Albert István

Helyi ének-zene tanterv Egyházaskozáron

A végzettségem tanító és magyar–népművelés szakos tanár, 1963 óta tanítok ének-zenét az általános iskola felső tagozatán, 1963 és 1967 között összevont 5–8. osztályban, 1976 óta Egyházaskozáron, a körzeti iskolában, 1993 óta az alsó tagozat 3. osztályától. A kis létszámú iskolában, ahol összevont osztályban tanítottam, vezettem iskolai kórust, kis zenekart, a községben népművelőként dolgoztam, s családommal éltük a falusi „néptanító” mindennapi életét. Domokos Pál Péterrel való megismerkedésem óta kezdettől fogva érdeklődéssel figyeltem, s gyűjtögettem a moldvai csángómagyarok dalait, szokásait, hiszen köztük éltem s élek. 1976 óta vezetem Egyházaskozáron a hagyományőrző együttest, amely Domokos Pál Péter nevét viseli. (1994-ben megválasztottak polgármesternek a szomszédos kisközségben.)

Meggyőződésem, hogy minden kezdő pedagógus először felméri a lakóhelyén a lehetőségeket, s úgy kezd dolgozni.

Zeneiskolás koromban a nagy tekintélynek örvendő, kiváló kórusvezető, Kerényi János hívta fel a figyelmünket arra – egy csángómagyar népdal tanítása kapcsán –, hogy a Kárpátokon túl, Moldvában él egy kis népcsoport, amelynek az anyanyelve magyar, de a származása ismeretlen, a zenéje különleges, régies. Domokos Pál Péter néprajztudósnak, a csángómagyarok „vándorapostolának” művében, a Csángó népzene I. kötetében az alábbit írja: „Bartók Béla mintegy 10 000 magyar népdal fonográfról való lehallgatása után írta meg alapvető könyvét, melynek VIII. lapján ezt olvassuk: Bákó városa körül van néhány magyar falu – moldvai csángók –, ahonnan nincs népzenei anyag.” Ez az egyetlen mondat késztette Domokos Pál Pétert, hogy 1929-ben Moldvába menjen, és elindítsa a csángómagyar népmesegyűjtést. Gyűjtése eredményéről 1930. február 20-án számolt be, s anyagát kiadásra elkészítve átadta Bartók Bélának. A gyűjtést később Kodály Zoltán nézte át, s ezután jelent meg könyv alakban. (Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság. Csíksomlyó, 1931.) Szükségesnek tartottam e tények ismertetését ahhoz, hogy megértsék, miért tartottam én is kötelességemnek azt, hogy a csángómagyarok sorsával, történetével, néprajzával foglalkozzam. Domokos Pál Péter Magyarországra kerülése után néhány évig Szárász községben élt, míg a hatalom nemcsak a községből, hanem Baranya megyéből is ki nem tiltotta. Pestre való visszakerülése után rendszeresen látogatta a csángómagyar falvakat (Egyházaskozár, Szárász, Mekényes), figyelemmel kísérte a hagyományőrző együttes munkáját. Szárász községben 1996. június 29-én, születésének 95. évfordulóján tiszteletére emléktáblát helyeztünk el volt lakóházán. Az ő munkássága, példamutató élete számomra kötelezővé tette a csángó „ügy” felkarolását, a Moldvából Bácskán keresztül Magyarországra települt maroknyi csángómagyarral való törődést. Ezért is vállaltam Egyházaskozáron a csángó hagyományőrző együttes vezetését. Czeizel Endre A magyarság genetikája című könyvében többek között ezt írja a moldvai csángókról: „Végül még egymással is nehezen jöttek ki, mivel az egyes falvakba az eltérő helyekről származókat telepítették le. Mindezek miatt súlyos kisebbségi tudat alakult ki bennük, amely a gyakori öngyilkosságoktól, a mértéktelen szeszesital-fogyasztáson át, sok minden ártalmas következményben nyilvánult meg. Csak országos hírűvé vált népi együttesük sikere jelentett bizonyos gyógyírt az anyaországban is folytatódó megpróbáltatásaikra.”

Nem szabad figyelmen kívül hagyni a helyi tantervek készítésekor, hogy a ki- és betelepítések gyökeresen megváltoztatták egyes települések összetételét. Egyházaskozáron, a mintegy 1000 fős kisközségben a lakosság összetétele igen érdekesen alakult. A szinte teljesen német ajkú község lakóinak a ki- és betelepítések után jelenleg 18%-a német nemzetiségű, 72%-a magyar ajkú (csángómagyarok, bukovinai székelyek, felvidékiek, boszniai magyarok).

A más-más szokások, más népzenei kincs, néprajzi anyag olyan feladatot is ró ránk, hogy az iskolában külön-külön is foglalkozzunk az egyes népcsoportok történetével. A helyi kultúra feltárása után ez az anyag ne csak színezze a tantervet, hanem konstruktív elemként szerepeljen abban.

