Szekszárdi Júlia

„A marslakó gyermekien elfogulatlan tisztánlátásával...”

– Egy könyv a tranzakcióanalízisről szakembereknek és
laikusoknak –

„Ha egyszer megtehetnénk, hogy egyszerűen, őszinte örömmel fogadjuk egymást, miért teszünk valami egészen mást? – csodálkozott el Eric Berne a marslakó gyermekien elfogulatlan tisztánlátásával szemlélve a földlakók dolgait.”

Eric Berne a TA modellel a személyiségnek és a személyközi kapcsolatoknak egy olyan elméletét hozta létre, amely alkalmas a személyiségen belüli, továbbá a két vagy több ember közötti információs és érzelmi cserefolyamatok, azaz a tranzakciók elemzésére.

Az elmélet az 1956-ban zajló nagy pszichológiai vitával egy időben született, amikor a Carl Rogers nevével fémjelzett személyközpontú iskola és a Burrhus Frederic Skinner által képviselt behaviorista szemlélet által szolgáltatott ötletek keveréke ösztönzően hatott a terápiás gyakorlat fejlődésére.¹RSKINE, R. G. – MOURSUND, J. P.: Integratív pszichoterápia. Esettanulmányok. Budapest, 1996, MTA.> A pszichoanalitikus képzettségű Berne-t mindenekelőtt az sarkallta az új megközelítési mód kidolgozására, hogy a pszichológiát minden érdeklődő ember számára hozzáférhetővé tegye. El kívánta oszlatni a pszichológusok munkáját övező misztikus ködöt elsősorban azért, hogy a segítségre szorulókat beavatottabbá tegye sorsuk alakításában, problémáik rendezésében. A pszichológia addig elért eredményeinek szinte teljes tárházát közkinccsé szerette volna tenni, és nyitottságának köszönhetően a TA a 70-es évek közepére fogalmilag és technikailag is széles körben alkalmazható rendszerré érlelődött.

A Járó Katalin által szerkesztett Játszmák nélkül című tanulmánykötet Eric Berne és követői szellemi útravalóját magáénak érző, azt adaptáló, saját gyakorlatában hasznosító és egyúttal továbbfejlesztő 14 szakember összefogásából született. Valamennyien pszichológusok, de a legkülönbözőbb szakterületek specialistáiként mégis az interdiszciplinaritás szellemiségét hordozzák. Sokat tanulhatnak belőle más szakmák elméleti és gyakorló szakemberei is az orvosoktól a jogászokon, a gyámügyeseken és szociológusokon, szociális munkásokon keresztül egészen a pedagógusokig és gyógypedagógusokig. A közérthető, világos stílusban megírt, logikusan felépített kötet pontos szakirodalmi utalásaival, teljességre törekvő bibliográfiájával mind tankönyvként, mind kézikönyvként működőképesnek ígérkezik. Mivel az elméleti tudnivalókat izgalmas esetleírások és elgondolkodtató elemzések szemléltetik, a tudományos igénnyel elkészült kötet egyúttal lebilincselő olvasmány is.

A könyv első része a TA fogalmi rendszerébe enged betekintést. Foglalkozik a szemléleti és filozófiai előfeltevéseivel, majd hat tematikus egységre bontva ismerteti, hogy milyen fogalmi eszközökkel közelít az irányzat a személyiség és a társas kapcsolatok világához.

Eric Berne és Claude Steiner szerint a TA emberről alkotott filozófiai alaptételei a következők:

Az emberek eredendően lelkileg egészségesek (OK-k).

Mindenkiben – hacsak nem értelmi fogyatékos – megvan a gondolkodásra való képesség.

Mindenki felelős saját döntéseiért.

Az emberek képesek a változásra.

A TA gyakorlatának alapelvei a nyílt kommunikáció, valamint a szakértő és a kliens között létrejövő szerződés, amely a felnőtt-felnőtt felelősségvállalásán alapuló készség a változásra, a változtatásra. A TA elméletének hagyományos négy fejezete az énállapotok, a tranzakciók, a játszmák és a sorskönyv.

Elvileg minden érett ember mindhárom (gyermeki, szülői és felnőtt) énállapota működőképes, de ezen a téren is jelentős egyéni különbségek mutatkoznak. A segítő foglalkozásúak (közöttük a pedagógusok is) hajlamosak a szülői énállapot dominanciájára, míg például a művészek gyakran a gyermekit részesítik előnyben. A problémák e része éppen a megszokott módokon történő merev reagálásokból ered, érzelmeink hatására ugyanis gyakran nem vagyunk képesek felülemelkedni a rutinszerű viselkedésformákon. Az énállapotok közötti átjárhatóságot nehezíti az ún. kontamináció, azaz az énállapotok közötti határok elmosódása. A zavar másik gyökere a kizárás, amikor az egyén valamelyik lehetséges énállapotot szünetelteti. A segítő szakemberek dolga, hogy a három énállapot erős felnőttkontroll alatt, integráltan legyen képes együttműködni.

