Kissné Király Piroska

A kereszttanterv mint tanulásszervezési technológia, avagy mi is az a Dózsa-program?

Fejezetek egy innováció történetéből

Kazincbarcikán, a program bölcsőhelyén a 90-es évek elején érlelte tetté, pedagógiai innovációvá a felismerést a tény: az általános iskolában, az oktatásban többet kell törődni a családdal összefüggő ismeretekkel, a családi élet kultúrájával.

Így született meg a „családprogram”, mely a történelem tanításába, különösen a helytörténeti témákba beleszőtte a családtörténet sajátos, a gyerekek számára különösen érdekes tartalmait. Például az őskor téma, a bükki kultúra tanítása során elképzeltük együtt, miként élt az őskori ember a családban. A megoldás motiváló ereje meggyőző volt: a múlt és a jelen (az „őscsalád” és saját mai életük) állandóan együtt volt jelen az órákon, izgalmas feszültséget teremtve a két világ között. Be akartuk mutatni, hogyan éltek annak idején az emberek, milyen volt a lakóhelyük, hogyan ruházkodtak, mit ettek, hogyan szórakoztak, tanultak, sportoltak. A történelem színes mozaikjának ezek az apró kövei jellegzetesek, érdekesek, sőt szórakoztatóak is. Célkitűzésünk megfelel a 10–14 évesek életkori sajátosságainak is.¹

Innen csak egy „ugrás” volt az életmódprogram, mely kiszélesítette a tárgykört. A történelem tanítását is segítette azzal, hogy a történelmi tényeket a család, a szűkebb haza életmódjának változásaiból kiindulva közvetítette. Ehhez csatlakozott (az innováció következő szakaszában) az 5–8. évfolyamokon a rajz tantárgy. A témaköröket „szinkronizáltuk” a tanmenetben. Az órarendben egymást követték az órák, nagyobb tanítási egységet hozván létre.

Fokozatosan kialakult egy teljes rendszer. Az órarendben is kifejezésre juthatott a tantárgyi koncentráció: szerdánként történelemórával kezdődött a nap, magyarral folytatódott, földrajz, majd rajz követte. Csütörtökön ének-zene óra csatlakozott ehhez a tömbhöz, s ugyanezen a napon a 6. órában – külső előadó részvételével – néprajzórát is tartottunk.

1994-ben „Helytörténeti olvasmányokat” szerkesztettünk. E tananyag birtokában alakult ki „komplex-tömbösített” programunk, mely a „Honismeret–életmód” elnevezést viseli. Ebben a programban benne foglaltatik a cél: a tanuló, a fejlődő egyén, a majdani közéleti ember az iskolai tudás keretei között is ismerje meg közvetlen társadalmi környezetének értékeit, sajátosságait. Erősítette elkötelezettségünket a program mellett az a tapasztalat is, hogy bizonyos klasszikus tanulási képességekkel „hadilábon” álló tanulóink is sikerhez juthatnak e program témáinak sokoldalú feldolgozása során, pl. rajzolás, éneklés közben.

Mára a 6. évfolyamon a földrajz és a magyar is részese a programnak. Valójában a szóban forgó tantárgyak anyagának nagy része rendezhető a „Honismeret–életmód” vezérfonala alá. Minden hónap utolsó szerdája a tantárgyi koncentráció jegyében telik.

Az 1996/97. tanévtől az alsós követelményrendszerbe is beépült a program. Sajátos adaptációjuk szerint: a 2. osztálytól Önismeret–életmód elnevezéssel a magyar irodalomban kifejtetten, „rejtve” a rajz- és technikaórákon, a 3. osztálytól Honismeret elnevezéssel magyar-, környezet-, rajz-, énekórákon.

Helyi tanterv – a hely tanterve

Az életmód-tanítási program fontos módszertani elve, hogy a tanulók megismerjék szülővárosuk, szülőföldjük történelmét, tárgyi és írott emlékeit.²

A program szervesen illeszkedik a szintén helyi – kazincbarcikai – fejlesztésű, az osztályfőnöki munkaközösség gondjaira bízott ún. Menta-programhoz, melyben az önismeret, az életvezetés, az egészségmegőrzés, környezetvédelem (mondhatni: közös) követelményei erősödtek fel.

A Nemzeti alaptanterv előírásai a „közös követelményekről”, egyenesen a Dózsa-programról szólnak.

A helyi tantervnek ennek megfelelően az a sajátos értelmezése erősödik fel, melyben a helyről szóló ismeretek töltenek be kulcsszerepet, ezek válnak a tanterv vezérfonalává (az érintett tantárgyakban mindenesetre). (Például a baranyai Dobszán ezt a „hely tantervének” nevezték.) Az egyes tantárgyi tantervek összeállításában az a fő szempont, hogy a helyi tantervi témáknak meglegyen a szervesen egymásba kapcsolódó, egymásba illeszkedő ritmusuk.