Minden településnek megvannak a sajátosságai: természeti, gazdasági, társadalmi, kulturális környezete. Nyilvánvalóan a fenntartónak, a szülőknek, a tanulóknak is megvannak az igényei, elvárásai. A településen belül az iskolának is megvannak a maga sajátosságai: az iskola arculata, pedagógiai alapelvek, nevelési-oktatási célok és feladatok, hagyomány és tradíció, tevékenység- és kapcsolatrendszer, az iskola személyi, tárgyi és dologi feltételei. A tantestületben minden pedagógusnak el kell végeznie az önmeghatározást: a reális helyzetelemzés után milyen a helye az iskolában, a településen belül, mire képes, mi a koncepciója, melyek az eddigi eredményei, mik a hiányosságai, mit kellene munkája során megőrizni, elhagyni, illetve hangsúlyozni. Az iskolának kell tudnia, eldöntenie, hogy milyen iskolát kíván, s mit tud vállalni, s milyen speciális lehetőséget tud kínálni, milyen formában (szakkör, tanfolyam, klub, önképzőkör, művészeti csoport, könyvtár, sport stb.).

Iskolánkban is most folyik a pedagógiai program kidolgozása, melynek tartalmaznia kell a nevelési-oktatási célokat, az iskola egészére vonatkozó elvárásokat, követelményeket, a hagyományrendszert, az irányítási szervezeti struktúrát, az érdekérvényesítést, az ellenőrzést és a nyilvánosság formáit.

A magára valamit is adó tanító-tanár mindig is érdeklődött a saját településének helytörténete, szokásai, népművészete, zenéje, táncai iránt, s természetes volt, hogy a hagyományok ápolását, tanítását magára vállalja. Különböző táborokban (népművészszaktáborok Csillebércen és Zánkán) találkoztam olyan elkötelezett pedagógusokkal, akik önzetlenül adták át tudásukat a gyerekeknek, s nem ismertek lehetetlent. Tőlük sokat tanultunk: programok szervezése, az évkör szokásai, dramatikus játékok, népdaltanítás, tánctanítás, népzene és gyermekjátékok tanítása.

Az általam készített helyi tanterv a NAT fő műveltségi területei között hozzávetőlegesen a következő arányokat érvényesíti:

Művészetek: 1–4. évfolyamon: 12–16%, 5–6. évfolyamon: 12–16%, 7–8. évfolyamon: 9–12%.

A helyi tanterv első részében indoklás olvasható arról, mi teszi fontossá az általános iskolában a hangszeren való tanulást, s miért a furulyát választottam. A következő fejezet tartalmazza az elképzeléseket, terveket a 4. osztály, majd az 5–6–7–8. osztályok tantervével és tanmenetével kapcsolatban. Egy további fejezet tartalmazza az ének-zene tantárgy tantervét és tanmenetét. Külön fejezetben foglalkozom az iskolai ének-zenei nevelés és az iskolán kívüli művészeti nevelés kapcsolatával (hagyományőrző együttesek, zenei ismeretterjesztés a könyvtárban, énekkar, honismereti tábor zenei programja), s végül az első év tapasztalatait összegző beszámoló következik.

Az ének-zene tárgy a fejlesztés követelményeinek elemei: az éneklési készség fejlesztése, a zenei hallás fejlesztése, a zenei írás-olvasás készségei, a reprodukciós képesség fejlesztése, a zeneértő és -érző képesség fejlesztése. A helyi tantervben az általános fejlesztési követelményeket a NAT alapján számokkal, valamint nagy- és kisbetűkkel különböztettem meg egymástól. Az „F” jelzésű dalok a furulyán is megtanulandó dalok, a „Kf” jelű dalok az iskolai kórusban együtt furulyált dalok.

A zenehallgatás terveiben megjelöltem a műsoros videokazettákat az egyes órákhoz. Pl. az egyházaskozári népművészekről készített filmek (Máris György, Gusa Pál, Benke Jánosné, Gyurka Mihályné), a két hagyományőrző együttes (német nemzetiségű és a csángómagyar) műsorairól készült filmek, felvételek az iskolai kórus szerepléseiről, a testvérfalu Leszped (Moldva) hagyományőrző együttesének műsorából (pl. betlehemes, urálás).

A Tánc és dráma területéről kiválasztottam azokat a követelményeket, amelyek az ének-zene órákon teljesíthetők: ritmusképzés, egyszerű mozgáselemek, a magyar páros tánc fogásmódjainak egyszerű formái, ünnepi köszöntőszövegek, ritmusgyakorlatok, egyszerű zenei eszközök, helyi tantervből adódóan a szokások és részvétel a szertartások előkészítésében és lebonyolításában (ünnepi szertartások és rituális játékok).

A néprajzi alapismeretek témaköréből az életkori jellemzőknek és sajátosságoknak megfelelően a tananyaghoz kapcsolódóan is kiemeltem a tárgyi néprajz vagy az anyagi műveltség néprajzát (gazdálkodás, ruházkodás, táplálkozás, népi kismesterségek); a szellemi néprajz vagy folklór ágából a népdal, népballada, a mese, zene, tánc, szokások és néphit témaköreit; a társadalmi néprajz ágából a népi társas élet szabályait, népi jogszokásokat.