Az énállapotok funkcionális modelljében Berne leírja az egyes énállapotok különböző típusait, és ezek alkalmazásával ábrázolja a lehetséges tranzakciók diagramját. A tranzakció az emberek közötti érintkezés, az érzelem- és információcsere alapegysége. Tranzakcióanalitikusnak nevezzük azt a megközelítési módot, amikor az emberek közötti kommunikációt és a belső pszichikus történéseket az ún. énállapotmodell segítségével írjuk le.

A játszma a tranzakcióanalízisban a működési zavarokkal, konfliktusokkal terhes emberi kapcsolatok elemzésére alkalmazott fogalom.²ERNE, ERIC: Emberi játszmák. Budapest, 1992, Gondolat Kiadó.> Bármilyen emberi kapcsolatban elvben minden tag potenciális játszmázó, a játszmák pedig gátolják az eredményes együttműködést. A kellemes, bizalomteli légkörben ezek a játszmák idővel jelentőségüket vesztik, és visszaszorulnak. A játszmák megelőzésének bevált módszere a szerződéskötés, amelynek lényege, hogy az érintett felek együtt dolgoznak ezek tudatos elkerülésén.

A sorskönyv Berne szerint nem tudatos forgatókönyv, hanem „egy, a gyermekkorban készített, a szülők által megerősített és a későbbi események által igazolt életterv, amely egy választott alternatívára összpontosul”.³ERNE, ERIC: Sorskönyv. Budapest, 1997, Háttér Kiadó.> Az eleve elrendelés, a sorskönyv életprogramot végzetesen meghatározó jellege korlátozhatja az embert belső erőforrásai, lehetőségei kiaknázásában, a harmonikus fejlődésben. A sorskönyvi programozottsághoz történő kötődés általában az alapvető humán szükségletek kielégítésének igényéből, az ún. sztrókéhségből ered. Az életben való boldogulásnak, a lelki egészségnek meghatározó tényezője lesz, hogy egy-egy gyermek milyen kerülő utakra kényszerülve jut személyes törődéshez, elismeréshez, biztonsághoz, sikerhez, illetve hogy mennyire tudja megőrizni adottságát igényei, vágyai kifejezésére.

A sorskönyv leállításának három típusa van: a nagy horderejű események (háborúk, járványok stb.), a nagy jelentőségű emberi kapcsolatok (barátságok, szerelmek, pszichoterápia stb.) és az egyén saját autonóm elhatározásából történő újradöntése. Az autonómia az érett ember képessége arra, hogy nyitottan és elfogulatlanul forduljon érzéseivel, gondolataival és tetteivel az éppen adott valóság feladatainak és problémáinak megoldása felé, képes legyen tehát sorskönyve újraírására. Az autonóm ember képes arra, hogy aktuális döntéseiben valós információkra építsen, ne befolyásolják ebben az előítéletek, a megszokás, ne korlátozza, illetve ne vezesse tévútra önmaga alá-, illetve túlbecsülése. Az autonómia berne-i értelemben a tudatosság és a spontaneitás mellett az intimitásnak a külső programozottság nyomása alóli felszabadítását is magában foglalja.

A TA számos integratív potenciált hordoz mint olyan irányzat, amely

az emberi méltóság tiszteletét, a megértést és a felelős beavatkozást nem szembeállítja, hanem összeegyezteti;

egyszerre dinamikusan és humanisztikusan orientált, a múltbeli meghatározottságokhoz a jelen- és jövőbeli helytállás szempontjából közelít;

a viselkedés és a gondolkodás mellett az érzelmek korrekcióját is megcélozza;

a problémák tartalma, előzménye mellett jelentőséget tulajdonít az őket rögzítő, fenntartó gondolkodásbeli struktúráknak és kommunikációs folyamatoknak;

az egyéni és csoportban folyó kezelés során párokra, családokra kiterjesztve egyaránt használható;

az önismeretüket növelni kívánó egészséges embertől az érzelmileg súlyosan sérültig képes hatni;

a kezelés során a racionális logikai gondolkodás mellett teret enged a szakértő intuitív kreativitásának is.

