Műhely

Havas Péter – Varga Attila

Pedagógusok a környezeti nevelésről

A magyarországi környezeti nevelés helyzetét feltáró kérdőíves vizsgálat során a kutatók arra kerestek választ, hogy a pedagógusok mennyire tartják fontosnak a környezeti nevelést, milyen eszközöket használnak munkájuk során, milyen nehézségeik, problémáik vannak. A helyi hiányosságok és lehetőségek feltárásával mód nyílik a kapcsolódó iskolai feladatok és a szükséges feltételek meghatározására.

1997 második félévében a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium felkérésére, az Országos Közoktatási Intézet és a Körlánc Környezeti Nevelési Program¹ koordinálásával felmérést végeztünk a magyarországi környezeti nevelés helyzetéről.

A kérdőíves felmérés célja az volt, hogy a vizsgálódásba bevont pedagógusoktól információkat kapjunk a következő kérdésekre:

– milyennek látják ma Magyarországon a környezeti nevelés helyzetét,

– milyennek ítélik saját lehetőségeiket e téren,

– milyen forrásaik, nehézségeik és problémáik vannak,

– hogyan értékelik önmaguk, munkatársaik, vezetőik és a diákok viszonyát a környezeti neveléshez.

Konkrétan arra kerestük a választ, hogy (1) a pedagógusok mennyire tartják fontosnak a környezeti nevelést, (2) milyen célokat tűznek ki környezeti nevelési tevékenységük során, (3) milyen eszközöket használnak és milyenek hiányoznak eredményes munkájukhoz, valamint hogy a vizsgált személyek milyen segítő, illetve hátráltató tényezőket észlelnek a környezeti nevelés során, milyen indítékaik és motívumaik vannak e tevékenységhez. Ehhez kapcsolódóan arról is képet kívánunk alkotni, hogy az eltelt időszakban a pedagógusok mekkora hányada vett részt környezeti neveléssel kapcsolatos továbbképzésen. Végül megkérdeztük azt is, hogy (4) a pedagógusok miként ítélik meg a környezetvédelem aktív képviselete szempontjából azokat a személyeket, akikkel munkájuk során kapcsolatba kerülnek, nevezetesen kollégáikat, diákjaikat, iskolájuk vezetőségét és tanítványaik szüleit.

A vizsgálat lebonyolítása

A mintavétel, a vizsgálati csoportok kialakításának szempontjai

A kutatási felkérésnek megfelelően az elsősorban általános iskolákat tartalmazó mintát úgy alakítottuk ki, hogy a kisszámú (nem reprezentatív) vizsgálati csoportban megfelelő arányú képviselete legyen a környezeti nevelés terén aktív és passzív intézményeknek, a nagyvárosi, a kisvárosi és a falusi-tanyasi iskoláknak, és hogy képviselve legyenek az eltérő szerkezetű (6, 8 és 12 évfolyamos) iskolák is.

Igyekeztünk olyan iskolákat is bevonni a mintába, melyekben a környezeti nevelés nem tartozik a kiemelten kezelt területek közé. Ezzel kettős célunk volt. Egyrészt a minta reprezentativitását igyekeztük maximalizálni a rendelkezésünkre álló keretek között, másrészt, és ez az előző céllal szorosan összefügg, ezen iskolák bevonásával igyekeztünk elérni, hogy a felmérésünkből származó adatok rávilágítsanak arra, melyek azok a tényezők, amelyek gátjai egy hatékonyabb, fejlettebb, nagyobb hagyománnyal és szakértelemmel megvalósuló környezeti nevelésnek. Ha nem vontunk volna be a környezeti nevelés szempontjából hátrányosabb helyzetű iskolákat, félő, hogy egyoldalú kép tárult volna elénk. Természetesen arra is kerestük a választ, hogy milyen további erőforrások állnak e téren az iskolák rendelkezésére.

