Kósáné Ormai Vera–Ruskó György

Iskolapszichológiai hálózat a
főváros XIII. kerületében

A szerzők egy fővárosi kerület pedagógiai intézményhálózatának gyakorlati tevékenységén keresztül mutatják meg, mit tehet az iskolapszichológus az iskolai mentálhigiénés gondozás hatékonyabbá tétele, a pedagógusok, osztályfőnökök mentálhigiénés kultúrájának fejlesztése érdekében. A cikk azt is bemutatja, hogy az iskolapszichológusok milyen konkrét módszerekkel tudják segíteni az osztályfőnök személyiségfejlesztő tevékenységét és a pedagógusok prevenciós munkáját.

Az iskolai élet szinte valamennyi történésének pszichológiai vonatkozása van. Ha csak olyan mindennapi eseményekre gondolunk, mint a tanítási módszerek megválasztása, az értékelés, a gyerekek viselkedésének befolyásolása, az osztály mint csoport megismerése, az iskola vezetésével összefüggő teendők, a szülőkkel alakuló kapcsolat vagy akár a különböző konfliktusok feloldása – mind-mind pszichológiai megközelítést is igényel.

Az a felismerés, hogy a gyerekekkel adódó gondokkal (és a gyerekek gondjaival) célszerű minél korábban és természetes feltételek között foglalkozni, ösztönözte az iskolapszichológusi tevékenység kialakulását. „Az iskolapszichológusok pedagógiai képzettséggel rendelkező pszichológusok, akik a tanulásra és az interperszonális kapcsolatokra vonatkozó speciális ismereteiket a pedagógusok gyakorlati tapasztalatainak gazdagítására, valamennyi gyerek fejlődésének elősegítésére, valamint a problémás esetek felismerésére és a velük való foglalkozásra használják fel” – fogalmazódott meg 1954-ben egy nemzetközi konferencián.¹

Az iskolapszichológus fő feladata tehát a pedagógiai munka segítése. Ez egyrészt az intézmény alapvető szocializációs folyamataihoz kapcsolódó pszichológiai tennivalókat tartalmazza, másrészt a személyiségzavarok, tanulási nehézségek, társas beilleszkedési problémák, deviáns jelenségek megelőzését, korai jelzéseinek felismerését és a megoldásukban történő közreműködést. A tevékenység célja, hogy a gyerekek és a felnőttek minél jobban érezzék magukat az iskolában, örömmel és eredményesen vegyenek részt az intézmény életében.²

S hogy mit nyújthat a prevenció és a korrekció területén az iskolapszichológus, azt munkánk során a nevelők számára is megfogalmaztuk. (1. melléklet)

A mentálhigiénés hálózat kialakulása

A XIII. kerületi Önkormányzat – a hálózat létrejöttére vonatkozó – szándéknyilatkozatának megfelelően a szervezőmunka 1992 tavaszán kezdődött. Az előkészítést egy szakértői bizottság végezte. Tagjai voltak az önkormányzat képviselői, a Pedagógiai Kabinet, a Nevelési Tanácsadó, az Ifjúsági Iroda vezetői, munkatársai, pedagógusok, valamint két külső pszichológus szakértő.

Az iskolapszichológiai csoport vezetője, Ruskó György elkészítette az iskolapszichológiai hálózat szervezeti felépítésére, a pszichológusok intézmények közötti elosztására vonatkozó javaslatokat, továbbá kidolgozta és vitára bocsátotta a működés koncepcióját s a kapcsolódó munkajogi és etikai kérdéseket.

A felépítésre vonatkozóan szem előtt tartotta, hogy – a kerület sajátosságai miatt – több óvoda tartozhat egy pszichológushoz, illetve egy iskolának és egy óvodának közös pszichológusa lehet. Az óvodák pszichológusellátottsága, ha megoldható, legyen teljes. Ez azért indokolt, mert a mentálhigiénés szolgálat prevencióban betöltött szerepe ennél a korosztálynál látszik a leginkább hatékonynak. Emellett az óvodák igazgatásilag nem önálló gazdasági intézmények (szemben az iskolákkal, amelyek alkalmazhatnak különböző szakembereket), s ezért különösen fontos az ilyen „önkormányzati bábáskodással” megvalósuló hálózat útján igényeiket kielégíteni.

Az alapelvek mellett figyelembe kellett venni az intézmények területi elhelyezkedését, az eltérő gyermek- és csoportlétszámokat, a pedagógusok létszámát.

