Komenczi Bertalan
Az oktatás jövője – az Európai Unió oktatásfejlesztési elképzelései
|
„Az oktatás tervezése – az új technikán alapuló innováció elősegítése” címmel az Európai Bizottság szakértői kidolgozták az európai oktatásügy információtechnikán alapuló átalakításának átfogó koncepcióját. Az anyag áttekinti a folyamatban lévő kezdeményezéseket, ajánlásokat tesz és prioritásokat határoz meg. A jelentés kibocsátásával a Bizottság a folyamatban lévő változásokat szándékozik tudatosítani a döntéshozók körében, és elő kívánja segíteni, hogy az európai együttműködés új szintjei a 21. század kihívásainak megfelelően alakuljanak ki. Az írás a dokumentum legfontosabb megállapításait veszi sorra. A jelentés eredeti szövege több nyelven letölthető az Unió adatbázisából,1 és rövidesen magyar fordítása is olvasható lesz az OKI honlapján. |
A virtuális európai oktatási tér egy európai szintű, a közös
értékrend alapján történő oktatási együttműködés kialakulóban lévő
színtere.2
http://www.oki.hu/cikk.asp?Kod=2000-04-eu-Komenczi-Virtualis.html>
Ennek a térnek az infrastrukturális háttérrendszerét az internet képezi,
bejáratát az Európai iskolai hálózat alkotja.3
http://www.oki.hu/cikk.asp?Kod=2000-05-eu-Komenczi-Europai.html> Virtuális
tanári szoba is található itt.4
http://www.oki.hu/cikk.asp?Kod=2000-06-eu-Komenczi-Virtualis.html>
A KIT-implementációban élenjáró iskolákat az Európai innovatív
iskolák hálózata (ENIS) fogja össze.5
http://www.oki.hu/cikk.asp?Kod=2000-07-eu-Komenczi-Innovativ.html>
Az eEurope és az eLearning programok tartalmazzák azokat
a cselekvési terveket és forgatókönyveket, amelyek arra hivatottak,
hogy az elektronikus, digitális kommunikációs világot a valóságos
iskolák tanulási környezetének szerves részévé tegyék.6
http://www.oki.hu/cikk.asp?Kod=egyeb-eeu-komenczi.html> Ezeknek a
programoknak az alapját Az oktatás jövőjének tervezése című
jelentés képezi.7
Helyzetkép és célkitűzések
A dokumentum nem hagy kétséget afelől, hogy az oktatási innováció motorjának Európában is az új kommunikációs és információtechnikai eszközöket (KIT) tekintik. A KIT hatása egyre fokozottabban érezhető az európai társadalom minden szintjén. Az információk előállításának, megszerkesztésének, tárolásának és továbbításának hagyományos formái radikális átalakuláson mennek keresztül, ami átformálja az emberek közötti érintkezés, az üzleti kapcsolatok és a munkavégzés eddig kialakult formáit is, és az oktatási és a szakképzési rendszereket sem hagyja érintetlenül.
A jelentés három részre tagolódik. Az első rész az új technika és a meglévő, hagyományos tanulási környezetek összeillesztésének kérdéseivel, az implementáció problémáival kapcsolatos szakértői véleményeket, megállapításokat összegzi. A második rész azokat a tényezőket veszi számba, amelyek a KIT sikeres iskolai implementációjának, a tanulási környezet megfelelő átalakításának legfontosabb tényezőit jelentik. A harmadik részben kerül sor az ajánlások megfogalmazására. Ezek első csoportja az eddig elért eredmények, bevált módszerek jobb hasznosítására és elterjesztésére vonatkozik, míg a második csoport a további innovációs folyamatok kibontakozásának elősegítésére vonatkozó elképzeléseket foglalja össze. A jelentés függelékében az Unió és a tagállamok eddig indított, illetve folyamatban lévő fejlesztési programjairól, kezdeményezéseiről kapunk áttekintést, valamint a KIT iskolai implementációjának jelenlegi helyzetét mutató adatsorokat ismerhetjük meg.
