Szemelvények a pályázatokból
A Fővárosi Önkormányzat Béke Gyermekotthonának pályázatából
Kiemelt fontossága van a szülőkkel való folyamatos kapcsolattartásnak. Nálunk nincs fogadóóra: mindennap be lehet jönni az iskolába, bármikor felhívhatók vagyunk telefonon, beülhetnek az órákra, eljöhetnek a programjainkra, a nyári, az őszi erdei iskolai táborunkba. Pszichológusaink és egy meghívott szakember családterápiát is folytatnak mindazokkal a szülőkkel, akik hajlandók a gyerekkel kapcsolatos problémák megoldásában ily módon is részt vállalni. Sok esetben a szülő maga is segítségre szorul a gyereknevelés tekintetében, esetleg pszichiátriai kezelést igényel, amelyhez a közvetítő szerepet is felvállalják a pszichológusok. Sajátos módon azonban nincs iskolapszichológusunk, s szakembereinkre az otthonban is komoly megterhelés nehezedik az egyre több narkós és igen zilált családi hátterű gyermek miatt. Így kiemelten segítségre szorulnánk a családgondozás munkájában és a családterápiás ellátás megerősítésében. Egyelőre csak kezdeményezés, tervezés szintjén mozog a terápiás szülőcsoport, illetve „családklub” kialakítása. 2000 szeptemberétől azonban havonta legalább egy alkalommal szeretnénk ezt a klubot, illetve terápiás foglalkozást megindítani.
Tapasztalataink azt mutatják, hogy valamennyi növendékünk szülője alulmotivált a gyermekkel való kapcsolattartás, a gyerek iskolai munkája tekintetében. Nekünk, pedagógusoknak, pszichológusoknak kell közelednünk hozzájuk, segítő kezet nyújtani feléjük, meggyőzni őket arról, hogy gyermekük fejlődése nélkülük nem megy. Érezniük kell azt, hogy támogatjuk őket a gyermekkel való kapcsolattartásban, a megromlott gyermek-szülő viszony helyreállításában.
A szülők többsége rendkívül rossz szociális helyzetben él, így a napi étkezés is gondot okoz: az otthonban gyermekét meglátogató szülő ebédet, vacsorát kap, a tankönyveket, az iskolai programokat a bejáró gyerekeknek az otthon biztosítja (múzeum, mozi, kirándulás, jutalmak, tanulmányi ösztöndíj), a táborozás költségeihez jelentős mértékben hozzájárul, sőt a kísérő szülő szállását és étkezését is támogatja.
A pedagógusok rendszeresen gyűjtést szerveznek ezen családok (gyerekek) segítésére (ruha, cipő stb.). Természetesen a pályázatban ehhez is hathatós támogatást kérünk.
A kapcsolat formái:
1. Az új növendékek felvétele a szülő jelenlétében történik, ahol létrejön az első kapcsolatfelvétel, megismertetjük a szülővel az iskolát, a pedagógiai munkát, a pedagógusokat.
2. A pszichológus kapcsolatot keres a szülővel: gyereke közvetítésével vagy személyesen, majd a folyamatos kapcsolattartásra törekvés.
3. Családlátogatás, környezettanulmány az osztályfőnök (szükség szerint a pszichológus) részéről tanévenként legalább egyszer.
4. Személyre szóló meghívás a szülői értekezletekre (évente legalább három alkalommal).
5. Nyílt napokon való részvétel (időkorlátozás nélkül).
6. Meghívás az iskolai programok, a havi rendszerességgel megrendezett gyermekotthoni sportnapok rendezvényeire.
A gödöllői Frédéric Chopin Zeneiskola pályázatából
A felsorolt kapcsolattartási formák élő és a nevelésre jótékonyan ható tevékenységek. Ösztönzően hatnak a család mindennapi életére is. A családon belül együtt zenélő gyermekek odafigyelnek egymásra, tanulnak egymástól, értékelik egymást. Tudjuk, hogy a család ünnepein (karácsony, születésnap, névnap) természetes a közös zenélés, amelybe gyakran bekapcsolódnak a vendég gyerekek, a hangszeren játszani tudó szülők is.