Például a 6. évfolyamos ének-zene témái: A varázslás, bűvölés, Kolostorok zenéje, A középkori európai és világi dalok, Török hódoltság Magyarországon, Históriás énekek, A vármegyék szerepe, A kuruckor zenéje, A Rákóczi-dallam, Élet a fonóban. A tanítási egységek az egész tanéven átívelő tematika rövidebb szakaszai.

Egy másik példából kitűnik, hogy tíz történelmi-helytörténeti témakörhöz hozzárendelhető a rajzórák 80 százaléka.

Ez – mint már említettük – több évfolyamon kiegészül helybeli néprajzos, illetve kézműves segítségével megtartott, integráló néprajzórákkal.

A tantervkészítés három fázisban történik. Először megalkotjuk a Nemzeti alaptanterv értelmezése alapján a tantárgyi rendszert, tantárgyi tanterveket készítünk. Ebben a fázisban már tekintettel vagyunk arra, hogy a tantárgyak egymásra épülő rendszerével összehangolva ki kell jelölni azokat a tartalmakat, melyek a „Honismeret–életmód” szempontjából számba jöhetnek. A program megszerkesztése, összeállítása ennek alapján történik.

A tanulók Honismeret–életmód elnevezéssel vezetik a füzetüket, függetlenül az óra eredeti órarendi elnevezésétől. Szépen vezetett, kedvvel illusztrált, díszített füzetük a tantárgyi integráció fontos tanúja és eszköze. Hiszen az albumnyi füzetet vezetve-lapozva alakul ki bennük a kép a megtervezett, számukra bemutatni kívánt, cselekvő aktivitásukkal megismert „Egészről”.

Lényegi vonása a programnak, hogy helyi alkalmazása nagymértékben függ az adott tanulócsoport sajátosságaitól, tagjainak képességeitől, érdeklődésétől. Természetesen figyelembe kell venni az iskola infrastruktúráját, tárgyi világát is. Nemkülönben a településen igénybe vehető partnerek is befolyásolják az alkalmazást (művelődési ház, múzeum, mozi, közművelődési könyvtár stb.).

A tanévet kétnapos táborozás zárja le, ahol „idegen környezetben” viselkednek, dolgoznak, rajzolnak, kézműveskednek, túráznak, tábortűz mellett dalolnak, játszanak a gyerekek.

A kazincbarcikai Dózsa György Általános Iskolában született program iránt nőttön nő a régióban az érdeklődés. Ma már a város két másik iskolája (Újvárosi Általános Iskola, Herman Ottó Általános Iskola), továbbá Izsófalva, Sajókaza, Felsőzsolca csatlakozott a programhoz, s folyamatos információcsere mellett az alapkoncepció sajátos helyi alkalmazásán fáradoznak. (Így például Izsófalván drámajátékkal, néptánccal dúsítják fel, Felsőzsolcán pedig az önkormányzat támogatásával reprezentatív kiállítású tankönyv foglalja össze a helyi tudást. Ők alkotják a Soros Alapítvány támogatásával létrejött Borsodi Műhelyt, a kooperatív iskolák munkaközösségét. Legutóbb a Borsodi Műhely tagjai formalizálták összetartozásukat, testületileg léptek be a Magyar Pedagógiai Társaságba, annak autonóm szervezeti egységét alkotva meg.

A program stratégiai céljai

A településen élőkben főleg a gyermekekben, a jövő nemzedékében szeretné felébreszteni a lakóhely iránti érdeklődést, tudatosítani a lakóhely, a kistáj adottságainak értékeit (beleértve a gazdaságmegújítás lehetséges forrásait is).

Minden tanuló ismerje meg lakóhelyének, szülőföldjének, kulturális örökségének leginkább jellemző sajátosságait, sajátítsa el azokat az ismereteket, gyakorolja azokat a közösségi tevékenységeket, amelyek az otthon, a lakóhely, a szülőföld, a haza és népei megbecsüléséhez s mindezzel való azonosuláshoz vezetnek. Ezen belül ismerjék meg a mai és a történelmi Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén élt kiemelkedő államférfiak, tudósok, feltalálók, felfedezők, művészek, írók, költők, sportolók tevékenységét, munkásságát.

Létre kell hozni (minden, a programhoz csatlakozó településen) oktatási célra kifejlesztett adattárakat, helyismereti dokumentumokat összefoglaló segédleteket, tankönyveket.