Egyetértés mutatkozott abban, hogy a leendő iskola/óvodapszichológus ne pályakezdő, hanem megfelelő élettapasztalattal és gyakorlattal rendelkező szakember legyen. Az is megfogalmazódott, hogy ajánlatos, ha az iskolapszichológus pedagógiai gyakorlattal, az iskolai életben szerzett tapasztalattal rendelkezik.

Az egyik legvitatottabb kérdés volt: hová tartozzék az iskola/óvodapszichológus, ki gyakorolja a munkáltatói jogokat. Abban viszonylag korán konszenzus alakult ki, hogy a pszichológus ne tartozzon munkáltatói szempontból ahhoz az intézményhez, amelyben dolgozik. A szervezés előfeltétele volt az is, hogy a hálózat egy már működő intézmény keretén belül épüljön ki. A tervezet három alternatívát foglalt magában:

a) Az iskolapszichológusok munkáltatói szempontból tartozzanak a Pedagógiai Kabinethez, szakmai szempontból a Nevelési Tanácsadóhoz.

b) Munkáltatói szempontból tartozzon a hálózat az Angyalföldi Ifjúsági Irodához, szakmailag ugyancsak a Nevelési Tanácsadóhoz.

c) Szakmai és munkáltatói szempontból egyaránt a Nevelési Tanácsadó egy – részben függetlenített – munkatársához tartozzanak a pszichológusok.

A végső megállapodás szerint egy negyedik variáció jött létre. Az óvoda/iskolapszichológusi hálózat a XIII. kerületi Pedagógiai Kabinet szervezetébe integrálva jött létre. Ehhez persze elengedhetetlenül szükséges volt a kabinet vezetője, Dombrády Éva nyitott, innovatív, befogadó és humánus beállítódása.

A tartalmi és szervezeti problémák vitáját megelőzően, illetve azzal párhuzamosan tájékozódó-előkészítő munka folyt az óvodák és iskolák körében. Az intézmények vezetőivel Ruskó György több csoportos és egyéni megbeszélést szervezett, amelyek a különböző nézőpontok, elvárások közelítését célozták. A megbeszéléseken kiemelt hangsúllyal szerepeltek a pszichológusi tevékenység specifikumai, ezen belül az etikai kérdések (például a titoktartás).

1993 januárjában – előzetes bemutatkozás után – tizenegy pszichológus kezdte el a munkát. A kerület valamennyi (17) óvodája és hét általános iskolája igényelt és kapott pszichológust.³ Szempont volt az, hogy a pszichológus iránti igényt kifejezzék az intézmény részéről, mivel nem kívántuk ráerőltetni az óvodákra és iskolákra ezt a szolgáltatást. A szakmai tevékenység megkezdésével egyidejűleg zajlott a helyi munkafeltételek kialakítása, a szükséges eszközök beszerzése.

1993 őszére több iskola jelezte: szeretné, ha intézményében pszichológus dolgozna. Ezért 1994 januárjától, illetve szeptemberétől státusfejlesztési lehetőséget kaptunk a XIII. kerületi Önkormányzattól. Ez az 1996. július 1-jei állapotot tekintve azt jelenti, hogy a 15 álláshellyel rendelkező hálózat a kerület 16 óvodáját (egy időközben összevonásra került) és (a 17-ből) 12 általános iskoláját látja el 1995. január 1-jétől.⁴

Ismerkedés

Szükségesnek tartottuk, hogy legyen idő némi „terepismeret” megszerzésére. Ugyanígy fontosnak éreztük, hogy minket is megismerjenek a kollégák az iskolában, és a gyerekek legalább többé-kevésbé tisztában legyenek azzal, mivel foglalkozik a pszichológus.

Az ismerkedés egyik módja az osztályok, illetve a tanítási órák meglátogatása. Az iskolapszichológiai csoport egyik tagja (e tanulmány egyik szerzője) erről így számol be.

„Egy-egy osztályban rendszerint 2-3 órát töltöttem. A teremben mindig oldalt vagy elöl-oldalt ültem, hogy lássam a gyerekeket. A tanító, illetve a tanár bemutatott, majd mondtam néhány szót arról, mivel foglalkozom. Körülbelül így: ťAzért vagyok az iskolában, hogy jobban érezzétek magatokat. A gyerekekkel beszélgetni, játszani, rajzolni szoktam. Segítek, ha valakinek valami gondja, problémája van akár a tanulással vagy a többiekkel, esetleg otthon vagy az iskolában a felnőttekkel.Ť Majd elmondtam, hogy mikor és hol lehet megtalálni.