A könyv törzsanyagát a TA hazai gyakorlatát bemutató tanulmányok alkotják. A különböző szakterületeket képviselő tematikus fejezetek a társadalmi élet területein történő elterjedésük sorrendjében követik egymást: A lelki élet zavarai és a TA; Szervezetek és a TA; Gyermeknevelés, iskola és a TA; A tanácsadás és a TA. Az egyes munkák és fejezetek között az összetartó szálat a tranzakcióanalízis szemlélete, emberképe és értéktételezései biztosítják.

A Lelki élet zavarai és a TA című fejezet bevezetője az önmagában is sokat sejtető „Úton a lelki egészség felé” címet hordozza. E fejezet szerzőinek klinikai tapasztalatai is igazolják, hogy a kliensek szenvedésének hátterében legtöbbször a félelem, a szégyen, az elhagyatottság, az átélt durvaság, az agresszió húzódik. S mivel a szenvedő ember visszafelé nem tud élni, múltját nem lehet semmissé tenni, mindenekelőtt abban kell támogatni, hogy feldolgozza saját sérült gyermeki énállapotát. Ehhez bizonyult jó segítőeszköznek a TA eszköztára.

Túri Zoltán Az elhúzódó serdülőkor című fejezetben a Pán Péter szindrómából kiindulva elemzi a gyermekkor szintjén megrekedő egyének problémáit. Ők azok, akik ragaszkodnak a gyermeki örömökhöz, elhárítják a kötelezettségvállalást, igyekeznek átruházni a felelősséget. A Pán Péter történetében felbukkanó Wendy kiegészítő, szülőpótló szerepet játszik, a Sehol-sziget pedig az a tér, ahol örökké gyermeknek lehet maradni, nem kell vállalni a rettegett felnőttséget. „Az elhúzódó serdülőkornak nevezett jelenség ellentmondást hordoz, az idetartozók jellemzője a kettős keresés egyfelől: Hogyan lehetne ilyennek maradni, amilyen vagyok? és másfelől: Miként változhatnék meg? Mondhatnánk, e kliensek kifejezetten szeretnének megszabadulni a Pán Péter-jelenségtől, sőt túl is léptek már azon, miközben igazi kibontakozásuk a felnőttkor felé elakadt.” (180. o.)

A serdülőkor központi problémája az identitás krízise.⁴RIKSON, E. H.: Jugend und Krise. Die Psychodinamik im sozialen Wandel. Klett-Cotta, D. T. V. München, 1988.> James Marcia⁵ARCIA, J. E.: Development and validation of ego identity status. Journal of Personality an Social Psychology, 3. 1966. 551–558. p.> két dimenzió: az elköteleződés és a krízis mentén értelmezi és csoportosítja ezen életkori szakasz megoldásmódjait. A megvalósított identitás a belső küzdelem eredményeképpen megszülető döntést és elköteleződést jelenti. A korai zárás azokra a serdülőkre jellemző, akik helyett más (többnyire a szülő) hozott döntést, s akiknél a krízis ennek következtében elmarad. Az identitásdiffúzióban, illetve -konfúzióban rekedt serdülők nem köteleződnek el valamilyen tisztán körvonalazódott értékrendhez, döntéseik esetlegesek, viselkedésük kiszámíthatatlan. Ugyanők nem érzékelik, hogy önazonosságuk válságban lenne. A serdülőkorban – Peter Blos⁶LOS, P.: The adolescent passage. New York, 1978, University Press.> szerint – az egyén találkozik korábbi én- és tárgyképzeteivel, és ez a találkozás különösen alkalmas sorskönyve újraírására, régi, gyermekkorból eredő működésmódok megváltoztatására.

Simon György a TA-nak a mozgáskultúra fejlesztésében, a táncterápiában történő alkalmazásáról számol be. „Gyakran tapasztaljuk – írja –, hogy a terápia következtében a páciens mozgása, mimikája, gesztusai, testtartása oldottabb, szabadabb lesz. Arcvonásai elsimulnak, a lehajtott fej felemelkedik, a görnyedt hát kiegyenesedik, és ami még különösebb, a testarányok látványa is megváltozhat: a csípő keskenyebb lesz avagy kigömbölyödik, a mell nagyobbá vagy feszesebbé válhat. Néhány kiló hízás vagy fogyás is bekövetkezhet anélkül, hogy az étrend ezt indokolná. Avagy akik korábban nem tudtak teherbe esni, most várandósak lesznek.” (199. o.)

Juhász Erzsébet „Mi lehet az oka, avagy keresd az átkozott traumát!” című dolgozatában arról olvashatunk, hogy a kumulatív trauma megkeresése a terápia során segíthet megelőzni az eleve vesztes sorskönyv beteljesülését. A terápia során a szakember igyekszik megszabadítani páciensét a sérült páncéltól, s „ahogyan a munka előrehalad, a háromévesen mindörökké háttal álló gyermek kezd néha felénk fordulni. Aztán talán egyszer csak ránk ragyog szabad gyermeki mosolya”. (225. o.)

