Szükség van-e tantervi adatbankra a kerettanterv után?

– Szerkesztőségi beszélgetés az OKI tantervi adatbankjának múltjáról és jövőjéről –

1996 végén megkezdte működését az Országos Közoktatási Intézet tantervi adatbankja azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson az iskolák helyi tanterveinek készítésében. Az adatbankba bekerült több mint hatszáz tantárgyi, illetve teljes iskolai tanterv az iskolák tekintélyes hányada számára jelentett szakmai segítséget. Sokakban felmerül a kérdés: mi lesz ezeknek a tanterveknek a sorsa a kerettanterv bevezetése után. Lesz-e, lehet-e szükség a kerettantervvel történő tartalmi szabályozás feltételei között ilyen jellegű tantervgyűjteményre? Sokan gondolják úgy, hogy az adatbankra a jövőben is szüksége lehet a magyar közoktatásnak, ám az ott elhelyezett tartalmak egy része felett bizonyosan eljár az idő, ezért fontos kérdés az is, hogy milyen irányban s milyen módon kellene fejleszteni az adatbázist.

Ezeknek a kérdéseknek a megvitatására hívtuk szerkesztőségi beszélgetésre Környei Lászlót, az Oktatási Minisztérium közoktatási helyettes államtitkárát, aki az adatbank létrehozásában az OKI Információs és Informatikai Irodájának akkori igazgatójaként végzett jelentős munkát, Riedlné Péter Etelkát, a Pest Megyei Pedagógiai Szolgáltató Intézet igazgatóját, akinek intézetében helyet kapott a több mint negyven adatbanki szolgáltatópont egyike és Trencsényi Lászlót, a Miskolci Egyetem Neveléstudományi Tanszékének docensét, aki az OKI Program- és Tantervfejlesztési Központjának igazgatóhelyetteseként irányította az adatbankba bekerülő tantervek gyűjtését, szerkesztését. A szerkesztőséget Schüttler Tamás képviselte.

– A tantervi adatbankot annak idején azért hozta létre az oktatásügyi kormányzat, mert segítséget akart adni a közoktatási intézményeknek a NAT-hoz illeszkedő helyi tantervek készítésében. Mennyire tekinthető sikeres implementációs eszköznek ez a jelentős tantervgyűjtemény?

Trencsényi László: A kérdésben van egyfajta rejtett utalás arra, hogy az adatbanki tanterveket mintegy a NAT-implementáció kampányának részeként rendelte meg az OKI, azért, hogy legyen egy olyan tantervi választék, amelyből az intézmények saját tanterveik készítéséhez választhatnak. A tantervi adatbank azonban sokkal több ennél, hiszen jelentős nemzeti kincset raktározott el benne a magyar pedagógiai szakma. A tantervek jelentős része éppen, hogy nem kampány jelleggel készült el, hanem hosszú, több évtizedes fejlődés, fejlesztés eredményeként született meg. Az adatbank olyan magtárhoz hasonlítható, amelyben a tárolt termények vetése jóval korábban kezdődött meg, sőt ha már a hasonlatnál maradunk, a termés egy részének aratása is a NAT-implementáció előtt kezdődött. A NAT kétségtelenül felgyorsította azt, hogy a termés minél nagyobb hányada bekerüljön, megmutatható legyen. Ez az adatbank szinte mindazokat a törekvéseket magában foglalja, amelyek a magyar közoktatás tartalmi megújítását szolgálták Zsolnai Józseftől Tóth Eszterig, Gáspár Lászlótól az Újreál Iskoláig, Újfaludy Lászlótól a katolikus kerettantervig és Bánréti Zoltánig, s persze sorolhatnánk tovább. A nevekkel csupán jelezni akartam, hogy az adatbank valójában gyűjtőhelye lett mindazoknak a megújítási szándékoknak, törekvéseknek, amelyek az 1985-ös törvény körüli időszaktól, sőt egyes esetekben még korábbi időponttól a magyar pedagógiában megszülettek. A NAT-implementáció annyiban jelentett e felhalmozott kincs szempontjából egyfajta lökést, hogy arra késztette a szerzőket, hogy a tanterveket az alaptanterv formai és tartalmi elvárásaihoz igazítsák. A pedagógia nemzeti kincsének összegyűjtésén túl, az adatbankkal összefüggően fontosnak tartom megemlíteni, hogy a magyar iskola, a magyar pedagógusok számára ez az elektronikus eszköz vitte el az elektronikus kommunikáció üzenetét, mutatta meg, hogy az információs társadalom milyen fajta közlési csatornákat jelent, hogy az miként illeszthető be a pedagógus, az iskola fejlesztő tevékenységébe. Külön meg kell említeni ezzel kapcsolatban, hogy jelentős tantervi szoftverfejlesztés is kísérte az adatbanki fejlesztést, a sokat átkozott, ugyanakkor áldott Profil tantervfejlesztő, tantervi adatbázis-kezelő szoftver kidolgozása is.¹