A jelentés megállapítja, hogy a nyolcvanas évektől kezdődően Európa-szerte elindult iskolai számítógépesítési programok nem igazolták az előzetes elvárásokat. A kilencvenes években azonban a multimédia és az internet, különösen a world wide web új reményeket ébresztett. Az oktatás – szemben az egymást gyorsan váltó technológiákkal – lassan változó rendszer, így a bevezetett változtatások hatásai csak hosszabb távon mutatkoznak meg.
Bár a technikai trendek előre jelezhetősége, így a hatások előre láthatósága korlátozott, mégis nagy gondot kell fordítani előrejelzések készítésére, hogy élni tudjunk az új lehetőségekkel – állapítják meg a jelentés szerzői. Tudatában kell lennünk a technika korlátainak, és időtálló stratégiák kidolgozására kell törekednünk. A jelentést készítő szakértők jelentős áttörést várnak a technika területén. A digitális technika egyre szélesebb körű elterjedése, a készülékek méretének csökkenése, teljesítőképességük növekedése nagymértékben bővíti lehetőségeinket. Ennek a folyamatnak eredményeképpen a mainál érdekesebb és sokkal szélesebb körű interaktivitást lehetővé tevő multimediális tartalmakkal számolhatunk már a közeljövőben. A telekommunikációs költségek csökkenése és az internet folytatódó terjedése valószínűsíti, hogy a KIT jelentősen meg fogja változtatni az oktatást.
A jelenlegi hálózat egy hatalmas, szövegeket, grafikákat és képeket tartalmazó multimediális könyvtárat tesz elérhetővé, amely egyúttal jelentős kommunikációs fórum is. A nagy sebességű hálózatok térhódítása lehetővé teszi videóanyagok, mozgóképes állományok használatának széles körű elterjedését. A multimédia-alkalmazások fejlődésében az jelenti az áttörést, ha gyors válaszokat és azonnali viszontválaszokat lehetővé tevő, az interaktivitás magasabb fokozatát jelentő, pedagógiai szempontból is igényes programok állnak majd rendelkezésre.
Az internet közvetlen hasznáról és potenciális előnyeiről széles körű megegyezés alakult ki egész Európában. A cél az, hogy az internet a tanulás minden színteréről elérhető legyen, és a tanulási folyamatok minden résztvevője képes legyen használni a rendszert. A jelentés azonban arra a veszélyre is figyelmeztet, amit az interneten található óriási mennyiségű, vegyes információhalmaz jelent. A tanárokat és a diákokat egyaránt a túltelítettség és az információk közötti útvesztés veszélye fenyegeti. A keresésre fordítandó idő hatékony felhasználása az egyik legfontosabb kialakítandó kompetencia. A másik, ezzel összefüggő feladat: az interneten található információk olyan szelekciója, strukturálása és kontextusba rendezése, amely révén alkalmassá válnak a tanulási folyamatban való felhasználásra. A hatékony oktatás és az eredményes tanulás ugyanis megfelelő minőségű és konzisztens információkat feltételez. Az új technikára alapozott interakció nem lehet jó hatásfokú megfelelő nevelési célok és jól körvonalazott tanítási dimenziók nélkül. Ezzel összefüggésben a jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy a tartalomszolgáltatás, a különböző programok hozzáférhetősége és a kommunikációs lehetőségek biztosítása mellett az oktatást szolgáló webhelyek alapvető feladata a felhasználók eligazítása és segítése. Ez annak az ideálnak a közelítését jelenti, hogy a tanulók a nekik legmegfelelőbb formában kapják meg a személyes fejlődésükhöz szükséges tanulási tartalmakat. A hálózatot használók személyes adatainak védelme és az üzleti információk, hirdetések ésszerű határok között tartása az oktatási tartalmakat szolgáltatók számára – akár az üzleti, akár a közösségi szférában – nem mellőzhető etikai kihívást is jelent.