A vizsgálat menete

Kérdéseinkre egy kérdőív segítségével próbáltunk választ kapni. Postai úton juttattuk el a 700 db kérdőívet elsősorban a Körlánc Környezeti Nevelési Program munkacsoportjaihoz, és kértük a munkacsoport-vezetőket, hogy a mintaválasztási szempontok alapján továbbítsák azokat az ország különböző iskoláiba. A kitöltött kérdőívek közül 387 érkezett vissza postai úton. A visszaérkezési arány tehát 55,2%-os volt, ami figyelembe véve a nemzetközi tapasztalatok alapján várható 30%-os arányt, meglehetősen jónak mondható. A visszaérkezett kérdőívek adatait számítógép segítségével dolgoztuk fel (Ministat 2.3 program).

A minta

A kérdőívet 387 magyar pedagógus töltötte ki az ország különböző részeiből. Az adatgyűjtésbe bevont nevelők Budapest, Debrecen, Eger, Esztergom, Gyöngyös, Kecskemét, illetve néhány kisebb település pedagógusai közül kerültek ki. A vizsgálati személyek kora 23 és 64 év között volt, az átlagéletkor 40,45 év 9,17 év szórással. 300 nő és 82 férfi vett részt a vizsgálatban, 5 vizsgálati személy nem válaszolt a nemmel kapcsolatos kérdésre.

A tanárok közül hagyományos nyolcosztályos általános iskolában 172, tizenkét évfolyamos iskolában 67, hatosztályos gimnáziumban 18, hagyományos gimnáziumban 35, gimnázium és szakiskolában 31, szakközépiskolában 58 fő tanít. Hat ember nem válaszolt az iskolatípussal kapcsolatos kérdésre. A tanított tantárgyak alapján a következő csoportokba soroltuk a vizsgálati személyeket: 71 tanár tanít közülük matematikát, illetve műszaki tárgyakat, 110 fő egyéb reáltárgyakat, 91 pedagógus humán tárgyakat, 37-en készségtárgyakat és 54-en alsó tagozatos tanítók. 24 vizsgálati személy nem választolt a tanított tantárggyal kapcsolatos kérdésekre.

A matematikát és a műszaki tárgyakat azért választottuk külön az egyéb reáltárgyaktól, mert úgy gondoltuk, hogy a környezeti nevelés megítélésében valószínűleg jelentős különbség van e két csoport között. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a mintába csak 37 készségtárgyat tanító pedagógus került be, mivel a készségtárgyak a környezeti nevelés nagyon fontos területei. A későbbiekben tehát érdemes lenne kimondottan erre a populációra irányuló vizsgálatot végezni.

A vizsgálat eredményei

Mennyire tartják fontosnak a környezeti nevelést a pedagógusok?

1. Az ön tantárgyai és a környezeti nevelés közti kapcsolat

A válaszok azt mutatják, hogy a tantárgyak szélesebb körét kellene a környezeti nevelésbe bevonni. Tudatosítani kellene a pedagógusokban, hogy a környezeti nevelésnek minden tantárgyban szerepet kell kapnia.

2. A környezeti nevelés az ön munkájában

A válaszok eloszlása alapvetően megnyugtató. Az ideális az lenne, ha minden tanár munkájában jelen lenne a környezeti nevelés. Ha a tanárok saját környezettudatos magatartásukkal, jó példájukkal mutatnák az utat a diákok számára.

3. A környezeti nevelés az iskola helyi tantervében

A tanárok tehát úgy érzékelik, hogy a helyi tantervben kevésbé fontos a környezeti nevelés, mint a saját munkájukban. (Ha a két kérdésre adott válaszok átlagát összehasonlítjuk, szignifikáns különbséget találunk a két átlag között.) Ez a válaszmintázat arra utal, hogy ma még a környezeti nevelés inkább az egyes elkötelezett emberek személyes ügye, mint központilag és iskolai összehangolt nevelési tevékenység.

4. A múlt hónapban milyen gyakran foglalkozott környezeti neveléssel munkája során?

A tanárok saját válaszaik alapján megfelelő gyakorisággal foglalkoznak környezeti neveléssel. Érdemes lenne a későbbiekben ezt a kérdést diákoknak feltenni, vagy más módszerrel is (például megfigyelés, dokumentumelemzés) megvizsgálni.

Hogyan rangsorolják a környezeti nevelés céljait a pedagógusok?