Környei László: Az elektronikus tantervi adatbank kiugróan sikeres, a különböző felmérések, vizsgálatok szerint a legsikeresebb implementációs eszköz volt. Célszerű felidézni, hogy a tanterveket CD-ROM-on is megjelentettük, közölte a CHIP magazin is annak idején; minden más információs csatornához képest a legsikeresebb volt ez az Interneten keresztül elérhető forma. Jómagam ugyan nem az adatbank tartalmával, hanem annak informatikai hátterével foglalkoztam elsősorban, ám vitathatatlannak tartom, hogy hallatlan nagy pedagógiai kincset sikerült összegyűjteni és megőrizni, talán örökre, de az utánunk következő évtizedek tantervfejlesztői, neveléstörténészei számára mindenképpen. Ebből a szempontból valóban jelentős vállalkozásnak tekinthető az adatbank, olyan értéknek, amellyel a jövőben nem lehet nem számolni. A nemzeti, neveléstörténeti értéken túl az implementációt, az intézmények tevékenységét is nagyon hatékonyan segítette. Elég, ha utalok arra, hogy a helyi tantervkészítés időszakában mintegy százezer tantervet töltöttek le az adatbankból. Adataink csak a letöltések számáról voltak, azt persze már nem lehetett tudni, hogy ebből hány esetben használták ténylegesen a letöltött anyagot. Az adatbank sikeréhez sok más tényező mellett az is hozzájárult, hogy az adatbank informatikai szempontból jól megkonstruált, könnyen kezelhető eszköznek bizonyult: a pedagógusok, a felhasználók részéről nem igényelt speciális szaktudást. Hosszú időn át az óvodai alapprogramhoz készült programok vezették a letöltések gyakorisági listáját, s nem az informatika oktatásához készült tantervek, pedig elvileg az informatikatanárok sokkal jobban értettek az adatbanki informatikához, mint az óvónők. Persze az adatbank elérésének viszonylagos egyszerűsége mellett az óvónők pedagógiai problémák iránti érzékenysége, affinitása is szerepet játszott ebben. Valóban igaza van Trencsényi Lászlónak abban, hogy az adatbank vezette be tömegesen az oktatás világába az elektronizált információs csatornákat. Hiszen az adatbank nyitotta meg azt a folyamatot, amelynek további elemei a tankönyvnyilvántartás CD-ROM-ra kerülése vagy a most futó elektronikus középiskolai felvételi rendszer, a KIFIR.

Riedlné Péter Etelka: A szolgáltató pontok felől szemlélve is sikeres a tantervi adatbank. Nagy segítséget jelentett könnyű hozzáférhetőségével, térítésmentességével. Környei László az imént arról beszélt, hogy a pedagógusok számára egyszerű volt az adatbank használata. A szolgáltató pontokon azt tapasztaltuk, hogy eleinte idegenkedtek az adatbank használatától az iskolák, mivel akkor még jóval kevesebb iskolában volt számítógép és az adatbank kezeléséhez értő szakember. Ezért nyomtatott formában vitték el a tanterveket. Érdekes módon jóval több tantervet kértek le, mint amennyit valójában használtak. Újdonság volt számukra, hogy sokféle tantervet lehet tanulmányozni. Tehát a tantervi sokféleség megismertetésében is szerepe volt az adatbanknak. Sokat segített az is, hogy az Új Pedagógiai Szemlében rövid ismertetők jelentek meg a használatáról. 1997-ben csak a mi szolgáltató pontunkról több mint nyolcezer tantervet vittek el. Ez azt mutatja, hogy az iskolák a helyi tantervek készítésekor különböző módon ugyan, de használták az összegyűjtött tanterveket. S ez a nyolcezres szám azért jelentős, mert az is tantervletöltésnek számított, ha egy iskola flopin elvitt egy teljes iskolai tantervet, s az is, ha egy testneveléstantervet vitt el. 1998-ban, amikor a NAT-implementáció tapasztalatait összegezték a megyei pedagógiai intézetek, szerepelt egy kérdés, hogy milyennek ítéltük az OKI-tantervbank és az intézetek implementációbéli kapcsolatát. Mindössze három megyei intézet jelezte azt, hogy az adatbank működése körüli zökkenők miatt ez az implementációs eszköz nem segítette a munkát. Kétségtelen, hogy az elején a már említett Profil-szoftver működése miatt voltak zavarok, de ez a probléma is megoldódott.

Trencsényi László: Az imént elhangzott egy mondata Péter Etának: az adatbank segítette a tantervi sokféleség megismertetését. Valóban így van, óriási jelentősége van a magyar pedagógiai kultúra fejlődése szempontjából annak, hogy a magyar pedagógusok jelentős hányada elkezdett tantervet, sőt tanterveket olvasni, hiszen tudjuk, a pedagógus korábban igen ritkán olvasta el a tantervet; a tankönyvek közvetítették számára a tananyagot. Ennek az értékét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Tehát ezt mindenképp a sikerek közé kell sorolni.

– Két-három év távolából mintha megszépülne az adatbanki történet. Pedig én akkoriban inkább gondterheltnek láttam mind Környei Lászlót, mind Trencsényi tanár urat, mintsem felszabadultnak és elégedettnek.

Trencsényi László: Miközben változatlanul állítom, hogy az adatbank létrehozása az implementáció egyik legfontosabb kultúrafejlesztő eleme volt, aközben azt is ki kell jelenteni, hogy ez irdatlanul nehéz, sok buktatót magában foglaló folyamat volt. Néhány gondolat erejéig itt muszáj érinteni a Profil-szoftverfejlesztés problémáját mint a kezdeti nehézségek okainak egyik forrását. Ez a szoftver arra készült (még 1994 előtt megkezdett fejlesztésben), hogy rendszerbe szervezze a tantervírást, fejlesztése azonban alig-alig járt egy lépéssel előbbre a tartalomfejlesztésnél. A szoftver arra volt hivatott, hogy NAT-konformmá, azaz az alaptanterv követelményeit magába fogadva a jogszabályoknak megfelelővé tegye az adatbankba bekerülő tanterveket. Ezt a NAT-hoz illesztő funkciót menet közben kellett a szoftverkészítőknek kialakítaniuk, ami sok esetben meghaladta a kompetenciájukat. De még ennél is nehezebb feladatot jelentett, hogy magukat a tantervkészítőket is meg kellett tanítani a Profil használatára. Hiba volt, hogy sokáig makacsul ragaszkodtunk ennek a szoftvernek a kizárólagos használatához. Ez nagyon megnehezítette az adatbank feltöltését. Miközben akkor is és utólag is úgy látom, hogy ez a szoftverfejlesztés nem volt hiábavaló nagyberuházás, mivel kiválóan alkalmas volt arra, hogy megfegyelmezze a tantervkészítőket. Én magam is dolgoztam vele. A bőrömön éreztem, hogy nem lehet elkalandozni, esszéisztikusan pasztellszínűvé varázsolni az írásművet. A tanterv műfaja ennél szikárabb, kopogósabb. A problémát egyébként az jelentette, hogy jó ideig makacsul ragaszkodtunk ahhoz az álomszerű elképzeléshez, hogy a Profilt majd nemcsak a tantervírók, hanem a helyitanterv-készítők is használni fogják arra, hogy az adatbanki tantervek egyes moduljaiból maguk illesztik össze a tanterveket. Ezt sem a szoftver nem tudta igazán, és az ilyen jellegű alkalmazás szakmai, informatikai feltételei, talán szükségletei sem voltak meg az iskolákban.