A jelentés a KIT sikeres implementációjának egyik feltételeként fogalmazza meg a jelenlegi helyzet ismeretét és a realitások figyelembevételét. Az oktatásfejlesztési szakemberek körében egyetértés alakult ki annak megítélésében, hogy az új technika bevezetése az oktatási rendszerben egyébként is szükséges változások katalizátorának tekinthető. Általános az a meggyőződés is, hogy az információs technológia megjelenése az iskolákban aktívabb tanítási módszerek megjelenésével jár együtt, és hozzájárul a tanítás minőségének javulásához. Azt azonban nem könnyű megállapítani, hogy hol tart most ez a folyamat Európában. A helyzet folyamatosan változik, a vizsgálatok és felmérések általában egyszeriek és egyediek, és gyakran nem is fordítanak kellő figyelmet a tényleges gyakorlat elemzésére. A felmérések esetlegesek, a rendelkezésre álló adatok hiányosak, és a figyelembe vett indikátorok is nagy változatosságot mutatnak. Szinte lehetetlen megbízható, releváns információkat találni, amelyekből a valós helyzet kirajzolódna. (Figyelemre méltó kivételként a jelentés egy 1998 novemberében Angliában közzétett statisztikát említ.)8 Fentiekből adódóan fontos feladat: egységes indikátorok és mérési eljárások, technikák kidolgozása és ezek alapján a folyamatok rendszeres monitorozása.
A jelenlegi oktatási gyakorlatot értékelve a jelentés megállapítja, hogy a felsőoktatás és a posztgraduális képzés területén a hagyományos és a távoktatás közötti határok elmosódóban vannak, és egyre gyakoribbak különböző kombinációik (the emergence of a mixed mode). Növekvő konvergencia figyelhető meg, amely a virtuális mobilitás terjedésében és a tudáselérés új, rugalmas formáinak megjelenésében is tetten érhető. Ez egyrészt a technikai feltételek javulásának, másrészt annak a szellemi befektetésnek köszönhető, amellyel a közelmúltban a nyitott és távoktatás konceptuális és módszertani kérdéseit igyekeztek tisztázni. Ezen a területen a legfontosabb problémákat az egyértelmű, jövőtudatos stratégia hiánya és a végzettségek egységes elismerésének megoldatlansága jelentik.
A közoktatás rendszerén belül a KIT-implementációt illetően a középfokú oktatás nagyobb figyelmet kapott az alapfoknál, és ennek megfelelően nagyobb támogatásban is részesült. A továbblépést – az új technika bevezetésével együtt járó új tanulási és tanítási módszerek terjedését – itt a tananyag hagyományosan kialakult, egymástól elkülönült egységekre tagolása és a vizsgakényszer gátolja. Az új technika bevezetésétől várt innovatív gyakorlat legtöbbet ígérő eredményei ugyanakkor az alapfokú oktatás területén figyelhetők meg. Ennek oka az alapfokú oktatás sajátos feltételrendszerében kereshető: egy tanár felel egy csoport fejlődéséért, a tanítás inkább projekt jellegű, és nagyobb teret biztosít az egyes gyerekek önállóságának és kreativitásának. Sokat ígérő az új technika a különböző kultúrákhoz tartozó gyerekcsoportok közötti kommunikáció elősegítésében, ami a gyerekek újszerű szocializálódását teszi lehetővé. A jelentés felhívja a figyelmet arra az érdekes tényre, hogy a vidéki kisiskolák Európa-szerte milyen leleménnyel használják az új kommunikációs eszközöket kapcsolatok kialakítására, önmaguk bemutatására. (Idevonatkozó példák ismertetését magyar nyelven az OKI és az Írisz-SuliNet program honlapján lehet találni.)9 Szánkók, csűrök és sárkányok – svéd kisiskola az Európai iskolai hálózaton. http://www.sulinet.hu/cgi-bin/db2www/lm/frame/kat?kat=cad>
Elgondolkodtató a jelentésnek az a megállapítása, miszerint a KIT szerepének általánosan pozitív megítélése ellenére nem állnak rendelkezésre olyan tudományosan megalapozott adatok, amelyek a KIT-implementációra fordított befektetés és az iskola teljesítménye között egyértelmű pozitív korrelációt mutatnának ki.