Szeretnénk kibontakoztatni a területen kutató, alkotó pedagógusszellemiséget, hiszen a program kidolgozásához és kivitelezéséhez nélkülözhetetlen az érdeklődő, innovatív pedagógus szaktudása, aki nem vár a központilag előkészített „csomagra”, hanem saját idejét nem kímélve gyűjti, csipegeti tanóráról tanórára a módszertani segédanyagot.

Az általános fejlesztési követelmények között tartjuk számon, hogy mindenkinek először saját hagyományait, szülőföldje tradícióit, majd nemzeti értékeit kell megismernie, hogy aztán másokét is – a nemzetiségek, a szomszéd és rokon népek, a világ többi népének kultúráját, az egyetemes értékeket és a köztük lévő kölcsönhatást – megérthesse. Mindez megalapozza, elmélyíti a nemzeti önismeretet, a nemzettudatot, a tevékeny hazaszeretetet, ösztönöz a szűkebb és tágabb környezet hagyományainak és történelmi emlékeinek felfedezésére (a múlt tisztelete, a szülőföld szeretete, a kötődés erősödik a tanulókban). Felismerik, hogy a nemzedékeken át létrehozott közösségi hagyomány összeköti őket a múlttal, és segíti őket kiigazodni a jelenben. A hon- és népismeret megalapozza és áthatja a különböző műveltségi területeket, a valóság árnyalt bemutatásával és értékrendjével segít megoldani a társadalmi nehézségeket, az értékválságot.

Az elsajátításra kiválasztott ismeretanyag a tudományosan rendszerezett szakirodalmon és lakóhelytörténeti gyüjtőmunkán alapszik. Ez a tananyag szervesen egymásra épülő részekből áll, a tanulók életkori fejlődésének megfelelően bővül. Igazodik a hagyományoknak a társadalomban és a kisközösségekben betöltött funkciójához. Alaptörekvés az élményszerű megismerés, a tanulók aktív, cselekvő részvétele.

A program kiemelt területei

Néphagyomány: a lakóhely hagyományainak megismerése, ápolása; népművészet, természeti szépségek, kulturális értékek.

Népi természetismeret: csillagászati ismeretek, népi időjóslások.

A hagyományos gyermekélet és a gyermekjátékok: a természet tárgyainak, eszközeinek használata; mozgásos, szellemi és eszközös ügyességi játékok; párválasztó játékok, kiolvasók, mondókák.

Népszokások: dramatikus játékok; köszöntők; jeles napok, ünnepek; a gazdasági év szokásai; a munkaalkalmakhoz kötődő szokások.

Az emberi élet fordulóihoz kötődő népszokások: a születés, a kisgyermekkor, az ifjúkor szokásai; a házasságkötés szokásai; a temetkezés szokásai, a halottakra emlékezés napjai, sírgondozás, emlékhelyek.

Viseletek: a szűkebb lakóhely viselete; a népviseletek történeti, táji jellegzetességei.

Építészet: az épített környezet és a táji adottságok összefüggései; építési technikák; háztípusok tagolódása, belső berendezése, tárgyak.

Táplálkozás: tájjellegű ételek; hagyományos ételek receptjei.

Kézművesség: természetes anyagú, egyszerű technológiai tárgyak; funkció, anyag, forma és esztétikum összefüggései; népi díszítőművészet, népművészeti motívumok és alkalmazásuk, jelentésük a tárgyakon.

Népzene: a szülőföld népdalainak, népzenéjének megismerése, gyermekdalok, gyermekjátékok, népdalok, népszokások dalai; eredeti énekelt és hangszeres népzenei felvételek hallgatása, ritmus és dallamkíséret néhány egyszerű hangszeren.

Történelem, helytörténet: speciális helytörténet, a lakóhely története, a helytörténet kiemelkedő korszakai, a település fejlődésének jelentősebb állomásai, nevezetes épületek, emlékhelyek, szobrok; a helyi történelmi eseményeket befolyásoló természeti, társadalmi, gazdasági tényezők; nemzeti értékek megóvása, nemzeti jelképeink és helytörténeti vonatkozásaik; iskolatörténeti gyűjtemény, helytörténeti gyűjtemény létrehozása, gyarapítása; a szűkebb pátria kiemelkedő személyiségei.

Természeti környezet: az élő és élettelen természet értékei; a környezethez kötődő helyi elnevezések; a természeti adottságok hatása a településre, az építkezésre; a táj meghatározó hatása az egykori és mai életmódra; a földrajzi környezet hatása a társadalomra, gazdaságra; a környezetet károsító leggyakoribb szennyező anyagok, azok forrásai, hogyan csökkenthető vagy szüntethető meg károsító hatásuk; a globális problémák jelentkezése a szűkebb környezetben.

Tantervfejlesztés

A programfejlesztés kulcsdokumentuma a tanmenet, mert az egyes tárgyak tanítóinak óraműszerűen összehangolt tervezésére van szükség.

