1	A szerző tanulmányával dr. Pataki Ferenc akadémikust köszönti 70. születésnapja alkalmából.
2	Járó Katalin–Lukácsné Mezei Éva: Az iskolai siker ára. In: Neveléselmélet és iskolakutatás. 1989–90. VIII. 2. 21–66. p. Járó Katalin–Fenyő D. György: Diákpályafutás és pedagógiai stratégia. Új Pedagógiai Szemle, 1992. 7–8. 35–46. p. Járó Katalin: Diákpályafutások – A gimnáziumi osztályok szociális strukturálódásának tényezői. I–II. rész. Új Pedagógiai Szemle. 1992. 10. 27–41. p., 11. 28–48. p.
3	A kutatás A tolerancia és a szociális identitás kölcsönhatása az intézményi értelmiségi szocializáció kezdeti időszakában középiskolai diákoknál címen az OTKA támogatásával valósult meg.
4	Az IKP modell sajátossága az, hogy mind az egyéni beilleszkedési zavarok, mind pedig az osztályszintű konfliktusok rendezéséhez a közösség, a kortárscsoport lappangó szociális erőforrásait, támasznyújtó és problémamegoldó kreativitását aktivizálja. A modell bevezetését az évek folyamán különböző pályázati támogatások tették lehetővé: a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Fejlesztési Alapja, a Központi Ifjúsági Alap, a Pedagógiai Szakma Megújítása Projekt és a Soros Alapítvány.
5	Az IKP tevékenység keretei között az egyes csoportok részére a közös megbeszélés és a pedagógiai konzultáció céljaira ún. osztálytükör készül, amely egyrészt a csoportot mint egészet, mint társas rendszert jellemzi, azaz bemutatja a közvélemény által preferált és az általa számításon kívül hagyott értékeket, az iskolai és az ifjúsági törekvések közötti viszonyt, a részvételnek az adott csoportban kialakult módozatait, a szerephierarchiát, azaz a magatartási mintákat, az érintkezés normáit megteremtő befolyásos és a mintákhoz, normákhoz inkább csak igazodó rétegeket, s nem utolsósorban mindezekkel összefüggésben a társas kapcsolatok rendszerét, a különböző elkötelezettségű és más-más funkciót ellátó kisebb baráti körök közötti, az osztály légköre szempontjából meghatározó együttműködő vagy versengő, esetleg ellenségeskedő viszonyt. Emellett minden diák megismerheti a saját személyéről a társak választásai nyomán kialakuló képet, ahogy részvételét, befolyásának mértékét, népszerűségét és érzelmi elfogadottságát a közvélemény megítéli. Járó Katalin: Problémafeltáró osztálytükör. In: Az osztálytükörtől a falfirkáig (szerk. Szabó Ildikó–Szekszárdi Ferencné). Iskolafejlesztési Alapítvány, OKI Iskolafejlesztési Központ, Budapest, 1992. 27–46. Járó Katalin: Közösségi problémák az osztályról készült tükörben. In: A csoport megismerése és fejlesztése (szerk.: Szatmáriné Balogh Mária–Járó Katalin) KLTE, Debrecen, 1994. 60–76.
6	Az ábra a vizsgált középiskolai osztályok szerephierarchiájának sematikus összegzése. Bal oldalon helyezkednek el az iskolai elvárások, jobb oldalon a kortársi normák mentén szerveződő szerepek. A százalékos érték a szerep képviselőinek az egész mintához (n=199) viszonyított aránya. A hierarchia a szereplőket övező szociális figyelem mértékét fejezi ki: a felső mértékadó rétegekbe azok a szerepek kerültek, amelyeknek képviselői az adott területen általában társaik legalább felének szavazatát elnyerték.
7	Az 1987-es felmérés részletes leírását a Diákpályafutások – a gimnáziumi osztályok szociális strukturálódásának tényezői I. című munkám tartalmazza (Lásd: 1. lábjegyezet). Az 1992-es adatokat a Diákszerepek az iskola átalakuló világában című kéziratos tanulmány foglalja össze.
8	A szerepek magatartási és tevékenységi profiljának elemzése a szociometriában kapott választások mennyiségére (a szerephordozók átlagos osztályzatai minden egyes kérdésben hely a szerepek elismertségi rangsorában) alapozva feltárja, hogy az egy adott szerepkategóriába kerülés ismérveiként kijelölt megnyilvánulásokon, csoportfunkciókon túl milyen viselkedésformákat tekinthetünk jellemzőnek az egyes szerepek képviselőire, milyen teljesítményeiket részesít a közvélemény elismerésben, mely területen nélkülözik az átlagot meghaladó szinten társaik figyelmét, hogyan viszonyulnak hozzájuk a tanárok, mennyire elfogadottak érzelmileg társaik részéről. Másképpen fogalmazva, a csoport működésének mely területei tartoznak egy-egy szerep hatáskörébe, és milyen a részvétel adott formájának hivatalos minősítése egyfelől és kortársi megbecsülése másfelől. A profilok az átlagtól mind a két irányban jelentősen eltérő értékek, illetve a 18 szerep elismertségi rangsorában elfoglalt három első és három utolsó helyezés alapján készültek.