Szabolcs Éva–Mann Miklós: Közoktatási törvények és a pedagógiai sajtó (1867–1944)

A pedagógiai sajtó kimeríthetetlen tárháza az oktatási törvényeknek. Mégis, jelentőségéhez, anyaggazdagságához képest szinte érthetetlenül keveset foglalkoznak vele a kutatók, pedig szinte minden megtalálható benne, ami az iskolákkal, a tanárokkal és a tanítással kapcsolatos. Nemcsak a törvények, rendeletek, tantervek, utasítások és más állami és közületi dokumentumok lelhetők fel benne, hanem az oktatással kapcsolatos előzetes vélemények, kétségek, viták, utólagos reflexiók, tapasztalatok, kifogások, értékelések és változtatások, továbbviteli javaslatok egyaránt. Ebből a nagyon széles, sokágú és tarka anyagból emel ki egy szeletet Szabolcs Éva és Mann Miklós könyve. Tartalmilag és koncepcionálisan világosan körülhatároltan egy háromnegyed százados trendben vizsgálja közoktatási törvénykezésünk szakzsurnalisztikai fogadtatását. Ezt viszont lényegi teljességében, minden iskolatípus: egyházi, önkormányzati, állami iskolák vonatkozásában csakúgy, mint a törvénykezés egyes területein. Tulajdonképpen a négy, mondhatni legjelentősebb közoktatási törvénycsomagot, illetve törvénycsomag megszületését és fogadtatását kísérik nyomon a szerzők: az 1868-as népiskolai, az 1883-as középiskolai törvényt, valamint az 1926-os, 1940-es népiskolai, az 1927-es polgári iskolai törvényt és az 1924-es, 1926-os, 1934-es és 1938-as középiskolai törvényeket.

A szerzők – saját bevallásuk szerint – nem elemezni kívánták ezeket a munkákat – azzal a megkapó szerénységgel felhozott indokkal, hogy ezt más szerzők már megtették –, hanem a pedagógiai sajtó anyagainak rövid és áttekinthető közzétételével igyekeztek gazdagítani és sok tekintetben konkrétabbá tenni az eddigi kutatásokkal felrajzolt képet. A 140 oldalas kötet első, a dualizmusról szóló része Szabolcs Éva, a második, a Horthy-korszakról szóló része Mann Miklós munkája. A két rész azonban szerves egységet alkot, koncepcionálisan azonos módon építkezik a pedagógiai sajtóra; a kronologikus felépítésen belül tematikusan elrendezett, rövid összekötő szövegekkel ellátott idézetek formájában. Bizonyos szempontból így szinte többet és szemléletesebbet tud nyújtani, mint egy átlagos monografikus munka. A nem szakmabeli számára is könnyebbé teszi a bepillantást a kor hangulati valóságába. Nem foglalkozik külön tantárgyakkal, hanem valamennyi tanár számára – köztük a történelemtanár számára is – van mondanivalója. Ezért is kár, hogy bár egy tudományosan is rangos sorozatban jelenik meg, publicitása mégis szűk körű. Az Új Pedagógiai Közlemények sorozat, amit az ELTE Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Tanszéke ad közre, nem sok tanárhoz jut el, ezért is tartom fontosnak felhívni kollégáim figyelmét erre a munkára.

Új Pedagógiai Közlemények. Budapest, 1997, ELTE BTK Neveléstudományi Tanszék, 140 p.

Remek Éva