Évfolyamokra bontva:

– a hazánkban élő nemzetiségek (kapcsolódva Egyházaskozár történetéhez különös tekintettel a német nemzetiségre),

– magyar néprajzi csoportok – különös tekintettel a moldvai csángómagyar népcsoportra,

– népi hangszereink (elsősorban a furulya),

– népszokások (az évenként ismétlődő ünnepek és az emberi élet nagy fordulóinak megülési módja, az év jeles napjaihoz és az egyházi ünnepekhez kapcsolódó népszokások),

– népzene-néptánc (régi és új stílusú táncok, a táncok rendje, egymásutánja).

A Baranya megyei népcsoportok népművészete

– díszítőművészet (a moldvai magyaroknál a szálszámoláson alapuló ingujj- és övhímzések, a bukovinai székelyeknél a keresztszemes, szálán varrott hímzés),

– szövőművészet (a bukovinai székelyek és csángók szövőművészete: katrincák, takarók, faliszőnyegek, padtakarók),

– fa- és csontfaragás (cifrára fűrészelt és faragott támlájú székek a magyaroknál, a németek készítette esztergályozott székek, bölcsők, ágyak és tornácoszlopok),

– fazekasság (mázatlan fekete edények, ólommázas, díszes tálak Egyházaskozáron is),

– népi építőművészet (talpas, faragott tornácú, zsupfödeles ház, tornácos, íves házak).

Helytörténet

Egyházaskozár, Hegyhátmaróc, Szárász, Tófű helytörténete. A község első okleveles említése, kialakulása, mondák. Egyházaskozár: Hatos Gusztáv munkássága, a kozári csata 1542. március 25. Tinódi Lantos Sebestyén: „Verbőczi Imrének Kászon hadával, kozári mezőn viadalja”. Időrendi áttekintés, térképek a ki- és betelepítésről.

Az előbbiekben bemutatott anyag elsősorban a dalok tanítása során kerül az ének-zene tantárgyba, most már nem ún. kiegészítő anyagként, hanem az új, helyi tanterv anyagaként.

Példák: 4. osztályban

20. óra: Gyéren vettem (Kalugár–Moldva) – hallás utáni daltanítás.

Zenei elemek: ritmus lejegyzése

Zenehallgatás, néprajzi-helytörténeti ismeretek: Kik a moldvai csángók? Honnan települtek Egyházaskozárra? Egyházaskozár rövid helytörténete. A székelyek és a csángók kapcsolata, a madéfalvi veszedelem. Gazdasági néprajz: a kender termesztése, jelentősége a moldvai csángóknál. A guzsalyas.

21. óra: Gyéren vettem (gyakorlóóra)

Zenei elemek: hangközök (r-m, d-l, l-sz). A dal furulyán.

Néprajzi ismeretek: Magyar néprajzi csoportok, baranyai néprajzi csoportok, ezek elhelyezkedése, népművészetük.

Zenehallgatás: Csángó népművészek előadásából részletek (csángó táncdallamok Csobán György, Máris György és Gusa Pál előadásában, furulyán).

22. óra: A pünkösdi rózsa (hallás utáni daltanítás) helyi gyűjtésű csángómagyar népdal.

Zenei elemek: A dal kottaképe. (A hangok helye a furulyán.)

Zenehallgatás, néprajzi-helytörténeti ismeretek: Az egyházaskozári Csángó Együttes bemutatása (videofelvételről). Legfontosabb helytörténeti adatok (Rácz-kozár–Egyházaskozár). A kozári csata, Hatos Gusztáv munkássága, Domokos Pál Péter kapcsolata a csángómagyarokkal, népdalgyűjtő munkája.

23. óra: A pünkösdi rózsa (gyakorlóóra). A dal furulyával. Gyurka Mihályné énekes népművész csángó népdalokat énekel.

24. óra: Die Blümelein, sie schlafen (A német népdal megtanítása hallás után).

Zenei elemek: 333/289.

Néprajzi ismeretek: A hazánkban élő nemzetiségek. A német nemzetiségűek története, be- és kitelepítések.

Zenehallgatás: Helyi gyűjtésű népdalok bemutatása a Német Nemzetiségű Együttes felvételeiből (magno-, videofelvételek).

25. óra: A német népdal gyakorlása.

Az ének-zene helyi tanterv tartalmazza a minden ember számára nélkülözhetetlen általános műveltség továbbépíthető alapjait. Az erre épülő differenciálás teszi lehetővé a kiegészítő tartalmak és követelmények meghatározását. Ez a kiegészítő tartalom évfolyamonként kb. 25-30%.

Meggyőződésem, hogy a jövőben sem lesz olyan helyi tanterv, amely változtatás nélkül másik iskolában alkalmazható lenne. Ezért fontos a művészeti munkaközösségekkel való jó szakmai kapcsolat kialakítása, a tapasztalatcserék megszervezése, egymás segítése, támogatása a közös munkában.