Az alkoholisták sorskönyvének jellegzetes vonásaival, tipikus játszmáival foglalkozik Valkai Zsuzsanna Alkoholmámorban című fejezete (226–246. o.). Az alkoholbeteg támogatására valamely közeli hozzátartozó bevonásával kerül sor, akivel átmenetileg szimbiotikus függőséget létrehozó szerződés jön létre. Ebben az esetben a szerződés a játszmák megelőzésének funkcióját tölti be. A terapeuta és az együttműködő hozzátartozó normatív szülői énállapotukat mozgósítják, s a kliens valóságos szükségleteit figyelembe véve vetik latba gondoskodó szülői aktivitásukat. A terápia eredményeként a kliens felfedezheti saját autonómiájának, felelős döntésekre való képességének erejét.

Egy-egy írás foglalkozik a TA alkalmazásával borderline személyiségzavarban szenvedő, illetve pszichiátriai betegnek minősített kliensek esetében. ⁷ Valkai Zsuzsanna igazságügyi pszichológiai szakértői tevékenységének tapasztalatait adja közre a „Gyilkos indulatok fogságában” című izgalmas tanulmányban. A pszichoanalitikus felfogás az agresszív magatartás kialakulásában nagy szerepet tulajdonít a frusztrációknak, képviselői a gyilkossági motívumokat a tudattalanban keresik. A fejezet szerzője abból indul ki, hogy a gyilkosok agresszív cselekményei és jellegzetes játszmái egy harmadszintű vesztes sorskönyv következményei. A harmadszintű sorskönyv fájdalmas vagy romboló kimenetelű, és többnyire magában foglalja a kitűzött cél elérésének kudarcát. A közelmúltból származó gyámhatósági adatok szerint a rossz családi körülmények és a szegénység miatt a magyar gyerekek 70-80 százaléka veszélyeztetett. A sokféle lelki probléma egyik végeredménye pedig felnőttkorban az antiszociális személyiségzavar. Együtt kérdezhetjük a szerzővel: „Vajon mit tehetnek a gyerekekért, az antiszociális, azaz gyakran kriminálisba forduló kimenet megelőzéséért a szülők, az orvosok, a tanárok, a gyámügy?” (282. o.) Az intézményeknek és minden felelős embernek lenne lehetősége arra, hogy összefogva megakadályozzák az áldozatból üldözővé, majd ismét áldozattá válás körforgását. A TA alapvető optimizmusával, az újradöntéssel kapcsolatban felkínált terápiás elveivel és eszközeivel esélyt adhat a gyilkosságot elkövetőknek sorskönyvük újraírására.

A szervezet és a tranzakcioanalízis kérdéskörével foglalkozó fejezet felvezetésében⁸ értesülhetünk arról, hogy napjainkban a szervezetfejlesztők a kisebb-nagyobb intézmények számos problémáját írják le a TA sajátos fogalmi és technikai eszközeinek felhasználásával. Ezek segítségével elemzik – többek között – a vezetői stílust, a szervezeti kultúrát, írják le a fejlődés menetét, illetve az elakadásokat, térképezik fel a menedzserek életpozícióit, jellegzetes tranzakcióit, játszmáit, az alapító és a szervezet sorskönyve közötti összefüggéseket. Rendszeresen alkalmazzák a TA módszereit a személyzetfejlesztő kommunikációs, konfliktuskezelő vagy döntés-előkészítő tréningeken is.

A szervezeti kultúra elemzését a kötetben – a berne-i hagyományokat követve – sok esetben mesék, mítoszok, szimbólumok illusztrálják. A naprendszerek szimbólumrendszerét használja fel például a szerző egy kis cég szervezetfejlődésének szemléltetésekor. Egy – a szervezetfejlesztő tréning kezdetén a résztvevők által megrajzolt – haldokló krokodil pedig a racionális-legális bürokráciát jelképezi, amelyben a változások a kelleténél gyorsabbak, a határok túlságosan átjárhatóak, az állandóan változó vezetés pedig képtelen funkciója betöltésére. A rajzot elemezve sikerül tágítani az értelmezési keretet, feltárni bizonyos prediktív értékeket. „A szervezetelemző számára a haldokló krokodil szomorú története azt üzeni, hogy bármilyen rendhagyónak tűnik is egy szimbólum, nem kell félretenni, érdemes időt és energiát áldozni aprólékos értelmezésére. A legszokatlanabb szimbólumnak is van diagnosztikai értéke és prediktív mondanivalója egyaránt, csak meg kell találni azt. A Szabad Gyermeki tisztán lát, és őszintén beszél. Higgyünk neki!” (323. o.)