Kezdetben egy-egy óralátogatás után a pedagógus megkérdezte, mi a véleményem a látottakról, szeretné, ha őszintén elmondanám észrevételeimet. Úgy éreztem, mintha a hajdani szakfelügyelő szerepét szánná nekem. Ilyenkor azt mondtam: azért jöttem be az osztályba, hogy bemutatkozzam, hogy lássam a gyerekeket és ők is találkozzanak velem. Nem feladatom – se most, se máskor – az ő munkájának értékelése. Inkább néhány gyerekről kérdeztem, azokról, akik első látásra is feltűntek számomra (például külön padban hátul, a csoporttól távolabb egyedül ülő fiú vagy a figyelmét nehezen összpontosító, rendkívül mozgékony kislány).

Fontosnak éreztem, hogy semmiféle szorongás vagy félelem ne kapcsolódjék jelenlétemhez, hogy az iskola amúgy is teljesítmény- és értékelésközpontú világában ottlétem ilyen szempontból oldott, semleges legyen, miközben érzékeltettem, hogy az iskolához tartozom, és elsősorban a gyerekek érdekelnek. Ezt nem mindig sikerült elérnem. Még egy év után is előfordult, hogy amikor egy gyerek miatt bementem az órára, a tanítónő azt mondta: ťAzért jött a Vera néni, hogy megnézze, ki milyen jól viseli magát.Ť Vagy az egyik első osztályban: ťVera néni megfigyeli és felírja magának, ki mehet jövőre második osztályba.Ť (Természetesen ilyenkor még a jegyzetfüzetemet is becsuktam.)

Azt szerettem volna, hogy jelenlétem az órán, a szünetekben vagy a napköziben természetes, magától értetődő legyen. A tanév első hetében bementem az első osztályokba és részt vettem az első szülői értekezleten. Így az iskolapszichológust a szülők és a kicsik is az iskolával együtt ťkaptákŤ.”

A pedagógusok nagy várakozással fogadták a pszichológusokat. Egy részük rendelkezett némi előzetes tapasztalattal a pszichológusról valamely korábbi élménye, találkozása, esetleg saját gyereke kapcsán. Ezek a korábbi élmények, hallomások esetenként előítéletek alapját képezték, máskor éppen egy nyitottabb, bizalomteli kapcsolat kialakulásához járultak hozzá.

Az iskolák igényei különösen kezdetben, de a későbbi időszakban is leginkább az aktuális, sürgető gondok megoldására irányultak, mint például az agresszív típusú viselkedés, a tanulmányi elmaradás, a csavargás stb. A pszichológiai munka tartalmának, jellegének megismeréséhez több hónapra volt szükség. Lassan a pedagógus kollégákban reális kép alakult ki arról, hogy a gondok nem oldhatók meg azonnal, a változás elérése többnyire hosszabb időt kíván.

Az ismerkedési időszak megközelítőleg fél évet vett igénybe, amely idő alatt természetesen az időszerű feladatokat is elvégeztük.

Tennivalók, munkaformák

Az iskolapszichológusi hálózat négyéves működése során gazdag, színes tevékenységrepertoár alakult ki. Szem előtt tartottuk, hogy munkánk közvetlenül kapcsolódjék az intézmény szükségleteihez, elvárásaihoz. Úgy tűnik, sikerült összhangot teremteni az iskolák igényei és a pszichológusok számára is fontos törekvések között.

Az intézmények tapasztalhatták, hogy a pszichológus nem csak a „nehezen nevelhető” gyerekekkel foglalkozik. Kialakulóban van az egyensúly a személyiségfejlesztő feladatok, az oktatás-nevelést segítő tevékenységek és a kifejezetten korrektív tennivalók között.

A következőkben – a teljesség igénye nélkül – ízelítőt adunk az iskolákban zajló pszichológusi munkából. A leírtak természetesen nem vonatkoznak minden intézményre. A munka megtervezése a helyi körülményeket ismerő szakember belátása, szabad választása szerint történik. Miközben a csoport és vezetője bármikor segítséget nyújt, a pszichológus önállósága biztosítva van. Ennek megfelelően lehetnek és vannak eltérések a különböző intézmények között, amelyeket a helyi igények és a pszichológus saját tapasztalata, szakmai megfontolásai együttesen alakítanak.

A pszichológus hozzájárul a gyerekek egyéni és az osztály mint csoport megismeréséhez.

Az első osztályosok szüleinek az első szülői értekezleten kérdőívet adunk, amelyben a gyerekek szokásairól, kedvteléseiről és a családi nevelés gyakorlatáról érdeklődünk. (2. melléklet)⁵ Tapasztalataink szerint a szülők szívesen válaszolnak a kérdésekre, ez a tanító számára megkönnyíti tanítványai megismerését.