Több családnál szokássá vált a zeneiskolában bevált minta alapján a házimuzsikálás. Barátok, ismerősök, közelben lakó zeneiskolások összejönnek családi körben történő együtt muzsikálásra, amit természetesen beszélgetés, barátkozás és uzsonna kísér.
Ha csak ennyit értünk el a szülőkkel tartott közvetlen kapcsolattartással, már ez is igen nagy eredmény, s azt jelenti, hogy az általunk elindított gondolatok gyümölcsöt teremtek.
A PÓKHÁLÓ (Patronáló Óvó Közösségi Háló) pályázatából
Kétezer első felében hálónk fejlesztő csoportja féléves munkát indított el a IX. kerület egyik iskolájában. Az alternatív iskola a legnehezebb körülmények között élő, viselkedési és tanulási problémákkal küzdő gyerekek helye, akiknek szüleinél is halmozott élet- és mentális problémák vannak (alkoholizmus, durvaság, szegénység, leszázalékoltság, 4-5 gyerekes család, munkanélküliség).
Tizenkét gyereket, a szüleiket és az őket tanító tanárokat vontuk be a programba (kb. 40 fő). A három oldal együttműködésével egy izgalmas, iskolai problémákat megoldó folyamat zárul le további forráshiány miatt májusban. A 14-15 évesekből álló 6. osztály kezelhetetlen viselkedése és 47 tantárgyas összbukása miatt a legjobb terület, hogy változásokat lássunk a munka kapcsán. A gyerekekkel hetente, a szülőkkel-tanárokkal háromhetente zajló találkozásokon, saját élményű csoportokban önismeretet, személyiségismeretet, egymással, magunkkal bánásmódot tanulunk tréningmódszerekkel. Közben mindhárom oldal elkészíti a problémalistáját, melyeket több – diák-tanár-szülő oldallal közösen dolgozó – csoportban, dramatikus módon dolgozunk fel. Ezzel minden magyarázkodásnál jobban átélik a másik oldal gondjait, és közös megoldásokat keresve, viselkedésváltozás történik látható módon már a 3-4. hónap után.
A program folytatása háromféle képzéssor és két közös problémakezelő csoport.
Gyerekek képzése
Heti rendszerességgel 45 perc, 12 alkalommal.
Tematika: A) Pozitív énkép, önismeret-erősítés.
B) Célállítás, motiváció, cselekvés, eredmény.
C) Személyes tulajdonságok, viselkedés, eredményesség.
D) Az egyéniségem beilleszkedése az osztályba.
1. Erősségeim, ahogy mások látják.
2. Mások erőssége, ahogy én látom.
3. Milyen legyen az osztály hangulata, milyen légkörben, hogyan érzem magam?
4. Az osztály változásai és a viselkedésem változása.
5. Milyen viselkedések hasznosak, melyek okoznak kárt?
6. Akarok-e változni, és hogyan lehet csinálni azt?
7. Mit tehetnek a barátok közösen, mire jók a barátságok?
8. Hogyan tudok másokat befolyásolni?
9. Leggyakoribb konfliktusaim és megváltozásuk.
10. Mit képzelek el 5–10. év múlva magamról?
11. Mi nekem a siker az életemben?
12. A programban a leghasznosabb élményeim, tanulásom, változásom.
Szülők képzése
A szülői klub háromhetente két-két óra az iskolában.
1. Szabad ismerkedés a személyiségtípusok tanulásával, erősségeinkre hangolódás.
2. Gyerekem viselkedésproblémáinak kezelése. Tehetetlen szülői helyzetekben viselkedésváltozás.
3. Családi problémák, szülői szerepem a családban.
4. Együttműködés a tanulásban a tanárokkal, az eredményesség javulása.
5. Gyerekem jövője és amit én tudok tenni érte.
Tanárok képzése
Öthetente három-három óra nyolc fő részére az iskolában.