Riedlné Péter Etelka: Az ötlet nem volt rossz, de nem volt idő azoknak a szakembereknek a kiképezésére, akik tudtak volna a Profil ilyen jellegű alkalmazásában segíteni.

Trencsényi László: Számot kell vetni azzal is, hogy az adatbanki fejlesztésre, azon belül is erre az egyébként rendkívül korszerű szemléletet hordozó Profil-szoftver fejlesztésére sem jutott elég idő. Ma már tudjuk, egy nemzeti alaptanterv jellegű dokumentum megírásához s az azt követő implementációs fázishoz eleve egy évtizedre van szükség. Nem megy gyorsabban. Rengeteg idő ment el feleslegesen azzal, hogy az egyik politikai ciklusban elkészült munkát a következő politikai ciklus képviselői elvetették. 1994-1995-ben az új oktatási kormányzat egy fiatal, ambiciózus minisztere véget akart vetni a NAT körül zajló vitáknak, átvágta a gordiuszi csomót, s rövid idő alatt eldöntötte a szakértőivel, hogy milyen alaptantervet akar. Politikai presztízsszempontok miatt felpörgetett tempót diktált (ő is, utóda is) az implementációs feladatokban, ami aztán keservessé tette a munkát. Az implementáció egyik logisztikai központjában, az OKI-ban, ezt igen nehezen éltük meg. Lehet, hogy a Profil helyitanterv-készítő funkciói is működőképesek lettek volna, ha adnak még fél évet a fejlesztésre, a kipróbálásra.

– Ezek szerint a Profil a tantervelméleti, helyi tantervkészítési szempontból fontos funkcióját, nevezetesen az egyes tantervi modulok koherens összeillesztését igazán nem tudta teljesíteni?

Trencsényi László: Lehet, hogy képes lett volna rá, de ez a funkció végül az adatbank felhasználóinak nem kellett.

Környei László: A Profil fejlesztői kaptak erre is megrendelést, de hogy végül is a szoftver tudta-e teljesíteni ezt a funkciót vagy sem, azt nem lehet eldönteni, mert senki sem használta erre a célra. Az adatbankban kereső pedagógusnak matematika- vagy informatika-tantervek kellettek, esetleg teljes iskolai tantervek. Ezekből kért hármat, ötöt, hogy kiválassza az adott intézmény sajátosságainak leginkább megfelelőt. Gyakorlatilag nem jelent meg az az igény, hogy valaki megtanulja a Profil alkalmazását, és modulárisan rakjon össze egy helyi iskolai tantervet. Ezt nem vállalta senki.

Riedlné Péter Etelka: A szolgáltató pontokon nem jelent meg ilyen igény. Az iskolák nagyobb tantervi egységeket építettek be, s senki nem gondolt komolyan arra, hogy különböző tantervekből állítsa össze a maga tantervét.

Trencsényi László: Igaztalanok lennénk, ha az adatbank implementációs folyamatban betöltött szerepének zavarait, buktatóit csak a Profil-szoftver körüli gondokkal magyaráznánk. Az is problémát okozott, hogy az OKI Program- és Tantervfejlesztési Központja nem volt igazán felkészülve a tantervfejlesztési feladatokra. Ez a csapat korábban iskolafejlesztéssel foglalkozott, s ez a szakmai mag bővült ki néhány, az OPI-ban korábban tantervkészítéssel foglalkozó szakemberrel. A korábban más fejlesztési feladatokkal foglalkozó kollégáknak is nehézséget jelentett a tantervmenedzseri feladatok gyors megtanulása. Az egykori OPI-ban ilyen feladatokkal foglalkozó szakembereknek pedig épp az újfajta tantervmenedzseri szerep elfogadása okozott nehézséget, mivel a hagyományos OPI-s konstrukcióban ez a szakértő volt általában maga a tantervszerző. Az új menedzseri szerep alapvetően más feladatokat jelentett, nem szuverén tantervfejlesztést, hanem az adatbankba bekerülő tantervek szerzőinek, sokszor egész tantervkészítő műhelyeknek a menedzselését. Ezeknek a kollégáknak meg kellett tanulniuk „Pauzul”, „Berzenagyul” stb. gondolkodni. Ez még egy gyakorlott tantervfejlesztő műhelyben is hosszú időt, többévnyi tréninget igényelt volna. Erre az említett időkényszer miatt nem volt lehetőség. A feladatra ráállított kollégáknak nagy önkorlátozásra volt szükségük ahhoz, hogy a különböző felfogású tantervekkel szemben toleránsak legyenek. Igen nehéz volt ugyanis számukra az, hogy gyakran a saját szakmai felfogásukkal, szakmai meggyőződésükkel ellentétes koncepciójú tantervet továbbengedjék az adatbankba. Gyakorta kellett kezelnünk az ebből eredő feszültségeket. Olyan feszültségekre gondolok, amelyek abból fakadtak, hogy a menedzser kolléga fel volt háborodva, hogy a tanterv egy adott tananyagrészt az eddigi hagyományokkal szakítva előbb vagy éppen egy későbbi időpontban kívánta megtanítani. Ilyenkor feltettem azt az állandó kérdést: Megfelel-e a NAT-nak? Megengedi a NAT, hogy abban az időpontban tanítsák? Nehéz volt elfogadtatni, hogy a tantervi menedzser nem cenzor, revizor, hanem segít a tantervszerzőnek abban, hogy tantervi elképzeléseit megismerje a piac, a fogyasztó. E nélkül a szemlélet nélkül nem valósult volna meg az adatbank sokszínű tantervkínálata.

