Európa és a magyar oktatás

1997 nyarán interjúkat készítettünk négy ismert oktatáspolitikussal: Pokorni Zoltánnal, a FIDESZ Magyar Polgári Párt, Kulin Ferenccel, a Magyar Demokrata Néppárt, Dobos Krisztinával a Magyar Demokrata Fórum és Horn Gáborral, a Szabad Demokraták Szövetsége országgyűlési képviselőjével az Európai Unióba történő belépés oktatásügyet érintő kérdéseiről.

A politikusoknak ugyanazokat a kérdéseket tettük fel. Arra kerestünk választ, hogyan vélekednek az integráció közoktatásra gyakorolt hatásairól, milyen előnyökkel járhat a csatlakozás, s milyen esetleges veszélyeket rejt magában a szorosabb kapcsolódás az európai közösséghez. A politikusok – pártbeli hovatartozásuktól függetlenül – fontosnak tartják az európai integrációt, s úgy vélik, hogy a magyar oktatás élvonala mindig is európai normákat követett. A sokat emlegetett európai dimenzió mindig szerves része volt a magyar iskola által közvetített műveltségnek. Pokorni Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben a magyar közoktatásban nem sikerül csökkenteni az esélyegyenlőtlenségeket, az európai integráció következményeként tovább nőhet a leszakadók, a hátrányban levők aránya. Véleménye szerint épp ezért a hátrányos helyzetű rétegek számára kialakított „második esély” iskolakoncepcióját kell elsőként átvenni az Európai Unió oktatáspolitikájából. Kulin Ferenc ehhez kapcsolódva úgy vélekedett, hogy a dominánsan szelektív magyar középiskola jó hagyományait, a középfokú képzés kiterjeszthetősége érdekében ötvözni kellene a Nyugat-Európában sikeresnek bizonyult komprehenzív iskolarendszerrel. Az integráció egyik legnagyobb megoldásra váró problémájának tartja a magyar nemzeti identitás és az európai állampolgári tudat és gondolkodás egységének kialakítását. Dobos Krisztina az Európai Unió néhány fontos oktatásfejlesztési programjának, mindenekelőtt a kommunikációs kultúra fejlesztését célzó programnak az átvételére hívta fel a figyelmet. Véleménye szerint a közoktatásra fordított költségvetési összegek jelentős növelése és a források mainál hatékonyabb – szelektívebb – felhasználása nélkül nem lehet behozni a magyar oktatás hátrányait. Az európai közösség által nagyon lényegesnek mondott „Európa-ismeret” elsajátítása szempontjából fontosnak tartotta, hogy a magyar pedagógusok és diákok minél nagyobb hányada szerezhessen tapasztalatokat az egyes uniós tagországok mindennapi életéről, s gyakorolhassa eredeti környezetben az európai nyelveket. Horn Gábor szerint a magyar közoktatás számos vonatkozásban megfelel az európai elvárásoknak, sőt bizonyos értelemben meg is haladja azokat. Épp ezért úgy látja, hogy az integráció folyamatában számos pedagógiai értéket – oktatási koncepciót, módszert, gyakorlati eljárást – átadhatunk az egyes uniós országok pedagógiai gyakorlata számára. Az Európa nyugati felére jellemző polgári értékek elsajátítása terén meglévő hiányosságaink pótlása az általános állampolgári kultúra fejlesztése szempontjából válik elodázhatatlanná.