1. A számomra nagyon problémás viselkedésekre kidolgozott többféle reakció, hatásuk.
Leghatékonyabb eszközök megtalálása és egymás hatásának erősítése.
Tanulás és személyes pozitív motiválás eszközei.
2. A problémás gyerekekre adott iskolai válaszok, szabályok és betartatásuk, lépcsőzetes, következetes jutalmazás és elmarasztalás.
3. Tanári hatásköröm és az iskolai struktúra, döntések és végrehajtások.
Közös tanár-diák-szülő csoport
Két alkalommal kb. húsz fő részvételével az iskolában, illetve ünnepelésre alkalmas, hangulatos helyen.
1. A közösen észlelt változások további meg- és felerősítése.
2. Egymás ünneplése: „Jó érzés” csoport.
A XV. Kerületi Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Szakiskola pályázatából
A tapasztalatok szerint ma Magyarországon ebben a tekintetben (együttműködés a család és az intézmény között) még rendkívül sok tennivaló van, hiszen az elmúlt időszakban sem a szakma, sem a társadalom nem fordított kellő figyelmet erre. Így a fogyatékos gyermekek és családjaik szegregált és korántsem megfelelő körülmények között kellett, hogy éljék az életüket. Nagyon fontos, hogy a sérült emberek ezen populációja ne csak a speciális intézményen belül éljék az életüket, hanem támogassunk egy olyan törekvést, hogy az intézményen kívül egyre több olyan lehetőséget biztosítsunk számukra, hogy szocializációjuk, kommunikációjuk, társadalmi integrációjuk minél inkább zökkenőmentes, konfliktusmentes legyen. Ez csak akkor érhető el, ha olyan spontán körülményeket, illetve helyzeteket teremtünk, ahol ezt tanítványaink és közvetlen környezetük megtanulhatja.
Úgy gondoljuk, hogy ezzel a törekvésünkkel nem pusztán a sérültek társadalmi integrációját segítjük elő, hanem az ún. ép társadalomnak is lehetőséget biztosítunk arra, hogy megtanulja, megtanulhassa, hogyan fogadja el a sérült embereket, hogyan kezelje és fogadja el a másságot.
Sajnos az érintett családok nem kapták és kapják meg pillanatnyilag azt a segítséget sem, amelyre szükségük lenne sérült gyermekük neveléséhez. Ezért fontos, hogy a családok és a gyermekeiket nevelő, fejlesztő-foglalkoztató intézmény között bensőséges és bizalmas kapcsolat alakuljon ki. Ezt a légkört nem feltétlenül csak az intézmény falain belül kell a pedagógusoknak és a szülőknek megteremteniük, kialakítaniuk, hanem lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy a szabadidős tevékenység egy részét is együtt tudják eltölteni.
Amíg az érintett családok és gyermekeik, illetve a pedagógusok spontán körülmények között együtt lehetnek, számos olyan probléma derülhet ki, amellyel a családok nap mint nap megküzdenek, és amelynek a megoldására segítséget várnak.
Ugyanakkor a pedagógusoknak is szükségük van ezekre a spontán helyzetekben szerzett tapasztalatokra ahhoz, hogy a speciális iskolába járó gyerekekkel az eddigieknél még hatékonyabban tudjanak dolgozni.
Ezeket a törekvéseket célozza az a hétvégi kirándulás is, amelyet imbecillis gyermekeink, szüleik és a pedagógusok számára kívánunk szervezni. E szakmai törekvéseinket alátámasztja, hogy ebben a tanévben számos intézményen kívüli programot szerveztünk, amelyek rendkívül sikeresnek bizonyultak (több színházi előadás, különféle gyermekrendezvények, cirkusz, állatkerti séta, Budapest környéki kirándulások, tapasztalatszerző túrák stb.). Ezeknek a programoknak jelentős részét felajánlások segítségével szerveztük, illetve bonyolítottuk le.