A jelentésben megfogalmazódik, hogy az internetes interakció lehetősége és az e-mail általánossá válása a tanulás és a tanítás új lehetőségeit és módszereit hozza magával. Az internetes cserekapcsolatok lehetőséget biztosítanak arra is, hogy iskolán kívüli tanulási partnereket, tanárokat, külső szakértőket és más „forrásszemélyeket (resource persons)” vonjunk be a tanulási folyamatba. Az új tanulási környezet egyik velejárója a gyerekek nagyobb autonómiája. A tanár szerepe a motiváció, a sokrétű tanulási kapcsolatok figyelemmel kísérése és a gyerekek segítése.
A tanárnak képesnek kell lennie arra is, hogy kihasználja a tanulási folyamatba bevont internetes források katalizátorhatását. A jelentés kiemeli, hogy széles körű szakértői egyetértés alakult ki arra vonatkozóan, hogy az új technika különösen akkor segíti elő a tanulást, ha a tanulók kíváncsiságára, felfedező és kísérletező hajlamaira alapoz.
A kérdéskör gyakorlati vonatkozásairól a jelentés megállapítja, hogy a tanárszerep kívánt változása túl lassan történik. A leginkább innovatív projektek olyan tanárok munkájának eredményeképpen jöttek létre, akik szenvedélyesen elkötelezettek ezen a területen, és szívesen áldoznak idejükből a kísérletezésre. A tanárok KIT-kompetenciájának fejlődését legjobban a személyes számítógép-használat, a csoportmunkában való részvétel és a tapasztalatok megbeszélése szolgálja. Erre a célra azonban sok országban meglehetősen korlátozott erőforrások állnak rendelkezésre, és az a fokozott teher, amely a továbbképzéseken, illetve a kísérleti programokban részt vevő tanárokra hárul, nem mindig kerül elismerésre. Az előrehaladást az is gátolja, hogy míg általános az egyetértés abban, hogy az iskolák programjait újra kell fogalmazni, ez nem jelenik meg a napi tanórai gyakorlatban sem a tanulási tartalmak, sem a tanulásszervezés területén.
A jelentés második része a KIT eredményes oktatási implementációja szempontjából legfontosabb feltételeket és tényezőket veszi sorba. Az egyes tényezők vonatkozásában értékeli a jelenlegi helyzetet, és javaslatokat fogalmaz meg a továbblépést illetően. A továbblépés feltételei közül a következőket emeli ki.
1. Az iskolák megfelelő informatikai infrastruktúrájának kialakítása és a tartalomszolgáltatás megoldása, az ehhez szükséges piaci szegmens kiépítése.
2. A döntés-előkészítés és a döntéshozás különböző szintjein, az eddigi tapasztalatokon alapuló jövőtudatos, határozott döntések meghozatala.
3. A tanárképzés és a tanártovábbképzés rendszerének megfelelő átalakítása.
4. Átfogó és belső összefüggéseiben koherens stratégiák kialakítása.