– Trencsényi Lászlónak ez a mondata átvezet egy másik problémához. Az adatbankban elhelyezett több mint hatszáz tanterv meglehetősen különböző fogadtatásra lelt a felhasználók körében. Környei László már az implementációs fázisban utalt arra, hogy bizonyos tantervek iránt kiugróan magas az érdeklődés, ugyanakkor vannak tantervek, amelyek iránt nem vagy alig jelentkezett letöltési igény. A letöltésre vonatkozó statisztikák és a NAT-implementáció sajátosságait vizsgáló felmérések is azt mutatják, hogy a legnagyobb gyakorisággal a nagy könyvkiadók, illetve fejlesztő műhelyek ismert – talán nem sértő a jelző –, hagyományos, teljes iskolai tanterveit vagy tantervcsaládjait hívták le az adatbankból. Ugyanakkor a NAT modernizációs funkcióját megtestesítő, modern műveltségelemeket közvetítő, kevésbé ismert tanterveket jóval ritkábban keresték. Kétségtelen, hogy a letöltési adatok nem azonosak a helyi tantervekbe beépült tartalmakkal, de azért jelzik az iskolák orientációját. Mivel magyarázható ez a tendencia? Nem tekinthető-e ez az implementációs célok megvalósulása szempontjából egyfajta kudarcnak?

Riedlné Péter Etelka: Ennek nagyon gyakorlatias oka volt: az iskolák sokszor az általuk már használt tankönyvekhez kerestek tanterveket. Az a pedagógus, aki a Nemzeti Tankönyvkiadó, Apáczai Kiadó vagy éppen a Mozaik Kiadó tankönyveit használta, ezeket a tanterveket kereste az adatbankban is. Természetes, hogy az iskolák azokat a tanterveket részesítették előnyben, amelyekhez megvoltak a tankönyvek, tanári segédkönyvek, taneszközök stb. Hozzá kell tennem, hogy a NAT modernizációs elemeit jelentő műveltségtartalmak tantervei iránt is nagy volt az érdeklődés. A mozgóképkultúra és médiaismeret, a tánc és dráma műveltségi részterületeket magukban foglaló tanterveket elég nagy számban kérték le. Kétségtelen, hogy a nagy kiadók tantervcsaládjai vezették a mi statisztikáinkat is.

Környei László: Szeretném felhívni a figyelmet a tendencia mögött meghúzódó fontos tanulságra. Amikor az adatbanki fejlesztésbe belekezdtünk, amikor a Profil-szoftver fejlesztését elhatároztuk, azt terveztük, hogy a pedagógusok az adatbankban elhelyezett tantervi modulokból fognak önálló helyi tanterveket létrehozni. Ezzel szemben az adatbankban azok a tantervek bizonyultak sikeresnek, amelyekhez széles körű szolgáltatási rendszer állt rendelkezésre. Én ezt korántsem érzem kudarcnak. Tudomásul kell venni, hogy a pedagógusok olyan szolgáltatást igényelnek, amelyek pedagógiai rendszerként funkcionálnak. Ehhez az igényhez kell igazítani a fejlesztő munkát. A tantervek és a hozzájuk csatlakozó tankönyvcsaládok, tanári segédkönyvek, feladatgyűjtemények mellé továbbképzést, állandó tanácsadást kell szervezni, és olyan pedagógiai szolgáltatásokat, amelyeket a hatékony és színvonalas munka igényel.

Trencsényi László: Valamennyien tapasztaltuk, hogy a magyar közoktatásnak van egy olyan masszív tömbje, amely az innovációnak csak a szelét érzi. Ha innovatív eredménnyel szembesül, azért van esély rá – véltük mégis –, hogy érdeklődjön iránta, de ezt követően nagy valószínűséggel visszatér ahhoz a hagyományos technológiához, amelyet megtanult, megszokott, s amelyhez el tud érni bizonyos szakmai szolgáltatásokat. Ebből következően nem is csodálkozom ezeken az arányokon. Senki nem gondolhatta komolyan, hogy az adatbank nyomán gyors változások indulnak. Az adatbank feltöltésekor az volt a szakmai-etikai kiindulópontunk, hogy amennyiben a NAT-ban megtestesülő szabályozással a magyar oktatási rendszer pluralizálódik, akkor az adatbanki kínálatban is meg kell jelennie az esélyegyenlőségnek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadó – valóban nagy tömegek által használt – tantervi kínálata mellett meg kell jelennie az adatbankban a Rogers Iskola NAT-konform tantervének, amelyet minden bizonnyal csak a Rogers Iskola alkalmaz. Jóformán minden olyan tantervi műhelynek, amelynek volt alternatív tantervi koncepciója, lehetőséget teremtettünk arra, hogy bekerüljön az adatbankba. Meggyőződésem, hogy amennyiben a NAT „futamideje” hosszabb lett volna, akkor ezek az arányok változtak volna. Valószínűleg több iskola választott volna alternatív tantervet, hiszen a pedagógiai programokat, a helyi tanterveket folyamatosan felül kell vizsgálniuk az iskoláknak. Ismétlem, az esélyegyenlőség szempontjából tartom fontosnak, hogy az adatbankban helyett kapott egy széles tantervi kínálat, a nagy gyakorisággal választott tantervektől a 20. század végi magyar közoktatás nagy öregjeinek tantervein át a pedagógia nehéz embereinek tanterveiig, Bánréti Zoltántól Kaposi Lászlóig, Gabnai Katiig. Fontosnak tartom adalékként elmondani azt is, hogy olyan, sokak által használt tanterv is helyet kapott az adatbankban, amelyről a szakmának viszonylag széles körben negatív ítélete volt. Ám úgy gondoltuk, ha az ezt a tantervcsaládot létrehozó szakmai műhely e tantervi elképzelésre épülő tankönyveit a magyar pedagógusok 38 százaléka használja, akkor vájt fülű pesti értelmiségieknek nincs joguk saját szakmai értékítéletük alapján kirekeszteni ezt a tantervet ebből a nemzeti adattárból.

