Mészáros István gyűjteményes kötetéről

A Mészáros István nevével fémjelzett Magyar Iskola: 996–1996 című kiadvány – amint olvasható az alcímben – előadások, cikkek, beszédek gyűjteménye. Az átfogó műveltséggel, széles ismeretkörrel rendelkező szerző könyve az ezeresztendős magyar iskola történetét, a magyar műveltség és az európai kultúra múltját, kapcsolatát, történeti hatását felidéző (írásban megjelent, illetve szóban elhangzott) értekezésszerű ismertetőit tartalmazza. Számos – országunkbeli és határainkon kívüli – fórum, folyóirat, valamint újság adott alkalmat megnyilatkozásainak.

Az oktatási segédanyagnak (is) tekinthető gyűjteményes kötet új megvilágításban, újabb (tananyagban ritkábban vázolt) részletek felidézésével mutatja be a neveléstörténet eseményeit és történeti dokumentumait, továbbá egyes személyeit.

Mit nyújt az olvasónak ez az értékes tartalmú könyv? A recenzens véleménye szerint azt nagyszerűen jelzi az írások – érdeklődést keltő, többször talányt is kifejező – címeinek felidézése. Tekintsünk meg közülük néhányat! Azok a kiadvány megismeréséhez is kedvet ébreszthetnek.

„Iskoláink Európában – ezer éve” címmel az írás emlékezik az államalapítást megelőző évektől a hazai iskolák létesítése és alakulása történetére, amit a nyugat-európai katolikus iskolák és a vallás hatása alapozott meg. Idővel pedig megjelent a tanügyben a világiság, azzal együtt a nemzeti vonatkozású sajátosságok, és Mária Terézia idejétől kialakult az államhatalom irányító szerepe. Napjainkban pedig mind nagyobb jelentőséget kap a gyermekekkel kapcsolatos jogi deklarátum és kódex, azok nevelési vonatkozásai.

Az „Ezer év – alulnézetből” című írásban olvashatjuk a következőt: „...ne csak a Hegyen lakókra [vö.: 'pannóniai Szent Hegy' – M. I.] emlékezzünk, hanem fordítsuk tekintetünket a mélyföldekre, az ott élőkre, ott dolgozókra is ... nélkülük nem lettek volna iskoláink...” Így mutat rá a szerző a mezőgazdaság, az állattenyésztés, a kézművesség és a fizikai munka jelentőségére, valamint az ezekkel tevékenykedők (társadalmi) szerepére.

„A tanító ezer éve: napszámos vagy szakember?” – veti fel a kérdést a szerző és hangsúlyozza: a pedagógus sokat nyújtott a társadalom életéhez gyerekeknek, fiataloknak és az egyszerű embereknek. „De mit adott a pedagógusoknak – tanítóknak, tanároknak – a társadalom?” – idézzük Mészáros István szavait. Mindannyiunkat megfontolásra késztető ez a gondolat. A történelmi áttekintés előtérbe helyezi „a falusi-mezővárosi, – tehát paraszti környezetben élő és dolgozó” – tanítót.

Az „Ezer éve: népiskola” című rész a népiskola történetét, különféle változatait és sajátosságait eleveníti fel. De vajon mi a lényege és meghatározása? „Magam így látom” – írja a szerző, és ismerteti az intézmény szervezeti, az osztott és osztatlan iskolák kialakulását és az oktatás-nevelés formáját. Az olvasó tájékozódhat az intézmény szervezőiről, törvényi vonatkozásairól, jellegéről. De milyen kihatása volt akkoriban a magyar nyelvtan tanításának? Hogyan értelmezték a nemzetiségek esetében a magyar nyelv ismeretének szükségességét? „ťMagyarosításŤ-nak, netán erőszakos ťmagyarosításŤ-nak minősíthető?” A kérdésre vonatkozó választ a szerző törvények, dokumentumok, rendeletek értelmezésével világítja meg.

