1	A hetvenes és nyolcvanas évek fordulójától pl. Seymour Papert, Alfred Bork és nagyon sokan mások.
2	Az, hogy mennyi „elég”, mindig erősen függ az alkalmazó környezettől, esetünkben a pedagógiai környezettől. Erről lásd: Számítógép, oktatásügy, iskola. Társadalomtudományi Intézet, Budapest, 1989, Műhelytanulmányok, különösen a 31. old.
3	Feltéve, hogy az iskola a tananyagot azon a módon szervezi, amelyet Basil Bernstein „gyűjteményes kódnak” nevezett (szemben az ún. integrált kóddal): összeilleszthető mozaikkövekként. Ez a feltétel azonban egy-két kísérleti iskolát kivéve mindenütt teljesül. Lásd: Basil Bernstein: Az iskolai tudásanyag osztályozásáról és kereteiről (framing). In: Ferge Zsuzsa és Háber Judit (szerk.): Az iskola szociológiai problémái, Budapest, 1974, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
4	Lásd Számítógép, oktatásügy, iskola. id. kiad., 1. rész.
5	A tanulmány alapjául szolgáló kutatásokat az Oktatásügyi Minisztérium, az OPI, az OOK, az OMFB, a Soros Alapítvány és az OTKA támogatta.
6	Magyarországon egyedül a mi kutatócsoportunk végzett becsléseket arra nézve, hogy mekkora – forintban kifejezhető – áldozatot hoztak az iskolai számítástechnika megszállott terjesztői ennek érdekében (lásd i. m. 109–116. p.).
7	Kétségtelen, hogy a most induló program szempontjából szerencsésebb lenne, ha középiskolai tanárokat vizsgálhatnánk, de az általános iskolai a legteljesebb adatbázis. Az adatfelvételek 1985-ben, 1989-ben és 1993-ban készültek. (Az 1987-es vizsgálat más módszerekkel készült.) A rétegzett általános iskolai minta (lépcsős mintavétellel) minden alkalommal harmadik osztályos tanítókból, valamint hetedik osztályokban tanító humán, illetve reál szakos tanárok almintáiból állt. A kérdőívek csak csekély mértékben tértek el egymástól, s eltéréseik az itt vizsgált témákat alig érintették.
8	Az eredményekről az OPI Computers in Education címmel 1986. október 27–31-én szervezett nemzetközi konferenciáján számoltam be.
9	A kérdés úgy szólt, hogy „mennyire ért egyet” ezzel a nézettel, és az egyetértést 1–5 skálán (iskolai osztályzattal) lehetett kifejezni. Az 1,77-es átlag talán nem tekinthető nagyon magasnak.
10	A motivációs faktor erős pozitív, illetve erős negatív súlya ugyanis kettévágta a mintát.
11	A négyklaszteres elemzést lásd a 6. táblázatban.
12	Ezek korrelációja páronként erősen szignifikáns, bár maga a kapcsolat inkább gyenge, legföljebb közepes erősségű (0,1381<r<7. táblázat az összes változóra végzett elemzés alapján készült.
13	A kérdőíven szereplő felzárkóztatás és a pedagógiai módszerek fejlesztése, amely a korrelációs mátrixban is a legkevésbé bizonyult függetlennek, itt sem jelent meg faktorképzőként.