Riedlné Péter Etelka: E széles választék azért is hasznos volt, mert végre a pedagógus bepillantást nyerhetett abba, mit csinál egy kísérletező iskola, egy-egy pedagógiai műhely, amelyről ugyan már hallhatott, de mélyebb ismeretei nem voltak róla. Az adatbank fontos szerepet töltött be az alternatív pedagógiai műhelyek tanterveinek megismertetésében, lehetőséget adott az ott folyó tartalmi munka eredményeinek szélesebb körben történő terjesztésére.

– A NAT-implementáció tapasztalatainak elemzése során többen felvetették, hogy miközben az adatbanki tantervek jelentős része magas színvonalú, az adatbankba bekerült tantervek között akadnak olyanok is, amelyek sem tantervelméleti, sem tartalmi szempontból nem felelnek meg a tantervekkel szemben támasztható követelményeknek. Szebenyi Péter az Új Pedagógiai Szemle tavaly szeptemberi számában közreadott vitában ezt megtoldotta azzal is, hogy akad olyan adatbanki tanterv, amely a szakmai hiányosságokon túl a NAT-követelményeknek sem felel meg. Igazak-e ezek a minőségi kifogások? A kérdést különösen indokolttá teszi az a körülmény, hogy az adatbankban elhelyezett tantervek mindegyike magán viseli az OKI-pipát, a minőség garanciáját jelentő „védjegyet”.

Trencsényi László: Az OKI jele – amelyben a pipa egy szellemes grafikai játékot jelentett – semmiképpen sem egy állami hivatal bélyegzője volt. Két dolgot fejezett ki: egyrészt azt, hogy a tanterv megfelel a szoftver által támasztott kritériumoknak, másfelől tartalmazza a NAT-követelményeket, azaz NAT-konform. A minősítő jelet nem egy zsűri ütötte a tantervre, hanem az adott tanterv OKI-ban dolgozó tantervi menedzsere, miután lefuttatta azt a tantervi ellenőrző szoftveren. Ha nem felelt meg a NAT előírásainak, akkor a szoftver jelezte, hogy X tantervi követelmény hiányzik a tantervből. Addig nem engedtünk be a bankba egy tantervet, amíg ezeket a hiányosságokat ki nem javította a tantervszerző. A Szebenyi Péter és mások által megfogalmazott kritikával kapcsolatban annyit, hogy az adatbank kapcsán állandóan érzékelhető konfliktusként jelent meg, hogy az adatbank feltöltését nem a NAT-ot készítő műhely végezte. Mi „idegen anyaggal” dolgoztunk, nem voltunk elfogultak, csupán lojálisak a NAT iránt. A NAT-készítők ezt másként látták akkor is, és másként látják ma is. Szebenyi Péternek volt, van egy adott elképzelése, például a NAT társadalomtudományi részében foglalt követelmények optimális teljesítési módjáról. Ezt mi egy lehetséges megvalósítási módként kezeltük. Ő az említett vitában – és másutt is – konkrétan azt kifogásolja, hogy az adatbankban van olyan történelemtanterv, amely a kronologikus történelemtanítást a 7. évfolyam előtt kezdi el. Ő úgy látja, hogy mi ezzel megsértettük az alaptantervet. Ezzel szemben én úgy látom, hogy azt nem sértettük meg, mivel a NAT nem tiltotta bizonyos ismeretek korábbi időpontban történő tanítását. S számomra ez a NAT-típusú szabályozás lényege, nevezetesen az, hogy a NAT nem tanterv, nem tartalomgyűjtemény, hanem technológia, működési mód. Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke, aki erőteljesen vitatta a kötelező műlistát, egyszer azt mondta, hogy lehet készíteni olyan NAT-konform irodalomtantervet, amelynek keretében két hét alatt megtanítható a kötelező műlista, és a hátralévő harmincöt hétben azt csinál a tanár, amit akar. A NAT – bármily furcsa – lehetővé teszi egy ilyen tanterv alkalmazását, még akkor is, ha ezt magyartanárként mindannyian vitatnánk. A NAT szabályozási technológiája alapján ugyanis NAT-konformnak tekinthető egy ilyen építkezésű tanterv is. Persze az adatbankba bekerült, Arató által készített tantervek nem ilyenek.

Környei László: Miközben az adatbank tantervi állományának a pozitívuma a sokszínűség, látnunk kell azt is, hogy vannak nagyon jó, de nagyon gyenge, használhatatlan tantervek is. Felmerül a kérdés, hogy amennyiben a NAT imént felvázolt logikája mellett szinte minden tanterv jónak, működőképesnek minősül, akkor minek alapján lehet használhatatlannak minősíteni egyeseket. Annak alapján, hogy nem képes betölteni azt a funkcióját, hogy az oktatás egy jól körülhatárolható szakaszán szabályozza az oktatás tartalmát. Nem határozza meg például, hogy milyen előzetes ismeretekre, képességekre épít, milyen kimeneteket feltételez az általa szabályozni kívánt szakaszt megelőzően. Vagy nem határoz meg konkrét tankönyveket, tanári segédkönyveket, amely gyereknek, pedagógusnak segítséget, támpontot ad. Általában az egy-egy műveltségi részterületre, azon belül is egy-egy rövidebb ciklusra elkészült tantervek között akadnak ilyen rendszeridegen, másként fogalmazva levegőben lógó, önmagukban létező tantervek. Néhányról az volt a benyomásom, hogy a szerző reggel felkelt, eszébe jutott egy tanítási elképzelés, s azt megírta tantervként. Valójában az ilyen elképzelések sok érdekes elemet is tartalmaznak, lehet gondolkodni azon, hogy milyen érdekes lenne egy ilyen avantgárd módon elképzelt tanítási metódussal tanítani azt a bizonyos tantárgyat. De ez nem alkalmas arra, hogy valamely oktatási intézmény erre alapozza egy tantárgy megtanítását. Hangsúlyozom, az adatbank tanterveinek jelentős hányada megfelel a tantervvel szemben támasztható formai és tartalmi kritériumoknak, megfelel a NAT kívánalmainak. S itt álljunk meg egy pillanatra! Az a példa, amelyet Trencsényi tanár úr idézett, jól megvilágítja számomra azt, miért kell a NAT és a helyi tanterv közé beiktatni a kerettantervi szabályozási szintet. Amennyiben ugyanis egy tartalmi szabályozó eszköz megengedi, hogy valaki két hét alatt megtaníthassa az éves tananyagot, s utána az egész tanévben azt csinál, amit akar, akkor az az eszköz rosszul szabályoz.