Mezei Júlia a tündérmesék fogalomrendszerét felhasználva írja le egy hazai cég szervezetének történetét. A „Hol volt, hol nem volt – egy szervezet újjászületik” beszédes címet hordozó fejezetből megtudhatjuk, miként sikerült a sok problémával küszködő szervezetnek a TA segítségével eljutnia a megújulás lehetőségének felismeréséhez, az egészséges szervezet létrejöttének ígéretéhez.

Münnich Iván Franklin Ernst⁹RNST, F.: The OK Corral. The grid for get-on-with. Transactional Analysis Journal, 1971. 4/1, 7–8, 33–42.> modelljét felhasználva tipizálja a menedzsereket önbizalmuk és munkatársaik iránti bizalmuk/bizalmatlanságuk alapján. A „barátságosan meggyőző” típus nem bízik ugyan magában, de hisz munkatársaiban; a „sodródó” önmagában és másokban sem hisz; a nagy önbizalommal rendelkező „nyomást gyakorló” menedzser a többieket nem tartja „OK”-nak; az optimális attitűdökkel rendelkező „problémamegoldó” pedig önmagában és munkatársaiban bízva képes a hatékony együttműködésre.

A burn out szindróma a pedagóguskörökben is igen jól ismert. A „Fellobbanni és kiégni” című fejezet¹⁰ a szervezetpszichológia szempontjából ismerteti a TA lehetőségeit a kiégés megelőzésében, kezelésében.

„Hatni mesterfokon” – ezt a címet viseli a gyermeknevelés, az iskolai gyakorlat és a tranzakcioanalízis kapcsolati lehetőségeit taglaló fejezet nyitótanulmánya.¹¹ „A TA azt hirdeti: ha a gyermeknevelést mint felelősségteljes és egyedülállóan nemes hivatást egyúttal mesterségnek is tekintjük, akkor érdemes tudatosítanunk, mikor milyen erők munkálnak bennünk. A tranzakciók, amelyekkel neveltjeinkhez fordulunk, felnőtt, netán szülői vagy esetleg gyermeki énállapotunkból indulnak ki, mennyire nyíltak, egyértelműek? Hogyan fejezzük ki viszonyunkat a megszólítotthoz, benne milyen személyiségrész érzi címzettnek magát? Ha az emberek közötti üzenetváltások rejtelmeiben eligazodunk, csökken azoknak az alkalmaknak a száma, amikor meg kell lepődnünk, s szinte elhűlünk, mert a kapott válasz annyira eltér attól, amit vártunk. Jobban megértjük és eredményesebben ellenőrizhetjük a kommunikációs folyamatok történéseit.” (373–374. o.)

A nevelés során nehéz megteremteni a hatékony együttműködés pszichológiai feltételeit. Az együttműködést gátló negatív tényezőknek csak az egyik része magyarázható a gyerekekből adódó gondokkal. A nehézségek másik 50 százaléka a nevelőkből fakad. Az eredményes együttműködés pszichológiai alapja a felek autonómiájának felszabadítása a korlátozó hatások alól.

A fejezetben szereplő tanulmányok segítenek szempontokat találni a gyerekek mélyebb megismeréséhez, a mélyebb nevelői önismeret kialakításához, a nevelő és nevelt közötti kapcsolat, a kommunikációs folyamat átvilágításához, a konfliktusok pszichológiai természetének megértéséhez. A nyitó tanulmány részletesen foglalkozik a pedagógia professzionálissá válásának szükségszerű, de a vártnál több zökkenővel járó és a kelleténél lassúbb folyamatával, valamint a pszichológia elméletének és gyakorlatának ebben betöltött kulcsszerepével. A pszichológiai segítés pszichoterápiában elért sikerei, illetve a gyógyítás során kipróbált és visszaigazolt eszköztára alkalmassá tette ezeket a módszereket arra, hogy az egészséges emberek körében is alkalmazhatók legyenek. A 80-as évek elejétől a szervezetfejlesztő, vezetőképző, konfliktuskezelő tréningek egyre nagyobb számban jelentek meg az iskola világában is. A leglátványosabb hatást a Carl Rogers személyközpontú pszichológiájának bázisán kialakított Gordon-módszer gyakorolta a pedagógusokra. Ez az időszak érlelte meg a hazai pedagógiában az igényt a mentálhigiénés szemlélet meggyökereztetésére, s az évtized végén a nagyobb városokban elterjedő iskolapszichológiai szolgáltatás végképp bevitte a pszichológiai szaktudást az iskola falai közé. (Itt vetem közbe azt az elgondolkodtató s egyben elszomorító tényt, hogy az azóta eltelt csaknem két évtized sem volt elegendő az iskolapszichológia országos elterjedésére. Hazánkban jelenleg mindössze 130 pszichológus működik iskolai alkalmazásban annak ellenére, hogy elhivatott, képzett szakemberek állnának rendelkezésre, és a pszichológiai szakértelem iránti szükséglet az iskolai gyakorlatban az utóbbi években bizonyíthatóan erősödött.) Az alapozó és szakirányú TA-képzés az Európai Tranzakcioanalitikus Társaság koordinálásával 1991-ben indult meg hazánkban.¹²