1. A KIT-implementáció előrehaladásának mérésére a kilencvenes évek végén a legáltalánosabban használt indikátorok: az egy számítógépre jutó diákok/tanárok száma, illetve az internetkapcsolattal rendelkező iskolák aránya. Az ebből a szempontból jobban álló országok iskoláiban 1999-ben átlagban nyolc diák és két tanár jutott egy számítógépre, és gyakorlatilag valamennyi középiskola rendelkezett internetkapcsolattal. Ha azonban egy kicsit közelebbről megnézzük a részleteket, kitűnik az átlagmérőszámok elégtelen volta a valós helyzet leírására. A számok ugyanis gyakran különböző számítógép-generációk békés egymás mellett élését takarják. Angliában például 1998-ban az iskolai számítógépek 45%-a ötévesnél régebbi volt. Az átlagszámok az egyes országok, illetve régiók közötti gyakran jelentős eltéréseket is elfedik. Franciaországban az alapfokú iskolák 10%-a rendelkezett internetkapcsolattal, míg Finnországban ez az arány 90% (1999). Ugyanakkor az Egyesült Államokban 2000-ben minden osztályteremben internetkapcsolatot szándékoznak kialakítani. Németországban van olyan tartomány, ahol az iskolák 12%-a van az internetre kötve, és olyan is, ahol 83%. Viszont az új technika használatára vonatkozó tanítási módszerek a közoktatásban az Atlanti-óceán mindkét partján kísérleti stádiumban vannak. Ezzel szemben a felsőfokú képzésben a KIT alapú nyitott és távoktatás területén az USA már túl van az első, kísérletező szakaszon. A nagy egyetemek távoktatásra specializálódott vállalatokkal együtt egymás után alakítanak ki új távképzési programokat ajánló vállalkozásokat, és ezekhez esetenként európai felsőoktatási intézmények is társulnak. Példaképpen említi a jelentés a Chicagói, a Columbia, a Stanford, a Carnegie Mellon Egyetem és a London School of Economics társulásával létrehozott UNEXT vállalatot.
Az oktatást szolgáló digitális tartalmak ipara és a kapcsolódó szolgáltatások fejlődése is lassan halad előre Európában. A gyorsítás egyik feltétele a szorosabb kapcsolat kialakítása az oktatásirányítás különböző szintjei és az elektronikus tanulási tartalmakat szolgáltató ipar között. A digitális tartalmak iránti keresletet az otthoni számítógépek számának gyors növekedése, valamint az iskolai tankönyvek és munkafüzetek elektronikus változatainak elterjedése is meg fogja növelni. Az is fontos, hogy az európai országok a jelenlegi anyagi ráfordításoknál többet áldozzanak erre a célra. A tartalomszolgáltatás eddigi gyakorlatának is változnia kell. Tudatában kell lenni annak, hogy komplex folyamatról van szó, amelynek technikai, kulturális, gazdasági, társadalmi és intézményi összetevői egyaránt fontosak.
2. A jelentés a döntéshozók szerepét vizsgálva visszatekint a kezdetekre. 1983-ban hozta az EU az első határozatot az információtechnika bevezetéséről az oktatásban. Az ezt követő akciók általában nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A sikertelenség okát ma többek között abban látják, hogy nem tudatosodott eléggé a számítógépek szerepe az oktatásban. Mindenesetre az, hogy akkor a figyelem a számítógépek oktatási felhasználása felé fordult, nem volt haszontalan a későbbi programok előkészítése szempontjából. 1988-tól az informatikai jellegű kutatási és fejlesztési programok, a Telematikai Felhasználások Programja és a Felhasználóbarát Információs Társadalom Program oktatási és szakképzési vonatkozású részei már hasznosították ezeket a korábbi tapasztalatokat. A Socrates- és a Leonardo-program keretein belüli nyitott és távoktatási programok és a közfigyelem felkeltését szolgáló, Amerikából átvett Netd@ys akció pedig kifejezetten sikeresnek bizonyult. 1998-ban az Európai iskolai hálózattal sokat ígérő vállalkozás indult el. A projekt – 19 európai ország illetékes minisztériumai és az Európai Bizottság együttműködő támogatásával – az európai virtuális mobilitás alapját képező kommunikációs platform megteremtését, az európai nevelési-oktatási-tanulási „kibertér” ideájának a megvalósítását tűzte ki célul.
Nagy igényű programok indultak el az egyes tagállamokban is. Ezek eredményeképpen 2000-ben gyakorlatilag valamennyi középiskola rendelkezik internetkapcsolattal, 2002-re pedig valamennyi közoktatási intézmény rajta lesz a világhálón. Mindenütt arra törekszenek, hogy az új eszközrendszer minél több ember számára legyen hozzáférhető.