A felkínált hét lehetséges célt a pedagógusok a következőképp rangsorolták: legfontosabb célnak tartják a környezettudatos magatartás kialakítását (átlagosan a 2,7. helyre rangsorolták), második legfontosabb cél a diákok életvitelének környezetkímélővé alakítása (átlagosan 3,26. hely) és a megfelelő környezeti attitűd kialakítása (3. hely). Közepesen fontos cél a környezetvédelmi ismeretek közvetítése (4,17. hely), kevésbé fontos cél a környezet állapotának bemutatása (4,43. hely), és legkevésbé fontos cél a környezetvédelmi akciók szervezése (5,16. hely), illetve a környezetrombolásról szóló információk közvetítése (5,26. hely).

A válaszok azt tükrözik, hogy a tanároknak nagyon hasonló felfogásuk van a környezeti nevelés céljairól, mint a hivatalos célmeghatározásoknak.

A környezeti nevelés feltételei

1. Milyen segédeszközöket használnak a tanárok a környezeti nevelés során?

Hat válaszlehetőséget adtunk meg. A legtöbben a szakkönyveket (249) és a tankönyveket (248) jelölték meg használatos segédeszközként. Majdnem ugyanannyian jelölték meg a szemléltetőeszközöket (226), melyek mögött messze lemaradva következnek a hangfelvételek (47), majd jócskán leszakadva a számítógépes programok (14) és az Internet (9).

2. Milyen segédeszközöket hiányolnak a pedagógusok eredményes környezeti nevelési tevékenységükhöz?

Itt is ugyanazok a válaszlehetőségek voltak megadva, mint az előző kérdésnél. Legtöbben a számítógépes programokat hiányolják (172), ezt követik a szemléltetőanyagok (150), majd az Internet (121), kicsit leszakadva következnek a hangfelvételek (99) és a szakkönyvek (94), végül a tankönyvek zárják a sort, ezeket 43-an hiányolták.

A fenti két kérdéssel kapcsolatban volt lehetőség az egyéb válaszok kifejtésére is. Az egyéb válaszok közül említésre méltó, hogy a videót említették legtöbbször a tanárok mind a használatos (26), mind pedig a hiányzó (14) segédeszközök közt is. A használt segédeszközök közül említésre méltóak még az újságcikkek, ezeket 19 tanár említette.

3. A környezeti nevelést segítő tényezők

Ez egy nyílt kérdés volt, ahova szöveges válaszokat vártunk. Elképesztően változatos és sokszínű válaszokat kaptunk erre a kérdésre, ami azt jelzi, hogy a környezeti nevelés nagyon sok dologra tud támaszkodni, sokfelől érkezhet segítség.

4. A környezeti nevelést hátráltató tényezők

Sajnos erre a kérdésre is sok és sokféle választ kaptunk. A tanárok válaszai arról győztek meg bennünket, hogy kötelességünk tovább folytatni a környezeti nevelés terén eddig végzett munkát, mivel még rengeteg területen vannak hiányosságok. A tanárok több olyan problémát is jeleztek, melyeket az iskola falain belül, illetve külső szakmai segítséggel orvosolni lehetne.

5. A környezeti nevelés motivációs bázisa

Az ötféle válaszlehetőség közül legtöbben (283) a személyes elhivatottságot jelölték meg, ezt követi a szakmai elkötelezettség (173), majd a tantervi követelmények (116) és a munkahelyi példák (64), végül pedig a vezetőségi kérés, melyet mindössze kilencen jelöltek meg okként. A motiváló tényezők megoszlása is azt a megállapítást támasztja alá, hogy a környezeti nevelés ma inkább személyes, szakmai, mint intézményi, hivatalos ügy.

6. Környezeti nevelési továbbképzések

A tanárok 61%-a (239) még nem vett részt ilyen jellegű továbbképzésen, 17,8%-a (69) egyszer és 18,2%-a (71) többször. Kilenc ember nem válaszolt a kérdésre.

A környezetvédelem iránti elkötelezettség a tanárok szemszögéből

Ebben a kérdéscsoportban négy kérdésre kértünk választ a tanároktól.

1. Értékelje környezetvédelmi elkötelezettségük alapján az ön iskolájában tanító tanárokat!

2. Értékelje környezetvédelmi elkötelezettségük alapján az ön iskolájában tanuló diákokat!