– Mindez azt jelenti, hogy meghatározott szakmai kritériumok szerint át kell tekinteni az adatbankban elhelyezett tanterveket?

– Környei László: Bizonyosan, de nem csak és nem kizárólag a szerint a minősítési vagy értékelési szempont szerint, hogy NAT-konform-e. Az adatbank feltöltése körüli időszakban a bekerülő tantervek minősítése kapcsán sokszor idéztünk egy – az OKI akkori főigazgatójától – származó minősítési elvet: a tantervek lektorainak a NAT-konformitás mellett csak azt kell vizsgálniuk, hogy az adott tanterv valóban megfelel-e annak a kritériumnak, amit önmagáról állít. Nem tartom egyedül elégségesnek e kritérium teljesülésének a vizsgálatát.

Trencsényi László: Ezt az akkoriban valóban létező minősítési alapelvet úgy kell érteni, hogy a lektornak nem egy külső, általa vallott szakmai érték, szempontrendszer mentén kellett minősítenie, hanem azt vizsgálta, hogy a tanterv megfelel-e az önmaga által ígérteknek. Olyan szempontok ezek, mint például: átlagos képességű vagy felzárkóztató jellegű tanulócsoportnak szól, vagy éppen kifejezetten tehetséggondozó szerepet felvállaló iskolai osztálynak, falusi környezetre vagy városi környezetre tervezte a szerző. Igazában ez a bírálati szempont csak ebben az értelemben volt használatos.

Riedlné Péter Etelka: Az adatbankban lévő tantervek minőségének, kidolgozottságának egyenetlensége éppen a sokféleséggel magyarázható. Ezt nem érzem bajnak, mivel egy idő után igényességre szoktatta a pedagógusokat. A gyengébbnek tűnő tanterveket lehívták, átnézték, de nem kérték őket el, nem nyomtatták ki. A legtöbb probléma e tantervek cél- és követelményrendszerének kidolgozatlanságából eredt. Ezekből a tantervekből semmiképpen sem lehetett volna tanítani. Ugyanakkor voltak igen terjedelmes tantervek, amelyektől igazában féltettük az iskolákat, féltünk attól, hogy ha ezeket beemelik a pedagógiai programjukba, jóváhagyja a szakértő és a fenntartó, hogyan fogják tanítani. De ez nem volt általános. Az iskolák hol forrásként, hol adaptálható tantervként kezelték, legjellemzőbb az adaptálás volt.

Trencsényi László: Elfogadom, hogy van az adatbankban néhány olyan tanterv, amely egy szakmai kisebbség pedagógiai álláspontját tükrözi, amelyet a pedagógusok többsége nem fogad el, s amelyben nem volt s ma sincs szakmai konszenzus. Én nem érzem problémának azt, hogy néhány ilyen tanterv helyet kapott az adatbankban. Ha van ugyanis három őrült az országban, aki egy ilyen extrém tanterv alapján akar tanítani, akkor legitim tanterv alapján dolgozhat, s ettől nem borul fel az oktatási rendszer. Jómagam úgy képzeltem egyébként, hogy a tantervi adatbank tantervtömegéből majd néhány év alatt kiválasztódik az az öt-hat tantervcsomag, amelyet a magyar iskolák döntő többsége használ, s azokat – ahogyan arról Környei László a vele készült, Új Pedagógiai Szemlében megjelent interjúban beszélt 1998 őszén – állami támogatással pedagógiai rendszerré fejlesztik a készítők. Ha lett volna, lenne oktatáspolitikai szempontból tíz nyugodt évünk, ez az öt-hat csomag eljuttatható lenne oda, ahová most a kerettanterv készül. S ettől teljesen függetlenül ezek az imént említett extrémek megmaradhatnának a maguk extrém zárványaikban annak, amik akarnak maradni.

– Műfajilag minek lehet tekinteni az adatbankban elhelyezett tanterveket: mintatanterveknek, modelltanterveknek? A kérdést az teszi indokolttá, hogy ma még nagy a bizonytalanság a tekintetben, hogy műfajilag mit jelent a kerettanterv.

Trencsényi László: A mintatanterv akkoriban apokrif elnevezés volt. A minta ellen mindig hivatalosan tiltakoztunk, hiszen az implementáció egész filozófiájának mondott volna ellent, ha mintát adtunk volna valamire. Műfajilag bizony elég sokfélék voltak ezek a tantervek, a klasszikus központi tantervben megszokottól a laza tanterven át az egészen avantgárd megfogalmazásúig. Egyébként a nagy kiadók lényegesen szűkszavúbbak voltak a tantervek leírásában, mert tudták, hogy pedagógiai rendszerük, azaz a tantervhez készült taneszközök és a továbbképzéseik pótolják a leírás esetleges hiányait. Az úgynevezett extrémek – s nem biztos, hogy itt csak az avantgardistákról, a modernistákról van szó, hanem a kevéssé ismert konzervatív szerzőkről is – sokszor egészen részletes tanterveket készítettek, egészen témaszintig, majdhogy óravázlatszintig kidolgozták tantervi elképzeléseiket. Elsősorban azért, hogy tantervszerű látomásaik, ahogyan az előbb Környei tanár úr mondta, mindenki számára érthetőek legyenek. Minden extrémitásuk ellenére én örültem ezeknek a „tanár úr reggel felkelt és írt valami tantervfélét” típusú őrületeknek, az adatbank nagyberuházása pedig ennyi „kálót” el kellett hogy viseljen. De így legalább a tantervpiacon derült (volna) ki, hogy a tanár úr „reggeli őrülete” kell-e valakinek vagy sem, így nem érezheti a saját ötletébe bezártnak magát.

