Gyermek–család–társadalom

1997. április 22-én az Országgyűlés elfogadta a „Gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról” szóló 1997/ XXXI. törvényt. Ezzel 1901 óta először emelkedett törvényi rangra a gyermekvédelem. Magyarországon ma mintegy egymillió gyermeket érint a törvény hatálya, közülük minden harmadik veszélyeztetett, azaz nagy az esélye arra, hogy idővel bármilyen szempontból is hátrányba kerüljön társaival szemben.

Néhány, önkényesen kiragadott részlet az elfogadott törvényből (annak bármilyen szempontú értékelése nélkül): 2002-ig teljesen át kell alakítani a gyermekvédelem rendszerét, a kialakítandó gyermekotthon-hálózatban például maximum negyven gyermeket lehetne elhelyezni egy intézetben. A nevelőintézetben élő fiatalok – számuk ma mintegy 23 ezer – ötven százalékának kellene nevelőszülői gondoskodást biztosítani a jelenlegi törvény alapján.

A fenti tények is igazolják, hogy a gyermekes családokkal végzett szociális munka, a családsegítő tevékenységet végző szociális munkások szerepe jelentősen meg fog nőni a jövőben. Elsősorban számukra készült a „Gyermek–család–társadalom” című kiadvány, amelynek fókuszában a szülő-gyermek kapcsolat és az állami beavatkozás problematikája áll.

A könyv, amely „A szociális szakképzés könyvtára” című sorozat darabjaként jelent meg, részben gyakorlati jellege miatt – még a sorozaton belül is – régi hiányt pótol. A kézikönyvet Szilvási Léna válogatta és szerkesztette, „Változásban a gyermekvédelem” címmel előszót írt a könyvhöz, s a kötet egyik legjelentősebb tanulmánya is az ő tollából származik.

„Átalakulóban van a hazai gyermekvédelem. Az átalakulás szükséges, mivel mára már nyilvánvaló a rendszer kudarca, elégtelensége: alapvető változtatások nélkül a mai gyermekvédelmi és gyermekjóléti intézmények nem képesek hatékonyan szolgálni a gyermekek, illetve a gyermekes családok szükségleteit” – kezdi helyzetelemzését Szilvási Léna. A hazai gyermekvédelem átalakulására a „belső” kényszeren túl több „külső” tényező miatt is szükség van: Magyarország 1991-ben csatlakozott a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez, több éve vajúdik a gyermekvédelmi törvény (a könyv kb. fél évvel az új törvény elfogadása előtt jelent meg – D. F.), megnövekedett a szociális munkások szerepe...

Nincs mód e helyt Szilvási Léna bevezető, a magyar gyermekvédelem problémaköreit felvázoló tanulmányának ismertetésére, a recenzió írója az Előszó csupán egyetlen, a könyv címéhez kapcsolódó eszmefuttatását szeretné kiragadni.

A gyermekvédelemben mindenkor és mindenhol élesen merült fel a gyermeknek, a szülőnek és az államnak egymáshoz való viszonya. Ez a viszonyrendszer vetette és veti fel ma is a gyermekvédelem egyik legfontosabb dilemmáját: mikor avatkozhat be az állam egy család életébe, meddig esnek egybe és hol kerülnek egymással szembe a szülő és gyermek érdekei, mikor van szükség beavatkozásra, milyen hátrányokkal, illetve káros következményekkel jár a hatósági beavatkozás. Szilvási Léna szerint a gyermekes családokkal foglalkozó szakembereknek mindennapi munkájuk végzése közben tudatában kell lenniük ezeknek a dilemmáknak.

A kötet összeállításakor a válogató/szerkesztő nem törekedett teljességre, szándéka inkább egy olyan „eklektikus válogatás” létrehozása volt, amelynek könyvtárnyi szakirodalma van ma már külföldön. Szilvási Léna a magyar tanulmányokon kívül elsősorban az angolszász szakirodalomból válogatott.

A könyv anyaga három nagy egységre épül: az első elméleti jellegű írásokat, a második esettanulmányokat, a harmadik pedig alapszövegeket és alapvető adatokat tartalmaz a gyermekvédelemmel kapcsolatosan.

A válogatás első része a gyermekvédelem fejlődésének történeti és elméleti vonatkozásait érinti, bemutatja azokat a jogi kereteket és politikai folyamatokat, amelyek alapvetően befolyásolják alakulását.

Kerezsi Klára tanulmánya, amely a szerző „A védtelen gyermek” című, 1995-ben a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál megjelent könyvének részlete, felvázolja a gyermekvédelem hazai és nemzetközi történetét, foglalkozik a krízishelyzetben lévő családok problémáival, a veszélyeztetettség kérdésével, illetve a társadalompolitikai válaszokkal. A közölt könyvrészletből nyomon követhető, hogyan jött létre és változott az állami gyermekvédelmi tevékenység, miképpen alakult az állam beavatkozó szerepe a gyermekvédelem története során. A szerző a jóléti államok példáján keresztül a szociális munkások térnyerését is bemutatja ezen a területen.

