1	A dolgozat főszövege előadásként elhangzott a Bessenyei György Tanárképző Főiskola hármas jubileuma alkalmából rendezett ünnepi tudományos ülésszakon, Nyíregyházán, 1997. október 16-án.
2	Magyar Közlöny, 1995/91. szám 5384. oldal (A NAT ismertetése: „Az ember társas lény”, „Család”)
3	I. m. 5395–5397. oldal. (Alcímek: Ember és állat, Test és lélek, Pszichikus működésünk, Személyiségünk, Gondolkodás, kommunikáció, tanulás, Az emberi szellem, Az ember mint értékelő lény, Az ember mint erkölcsi lény, Mozgatóink, Az egyes ember fejlődése.)
4	I. m. 5402. oldal: „A zsidó vallás és a Biblia”, 5403. oldal: „A kereszténység és az Újszövetség.”
5	Lásd: Bevezetés a filozófiába a gimnázium és szakközépiskola IV. osztálya számára. „A” változat. (Szerk.: Lukács József) Budapest, 1985, Tankönyvkiadó, 70–71., 341–342. oldalak.
6	Molnár Tamás: Filozófusok Istene. Budapest, 1996, Európa Könyvkiadó, 33 p. Lásd még: Mircea Eliade: A szent és a profán. Budapest, 1987, Európa Könyvkiadó, 1987, 83 p.
7	l Kor 13
8	A szóban forgó műveltségi terület oktatását végző pedagógusok képzése és továbbképzése csak interdiszciplináris formában képzelhető el. Ebben szerepet kellene hogy kapjon a teológiai oktatás is. Fontos lenne tudatosítani, hogy a hittanári szakokon nem „klerikális janicsárképzés” folyik, hanem mindenki számára nyitott tudományos felkészítő munka. A teológiával foglalkozás nem vallásos elitkörök privilégiuma, ugyanakkor a hittanár szakos képesítés – normál esetben – az állami és önkormányzati iskolákban is kurrens cikk kellene hogy legyen.
9	Készülőben van egy Bibliaismeret jegyzet, melyet a Bessenyei György Tanárképző Főiskola evangélikus hittanár szakos hallgatói számára írok. A későbbiekben felvételi követelménynek szánjuk, de tanári segédkönyvként is használható. Első része a teremtéstől a bírák koráig terjedő időszakot fogja át.
10	„Eszébe nem jutna senkinek, hogy az iszlám kultúráját ne a Koránból, a hindu kultúrát ne a védákból és az upanisadokból kiindulva kezdje vizsgálni: Miért ne lehetne éppilyen eredményes, ha a nyugati kultúrát a Bibliából kiindulva vennénk górcső alá?” (Northrop Frye: Az Ige hatalma. Budapest, 1997, Európa Könyvkiadó, 17. p.)
11	Különösen is érdekesek az Izrael néppé válásának időszakában keletkezett ugariti és az Ószövetség legfontosabb egységének, a Pentateuchusnak kialakulását mintegy másfél ezer esztendővel megelőző mezopotámiai szövegek. (Baál és Anat. Budapest, 1986. Helikon, Maróth Miklós utószavával; Gilgames. Bukarest, 1986, Kriterion, Komoróczy Géza jegyzeteivel.)
12	A mindmáig legelterjedtebb standard könyv: John Bright: Izrael története. Budapest, 1986, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya. Ennél újabb, szakszerűbb, de kevésbé hozzáférhető munka: Dr. H. Jagersma: Izrael története I–II. A második kötet – „Nagy Sándortól Bar Kochbáig” már az újszövetségi kortörténethez szolgál értékes adatokkal.
13	Kovács Károly (Karner Károly): Hellenizmus, Róma, zsidóság. Köln-Bécs, 1969, Utitárs. Benyik György: Az Újszövetségi Szentírás története I. Szeged, 1995, JATEPress. Ethelbert Stauffer: Jézus története és személye. (ford. Szőnyi György.) Miskolc, 1996.
14	A legátfogóbb és legalaposabb ószövetségi bevezetés: Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése. Budapest, 1996, Szent István Társulat. (Rendkívül értékes kiadványokat bocsát közre folyamatosan a Budapesti Református Teológiai Akadémia Bibliai és Judaisztikai Kutatócsoportja dr. Karasszon István kutatóprofesszor vezetésével.) Az Újszövetséghez: Benyik György: Az Újszövetségi Szentírás története II. Szeged, 1995, JATEPress; Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az Újszövetségi Szentírás könyveihez. Budapest, 1995, Szent István Társulat, valamint: Dr. Budai Gergely–Herczeg Pál: Az Újszövetség története. Budapest, 1994, Kálvin János Kiadó.
15	A leggyakrabban emlegetett „botránykönyv”: Spinoza: Teológiai-politikai tanulmány. Budapest, 1984, Akadémiai Kiadó.
16	Örvendetesnek tartom azt a tendenciát, amely arra mutat, hogy a teológia egyre inkább polgárjogot nyer a tudományok csarnokában. Erre példa az 1997. november 6-án a Tudomány Napja alkalmából a nyíregyházi felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek által megrendezett ünnepi ülésszak, melynek egyik szekciójaként a hittudomány is szerepelt.
17	Hallatlanul gazdag anyagot jelentetett meg az ifj. Fabiny Tibor által szerkesztett Hermeneutikai Füzetek sorozat, a bibliaértelmezés paradigmaváltásairól szóló értekezésektől kezdve a modern irányzatokon át a klasszikus hermeneutikai művekig.
18	A teológia tudományán belül a biblikum területére különösképpen is jellemző, hogy eredményei és azok elismerése nem függ felekezeti hovatartozástól. Nem túlzás azt állítani, hogy ez az egyház határain túlra is érvényes, azaz ideológiai és világnézeti különbözőségek sem állhatnak emberek közé, amennyiben tisztességesen, tárgyszerűségre törekedve vizsgálják a Bibliát. A világi főiskolákon folytatott hittanárképzés éppen ezért találkozási pontot is jelenthet a különböző gondolkodású, kulturális meghatározottságú emberek közt.
19	„Ha a rendszeres teológia feladata az, hogy a keresztény hit tartalmát kifejtse, máris három kérdés vetődik fel: Mi a rendszeres teológia forrása? Mi közvetíti ezeket a forrásokat? Milyen norma szerint döntünk e források használatáról? Az első válasz ezekre a kérdésekre: a Biblia.” (Paul Tillich: Rendszeres teológia. Budapest, 1996, Osiris Kiadó, 46. p.)
20	Erről a témáról a rendszerváltás idején írtam egy hosszabb dolgozatot „Az Egyház integritása – út a társadalom gyógyulásához” címmel. Sajnos, sok minden, amit akkor az asztalfiók számára megfogalmaztam, azóta is időszerű maradt.
21	„... a Biblia távolról sem csupán irodalom, hanem egy minket, mindnyájunkat személyesen és erőteljesen megszólító Hang hallható ki belőle. Megszólítottak vagyunk. Hogyan válaszolunk?” Fabiny Tibor: Szóra bírni az Írást. Budapest, 1994, Hermeneutikai Kutatóközpont, 51–52. p.
22	Vö.: A NAT ismertetése a Magyar Közlönyben: 1995/91. szám 5404–5417. oldalak a történelemről, valamint az 5384–5394. oldalak az állampolgári ismeretekről.