Riedlné Péter Etelka: Pedig az intézmények az adatbanki tanterveket mintatanterveknek tekintették. Szakmai biztosítékot láttak a műveltségterületek tartalmának lefedésében tantárgyakkal, óratervekkel, célok, feladatok, követelmények megfogalmazásával, s az egyes területeken a szükséges taneszközök, feltételek felsorolásával. Természetesen ahhoz, hogy helyi tanterv váljon belőle, adaptálniuk kellett a helyi sajátosságoknak megfelelően. Az iskolák többsége több „mintát” választva alakította helyivé tanterveit.

Környei László: Mostanában nagyon sokan kérik rajtam számon, hogy műfajilag, tantervelméletileg mit jelent a kerettanterv, hogyan lehet pontosan definiálni. Mindenki feltételezi, hogy létezik erre olyan definíció, mint a Pythagorasz-tételhez vagy az Ohm-törvényhez tartozó. A kerettanterv fogalma esetében nincsen ilyen egzakt meghatározás. Nagyon sokféle műfajú tanterv betöltheti a kerettantervtől elvárt szabályozó funkciót, nevezetesen azt, hogy erőteljesebben szabályozzon bizonyos tartalmakat, folyamatokat. Sokkal könnyebb meghatározni, hogy mi nem tekinthető kerettantervnek. Semmiképpen nem az, amelyet változatlan formában be lehet emelni a helyi tantervbe. Egyetértek Trencsényi tanár úrral abban, hogy például az adatbanki tanterveket nem tekinthettük mintatanterveknek, mert a minta óhatatlanul maga után vonja a lezártságot, a kész jelleget, amelyen nem kell már alakítani. A helyi tantervkészítés nem azt jelentette, hogy az adatbankból letöltött tanterveket minden változtatás nélkül átveszik az iskolák. Ezeket ki kellett egészíteni a helyi sajátosságokat megjelenítő elemekkel. Az adatbanki tantervek, még a legkidolgozottabbak is, szükségessé tettek egy ilyen adaptáló tevékenységet.

Trencsényi László: A tantervről lehet beszélni egyfelől szakmai, másfelől jogi kérdésként. Hogy milyen tantervi műfajok léteznek – mikro, minta, modell –, az szakmai kérdés. A közoktatási törvény egyik kifejezést sem használja, hanem Nemzeti alaptantervet és helyi tantervet használ. A tanterv fogalmát a 48. §-ban jogi értelemben definiálta a törvény, és azt mondta, hogy a tanterveknek – a törvény a helyi tantervre értette ezt – tartalmazniuk kell a célokat, a követelményeket, a tartalmakat, az értékelési rendszert, a magasabb évfolyamra lépés feltételeit, a tankönyv- és taneszköz-kiválasztás elveit. Az a szöveg, amelyik ezt a hét kritériumot tartalmazza, az jogi értelemben tanterv, amelyik ezt nem tartalmazza, azt jogi – és nem szakmai – értelemben nem lehet tantervnek nevezni. Egy jegyző vagy egy közigazgatási hivatalvezető e kritériumok hiánya alapján emelhetett kifogást egy-egy helyi tanterv ellen. Nagyon várom, hogy jogi értelemben írassék le, hogy melyek a kerettanterv kritériumai, mert csak így lehetek lojális, jogkövető állampolgár. Ettől teljesen független az, hogy én szakmai értelemben miként vélekedek a kerettantervi szabályozásról, szeretem vagy nem szeretem azt. (Én történetesen – ennek többször adtam nyilvánosság előtt tanújelét – nem szeretem.)

– A kerettantervek életbelépését követően mi lesz az adatbank sorsa? Szükség lesz-e 2001 után is erre a tantervi gyűjteményre?

Környei László: Az adatbankra a jövőben is nagy szükség van. Egyrészt azért, mert ezt az összegyűjtött pedagógiai értéket meg kell óvni mindazon problémák ellenére, amelyeket az előzőek során felvetettünk. Másrészt az adatbankra a kerettantervvel történő szabályozás mellett is szükség van, mivel szándékaink szerint részletezettségében a kerettanterv nem különbözik a NAT-tól. Különbség annyiban van, amennyiben a kerettanterv időbelileg és tematikailag strukturáltabban írja le a tartalmat. Tantárgyak, illetve tantárgyi modulok keretei közé szervezi az oktatásban közvetítendő műveltséganyagot. Az adatbankban lévő tantervek szintén ebben a logikában fogalmazzák meg a tartalmakat – hiszen igen nagy hányaduk hagyományos tantárgyakat ír le –, s egy bizonyos időrendbe szervezik a megtanítandókat. A tantervi adatbank tantervei által megjelenített időbeli strukturálás és a kerettantervben leírt időbeli tagolás nem térhet el lényegesen – sőt bizonyos esetekben egyáltalán nem – egymástól. A kerettanterv bevezetése után, a módosított törvényi szabályozás szerint, változatlanul megmarad a tartalmi szabályozásban a helyi tantervi szabályozási szint, változatlanul szükség lesz a pedagógiai programok, a helyi tantervek frissítésére, folyamatos megújítására, amelynek változatlanul fontos eszköze a tantervi adatbank.

– A pedagógiai közvéleményben él az a félelem, mely szerint az adatbank tanterveinek zömét elsöpri a kerettanterv, mivel az azokban foglaltak nem egyeztethetőek össze a kerettanterv lényegével, követelményeivel.

Környei László: A tantervi adatbank tanterveinek bizonyos hányada – szerintem nem jelentős hányadról lehet szó – valószínűleg nem fog megfelelni a kerettantervnek, s csak egyedi engedélyezés alapján válhat egy adott intézmény pedagógiai programjának, helyi tantervének alapjává. Még ebben az esetben sem beszélhetünk tehát az adatbanki tantervek elsöpréséről, a használat bármilyen adminisztratív tiltásáról. A Freinet, a Waldorf stb. éppúgy működő pedagógiai rendszerek maradnak, mint korábban. Egyébként nem tudok elképzelni olyan szakmailag megfelelő tantervet, amelynek alkalmazásához nem lehetne megtalálni a megfelelő jogi hátteret.

