Vásároltunk egy távcsövet, amellyel a látogató madarakat megfigyelhetjük.
Magvak, termések válogatása, kompozícióba rendezése. A kompozíció témája természeti forma – virág, rét, hal, madarak – a tanuló szabad választása szerint. Az elkészült képek tablóra kerültek.
Madáretetőinkhez rendszeresen kijártunk, sajnos túl sok madár még nem fedezte fel az etetőt, verebet, széncinegét, tengelicet láttunk távcsövön keresztül. Több gyerek felfedezte a környéken maradt két nagykócsagot.
A Madártani Egyesület felkérésére négy vállalkozó szellemű ügyes fiú készített két szajkó- odút, melyeket eljuttatunk a pécsi központba, segítséget nyújtva az Egyesület Szajkó Telepítési Programjához.
A Magyar Madártani Egyesület kérésére felmérést kellett végeznünk Nagypeterd fecskeállományáról. Végigjártuk a gyerekekkel a falut, és felmértük a füsti- és a molnárfecske-állományt, és az eredményeket adatlapon beküldtük az egyesületnek.
A Takarítási Világnapra emlékezve minden osztály vállalt egy területet az iskolában és környékén, amelyet szeptemberben kitakarított és rendbe tett. A kiválasztott területen egész évre szóló védnökséget vállaltak, a Faluszépítő Egyesülettel együttműködve segítenek a virágos területek gondozásában.
Az utolsó foglalkozáson az év során összegyűjtött természetvédelmi plakátokat felléceztük, és majd az iskola folyosóján kerülnek elhelyezésre, hogy mindig lehessen őket látni.
Cigánd régi magyar település a Bodrogköz belső részén. A Kántor Mihály Általános Iskola alapítója és fenntartója a cigándi Községi Önkormányzat. Az iskolában jelenleg 8 évfolyamon 19 osztott és egy eltérő tantervű (gyógypedagógiai) összevont tanulócsoportban 492 tanuló folytatja tanulmányait. A tanulócsoportok átlagos létszáma 23 fő. A nevelő-oktató munkát 25 nevelő végzi.
A község kulturális élete kiemelkedő volt 1908-tól a Bodrogközben. Különösen tánckultúránk nemzetközileg elismert. A felnőtt Hagyományőrző és a gyermekcsoportok egyaránt jó hírnévnek örvendenek. Az eredeti népdalok, a népjátékos koreográfiák, a népszokások ma is divatosak családi vagy községi ünnepségeken.
Az iskola és a közművelődési intézmények együttműködése példamutató. A nevelési munka fontos feladata egyéni és társadalmi vonatkozásban egyaránt a szülőföld, a lakóhely szeretetére nevelés. Arra törekszünk, hogy tanulóink megismerjék és értékeljék szülőföldjük, lakóhelyük értékeit.
A népi értékeket több híres néprajzos szakember kutatta és örökítette meg. Helyi amatőr néprajztudósa is volt falunknak (Kántor Mihály). Kutatómunka alapján a tanulók összegyűjtötték iskolánk névadójának munkáit, és vetélkedő keretében emlékeztek meg Kántor Mihályról.
A nevelő-oktató munkában elengedhetetlen, hogy a helyi kultúra tárgyi emlékei méltó helyen elhelyezve közkincsei legyenek iskolánknak, községünknek, az egész Bodrogköznek. A megkezdett gyűjtést a pedagógusok, szülők, a község lakói, a tanulók nagy érdeklődése, szorgalma, támogatása kíséri.
Iskolánk 1998. évi tanévnyitó ünnepségén vette fel Kántor Mihály néptanító, néprajzkutató nevét. A 20. század elejétől több mint ötven éven át tanította Cigánd ifjúságát. Fontosnak tartotta a falu egész népe számára az iskolán kívüli népművelést, így széles körű tevékenységével beírta nevét településünk történelmébe.
Úgy éreztük, hogy községünk történetét, benne Kántor Mihály néptanító szellemi örökségét leghitelesebben a még élő nagymamák, nagyapák, a legidősebbjeink tudják átadni, ők még tapasztalták, benne éltek, ismerték múltunk nagyjait, nehézségeit, szépségeit, értékeit.