A programok során módjuk nyílt a szülőknek arra, hogy szembesüljenek azzal, hogy az ő gyermekeik sérültségük ellenére is boldog, kiegyensúlyozott tagjai lehetnek a társadalomnak. Az Önök támogatásával, anyagi segítségével szeretnénk az előzőeknél sokkal tartalmasabb és összetettebb programot kivitelezni, amelyre egyébként, tekintettel iskolánk igen szűkös költségvetésére és az érintett szülők szociális és anyagi helyzetére, nem nyílna lehetőségünk.
A Fokról Fokra a Fogyatékos Gyermekek Neveléséért és Oktatásáért Alapítvány pályázatából
Ezen pályázatunkkal az iskola és a családi háttér együttműködését szeretnénk segíteni, kiemelten a hátrányos helyzetű, a cigány etnikumhoz tartozó és számos esetben mentálisan is sérült szülők aktivitását, érdeklődését és együttműködési motivációját fokozni a sérült gyermekek érdekében. Elsősorban kulturális és szabadidős programokon keresztül olyan közös, pozitív élmény biztosítása a szülőknek-gyermekeknek egyaránt, melyen keresztül a szülők jobban megismerhetik az intézményben folyó speciális nevelő-oktató munkát, figyelemmel kísérhetik gyermekük fejlődését, teljesítményének alakulását, közösen örülhetnek az elért sikereknek. Az így kialakult pozitív szülői viszonyulás elősegíti, hogy a gyermekek érdekében a család és az iskola hatékonyabban tudjon együttműködni, s az iskola fejlesztő pedagógiai hatása, értékei, követelményei a szülői háttérben is megjelenjenek.
A projekt célja alapítványunk támogatásában olyan programok szervezése, amelyek a szabadidőben, a családdal közösen szervezett eseményekre adnak lehetőséget.
1. Családi hétvégék. Közös kirándulási lehetőségek a szülőkkel.
2. „Gyermek sikere – a szülő öröme”: kulturális tájékoztatás a szülőknek, az iskolában működő szakkörök (metalofon-zenekar, néptáncszakkör, bábszakkör, irodalmi csoportok, rajzszakkör, sportszakkör) bemutatkozása. A szülők ismerjék meg a szakkörök munkáját, tapasztalják meg a sérült, fogyatékos gyermekben rejlő pozitív értékeket, örüljenek a gyermekek sikereinek. Sajnos sok esetben a nyilvános szerepléseken sem tekintik meg a szülők sérült gyermekeik produkcióit, félve attól, hogy a közvélemény elítéli őket, mivel gyermekük „kisegítő iskolába jár”. A fogyatékos gyermekek számára viszont még fontosabb talán, mint az ép kisgyermekek számára, hogy szüleik ott legyenek szereplésükkor, és örüljenek teljesítményüknek, sikereikben osztozzanak.
3. Hagyományőrző családi délután: mivel a tanulók körében sok a cigány etnikumhoz tartozó gyermek, olyan közös családi rendezvényt tervezünk, ahol a felnőttek is bemutathatják, átadhatják gyermekeiknek a cigány hagyományokat és népszokásokat. Természetesen a magyar családokkal együtt szerveznénk ezt a délutánt, hogy a tolerancia, a másság elfogadása jegyében ismerjék meg egymás szokásait, hagyományait. A szülők kölcsönös kapcsolata jó példát mutat a gyermekek számára is.
4. Karácsonyi játszóház szervezése: decemberben olyan forgószínpadszerű játszóházi program rendezése, ahol a szakpedagógusok a szülők aktív bevonásával és a gyermekek részvételével közösen készíthetnek karácsonyi ajándékokat.
Szemere Pál Általános Iskola pályázatából1
A város által működtetett óvodákban és a Szemere Pál Általános Iskolában azonnali intézkedésekre van szükség. A megoldásra váró problémák egyenként is óriásiak, gondoljunk akár az anyagi természetű, akár a morális, vagy ha tetszik szemléleti akadályok leküzdésére.