A megfelelő iskolai informatikai infrastruktúra beszerzése, működtetésének és folyamatos megújítása komoly kihívást jelent az oktatásért felelős helyi hatóságoknak. Figyelembe véve azt, hogy az otthoni hozzáférés lehetősége is egyre bővül, célszerű a számítógépek számát ésszerűen meghatározni az intézményekben, ebben az esetben folyamatos megújításuk is könnyebb lenne – állapítja meg a jelentés.
Az eddigi európai együttműködés számos eredményt, tapasztalatot, tanítási anyagot eredményezett. Nem teljesen megoldott azonban az eredmények megőrzése és kiterjesztése. Ennek egyik oka, hogy ez járulékos költségeket, utófinanszírozást igényel, amire általában nincs további közösségi forrás, a tagállamok és a régiók pedig gyakran nem tudják azt biztosítani.
3. A tanárképzés és a tanártovábbképzés fontosságát szintén hangsúlyozza a jelentés. Nyitott továbbképzési formák bevezetését javasolják, ami azt jelenti, hogy az első továbbképzést követően a tanárok továbbra is kapcsolatban maradnak a képzési és tanácsadó szolgáltatásokkal, így továbbképzésük mintegy kívülről segített önképzéssé alakul át, amely végigkíséri hivatásuk gyakorlását (training teachers' throughout their careers). A dokumentum kiemeli a tanárok munkáját segítő jó minőségű és széles körű digitális szolgáltatások, különösen az internetes interakciók biztosításának fontosságát, amelyek azért is jelentősek, mert meghatározzák a tanárok beállítódását, attitűdjeit az új információtechnikai eszközrendszerrel szemben. Ez azért sem elhanyagolható, mert a tanárokon keresztül milliók hozzáállását lehet befolyásolni. A KIT sikeres implementációjának alapvető feltétele az, hogy a felhasználó tanárok száma meghaladja a „kritikus tömeget”. Sok program indult el az utóbbi időben, amelyeknek az a célja, hogy a tanárok megismerjék az új eszközrendszer használatát. A különböző szintű döntéshozók ma még azzal a céllal sürgetik a KIT iskolai implementációját, hogy a diákok és a tanárok ismerkedjenek és megbarátkozzanak az új technikával, hogy felkészüljenek az információs társadalomra. A hangsúly azonban mindinkább áttevődik a tartalomszolgáltatásra és a tanítási módszerek megújítására, az oktatási intézmények programjainak és szervezésének átalakítására.
4. Az új technika eredményes implementációjának fontos feltétele az átfogó, belső összefüggéseiben koherens fejlesztési stratégiák kialakítása. Azokon a területeken, amelyeken korábban megindult az informatizálás, folyamatos, visszatérő és növekvő kiadásokkal kell számolni. Éppen ezért világosan megfogalmazott fejlesztési stratégiák kialakítására van szükség, amelyek magukban foglalják a hosszú távú finanszírozás megoldásának módját és a minőségi tartalomfejlesztés folyamatos támogatását is. Az európai és a nemzeti szintű kezdeményezések mellett kiemelten fontosak a helyi intézményekben megvalósítandó fejlesztések, hiszen ezek képezik az innovációk elsődleges forrásait. Valamennyi oktatási intézményben, tanárképzési és tanár-továbbképzési központban átfogó, konzisztens fejlesztési programok kidolgozására van szükség. Ezeken a szinteken különösen fontos a realitásokhoz igazodó, gyakorlatias megközelítés. A központi programok helyi gyakorlattá történő átültetéséhez a jelenleginél nagyobb rugalmasságot élvező intézményi autonómiára van szükség.
Az Európai Bizottság jelentése a folyamatban lévő változások jobb megértését szolgálja. Azt szeretné elősegíteni, hogy a KIT-implementációért felelős döntéshozók a szükséges információk birtokában irányítsák az európai oktatási rendszerek átalakítását. Ezt a célt hivatottak elősegíteni a jelentés végén megfogalmazott ajánlások is, amelyek részben az eddigi eredmények számbavételét, a felhalmozódott tapasztalatok és tudás hasznosítását sürgetik, másrészt a további innovációs folyamatok gyorsítását szolgálják.