– Milyen irányban kellene fejleszteni a tantervi adatbankot annak érdekében, hogy a jövőben még inkább segíthesse a helyi tantervek fejlesztését?

Riedlné Péter Etelka: Hasznos lenne az adatbankban lévő tantervállományból kiválasztani azokat a tanterveket, amelyek a leginkább illeszkednek a kerettantervekhez. Ez segítséget jelentene az intézmények számára abban a munkában, amelyet a kerettantervek kiadását követően 2001 szeptemberéig el kell végezniük. Fontos fejlesztési iránynak tartanám azt, hogy a kerettanterv moduljaihoz készüljenek modellprogramok. Szükség lenne továbbá a kerettantervi szabályozás pedagógiai szakaszait figyelembe vevő, tehát 1–4., 5–8. és 9–12. évfolyamokra készült tantervek felvételére az adatbankba, mivel a meglévő állomány a NAT szakaszolása szerinti bontásban áll rendelkezésre. Különösen fontos lenne a 11–12. évfolyamokra alkalmazható tantervek rendelkezésre bocsátása, hiszen a korábbi szabályozás sajátosságai miatt ilyenek szinte nincsenek az adatbankban. Hasznos lenne modelleket adni arra, hogy az olyan részterületeket, modulokat, mint a mozgóképkultúra és médiaismeret vagy a tánc és dráma miként lehet beépíteni a különböző tantárgyakba. Ugyanis az egyik iskolában a médiaismeretet a rajzzal együtt fogják tanítani, a másik helyen pedig az irodalomhoz kapcsolják attól függően, hogy az adott iskolában melyik tanárnak van ehhez előképzettsége, affinitása.

Környei László: Ez a fajta fejlesztés valóban szükségesnek látszik, mint ahogy arra is lehetőséget kell adni az adatbankban lévő tantervek szerzőinek, hogy tanterveiket hozzáigazítsák a kerettanterv új szabályozási feltételeihez. Bízom benne, hogy a kerettanterv elindít egy ilyen jellegű innovációs folyamatot, amely természetesen méreteiben nem lesz akkora, mint a NAT-implementáció idején bekövetkezett fejlesztés. Azt is el tudom képzelni, hogy az adatbankba néhány új tanterv is bekerül. A legfontosabb fejlesztési iránynak a pedagógiai rendszerek fejlesztését tartom. Az adatbázisban lévő tantervek között ma még nagyon kevés olyan terv létezik, amelyet készítői pedagógiai rendszerré próbáltak volna fejleszteni. Ez még a nagy kiadók tantervcsaládjai esetében sem teljesedett ki. Fontos lenne, hogy kiemelkedjen az a néhány erre alkalmas tanterv a sok közül, és meginduljon pedagógiai rendszerré fejlesztésük. Ehhez meg kell teremtenünk a szükséges anyagi hátteret.

– Képes most az oktatásügyi kormányzat erre pénzt áldozni?

Környei László: Egyrészt ez a fejlesztési irány nem igényel hatalmas költségeket. Persze tisztában vagyok vele, hogy ingyen ez sem megy. Azért vagyok e téren optimista, mert jó néhány tanterv esetében megindult a pedagógiai rendszer egyes elemeinek fejlődése, fejlesztése. Nem kell elölről kezdeni a folyamatot, a meglévő rendszerelemeket, tehát a tantervet, a tankönyvet, a taneszközöket, a továbbképzést, a pedagógiai tanácsadás jellegű szolgáltatásokat kell összehangolni, egybeszervezni. Nem kell például feltétlenül új tankönyveket írni egy-egy tantervcsaládhoz, elégséges a tankönyvek kerettantervhez illeszkedő átdolgozása. A rendszerfejlesztés fontos kommunikációs eszköze lehet az adatbank. Az egyes tantervekre épülő pedagógiai rendszerek információi ezen a csatornán hatékonyan eljuttathatóak a 172 ezer pedagógushoz.

Trencsényi László: Ha fejlesztésről beszélünk, akkor ennek útját én is a pedagógiai rendszerek fejlesztésében, az ehhez szükséges feltételek megteremtésében látom. Az ide befektetett pénzt a legjobb beruházásnak érzem. Ezzel kapcsolatban azonban szeretnék figyelmeztetni arra, hogy az erre a célra szánt összegekből juttatni kell az „extrémek” támogatására is. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a történelem során minden, ami tömegessé és legitimmé vált, valamikor extrém volt. Adassék meg néhány extrémnek, hogy önmagából pedagógiai rendszert fejlesszen. Van egy másik figyelmeztető megjegyzésem: szükség lenne az adatbank használatával, illetve magával a helyi tantervvel összefüggő kutatásra, amely az adatbanki tantervek használatának gyakoriságát nem a letöltések alapján vizsgálná, hanem a helyi tantervekben történő tényleges felhasználásuk alapján. Külön érdekes vizsgálati irány lehetne a helyi tantervek műveltségképeinek elemzése, annak kutatása, hogy adott intézmény miért éppen azt a műveltségképet érvényesíti, s a másik miért egy ettől gyökeresen eltérőt.

Környei László: Ha már a kutatási megrendelések megfogalmazásánál tartunk, engem egy olyan kutatás eredményei izgatnak, amely arra keresne választ, hogy a NAT, a kerettantervek, az adatbanki tantervek alapján elkészült helyi tantervekből mi valósul meg az egyes tanár tevékenysége nyomán, amikor becsukja maga mögött az osztályterem ajtaját. Azt lenne igazán jó megtudni, hogy mi miért hasznosul s mi miért nem. Ez lehetne az oktatás valóságának, így az adatbank eredményességének igazi visszacsatolása.

Szerkesztette: Schüttler Tamás