A fejezetben szereplő tanulmányok közül kettő (Nábrády Mária és Szamosi Judit írásai) a családi hátországgal, a szülői felelősség kérdéskörével foglalkozik. A pszichológus szerzők olyan szülőkkel kerültek kapcsolatba, akik képtelennek érezték magukat a gyermekükkel adódó problémák családon belüli megoldására. A problémákat általában arra lehetett visszavezetni, hogy a szülők saját sorskönyvük rabságában elsöprő erővel akarták érvényesíteni akaratukat gyermekükkel szemben, s ez a törekvésük a fiatalok lázadásába torkollott. Ha a családok többségében nem is éleződik ki olyan drámaian a helyzet, mint az itt elemzett esetekben, a tanulságok szélesebb körben is érvényesek, hiszen felhívják a figyelmet a szerető, elfogadó családi közeg sorsdöntő jelentőségére. A TA a szülők felnőtt felelősségvállalásáról szóló elmélet, amely a felelősség pszichológiai tartalmát a követelmények, a kontroll, a gondoskodás, a bizalom, valamint az önállóság helyes arányainak megtalálásában látja. (390. o.)

Az iskolai konfliktusok kezelésével foglalkozó dolgozatokban¹³ arról is olvashatunk, hogy a pedagógus személyiségében a felnőtt énállapot egyértelmű dominanciája mellett nem csupán a Gondoskodó Szülő érzékenységére van szükség, hanem a Szabad Gyermeki őszinte rácsodálkozására is. A pedagógus szakmai rátermettsége abban is kifejeződhet, hogy mennyire képes a körülményekhez igazodva spontán és egyúttal tudatos módon közlekedni önnön énállapotai között. Szó esik arról is, miként kerülhető el az, hogy a pedagógus váljék játszmák kezdeményezőjévé. A játszmamentes együttműködés professzionális eszközei a kétoldalú megegyezések, szerződések, amelyek a felek egyeztetésével kialakított, közös felnőtt-felelősségvállalást tartalmaznak. A TA e tekintetben többletet hordoz a Gordon-módszerből is ismert közös szabályalkotáshoz képest, amennyiben fokozottan figyelembe veszi a rejtett pszichológiai szintet, foglalkozik a mélyebb gyermeki szükségletekkel, s kezeli az ellenállás rejtett formáit is.

Járó Katalin Hatalmaskodók és kiszolgáltatottak az osztályban című tanulmánya középiskolások játszmaszerepei és társas pozíciója közötti összefüggéseket mutat be. Olyan kedvezőtlen társas szerepekre irányítja rá a figyelmet, amelyek feltételezhetően kisgyermekkori döntések alapján kialakuló játszmaviselkedésekből erednek (helykeresők, tartózkodók, kívülállók, szorgalmasok, szóvá tevők stb.). Az iskolapszichológus és az osztályfőnök modellértékű együttműködése következtében az osztályfőnök a szükséges információk birtokában képessé válik a speciális nevelői odafigyelésre, a személyre szóló bánásmódra, s – az egyes diákok szocializációs problémáinak megoldása érdekében – az adott közösség rejtett erőforrásainak mozgósítására.

Magyar Judit iskolapszichológusi tapasztalatait felhasználva ír a pedagógusok és szülők közötti feszültségekről, ezek okairól. Foglalkozik továbbá az iskolának mint szervezetnek a problémakörével, szól a pedagógusok kiégésének veszélyéről, a mentálhigiénés felkészítés és karbantartás jelentőségéről a pályára történő felkészítésben. A pedagógusok sorskönyvének elemzéséből kiderül, hogy már a pályaválasztásnál szerepet kapnak bizonyos tipikus szerepelvárások, melyek stresszhelyzetekben gyakran válnak általuk kezdeményezett játszmák melegágyává.