A bevált gyakorlat és a jó példák hasznosításának elősegítésére minden esetben világosan ki kell fejteni: milyen nevelési-oktatási célok elérése érdekében, milyen módszerekkel és milyen eredménnyel történt egy-egy program megvalósítása. A folyamatok megítélésének és a közös cselekvést igénylő prioritások meghatározásának európai szintű összehangolása szükséges. Az eddigieknél pontosabb, megbízhatóbb indikátorokra és mérési módszerekre van szükség, hogy a trendek monitorozása összehasonlítható eredményeket szolgáltasson. Ezen a kontextuson belül a tanulási folyamat információtechnikai optimalizálásának és az ehhez kapcsolódó technikai és szoftverszabványok, valamint a tartalmakkal kapcsolatos minőségi kritériumok meghatározása is európai vita tárgyát kell hogy képezze.
Fontos annak biztosítása, hogy az implementációért felelős döntéshozók olyan információk birtokában legyenek, amelyek képessé teszik őket a stratégiai reflexióra és a különböző lehetőségek közötti választásra. Olyan jövőképeket kell készíteni, amelyek eligazítást nyújtanak az egyes intézmények vezetői és más, a KIT-implementáció szempontjából stratégiailag fontos helyszíneken dolgozók számára. Ezen a területen is fontos a kapcsolattartás az Európai Unión kívüli országokkal és a nemzetközi szervezetekkel. Az elemzéseknek és az adatgyűjtésnek ki kell terjednie az Európai Unión túlra is, és figyelembe kell vennie az Unió bővüléséből adódó várható fejleményeket is.
A ráfordításokat növelni kell mind a kutatások, mind az új eszközök és módszerek kipróbálásának területén. Néhány téma: tantárgyközi programok, kommunikációs képességek fejlesztése, médianevelés, természettudományos és humán tárgyak kapcsolata, idegen nyelvek tanulása interkulturális programok és kapcsolatok keretében.
Olyan kísérleti projektek indítása szükséges, amelyek a holnap iskolájáról, szakképző intézményéről és egyeteméről szolgáltatnak információkat.
A kínálati oldalon jelentős minőségfejlesztésnek kell történnie. Eközben figyelemmel kell lenni az európai dimenzió erősítésére, a kulturális és nyelvi különbözőség tiszteletben tartására és értékelésére. Felhívják a figyelmet arra a nem eléggé hangsúlyozott tényre, hogy a kínálati oldal fejlesztése – mind a tartalomszolgáltatás, mind a kommunikációs platformok vonatkozásában – feltételezi a felhasználói igények ismeretét (és természetesen meglétét is). A jelentés felsorol néhány ilyen, már manifesztálódott igényt: virtuális mobilitás, tanártovábbképzés, nemzetközi tanfolyamok.
A jelentés szerint az egyes országokban központi költségvetési forrásokból kell finanszírozni a legkülönbözőbb tanulási szintekről a gyors hálózati hozzáférés lehetőségét, és azt, hogy széles körű oktatási és szakképzési multimédia-kínálatok legyenek elérhetők az interneten keresztül. Az oktatási és kutatási intézmények, üzleti és közösségi fórumok, könyvtárak és múzeumok adatbázisainak összekapcsolása is ezt a célt szolgálja. Mindez elősegíti a kultúrák közötti megértést szolgáló nyelvi készségek fejlesztését, a tanítással-tanulással kapcsolatos KIT-kompetencia megszerzését, az intézmények és a tanulócsoportok közötti európai szintű kooperációt. Mindenekelőtt az online szolgáltatások bővítése szükséges, melynek fő forrása az egyes tagállamok tartalomszolgáltató kezdeményezéseinek összekapcsolása, illetve azok fejlesztése, a tagállamokban kialakított oktatási hálózatok és a tanulási tartalmakat szolgáltató webhelyek összekapcsolása. Végül is ez képezi majd a virtuális európai oktatási teret, az egész Európára kiterjedő tanulási hálózatok összefüggő rendszerét.