3. Értékelje környezetvédelmi elkötelezettségük alapján az iskola vezetőségét!

4. Értékelje környezetvédelmi elkötelezettségük alapján az iskolában tanuló gyerekek szüleit!

A tanárok a legelkötelezettebbnek iskolájuk vezetését tartják (3,98 pont). A vezetést követik a tanárkollégák (3,76 ponttal). Tőlük kissé leszakadva találhatók a diákok (3,28) és végül az ő szüleik (3,11). Az, hogy az iskolák vezetését tartják a legelkötelezettebbnek a tanárok, ellentmondani látszik azoknak az adatoknak, hogy a vezetőségi kérés a legritkábban említett motiváló tényező, illetve annak, hogy a helyi tantervben kevésbé érzékelik fontosnak a tanárok a környezeti nevelést, mint a saját munkájukban. Az ellentmondás feloldása úgy lehetséges, ha feltételezzük, hogy az iskolák vezetői elkötelezettek ugyan a környezeti nevelés ügye iránt, de ez még nem manifesztálódott konkrét helyi tantervekben, illetve vezetőségi kérésekben. Ha igaz ez a feltevésünk, akkor a jövőben érdemes lenne az iskolavezetőknek környezeti neveléssel kapcsolatos továbbképzéseket szervezni, ahol elsajátíthatnák, hogyan lehet a helyi tantervbe megfelelő módon beépíteni a környezeti nevelés szempontjait, illetve hogyan lehet a környezeti nevelés ügyét hatékonyan közvetíteni a beosztottak felé.

Nemek közötti összehasonlítás

Kíváncsiak voltunk, mutatkozik-e valamilyen különbség a két nem között a környezeti nevelés tekintetében, ezért összehasonlítottuk a kérdőívre adott válaszaikat. A legmarkánsabb különbséget a segédeszközök tekintetében tapasztaltuk a nemek között. A nők több segédeszközt (tan- és szakkönyveket, szemléltetőeszközöket) használnak, mint a férfiak, viszont a férfiak inkább használják a számítógépet és az Internetet. Egyéb területeken mindössze annyi különbség van a két nem közt, hogy a nők elkötelezettebbnek tartják a tanárokat, mint a férfiak.

Az életkor hatása

Az életkor hatást gyakorol arra, hogy mennyire tartják fontosnak a tanárok a környezeti nevelést a munkájukban. Minél idősebb egy tanár, annál fontosabbnak tartja a környezeti nevelést. A környezeti nevelés céljai közül az idősebbek fontosabbnak tartják az ismeretközvetítést, a környezetrombolásról szóló hírek közvetítését, a környezetvédelmi akciók szervezését és a környezet állapotának bemutatását, mint fiatalabb kollégáik. Meg kell jegyezni, hogy a többi környezeti nevelési célt mindemellett nem tartják kevésbé fontosnak, mint a fiatalabbak. Az idősebb generáció tagjai közt kevesebb az olyan kolléga, akinek környezeti nevelési munkáját munkahelyi példa motiválná. Az idősebbek kevésbé elkötelezettnek tartják a diákokat.

Az iskolatípus hatása

Az adatok elemzése azt mutatja, hogy a környezeti nevelést a gimnáziumokban kevésbé tartják fontosnak, mint az általános iskolákban. Ez sajnálatos tendencia, mivel így az általános iskolában szerzett alapok a középiskolában nem épülnek kellően tovább.

A továbbképzések tekintetében van még különbség az iskolatípusok között. A szakközépiskolákból járnak a legkevesebben továbbképzésre, s a mezőgazdasági szakközépiskolában tartják legkevésbé fontosnak a környezettudatos magatartás kialakítását. Ezek az adatok arra utalnak, hogy még nagyon sok tennivaló van a szakközépiskolai környezeti nevelés területén.

A tantárgy hatása

A környezeti nevelést a reáltárgyakat tanító tanárok tartják legfontosabbnak. Őket követik az alsós tanítók, majd a készségtárgyak, illetve a matematika és a műszaki tárgyak tanárai. A környezeti nevelést legkevésbé a humán tárgyakat tanítók tartják fontosnak. A továbbképzések gyakorisága és a személyes elhivatottság mint környezeti nevelésre motiváló tényező ugyanilyen sorrendet mutat.