A 2000. esztendő tavaszára egyértelművé vált, hogy az új iskola építését, az építkezés előkészítését haladéktalanul meg kell kezdeni. Hisszük, hogy az oktatási intézményekben jelenleg folytatott vizsgálat tényszerű megállapításai is alátámasztják vélekedésünket. Abból kiindulva, hogy az iskolaügy minden városlakót szorosan érint, hiszen gyermekeink unokáink jövője a tét, meg kell szervezni a település újabb kori történetében ez ideig szinte példa nélküli összefogást! Elsőként az új iskola területének kiválasztása (kijelölése, megszerzése) tárgyában.
Az összefogás kezdeményezője értelemszerűen a Képviselő-testület lehet, lehetne. Merengéseinkben odáig jutottunk, hogy elképzeltünk egy rendkívüli testületi ülést, melyen kizárólag az új iskola építésének lehetőségével foglalkoznának a képviselők. Sőt, szinte már olvassuk ezen ülés jegyzőkönyvében az első határozatot: „Pécel Város Képviselő-testülete úgy dönt, hogy a tovább nem halasztható iskolaépítési ügyben összefog. Az egyes képviselői csoportok politikai, gazdasági és egyéni érdekeik érvényesítését az iskolaépítés idejére felfüggesztik. A Testület egésze felhívást intéz az őket megválasztókhoz, továbbá a város egyházi vezetőihez, politikai, társadalmi és civil szervezeteihez, melyben értesíti őket szilárd és megmásíthatatlan elhatározásáról, és egyben kéri támogató együttműködésüket. Felelős: a Képviselő-testület egésze, határidő: azonnal.”
Ha a város vezetői és a minket képviselők egyetértenek velünk, legyenek ezen kezdeményezés előterjesztői, élve a választók által reájuk testált jogokkal.
A birtokjogi szempontból teljes mértékben rendezett terület kijelölését, ha kell, megszerzését követően célszerű lenne széles körű egyeztetést kezdeményezni. Ennek során kell tisztázni az építkezéssel kapcsolatban esetleg felmerülő valamennyi problémát. Soha többé ne kerüljünk olyan hátrányos helyzetbe, mint a katolikus iskola épületének 1992-es átadását követően.
Lapunk a továbbiakban fokozott figyelmet kíván az ügynek szentelni. Közzéteszünk minden, az iskolaépítéshez kapcsolódó hírt, információt, jobbító szándékú véleményt. A magunk részéről hiszünk az alkotó, de ma még szunnyadó emberi energiák erejében. Jó példaként lebeg szemünk előtt az 1996-os helyi összefogás esete, melyben a lakosság felülbírálta a kellően elő nem készített, a szemétégető megépítésére vonatkozó döntést.
Hogy milyenek lesznek a jövő családjai, azt nem tudjuk. Én mégis bizakodó vagyok. Olvasva tanítványaim írásait ebből a témakörből, optimizmus tölt el. A közeli jövő családjait ugyanis ők fogják alapítani, méghozzá nem is olyan soká. Az ő véleményeik közül szeretnék most négyet bemutatni. Remélem, Önöket is hasonlóan megnyugtató érzés keríti majd hatalmába, mint engem. Most már csak azért kell szurkolnunk, hogy terveiket sikerüljön megvalósítaniuk.