A program előkészítése:
B idős előadók felkeresése, felkérése, a foglalkozás témakörének megbeszélése, menetének ismertetése;
Alkalmazott módszerek:
B motiválás, megemlékezés;
Szórakozva ismerd meg településünk történetét! – hirdettük iskolánkban, így hívtuk és vártuk az ifjúságot kilenc alkalommal a péntek délutáni foglalkozásokra. Nagy izgalommal kerestük fel időseinket, hogy segítsenek, a bennük rejtőzködő tudást adják át a legfiatalabbaknak. A mindennapi örömöket felülmúlva, arcukon tükröződött az a felemelő érzés, hogy rájuk még szükség van. A háborúkat átélt ősz halántékú nagymamák, nagyapák, kiknek helytállása, küzdelme, a nemzetünk s falunk iránt érzett öntudata nem apadt ki, boldogan jöttek segítségünkre, és látva, hogy ötleteiket, tanácsaikat elfogadtuk, szinte megfiatalodtak közöttünk.
A program helyszínéül a helyi Művelődési Ház szolgált. Sokszor az U alakú nézőtér kialakításával nemcsak az emberi és közösségi kapcsolatok elindításának adtunk teret, hanem a tárgyi emlékek közelségét biztosítottuk. Indításkor az alsó tagozatos tanulók nagyobb számú bevonására támaszkodtunk, mivel életkori sajátosságuk alapján ők a legnyitottabbak az új, az ismeretlen befogadására, de felső tagozatosaink is szép számmal látogatták a rendhagyó történelemórákat. Oktatási módszereink alkalmazásával látványosabbá, színesebbé, közérthetőbbé varázsoltuk a péntek délutánokat.
Cigánd, történelme, gazdag néprajza kiapadhatatlan forrása a helytörténeti ismeretekre szomjazóknak. Az ezredfordulón nem sok iskola dicsekedhet, hogy ilyen mélyrehatóan foglalkozik a szülőföld, a szülőfalu megszerettetésével, múltjának megismertetésével.
A meghirdetett vetélkedőre nagyon készültek a gyerekek, és az osztályok közötti versenyben gazdag helytörténeti ismeretről adtak számot tanulóink. A mesében is a jó elnyeri jutalmát, így a KOMA-nak köszönhetően 75 000 forint értékben ajándékoztuk meg őket. A tanévzárón értékeltük a feldolgozott témakörök alapján kiírt egyéni pályázatokat. Húsz pályamű érkezett, melyek a legszínesebb, legváltozatosabb ötleteket tartalmazták.
Néhány kiemelkedő megoldás:
Örömmel díjaztuk tanulóinkat. A jutalomkönyveket a millenniumhoz kapcsolódóan válogattuk össze. Nagy örömmel forgatták a nyári szünet idején, hiszen már be is számoltak róla. A program eredményességét tükrözi, hogy a részt vevő tanulók már érdeklődnek a folytatás iránt.
Időseink, akik végig támogatták a rendezvényt, még nem tudják, milyen értéket adtak át iskolánk tanulóinak. Az ő áldozatkészségük remélhetőleg serkentőleg hat az elkövetkezendő nemzedékre is.
Színvonalas programunkról a helyi Hírmondó hasábjai mellett a térségi lap, az Észak-Magyarország is cikket írt.
Az értékközvetítés, az értékmentés Cigánd életének fontos feladata. Ennek szép példája, hogy településünk közadakozásból falumúzeumot hozott létre, amely a kerettanterv által kötelezően előírt helytörténeti oktatásra kiválóan alkalmas közösségi helyiséggel is rendelkezik. Az egész tanévet átfogó iskolai program tartalmas együttlétet, hasznos szabadidőt, sok-sok új ismeretet nyújtott iskolánk tanulóinak, pedagógusoknak, időseknek, szülőknek.
A tanulói összetétel és a nagyközség földrajzi helyzetéből eredően pedagógiai programunkban kiemelt szerepet kapott a környezeti nevelés. Településünk Budapest agglomerációjához tartozik. A népesség nagyobbik része nem „őslakos”, hanem az elmúlt évtizedek során települt le. A főváros nyújtotta munkalehetőség sok vidéki családot vonzott községünkbe. A betelepülők telket vettek, építkeztek, jogilag, közigazgatásilag pomázi lakossá lettek. A lakosok másik csoportja éppen fordítva érkezett Pomázra. A városi nyüzsgő, hajszolt életvitelt (legalább családi vonatkozásban) nyugalmasabb vidéki életmódra cserélte. Kiköltözött vidékre, de mégis lehetősége nyílott a főváros közelében maradni, hiszen munkahelye odakötötte. (Iskoláztatás, kultúra, boldogulás, egyéb tekintetében ez jelentős szempont ma is.) Iskolánk diákjai és tanárai között ez a két vándorlási irány szintén megtalálható. Úgy érezzük, ezek a migrációs folyamatok az érzelmi kötődésben, a hagyományok ápolásában, a szokások alakításában szinte gyökértelenné tettek bennünket. Új gyökereket kell növesztenünk úgy, hogy a régieket – a magunkkal hozottakat – megőrizzük, a helyi természeti és épített környezeti értékeket és hagyományokat megismerjük, és az utódok számára megőrizzük.