A következő, „A gyermek mint a családi erőszak áldozata” című írás szintén Kerezsi Klára tollából származik, a fent említett könyv egy másik részlete. A szerző széles körű külföldi kutatási anyagra támaszkodva ismerteti és elemzi a családi erőszak kialakulásában közrejátszó tényeket és okokat. A család a közhiedelemmel ellentétben nemcsak szerető és védelmet adó közösség, hanem a legbrutálisabb erőszak színtere is, ezért a gyermekvédelemmel foglalkozók számára rendkívül fontos a családi erőszak jelenségének megismerése. Noha Magyarországon csak most kezdődik az a folyamat, amely a nyugat-európai országokban és Észak-Amerikában harminc éve zajlik, a családon belüli erőszak, az egyes családtagok kiszolgáltatottsága nálunk is egyre kevésbé tekinthető titoknak.

Nigel Parton tanulmánya az 1989. évi angliai gyermektörvénnyel és annak parlamenti vitájával foglalkozik. Az írás bemutatja a törvényjavaslat alapelveit és szerkezetét, a különböző értelmezések közötti különbségeket, a lobbyzás folyamatát, a politikai vitát, valamint a szakmai aggályok fő területeit. Az 1989-ben elfogadott angliai gyermektörvény Szilvási Léna szerint újrafogalmazta a gyermekvédelem szereplőinek – gyermek, szülő, állam – kapcsolatát, és megfelelőbb módon húzta meg a határokat az állami beavatkozás és a családi autonómia között. A tanulmány érdekes alkalmat nyújt az angol és az új magyar gyermekvédelmi törvény összehasonlítására.

Anthony Maluccio és Edith Fein írása arról a gyermekvédelmi koncepcióról szól, amelynek lényege: törekvés a gyermekek végleges elhelyezésére. Ez a koncepció a hetvenes években alapvetően megváltoztatta az amerikai gyermekvédelmi gyakorlatot, és hatást gyakorolt a nyugat-európai országok gyermekvédelmi gyakorlatára is. Bár a végleges elhelyezésre való törekvés elve bizonyítottan korszerű törekvés, mégis gyakorlati megvalósulása számos akadályba ütközik, és további megválaszolandó kérdéseket is felvet.

A kötet második része olyan esettanulmányokat tartalmaz, amelyek a gyakorlati munka egy-egy résztevékenységét mutatják be közelebbről. Ezek az írások azért is fontosak, mert a hazai gyermekvédelemmel foglalkozó szakirodalomból az esettanulmány műfaja szinte teljességgel hiányzik.

Gill Gorell Barnes esettanulmánya a nem véletlen sérülésekről ad képet egy eset példáján, bemutatva a gyakorlat, a kutatás és az elmélet összefüggéseit. Szilvási Léna szerint a nem véletlen sérülések fogalma, ami a gondatlan szülői magatartással előidézett sérüléseket jelöli, az angol szakirodalomban terjedt el, a magyar gyakorlatban még nem alakult ki szakkifejezés erre a jelenségre. A tanulmány nemcsak a fogalmat világítja meg, hanem a bántalmazó szülők kezelésének, segítésének alapelveit, és a különböző szakemberek feladatait is vázolja.

Edna Andelson és Selma Fraiberg dolgozata egy súlyosan elhanyagolt csecsemőről és fiatal anyjáról számol be, aki nem volt képes gyermekét megfelelően gondozni. (Általánosságban megállapítható: a kézikönyv esettanulmányai többnyire a szülő-, illetve az anyaszerepre való alkalmatlanság problematikájával foglalkoznak.) Ennek az esetnek az az érdekessége, hogy a csecsemőt súlyos állapota ellenére sem vették el anyjától, hanem az anyának és gyermekének egyszerre nyújtott intenzív terápia segítségével a szakemberek jelentős javulást értek el a gyermek egészségét s anyjával való kapcsolatát illetően.

Salvador Minuchin írása egy, a hetvenes években megtörtént angliai gyermekgyilkosság gyermekvédelmi tanulságait dolgozza fel a családterapeuta nézőpontjából. Maria Colwell halála az egyik olyan eset, amely fordulópontot jelentett az angol gyermekvédelemben. Az eseményt a közvélemény mély felháborodással fogadta, és az eset kivizsgálására alakult bizottság feltáró anyaga alapvetően befolyásolta az ottani gyermekvédelmi gyakorlat alakulását.

Szilvási Léna „Az amerikai gyermekvédelem egy esettanulmány tükrében” című tanulmánya a kötet legterjedelmesebb és egyik legfontosabb darabja. Ebben az írásban a szerző saját, ötéves amerikai tapasztalatait dolgozta fel. (Szilvási Léna Chicagóban dolgozott 1990–1995-ben a Katolikus Szeretetszolgálat nevű nonprofit szociális szolgálatokat nyújtó szervezet egyik programjánál.) Az esettanulmány hitelesen és érzékletesen mutatja be azt az aprólékos, sikerrel sokszor nem kecsegtető, nehéz munkát, amit a családgondozás jelent. A szöveg külön jelentőségét az adja, hogy az amerikai gyermekvédelmi gyakorlat bemutatásával párhuzamosan a szerző folyamatosan jelzi a magyar gyakorlat megoldásait is.