A pedagógus személyiségfejlesztő szerepe is hatékonyabbá válhat a TA eszközrendszerének felhasználásával. A gyerekek életpozíciójának felismerése, reagálásuk iskolai sikereikre és kudarcaikra élettörténetük pontos ismerete nélkül is jelezheti sorskönyvük sajátosságait. Az iskolai történések előre vihetik a diákokat az autonómia felé vezető úton, ha sikerül kibontakoztatni a személyiségükben rejlő erőket. Káros hatású is lehet azonban az iskola, ha a gyermeki szükségleteket figyelmen kívül hagyó gátló üzeneteket küld, ha megszégyenít, megbélyegez. Tudvalévő ugyanis, hogy az iskola, a pedagógus nem csupán elmélyítheti a családból hozott sorskönyvi mechanizmusokat, hanem újabbakat is teremthet. Rendkívül nagy jelentőségű a pedagógus nevelési stílusa, elsősorban a megerősítés, a „sztrókolás”. A konkrét teljesítményen túlmutató elismerés hiánya még a legjobban induló kapcsolatokat is kiszikkaszthatja, elszemélytelenítheti.

Az iskola korrektív hatására azoknál a tanulóknál van a legnagyobb szükség, akik negatív énképpel, hiányzó önbizalommal, kisebbrendűségi érzéssel érkeznek a családból. A sorskönyvre vonatkozó ismeretek segíthetnek megtalálni az osztályon belüli differenciált bánásmód személyre szabott eszközeit.¹⁴AMOND, C.: L'analyse transactionelle dans l'education. La Mériedenne, Paris (1990) (Tranzakcióanalízis az oktatásban és nevelésben. Fordította: Nábrády Mária. Kézirat.)> Egy pedagógiai szempontból jól irányított csoportban a kommunikáció új, a sorskönyvet rögzítő családi érintkezéstől eltérő minősége mindig terápiás kisugárzású is.

A professzionális működés elengedhetetlen feltétele a nevelő alapos és reális önismerete. A TA lehetőséget nyújt olyan módszerek, testi-lelki technikák elsajátítására, amellyel az OK++ életpozíciót ki-ki személyre szabottan biztosíthatja a maga számára. „Az OK++ életpozíció forrása, hogy mindenekelőtt képesek legyünk önmagunknak pozitív irányító szülői és pozitív gondoskodó szülői énállapotunk közreműködésével védelmet és gondoskodást nyújtani. Tudjuk magunkat, valamennyi érzékünket sztrókokkal kényeztetni, érzelmileg feltöltődni. Felelősséget vállalni önmagunkért és felnőtt módon kérni, amire szükségünk van, továbbá visszautasítani, ami kellemetlen számunkra. Legyünk képesek örömeink, szomorúságunk, haragunk, félelmeink, autentikus érzelmeink nyílt kifejezésével lépni a feszült helyzetek mielőbbi tisztázása és rendezése érdekében.” (404. o.)

A szerzők deklarált vágya, hogy a TA az iskolával kapcsolatba kerülő különböző korú és foglalkozású emberek (tanulók, tanárok, szülők) olyan közös nyelvévé váljon, amelyen képesek szót érteni egymással. Ugyanakkor el kívánják kerülni, hogy a TA a tekintélyelvűség gyakorlásának manipulatív módjává csökevényesedjék.

A tanácsadás és a tranzakcióanalízis összefüggéseit tárgyaló fejezet Váry Annamária által írt nyitódolgozata először is tisztázza a pszichológiai gyógyítás s ezen belül a pszichológiai tanácsadás nehezen körvonalazható fogalmát, elkülönítve ezt a pszichoterápiától. A TA alkalmazása a szerző szerint kétféleképpen történhet: 1. a kliens megismerkedik az elmélettel, és problémái megoldása során használja a TA-t mint közös nyelvet; 2. a kliens az elmélet rejtelmeit nem ismeri meg, csak a tanácsadó gondolkodik ennek a fogalomrendszerében.

Bármelyik formát is használják, az alapvető filozófiai tézisek azonosak maradnak. A kliens és a tanácsadó egyenrangúak az adott kapcsolatban; a kliens felelősen dönt saját problémáit illetően, vállalva a szükséges kockázatot; az adott személy felelős saját érzéseiért, gondolataiért, viselkedéséért; a tanácsadás nyílt kommunikáción alapul; a viselkedés meghatározója mindig a pszichológiai szinten történő kommunikáció; a tanácsadás szerződéses kapcsolat; a kezelés megtervezése, irányának, lépéseinek meghatározása a tanácsadó feladata, felelőssége. Hatékony beavatkozásnak számít minden olyan eljárás, amely szembeszegül a sorskönyvvel és segíti a klienst autonómiája elérésében.