Pomáz másik sajátossága, hogy vegyes népcsoportok telepedtek meg az elmúlt 850 év alatt. Szerbek, németek éltek, élnek a nagyközségben. Eme sajátosságok – úgy gondoljuk – feladatot rónak az iskolára, és nagyszerű lehetőséget is a „pomázivá válás” folyamatában, a „gyökerek” keresésében. A lokálpatrióta szellem ébrentartását több civil szerveződés vállalta fel. A Pomáz Barátai Társaság és a Faluház Egyesület tagjai tevőlegesen jönnek segítségünkre. Az előbbi a község és környezete földrajzi, botanikai, néprajzi, helytörténeti ismereteinek közreadásával szolgálja ki érdeklődésünket. Vetélkedőket szerveznek Pomáz diáksága számára, rövid írásokat adnak közre e témákban. Az utóbbi egyesület tagjai elszánt, elhivatott emberek. A fellelhető természetes anyagok bemutatásával az egykori paraszti életformát varázsolják elénk kézműves foglalkozásaikon. Pedagógusok, tanulók körében egyaránt sok az érdeklődő a foglalkozások iránt. Az anyagi vonatkozások azonban behatárolják a foglalkozásokon való részvételük gyakoriságát.
Az a tény, hogy agglomerációban élünk, környezetvédelmi szempontból hátrányt jelent. A „bakancsos turizmus” egy-egy hétvége után sok hulladék keletkezésével jár. Ezzel szembesülünk tanulóinkkal együtt. Korábban több akciót szerveztünk eltüntetésükre; azóta tudjuk, hogy más módszer talán eredményesebb, hatékonyabb lehet.
Nem dicsekedhet minden település olyan szerencsés természetföldrajzi adottságokkal, mint a miénk. Ismert, hogy az „egyutcás falu” egy törésvonalban csordogáló patak mentén húzódik. Ez geológiai sokszínűséggel párosul. Egyrészt a Visegrádi-hegység tagjai övezik, másrészt a Pilis tagjai szabják meg a terjeszkedés határait. A térség flórája és faunája rendkívül változatos. Remek lehetőség kínálkozik a síkvidéki élővilág bemutatására, megismertetésére is. A község egyik vége a Dera-patak torkolata mentén egykor Duna-ártér volt. Még akad ebből az időszakból fennmaradt látni- és megismernivaló: a víz és a vízparti élővilág pillanatnyilag még létező foltjai. Úgy gondoljuk, tanulóink a „hazai” táj szépségeinek bemutatásával, a látnivalók megtapasztalásával fogékonyabbá válnak azok megőrzésére, megbecsülésére.
A program megvalósítása és tanulságai (részletek a pályázati beszámolóból)
Erdei iskolánk szervezésének okai
Céljaink
Intézményünk a város három általános iskolája közül a legnagyobb, ebben a tanévben 538 tanulóval és 41 pedagógussal. Első erdei iskolás programunkat 1997-ben készítettük el, melyet két osztállyal kísérleti jelleggel hajtottunk végre. Erre az időpontra kovácsolódott össze egy lelkes tettre kész pedagóguscsapat, melynek tagjai az előző részben vázolt okokat látva megpróbáltak célokat megfogalmazni, majd a célhoz vezető utat megkeresni és a lehető legjobb formába önteni. Céljaink megvalósításához az ötnapos program összeállítását láttuk a legcélszerűbbnek. Igazából a mai napig nem döntöttünk a hét elnevezéséről, mert nem témahét és nem is igazán erdei iskola. A programunk egyedi, de más közösségek által is végrehajtható, illetve egyes elemei felhasználhatók. Az öt nagy téma:
1. Helytörténet
2. Vulkanikus hegységek
3. Mészkőhegységek
4. A víz és a vízpart élővilága
5. Az erdő élővilága
6. Mobilnap (Faluház)
A mobilnapot tartaléknak építettük be arra az esetre, ha esne az eső.