„Azt hiszem, manapság a házasság egy kicsit háttérbe szorult. A fiatal pároknak nem olyan fontos a házasság, inkább az együttélést választják, és gyermeket is így vállalnak. Ennek a legkülönbözőbb okai lehetnek. Az együttélést tulajdonképpen egy kötetlen kapcsolatnak tekinthetjük. Szerintem ez a fajta felelősségvállalás nélküli kapcsolat inkább olyanoknak való, akik túl fiatalok, hogy elkötelezzék magukat egymás mellett, mert ha mégis ezt tennék, akkor lehet, hogy házasságuk válással végződne. Manapság a nők számára is egyre nagyobb a karrier jelentősége. Az anyagiakat helyezik előtérbe, fontosabbnak tartják a családalapításnál. A gyermektelen nők könnyebben és kényelmesebben találnak állást. Egyre többen választják az anyagi jóléttel járó karrierépítést. Statisztikailag mérhető, hogy a családalapítás egyre későbbre tolódik. Ez abból a szempontból jó, hogy a felek érettebb korukban lépnek házasságra, és ilyenkor meggondoltabbak. A mi korosztályunk még nem tudja igazán megítélni, hogy a házasság vagy az együttélés a jobb választás, de a jó párkapcsolat mindkét esetben egymás tiszteletén, szeretetén és kölcsönös megbecsülésén alapul. A gyerekek számára szintén nagyon fontos a harmonikus családi élet és a biztos családi háttér. Én ezt csak házasságban tudom elképzelni.” Vavrek Zsófia 9/a osztályos tanuló
„Sokan beszélnek ma a család válságáról, sok eltérő vélemény kerül nyilvánosságra. Többek közt azt is hallhattuk, hogy a családra mint intézményre egyáltalán nincs szükség. Szerintem ez a legmegdöbbentőbb kijelentés, hiszen a családra mindig is szükség volt és lesz. Az emberi társadalom épülésekor a család volt az első megjelenő egység, az alapegység. Kezdetben a család több-kevesebb embert jelentett, akik együtt gondoskodtak utódaikról. Kezdetben valóban csak a gyermekek élelemmel való ellátását jelentette a még valóban kialakulatlan család. Később az idegrendszer fejlődésével megjelentek a bonyolultabb érzelmek, és megjelent az ezekre való igény is. Az embereknek szeretetre és támogatásra lett szükségük, és ezt a család adta meg számukra, maga a család lett ennek a központja. Mára ez a fejlődési folyamat talán befejeződött, sőt, talán a visszájára is fordult. A jó családban a szülőknek szeretettel kell nevelniük a gyermekeiket, és ebbe a nevelés szóba ma már nagyon sok minden beletartozik. Természetesen a gyermek etetése és ruházása is, de ezenkívül a férfi és nő feladata a gyermek támogatása, bátorítása, életre nevelése, a példamutatás. Fontosnak tartom a gondoskodás és az atyáskodás közötti vonal meghúzását is. Úgy gondolom, hogy a szülőknek észre kell venniük, hogy mikor kell szabadjára engedniük gyermekeiket. A család feladata, bár az idők változnak, még ma is az egészséges gyermekekből egészséges felnőttek nevelése, testi és lelki értelemben egyaránt. Szerintem Pierre Renoire gondolata örök: A gyermeket a szülők teremtik, de csak a születése után.” Gólya Szilvia 9/a osztályos tanuló
„Véleményem szerint a család nagyon fontos, hisz ott mindig megkapjuk azt a szeretetet, amire vágyunk. Persze csak akkor, ha jól működik, ami nem is olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Sok esetben a szeretet nem elég ahhoz, hogy elkerüljük a családon belüli kisebb vitákat. Ehhez türelmesnek és megértőnek kell lenni. Ma már nem igazán divatos házasságot kötni, pedig szerintem fontos lenne. Sokan azt mondják, hogy semmi jelentősége, de én úgy gondolom, hogy megerősíti a kapcsolatot. Bár az biztos, hogy a házasság nem befolyásolja azt, hogy mennyi a szeretet. Az együttélés is lehet épp olyan szép, mind a házasság. Erről a kérdésről mindenkinek más a véleménye, mindenki eldöntheti, hogy melyik formát választja, és ezt tiszteletben kell tartani. A szüleim elváltak, tehát a boldog családi életről nem sok tapasztalatot szereztem. Mivel én ezt átéltem mint gyerek, ezért ha egyszer nekem lesznek gyermekeim, akkor nem szeretném, ha ők ugyanezt átélnék. Ezért megpróbálok mindent megtenni, és tudom, hogy egy házasságot jól meg kell gondolni. Egy boldog családi élet nagyon biztos hátteret adhat mindenhez. Ha ez nincs meg, akkor talán az élet más területein sem érhetünk el komoly sikereket. Bár van olyan, akinek ez sikerül, de szerintem ez nagyon nehéz lehet.” Potencsik Anita 10/a osztályos tanuló