A  fejezetben  szereplő tanulmányok  között  Tari  Katalin  írása a stressztanácsadásról, illetve a tranzakcióanalízisnek ebben betölthető szerepéről szól. „A stressz kezelésére nincs egységes recept – írja. – Mindenkinek magának kell felfedeznie, mely megoldás illik a személyiségéhez. Van, akinek a relaxáció vagy a meditáció használ, másoknak a baráti beszélgetés, a zenehallgatás, a fizikai megterhelés és még sorolhatnánk. A TA más pszichológiai módszerekhez hasonlóan az önmegismeréshez használható eszköz. Segítségével kommunikációnk hatékonyabbá válik, eredményesebben szerzünk érvényt elképzeléseinknek, és megtanulhatjuk uralni a megterhelő külső körülményekből, nyomasztó napi eseményekből, konfliktusokból, esetleg traumákból adódó stresszállapotainkat.” (556. o.)

Nábrády Mária munkája egy tipológiai hipotézist is felállít: leírja a TA által alkalmazott személyiségtípusokat. A folyamatmodellben ismertetett, a gyakorlat tapasztalatokra rímelő és a laikus fantáziáját is megmozgató személyiségtípusok a következők: munkamániás (kényszeres), kételkedő (paranoid), álmodozó (skizoid), manipulátor (antiszociális), kritikus (passzív-agresszív), túlreagáló (hisztérikus). A folyamatmodellt a különböző személyiségtípusokkal való sajátos kapcsolatteremtésről, az egyes kommunikációs csatornák adekvát használatáról szóló leírás teszi teljessé.

Pándy Mária négy megrendítő történetet elemezve mutatja be, hogy miként alkalmazhatók a TA módszerei és technikái a párválasztás, a szexuális tanácsadás módfelett kényes és érzékeny területén. Az esetelemzések akkor is rendkívül tanulságosak, ha a megismert esetek nem számítanak tipikus sikertörténetnek.

Váry Annamária az Óz, a nagy varázsló című meseregény szereplői történetének felhasználásával segít értelmezni középkorú emberek pályaváltásának okait korunk dinamikusan változó Kelet-Európájában. „Senki sem pótolhatatlan, még maga Óz, a csodák csodája sem. Munkahelyek állandóan ürülnek. Mindenki válthat pályát vagy állást. Mindegy, hogy a pályaváltó hány éves. Lehet nagyon sikeres, ha a helyzetet ť++Ť pozícióból menedzseli. A ť+-Ť varázsló is sikeres, de csak egy darabig. A ť-+Ť Dorkák sokat kínlódnak, bizonyítanak, de néha ennek ellenére is menniük kell, többnyire belső kényszerből, az énjüket fenyegető szorongás hatására. A ť- -Ť típus állandóan vált, maga sem érti, miért, és mások sem értik meg őt. A TA-szellemben dolgozó tanácsadó, ugyanúgy, mint más irányzatokhoz hű társai, tudja, hogy az életpozíciók változtathatóak, a sorskönyv is átírható.” (597. o.)

A tudományos igényű bibliográfia segíti a tárgykörben elmélyülni akarókat, a tárgymutató a kötetben történő eligazodást könnyíti meg. A Függelék tartalmazza a szerzők tudományos életrajzát. Képet kaphatunk továbbá a TA nemzetközi és hazai szervezeteinek kialakulásáról, működéséről, céljairól, kiadványairól, illetve a képzés feltételeiről, valamint követelményrendszeréről.

E hosszúra nyúlt ismertetésből is sejthető Járó Katalin és munkatársai kötetének zavarba ejtő s ugyanakkor lenyűgöző gazdagsága, sokszínűsége. Nagyon jó lenne, ha ez a nagyszabású vállalkozás eljutna mindenkihez, akinek szánták. Ahhoz, aki tanulhat belőle, illetve akinek munkájában közvetlenül is hasznára lehet. Ahhoz, akit szellemi izgalommal tölt el ebben az ismerős-ismeretlen világban történő barangolás, aki elég kíváncsi és kalandvágyó ahhoz, hogy egyre mélyebbre hatoljon az emberi lélek, az emberi kapcsolatok váratlan felfedezésekre is lehetőséget adó dzsungelében. S nem utolsósorban ahhoz, akinek a vaskos kötet elolvasása után sem szegi kedvét az örökzöld felismerés: minél előbbre és mélyebbre jutunk önmagunk és mások megismerésében, annál jobban rá kell ébrednünk, milyen keveset is tudunk, milyen sok még a megérteni-, megfejteni-, felfedeznivalónk.

Már csak ezért az élményért is köszönet illeti a könyv létrehozóit.

Játszmák nélkül. Tranzakcióanalízis a gyakorlatban. Szerkesztette: Járó Katalin. 1999, Helikon Kiadó, 650 p.