A szülők elkötelezettségét az alsó tagozatos tanítók az átlagosnál kedvezőbben ítélik meg. A különböző segédeszközök használatában is a tanítók járnak az élen. E két változó tekintetében a reáltárgyakat tanító tanárok szorosan az alsó tagozatos tanítók nyomában vannak, megelőzik a többi tárgyat tanítókat is. A többi tárgyat tanító pedagógusok között már nincs lényeges különbség.

Következtetések

A tanárok lényegében megegyeznek abban, hogy melyek a környezeti nevelés főbb céljai (egyedül a tudatos magatartás kialakítása kerül egy kicsit háttérbe az alsós tanítóknál a többi pedagógushoz képest). A többi kérdésben azonban már korántsem ennyire egységes a kép. A biológiát, kémiát, földrajzot, fizikát tanító szaktanárok, illetve az alsó tagozatos tanítók fontosabbnak tartják a környezeti nevelést, mint a matematika és a műszaki tárgyak tanárai, illetve a humán és a készségtárgyak szaktanárai.

Örvendetes, hogy az alsó tagozaton ekkora hangsúlyt fektetnek a környezeti nevelésre, mivel ebben az életkorban fogékonyak a gyerekek. Az ekkor kialakított szokások, attitűdök jó alapul szolgálhatnak a későbbi nevelőmunka számára. Az alsó tagozaton valószínűleg szorosabb még az együttműködés a család és az iskola között, amit az is mutat, hogy az alsó tagozatos tanítók elkötelezettebbnek látják a szülőket, mint a többi tanár. A szülőkkel kapcsolatos kérdésre sok (58) tanár nem is válaszolt. Az alsó tagozatos tanítók több segédeszközt is használnak a környezeti neveléshez, mint felső tagozatos kollégáik általában.

Az alsó tagozaton kiépített alap később csak részben épül tovább. A felső tagozatos tanárok körében tapasztalható aszimmetria bizonyos fokig érthető, hiszen a környezetvédelmet általában természettudományokkal szokás kapcsolatba hozni. Még nem terjedt el széles körben az a szemlélet, mely a környezet védelmét nemcsak természettudományos, esetleg mozgalmi feladatnak tartja, hanem olyan ügynek, melynek át kellene hatnia az élet minden területét ahhoz, hogy tényleges eredményeket lehessen elérni.

Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy felső tagozaton a tanulók egy része, akiket nem motivál a környezeti nevelés természettudományos oldala, közömbössé válik a téma iránt, nem alakul ki bennük a környezettudatos életvitelre való igény.

A jövőben tehát – véleményünk szerint – nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a környezeti nevelésre a humán tárgyakban és a készségtárgyakban. Olyan továbbképzéseket kellene szervezni, melyek kimondottan a humán és/vagy készségtárgyakat tanítók környezeti nevelési felkészültségén javítanának. Azért is fontosak lennének ezek a továbbképzések, mert a jelenlegi továbbképzéseken – az adatok tanulságai szerint – a humán és a készségtárgyak tanárai közül csak kevesen vesznek részt. Fel kellene kutatni azokat a tanárokat, szakembereket, akik a környezeti nevelés szempontjából periférián lévő egy-egy tantárgy környezeti nevelési oldalát jól ismerik. Az ő részvételükkel lehetne tantárgyspecifikus továbbképzéseket rendezni, ahol egy adott tantárgy tanárai sajátíthatnák el az eredményesebb környezeti neveléshez szükséges módszereket, készségeket.

Az elmondottakat tovább árnyalja az a tény, hogy az általános iskolákban tanítók fontosabbnak tartják a környezeti nevelést, mint a gimnáziumi tanárok, amiből azt a szomorú következtetést lehet levonni, hogy a felső tagozaton már amúgy is szegényesebb környezeti nevelési alapok később tovább szegényednek. Elgondolkodtató tény az is, hogy a szakközépiskolák környezeti nevelési elkötelezettsége igen alacsony. Vagyis éppen azok az iskolák fordítanak csekély figyelmet erre a területre, amelyekből olyan gyakorlati szakemberek kerülnek ki, akik munkájuk során sokat tehetnének a környezet kímélése érdekében.