„Ezeréves magyar katolikus nevelés” címmel az első, Székesfehérvár régiójában létesült katolikus iskoláról és pedagógusáról (Henrik „vicemagister” = helyettes, illetve almester) szól a szerző. Megtudjuk, hogy az 1030-as években Fehérváron – akkoriban főváros, királyi székhely – működött a magyar iskolatörténet legelső káptalani iskolája, a „hírneves” iskola. Majd ezt a továbbiak követik: a Csanád egyházmegye káptalani iskolája, továbbá az esztergomi, nagyszombati, soproni. Ezeket és történeti eseményeiket villantja fel az írás. A leírásból az is megtudható, hogy ezek a katolikus iskolák a szegényebb társadalmi rétegből származókat is felkarolták, nyitottak voltak hívők és nem hívők, magyar és nem magyar tanulók iránt is.

„Négy évtized tankönyvtörténete” című írásában az előzmények felidézése után az 1946-tól alakuló és átalakuló tankönyvkiadás történetét ismerteti a szerző. Feleleveníti a Tankönyvkiadó létesítését, a törvények és párthatározatok rendelkezéseit, a megjelent tankönyveket (és sajátosságaikat), szakmai módszertani folyóiratokat, továbbá említést tesz pedagógiai és pszichológiai szakkönyvkiadásról és a hazai nemzetiségiekre vonatkozó könyvkiadásról. S az 1993-ban létrejött Nemzeti Tankönyvkiadó tevékenységéről is szól.

Az előző kérdéskörnek (különös) folytatása a „Könyvekről” című fejezet. Ebből a részből többek között mindössze két címet említünk: Mindszenty-leveleskönyv (A szerző magánkiadása, megjelenés alatt), valamint Felekezeti népiskolai tantervek 1868–1948 (Országos Közoktatási Intézet, 1996).

A „Naplóféle” rész mintegy úti beszámoló a Székelyföldön, Kárpátalján és a Csallóközben töltött idők eseményeiről, pedagógusokkal történt találkozásokról.

„Nem ünneplés, hanem emlékezés” címmel a szerző (egy kérdésre válaszolva) hangsúlyozta, pedagógus elődök életére, tevékenységére és azok tanulságaira emlékezünk: számos ismert, kevésbé ismert vagy egyáltalán nem ismert pedagógusra. S ismét hírneves pedagógusokat idéz, valamint névről nem ismert falusi és városi népiskolai tanítókat és tanítónőket. Személyes emlékként említi azt a két tanítót, akik édesanyját és édesapját tanították. Ismeretlenül is áldással gondol rájuk. Csakúgy, mint saját tanáraira is az elemi iskolából, majd az esztergomi bencés gimnáziumból. (Közülük 1995-ben, az ötvenesztendős érettségi találkozón már csak egy tanár jelenhetett meg.)

„Ezer év nagy magyar pedagógusai” címmel a szerző által említett kilenc pedagógus közül a recenzens egyet, a neveléstörténeti tanulmányokból, illetve tankönyvekből kevéssé ismertet említi itt, Zrínyi Miklós személyét.

S zárógondolatként „Az ezeréves magyar iskola jövőképe” című írásából idézzük a szerző jövőt illető figyelmeztető szavait: „A csupán ismeretet, csakis tudást nyújtó iskola ... csonka iskola.” S hangsúlyozza az iskolai oktatás mellett az iskolai nevelés jelentőségét is.

Ez a Mészáros István által összeállított gyűjteményes kötet sokkal több, mint egyszerű oktatási segédanyag. Feltételezhető, hogy nemcsak a pedagógusok és a pedagógusképzők hallgatói olvassák majd érdeklődéssel, hanem a művelődéstörténetet kedvelők is.

A recenzens azt gondolja, ez az értékes kiadvány sokak érdeklődését felkelti, s mindannyiunknak igazán érdekes, tudományos ismeretterjesztő művet jelenthet. Stílusa pedig még élvezetesebbé teszi tartalmát.

Mészáros István: Magyar iskola: 996–1996. Előadások, cikkek, beszédek. Budapest, 1997. Eötvös József Könyvkiadó, 297 oldal.

Lányi Katalin