„Az emberek többsége, ha felnő, családot alapít. Feleségükkel/férjükkel többnyire gyerek(ek)et szeretnének felnevelni. Ez vagy sikerül, vagy nem, de gyerekekkel vagy nélkülük, ha az ember nyugalomra vágyik (saját tapasztalataim szerint), azt legkönnyebben egy kiegyensúlyozott családi légkörben lelheti meg. Ez minden történelmi korban így volt, de manapság szerintem még igazabb. A mai felgyorsuló világ néha nagyon ridegnek tűnik. Tűnik vagy nem, egyre több családot zúz szét a pénz és a munka. Vegyük például Magyarországot. Legelmaradottabb részei közé tartozik Borsod-Abaúj-Zemplén megye, ahol munkahelyek tömegei szűntek és szűnnek meg. Némely emberek a reménytelenség láttán a feszültséget akarva-akaratlan is a családon belül vezetik le. Ez bizony nem sok jót szül, egy idő után mindenki járja a maga útját társ nélkül. Egy másik eset, hogy a családtagok minden nap késő este érkeznek haza munkahelyükről, meglehetősen fáradtan. Nincs idejük, erejük családtagjaik gondjaival, bajaival foglalkozni, ami egy idő után nagy problémákat szülhet. Ez csak két negatív példa a sok közül, mégis hiszem és vallom, hogy egy igazán erős családi köteléket semmi sem téphet szét, és legalább annyi ok van, ami összetarthat manapság valakit élete párjával, mint ellenérv.” Juhász Gergő 10/a osztályos tanuló
Tanulságos írások ezek! Lehet, hogy nem tökéletes fogalmazások, fognak ők még fejlődni, de a gondolataik jó irányba indultak el, alakuló értékrendjük bizakodásra ad okot. Örülök annak, hogy együtt dolgozhatok velük, egyengethetem útjukat.
Bevezettük, és hagyománnyá szeretnénk tenni a „Batyusnapot”, melyet először az elmúlt tanév befejezéseként rendeztünk meg.
Különlegessége: esti program és éjszakai alvás az oviban. Ezen a napon a búcsúzó nagycsoportosok este hat órára batyuval jöttek az óvodába. A batyu tartalma: pizsama, sütemény és üdítőital. A konyhás nénik már öt órától sürögtek a konyhában, és finom tepsis krumplit készítettek, melyet a gyermekekkel együtt az udvaron fogyasztottunk el.
Vacsora után beszélgetések, játék, különböző ügyességi versenyek voltak felnőttek és gyerekek között. Szürkületkor nekifogtunk a tűzrakásnak, körbeültük, nótáztunk, népdalokat énekeltünk a gyerekekkel.
Este fél 10 körül „cicamosdást” rendeztünk, és 10 óra körül az óvónénik meséjére elcsendesedett az óvoda.
Az óvónénik éberen őrizték a gyermekek álmát reggelig. Az izgatott szülők reggel hét órára jöhettek gyermekeikért.
Maradandó élmény volt felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Most is nagy az izgalom a búcsúzó nagyok között. Már alig várják június 9-ét, a „Batyusnapot”.
Heltai Kati visszaemlékezésében a család, az iskola, a tanulás, a tanítás fogalmai nem válnak külön, mintha tanítványai a gyerekei és unokái lennének. Következzenek Heltai Kati visszaemlékezései.4
Már diákkoromban készültem a tanári pályára, de tanítani csak négy gyerekünk megszületése után, 1971-től kezdtem el Pécelen, az alsó tagozatban. De mivel nem tudok énekelni, tanító nem, „csak” biológia–földrajz szakos tanár lettem. A környezetismereti tantárgy oktatásában azért közel maradtam az 5. osztályos tanulókhoz, akik még a gyermeki korosztályhoz tartoznak. A felső tagozatos kamasz gyerekek tanításában úgy éreztem nagyban segített saját gyermekeim kamaszkora is, elsősorban megértésben és kapcsolatépítésben. Négy éven át osztályfőnök is voltam. 1984 óta vagyok igazgatóhelyettes. De igazán az osztályteremben érzem jól magam, a gyerekek felejtetik el a mindennapi problémákat. Csodálatos a pedagógiai pálya. Ez az érzés nem változott bennem az évtizedek alatt.
