1	Az eredeti tanulmány a „Rosszijszkij fond fundamentalnih isszledovanyij” támogatásával készült. Megjelent a Voproszi filoszofii 1996. 10. számában. Ez rövidített változat.
2	Néhány terminológiai magyarázat. Mivel a „reason” fogalomban az angol nyelvben két jelentés ötvöződik – az „értelem” és az „alap”(ok), a „reasoning”-ot gyakran „értelmes (megalapozott) gondolkodásnak” fordítják, a „reasonable person”-t pedig „értelmesen (megalapozottan) gondolkodó embernek”. Meg kell mondanunk, hogy az „ésszerűség” fogalom ebben a koncepcióban nem azonos a „racionalitással”, sokkal tágabb az értelme, és nemcsak a tudományra és logikára alkalmazzák, hanem a személyek közötti kapcsolatokra, a morális konfliktusokra stb. is. A „community of inquiry” terminust „kérdező közösségnek” fordítják, pontosabb jelentése az „igazságkeresők (kíváncsiak) közössége”.
3	Philosophy for Children. 1–7. köt. Institute for Advancement of Philosophy for Children. Montclair State University. Upper Montclair. N. J., 1978–1993.
4	Growing Up with Philosophy. (Szerk.): M. Lipman and A. Sharp. Philadelphia, 1978; Lipman M., Sharp A., Ascanyan F.: Philosophy in the Classroom. Philadelphia, 1980; Lipman M.: Philosophy Goes to School. Philadelphia, 1988; Studies in Philosophy for Children: Harry Stottlemeir's Discovery. (Szerk.): A. Sharp and Reed R. Philadelphia, 1991; Matthews G.: Philosophy and the Young Child. Cambridge, 1980; Matthews G.: Dialogues with Children. Cambridge, 1984; Reed R.: Talking with Children. 1983; Pritchard M.: Philosophical Adventures with Children, 1985; Children in Chaos: A „Philosophy for Children” Experience. (Szerk.): Harris L., 1991.
5	Lipman M.: Can Education Counter Chaos? In: Children in Chaos: A „Philosophy for Children” Experience. XV–XXVI.
6	A probléma iránt érdeklődő olvasó M. Lipman Thinking in Education című könyvében találhat anyagot. Cambridge, 1991.
7	A „Filozófia gyermekeknek” nem „népszerű”, nem „szórakoztató”, még kevésbé „gyermekfilozófia”. Nem szabad „kvázifilozófiaként” kezelni. Ez a program a nagy problémákat a gyerekek felfogóképességéhez adaptálja, nem „pszeudo”, hanem igazi filozófiára tanít, még ha csekély tapasztalat és behatárolt szókészlet alapján teszi is.
8	Az igazi filozofálásban, mind a gyermekekében, mind a felnőttekében – írja J. van Gils belga filozófus –, mindig természetes módon ötvöződik a kíváncsiság és a játék. A „kérdező közösség” tagjai számára a filozofálás örömteli élmény, amelyben „egységre jutnak önmagukkal, a többiekkel, részeseivé válnak a körülöttük lévő világnak”. Gils van J.: Children Playing and Children Doing Philosophy: Why They Both So Interesting? 1995. Thinking, 12. N 3. 2. p.
9	„Amilyen mértékben az egyének tapasztalatot szereznek abban, hogy másokkal egyenlő felekként dialógust folytassanak, az együttes és nyilvános vizsgálódásban, kutatásban részt vesznek – írja A. Sharp –, olyan mértékben lesznek képesek aktív szerepet játszani a demokratikus társadalom kialakításában. Az együttes tapasztalás és megértés, az interszubjektív gyakorlat, a közelség és az embereket közösséggé formáló szolidaritás érzése, amelyhez láthatatlan, ám jelentős emocionális kapcsolatok is járulnak – ez így együtt jelenti az előfeltételt a politikai szférában való kommunitív, reflexív cselekvéshez.” (A. Sharp A. M. Community of Inquires: Education for Democracy. Thinking. 9. 2. 36. p.)
10	Lipman M.: Obucsenyije sz celju umenysenyija naszilija i razvityija miroljubija. Voproszi filoszofii. 1995. 2; Julina N. Sz.: O pedagogicseszkoj metogyike obucsenyija miroljubiju M. Lipmana. Uo.
11	Julina N. Sz. Filoszofija dlja gyetyej (Voproszi filoszofii. 1993. No. 9; Julina N. Sz.: Vvegyenyije v filoszofiju: dva podhoda) Filoszofszkije isszledovanyija. 1993. No 2.
12	Az ésszerűség és demokrácia kapcsolatáról sokan írtak, de Locke-é a történelmi érdem, aki az episztemiológiába bevezette a jogi kategóriákat és a filozófia nyelvének jogi színezetet adott, ami az angol gondolkodást, mondjuk az orosztól, megkülönbözteti.
13	A szókratikus oktatás mai formáiról, történetéről és problémáiról nagyon érdekes anyag található Robert Fisher Socratic Education című cikkében. (Thinking. 12. 3.)
14	Dr. Ph. Cam, akinek érdeme a „Filozófia gyermekeknek” program kipróbálása Ausztráliában, tapasztalatait megosztva, a Moszkvában rendezett oktatószemináriumon 1994-ben azt mondta, hogy a szókratészi dialógus megszervezése az osztályban a hagyományosnál fáradságosabb, de egyben érdekesebb munka is a pedagógus számára. Ennek a módszernek az a sajátossága, hogy mindenkit bevon a beszélgetésbe, a passzív és lassú észjárású tanulókat is. Az a pedagógus, aki elsajátította a kíváncsiság és az intellektuális versengés felkeltésének művészetét, eléri, hogy az osztályban a kölcsönös megértés és együvé tartozás légköre uralkodjon. „Thinking Together” című könyvében nagyon érdekes példákat hoz fel a dialógusszervezés elveire. Cam Ph.: Thinking Together. Philosophical Inquiry for the Classroom. Sydney, 1995.