Az öt nap során főleg a gyerekek tudására, eddigi ismereteikre, valamint felkészülésükre helyeztük a fő hangsúlyt, ezért minden témához feladatsort állítottunk össze. A feladatlapokat az erdei iskola megkezdése előtt hat héttel minden tanuló megkapta, kitöltésük egyrészt az eddig tanultakra épült, másrészt komoly kutatómunkát igényelt, melyhez az iskolai, illetve a városi könyvtárban segítséget kaptak. Ekkor vettük fel a kapcsolatot a Faluház vezetőjével, a Pomáz Barátai Társasággal, a köztörténeti gyűjtemény vezetőjével, az egyházak vezetőivel stb. Első programunk végrehajtásához (1997-ben) civil segítőket kerestünk, s ők a mai napig a segítségünkre vannak (amatőr csillagász, természetjáró, Pomázt jól ismerő).
Első programunknak óriási sikere és visszhangja volt iskolánkban, pedagógiai programunkban kiemelt helyet kapott a környezeti nevelés és fő eleme, a helyi erdei iskola. Tanulóink az általános iskola nyolc éve alatt két alkalommal az alsó tagozaton és két alkalommal a felső tagozaton vesznek részt helyi erdei iskolai programon. A programon az év folyam egyszerre vesz részt. Felelőse az erdei iskolás munkaközösség és a részt vevő osztályok osztályfőnökei. Vezetője az erdei iskolás munkaközösségvezető. A gyerekek felkészítése mellett az osztályfőnököket is fel kell készíteni a csapatok és a foglalkozások vezetésére, mely sokkal nehezebb feladat, mint a gyerekek felkészítése. A felkészülés, az előkészületek átfogják szinte az egész évet.
A tanulók értékelése
Az előzetes tanulói felkészülések alapján a csoportvezető nevelők értékelték a tanulók hozzászólását az adott helyszínen. Elsődleges szempont az ösztönzés volt. Természetesen ekkor csak a legaktívabb tanulók kaptak érdemjegyet. Az évfolyam valamennyi tanulójának értékelése a leadott feladatlapok, jegyzetfüzetek, grafikonok átnézése után történik meg; történelemből, biológiából és földrajzból kapnak érdemjegyet az erdei iskolás hét munkájára. A szépen, pontosan vezetett jegyzetfüzetre magyarból, rajzból javasoljuk a szakot tanító nevelőknek az ötös érdemjegy beírását. A témahetet követően a magyar irodalom dolgozat témája az erdei iskolás élmények leírásából kerül ki.
A hét tapasztalatai a célok függvényében
Az előkészítés az ötödik osztály egész évi munkájában megfigyelhető a környezetismeret tantárgy tanítása során. A megjelent Suli-buli újság elmúlt évi számát több példányban le kell fénymásolni és a példányokat elhelyezni az iskola könyvtárában. A felkészülés során ebben találnak segítséget tanulóink a jeles napok, népszokások és a csillagászat témakörben. A következőkben a témák körét bővíteni kell egy-egy érdekes cikk megírásával. Legfontosabb feladat a külső segítőkkel való jó kapcsolat megtartása, munkájuk, segítségük megköszönése. A tanulók számára az előzetes feladatlapokat az év végén minden esetben ki kell osztani, mert a kitöltés hosszú és kitartó kutatómunkát igényel. Nagyobb figyelmet követel az először erdei iskolázó osztályfőnökök felkészítése. A témahét anyagában nem tervezünk módosításokat, de a helyszín módosulhat, hisz válogathatunk mészkő- és vulkanikus hegységekben és erdőrészletekben is. Helyszínváltoztatás esetén legfontosabb az adott terep felderítése, bejárása. Ezt eddig minden esetben megtettük. Erdei iskolánkban a a legnagyobb hangsúly a témahétre való felkészülésen van. Ezért kapják meg tanulóink jó előre a feladatlapokat. A témahéten kevés új ismeretet kapnak. A már tanultakat ültetjük át a gyakorlatba. Rendszerezzük, pontosítjuk ismereteinket, jártasság és készség szintjére emeljük.
Az erdei iskolás hét eredményei
B Pomáz várossá avatásának tiszteletére helytörténeti vetélkedőt szervezett a három általános iskola, melyet iskolánk tanulói magasan kiemelkedve a mezőnyből biztosan nyertek meg.
Eddigi eredményeink alapján nagy reményekkel tekintünk a jövőbe. Ha „csak” a városukat ismerő, azért tenni akaró, a természetet szerető és azzal harmonikusan együtt élő tanulókat nevelünk, már megérte.