1	A hozzáadott érték vizsgálatának lényege, hogy egy-egy diákról, tanulócsoportról, intézményről két adatot vet össze: a „bemenetet” és a „kimenetet” leírót. A „bemenet” lehet az iskolába lépés/az előző iskola elhagyása, egy tantervi szakasz kezdete/az előző szakasz lezárása vagy egy tanév kezdete/az előző tanév zárása idején nyújtott teljesítmény. Ennek megfelelően a „kimenet” lehet az iskola elhagyásakor mért teljesítmény/vizsga, a tantervi szakasz végén vagy a tanév végén mért teszt. Ha az a cél, hogy az elért tanulási teljesítményt szociokulturális kontextusba ágyazva vizsgálják, akkor az adatpár függő változója a valamilyen módon számszerűsített, a szociokulturális helyzetet mutató érték, független változója a nyújtott teljesítmény. A hozzáadott értéket az mutatja meg, hogy az adott diák vagy intézmény a hozzá hasonló helyzetben lévőkhöz képest (hasonló szociális háttérrel vagy előzetes tudással rendelkezőkkel összevetve) milyen kimeneti eredményt tud felmutatni, mennyit „fejlődött”. Tehát azt a többletet vizsgálja, amennyivel egy adott időszakban az iskola diákjai ismereteinek, tudásának, képességeinek fejlődését segítette.
2	Az angol oktatási rendszerben az elemi képzés (primary school) az 5–11 évesek oktatását jelenti, a középiskolát (secondary school) 11 éves korban kell kiválasztani. Ez lehet olyan intézmény, amelyben csak 16 éves korig tart az oktatás, de lehet olyan is, ahol lehetőséget kínálnak a 18 éves korig tartó, a továbbtanulás és/vagy a munka világa felé orientáló felső középiskolai tanulmányokra (sixth form).
3	Természetesen a szociális háttér jellemzőinek használata kétoldalú: kínálhatja a teljesítmény alóli felmentés érzését, és segíthet megérteni és értelmezni a relatíve alacsonyabb iskolai szintű eredmények okait. A szociális háttérre vonatkozó adatok alkalmazásának csak iskolai szinten van értelme, az egyéni fejlődés nyomon követésére nem alkalmasak. Alkalmazásukkal kapcsolatosan problémát jelent az is, hogy viszonylag kevés olyan mutató van, amelyet az iskola ismer és megbízhatóan fel tud használni. A népszámlálási adatok nemegyszer érvényüket vesztik, amikorra nyilvánosságra kerülnek és az iskola támaszkodhatna rájuk. Nagy-Britanniában ezenkívül csak az ingyenes iskolai étkezésre jogosultakat ismeri az intézmény. (Mindazok jogosultak erre, akiknek a családja bármilyen jellegű segélyezésben részesül.) Viszont a szociális háttérre vonatkozó adatoknak megvan az az előnyük, hogy a „kimeneti” eredményekkel egy időben megszerezhetők, tehát nem kell hosszú időn keresztül adatokat raktározni annak érdekében, hogy az első hozzáadottérték-elemzésre sor kerülhessen.
4	A brit oktatási rendszerben is négy tantervi szakasz (Key Stage) különíthető el: az 5–7, a 7–11, a 11–14 és a 14–16 éves kort átfogó. Az egyes szakaszok végére az alaptanterv elfogadásától, 1988-tól folyamatosan nemzeti standard vizsgarendszert alakítottak ki, amely az első három szakaszban az alapok értékelésére terjed ki (anyanyelv, matematika, természettudományok, illetve információs kommunikációs technika), az alapvizsgán pedig valamennyi tantárgyra.
5	Az előfeltevések szerint két feltétel befolyásolhatja jelentősen az intézmények körében az elfogadási hajlandóságot: az adatokról való beszámolás módja és az intézményeknek nyújtott támogatás módja és mértéke.
6	Azóta az elemi iskolák vizsgaeredményei is publikussá váltak – ld. a DfEE (Department for Employment and Education – Foglalkoztatási és Oktatási Minisztérium) internetes honlapját. (www.dfee.gov.uk/perform.shtml)
7	A brit „osztályozás” betűkkel történik, a legjobb az A* (pontra átszámítva 8-at ér), majd csökkenően az A, B, C – egészen G-ig. Az értékelésnek egy másik formája, amikor azt adják meg, hogy a diák a tantervi követelmények hányadik szintjét éri el. A tantervi követelményeknek összesen nyolc szintje van, általában egy-egy tantervi szakaszban két szintet haladnak előre a diákok.
8	Ilyenre ösztönöz a brit értékelésben az, hogy „jó” teljesítménynek az A*–C-ig kapott jegyek számítanak, D-től pedig már gyengének. Így elegendő lehet csak a D határán mozgó diákok teljesítményét „feljebb” húzni, az ő fejlődésükre koncentrálni, mert ha ez sikerül, akkor lényegében az intézmény egészének eredményességi mutatói jelentősen javulhatnak.
9	Például a magasabb létszámú csoportokban megfigyelhető volt, hogy jobbak voltak a hozzáadott érték eredményei. De ez nem a magas létszámból következett, hanem abból, hogy a problematikusabb, lassabban haladó diákok Angliában kisebb létszámú tanulócsoportokban tanulnak.