Mind az angol, mind az amerikai gyermekvédelmi rendszer fontos eleme a gyermek veszélyeztetettségének kérdéseiben döntést hozó független bíróság. Csak a bíróság hagyhatja jóvá azokat a gyermekvédelmi döntéseket, amelyek a szülők és a gyermekek személyiségi jogait is érintik. A bíróság jelenti azt a fórumot, ahol a különböző szereplők érdekei kifejeződhetnek. Salvador Minuchin tanulmánya egy nap eseményeit követi végig a londoni bíróságon, bemutatva a bíróság ítélkezésének korlátait is.

„A sokszorosan bajba jutott családok kezelése” című tanulmány, amelynek írója Kjell Erik Rudestam és Mark Frankel, két kanadai esetmegbeszélés leírását közli. A leírások betekintést nyújtanak abba, hogy a beavatkozás irányának meghatározása kapcsán milyen sokirányú tájékozottságot igényel egy-egy eset felmérése. A tanulmányban bemutatott beavatkozások többnyire nem pusztán a gyermek tüneteinek megszüntetésére vagy a családból való kiemelésére irányulnak, hanem a család erőforrásainak feltárására s a szülői kompetencia növelésére.

A kötet harmadik, Mellékletek című része szorosan kapcsolódik a kötet elméleti jellegű tanulmányaihoz.

Ebben a részben elsőként a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény szövege olvasható. Az egyezmény olyan alapdokumentum, amelynek ismerete nélkülözhetetlen a gyermekvédelem szakemberei számára. Az ebben lefektetett elvek iránymutatóul szolgálhatnak akkor is, amikor a hazai szabályozás hiányosnak bizonyul.

A Népjóléti Minisztérium által kidolgozott, a kormány elé terjesztett koncepció képezte alapját a gyermekvédelmi törvénynek. Közreadásával a szerkesztő azt kívánta elősegíteni, hogy a gyermekvédelem területén dolgozók széles köre megismerkedhessen az új alapelvekkel, a gyermekvédelmi rendszer változtatásának tervezett irányával.

Ezek után a könyv a magyar gyermekvédelem rendszerét ábrázoló sémákat közli, majd a Mellékletek – s a kötet – utolsó anyagaként felsorolja mindazon civil szervezeteket, amelyek a gyermekes családok támogatására jöttek létre. (A felsorolás 61 alapítvány, egyesület stb. adatait tartalmazza.)

A kézikönyv – bevallottan – a „családban megtartó” szemlélet helyességét hangsúlyozza, ugyanakkor érzékelteti azokat a buktatókat is, amelyek megtalálhatóak bármely szemléletű gyermekvédelmi rendszerben.

Bár a könyv alcíme „Szociális munka gyermekes családokkal”, a közölt tanulmányok nem csupán a szociális munkások tevékenységét, hanem a legtágabban értelmezett szakma egyéb képviselőinek – pszichológus, laikus segítő, tanár, orvos, védőnő stb. – munkáját is bemutatják. Mint ahogy a szerkesztő utal rá: több írás is kiemeli, hogy minél jobb a szakember-ellátottság, minél összehangoltabb az együttműködés az egyes szakmák, szakemberek között, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy el lehet kerülni a gyermek családból való kiemelését.

A könyv nem emel ki egyetlen módszert sem, hanem inkább azt a szemléletet közvetíti, hogy a különböző elméleti megközelítések keveredése, illetve keverítése a helyes. Egyre több gyermekvédelmi szakember ért egyet abban, hogy nem szabad meghatározott elméleti irányzatokhoz ragaszkodni, az eset jellege, a család szükségletei és a szakember ismeretei kell, hogy alapvetően meghatározzák a beavatkozás jellegét.

A kötet lapjairól érzékelhető gyermekvédelmi problémák egy része természetesen ma még a hazai gyakorlatban egyáltalán nincs vagy csak jelzésszerűen van jelen. A magyar gyermekvédelem (éppen az új törvény által katalizált) fejlődése azonban vélhetően olyan más minőségű rendszert eredményez, amely már közelít a jóléti államok gyermekvédelmi rendszeréhez.

A kötet összeállítója szakszerű és alapos munkát végzett, Szilvási Léna magas fokú tárgyismerete az általa készített lábjegyzeteken is érződik.

A „Gyermek–család–társadalom” című kézikönyv új ismereteket közöl, korszerű szemléletet közvetít. A kötet nemcsak a szociális szakképzésben részt vevők számára, hanem a gyermekes családokkal foglalkozó gyermekvédelmi szakemberek részére is megkerülhetetlen alapmű.

Gyermek–család–társadalom. Szociális munka gyermekes családokkal. Kézikönyv. Válogatta és szerkesztette Szilvási Léna. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület. Bp., 1996. 350 old. (A szociális munka gyakorlata c. sorozat)

Deák Ferenc