A programfejlesztés központjában a témaajánlat áll. Ez a program munkaközösségének műhelyében készül.

Nézzünk egy példát a 2. osztályból.

I. Az én családom, ahol élek, ahol születtem

1. óra (szeptember) – Bemutatom a családomat, ahol élek

2. óra (szeptember) – Nagyszüleim és távoli rokonaim kapcsolatai

3. óra (október) – Kazincbarcika, ahol születtem, a lakótelep, ahol szüleimmel, testvéreimmel együtt élek

4–5. óra (november) – Foglalkozások és munkahelyek lakóhelyünkön

II. Hogyan élhettek a Sajó völgyében letelepedő őseink?

6–7. óra (december) – A Sajó völgye, a várost alkotó három egykori település jellemzői, életmódja

8–9. óra (január) – Letelepedő őseink életmódja, foglalkozások és a környezet kapcsolatának jellemzői

III. Néprajzi emlékek Borsodban – falukép a Sajó völgyében

10. óra (február) – Alsó-barcikai falukép. Falusi udvar – Táncsics u. 52.

11. óra (március) – Háziállatok

12. óra (április) – Liszka József rimaszombati néprajzkutató munkássága

13. óra (május) – Dédesi néprajzkutató, meseíró munkássága

14. óra (május) – Konyhai használati tárgyak készítése

15. óra (június) – Tájház megtekintése

Témáink végigkísérik az adott tantárgynak a Nemzeti alaptanterv alapján összeállított tartalmait. Egyszerre szolgálják az adott tantárgy követelményeinek teljesítését, gazdagítják, árnyalják azt, s szolgálják az Életmód–honismeret program sajátos céljainak megvalósítását a kereszttanterv tantervelméleti sajátosságainak megfelelően. A tervezés során „témalap” készül, mely feltünteti az alaptantárgy anyagát, fejlesztési követelményeit, céljait, kulcsszavait, az alkalmazott módszereket. S mindezt kiegészíti a hozzá kapcsolódó, „rejtett” tantárgyak anyagával. Ez a témalap valamennyi, a tanulócsoporttal foglalkozó tanár orientáló dokumentuma, mondhatni, közös okmánya. Ezért is fontos a közös kidolgozása. A tervezés záró lépése a vasúti menetrend megszerkesztésére hasonlít. Minden tanmenetet úgy alakít szerzője, gondozója, hogy a tervezett időre „odaérjen” a tematikus csomóponthoz annak érdekében, hogy a Honismeret–életmód tanulásának napján egymást erősítsék az órák.

A tanulók értékelése a programon belül közösen kerül sorra (érzékelhető a tanulók tudatos érdeklődésel a „kereszttárgy” iránt), ám „hivatalos” teljesítményértékelést „eredeti” tantárgyaik szerint kapnak. Mint ahogy a program munkaszervezési lényegéhez tartozik az is, hogy nem növeli meg az iskolázás idejét, nem extenzív terjeszkedése egy új műveltséganyagnak, hanem a találkozási pontok óramű pontosságú megtervezése.

Az alkalmazott módszerek követik a célt és a sajátos tartalmat is. Ezek: önálló forrásfeldolgozás, gyűjtőmunka, térképrajzolás, vaktérkép készítése és használata, tanulói referátumok, kiselőadások készítése, rajzolás, illusztrációkészítés, családfarajzolás, fotózás, dramatikus improvizációk (az adott kor alakjainak megszemélyesítése, drámajáték), a helyi, regionális sajtó figyelése és tudósítása, iskolaújság szerkesztése, intézménylátogatás, közvetlen terepmunka.

Összegzés menet közben

Az eredményeket illetően meggyőzőek a tapasztalatok: a komplex művészeti nevelés eredményeképpen tanulóinknak fejlettebb lett a gondolkodásuk, érettebb a személyiségük, észrevehetően ritkábban ítélkeznek elhamarkodottan, tanulási technikájuk minden tárgyban fejlettebb, erőteljesebbé vált ragaszkodásuk a családhoz, társaikhoz, szülőföldjükhöz. Többet olvasnak, érdeklődőbbek, igényesebbek. Nyitottabbak, mernek vitatkozni, őszinték.

Nem kevésbé jelentős az, hogy egy régió pedagógusai bizonyítják: a sanyarú körülmények közt is megadatik a lehetőség értelmiségi munkává érlelni a pedagógusmunkát, „csapattá”, alkotó közösséggé szervezni önmegvalósításra vágyó pedagógusokat, kiknek elkötelezett és odaadó munkája – kollégáimról írom: áldozatos munkája – túlnő egy iskola, egy város, egy régió keretein.

Növendékeinkkel együtt szívesen, vendégszeretettel várjuk az érdeklődőket.