Azt kérdezted, mi lett más körülöttünk, bennünk? Felgyorsított változásban élünk, de ezt a csodálatot most is érzem, amikor véglegesen nyugdíjba megyek. Aki azért megy a pályára, hogy fizetést vagy nyári szabadságot kaphasson, ne is induljon el, mert nem fogja ezt az érzést megkapni.
A beszélgetők elhallgatnak, mint már többször, ha azonosak az érzések és a gondolatok. A megértés csendjében Éva szólal meg először, idézetet mond:
„Az élet rövid, a mesterség hosszú, az alkalom tünékeny, a tapasztalás bizonytalan, és a magyarázat nehéz.”
Körülöttünk megváltozott a világ, a társadalom, mi magunk is. Sokkal nehezebb ma pedagógusnak lenni, mert nehéz a tudás értékét elismertetni, megéreztetni. Talán mert lehet e nélkül is érvényesülni. a tudást én mindig piedesztálra emelem. Optimista vagyok, remélem, hogy eljön az idő, mikor a tudás újra felértékelődik.
A Szemere Pál Általános Iskola szellemisége mit jelent ebben az értékképzésben, mit tud felvállalni ilyen mostoha tárgyi feltételek mellett?
Mitől Szemere a Szemere? – kérdez vissza Éva. A Szemere Pál Iskolának missziója van Pécelen. Mondhatni, hogy anyaiskola volt településünk oktatási életében. A gimnázium, a Petőfi Sándor Iskola, a Zeneiskola, a katolikus iskola gyökereiben összekapcsolódott a Szemerével. A nagy elődök szellemisége nemcsak szakmailag, hanem emberileg is kötelezi a követő nemzedékeket a folytatásra, ezért fontos, hogy a mai igényeknek megfelelő új iskola épüljön mihamarabb.
A nemzedékváltás a Szemerében nagyon egyszerű teszi hozzá Heltai Katalin, hiszen nagyon sok régi diákunk pedagógusként talál vissza. Az ifjú tanárok beilleszkedése a tanári karba nagyon bensőségesen sikerült nálunk. Beszéltünk a változásokról, a társadalom és saját magunk változásairól. Egy nem változott: a gyerekek szeretetre való fogékonysága.
„A szeretetnek sok formája van. Van, aki keményen, határozottan lesz eredményes a pályánkon. Én erre képtelen voltam. Túlságosan a szívemmel forgolódtam a gyerekek és kollégáim között. Amikor társaim munkájában segíteni kellett, minden szépet és jót megkerestem. Aztán együtt kutattuk, hogyan lehetne még jobban, eredményesebben és szebben tanítani. Igen, mert lehet szürkén is jól végezni a munkánkat, de szépen tanítani, szinte művészi szinten, az már kevesebbeknek adatott meg. »Irigyellek az alsós nevelőitekért!« mondta egyik szakfelügyelőnk. Igaza volt. Az akkori nevelői gárda többsége még ma is iskoláinkban tanít, ezért mennek jól a dolgok. Ezért a televízió egyik rövid műsora nyomán én is üzenetet szeretnék küldeni. Üzenem a szülőknek: legyenek alázatosabbak. A bántó kritika helyett munkálkodjanak együtt, egy módon a pedagógussal gyermekeinkért, hogy tanulóink végre kinyíljanak a szebbre, a jobbra, az igaz értékekre. Régen minden első osztályba jövő gyermek szülőjét meghívtuk egy nagy együttes eligazításra. Mondanivalónk lényege mindig ez volt: becsüld az embert, mert a tisztelet kijár felnőttnek, gyermeknek, de a nevelőknek is.”