Az osztályfőnöki munkához vizsgálatsorozatot állítottunk össze (3. melléklet), amely a neveléslélektani diagnosztika eszközeivel pszichológiai jelenségek osztályszintű és egyéni megragadására alkalmas. A szakirodalom felhasználásával olyan témákat választottunk, amelyek kapcsolódnak az iskolai alaptevékenységekhez (például tanulási típusok, tantárgy iránti érdeklődés), s hozzájárulnak a gyerekek individuális jellemzőinek differenciáltabb megismeréséhez (például szorongás, önértékelés, a család nevelési attitűdje). Néhány iskolaszintű eljárás is szerepelt az összeállításban.

A felkínált módszerekből az osztályfőnökök tetszés szerint választhattak. Az eredmények egy-egy iskolában nevelési értekezlet, osztályfőnöki óra, illetve egyéni beszélgetés témái lettek. Az egyik iskolában a gyerekek szöveges formában kapták meg a saját jellemzőikről készült leírást.

Az osztályok megismerésére mentálhigiénés csoportunk több pszichológusa alkalmazza a hierarchikus szociometriát. Évente 20-30 osztály társas szempontú elemzésére kerül sor. A munka egészének (kérdőív-kidolgozás, felvétel, számítógépes feldolgozás, értékelés, visszajelentés és kiscsoportos beszélgetések) hátterét az MTA Pszichológiai Intézetével létrejött együttműködési megállapodás és főként az Iskolai Közösségpszichológiai Műhellyel megvalósuló folyamatos kooperáció biztosítja. A Közösségpszichológiai Műhely vezetője, Járó Katalin csoportunk érdeklődő tagjai számára hierarchikus szociometriai tanfolyamot tartott. A tanfolyamon elsajátítottak lehetővé tették, hogy ezt a diagnosztikai és közösségfejlesztő eljárást Magyarországon először kezdjük el az általános iskolában széles körben alkalmazni. A módszer az osztály hierarchikus szerep- és társas viszonyainak feltárásán túlmenően a csoportos és egyéni visszajelzésekkel, beszélgetésekkel az egyéni és a csoportfejlesztés hatékony eszközévé válik.⁶

Az eljárás felhasználásáról – a kerületi pedagógusok és pszichológusok aktív részvételével – 1994 májusában háromnapos szakmai tanácskozást rendeztünk „Mindenki fontos!” címmel. Ugyancsak a hierarchikus szociometria alkotó alkalmazása valósult meg – a fluktuáció témakörével bővítve – az 1996 májusában megrendezett „Befogadás–elválás–együttmaradás” című kétnapos kerületi tanácskozáson. A pedagógus kollégák mindkét rendezvényt igen hasznosnak és eredményesnek tartották.

A tanítók és tanárok kérésére a pszichológusok osztályfőnöki órák tartásában is részt vesznek. Az egyik 3. osztályban például a más etnikai-kulturális csoportok iránti tolerancia növelését célzó játékos foglalkozásra került sor. (Az osztályba egy kínai és négy cigány gyerek járt.) A pszichológus – a tanítóval együttműködve – különböző népek használati és játéktárgyait gyűjtötte össze. A gyerekek találták ki, vajon mi lehet az, és kik használják (például kínai evőpálca, üzbég „tübitejka”, „cigányos” kendő, japán kimonó, orosz „Matrjoska” stb.). UNICEF-naptárból kivágott gyerekképekről – amelyek különböző népek fehér és színes bőrű gyermekeit ábrázolják az országnak megfelelő környezetben – beszélgetés folyt. Az egyik képen például fehér és színes bőrű kisiskolások körjátékot játszanak. (Ez a képsorozat díszíti egyébként a pszichológus szobáját. Egy alkalommal az egyik hatodik osztályos lány megjegyezte: „Ezt azért tetszett feltenni, hogy minden gyerek egyforma?”) Az órán megkértük a gyerekeket, beszéljenek, énekeljenek vagy táncoljanak a magyartól eltérő módon, mutassák be társaiknak, náluk hogy szokás.

Az osztályfőnöki munkához adott segítséget az egyik iskola 3–8. osztályosai körében végzett vizsgálat a tanulási szokások megismerésére. Ebben a tanulás módszereiről, a fáradásról, a tantárgyak nehézségének megítéléséről, a jó és gyenge tanulói teljesítményre vonatkozó szülői reagálásokról tájékozódtunk. Az eredmények alapján figyeltünk fel például arra, hogy a gyerekek több mint felének – saját véleménye szerint – nem megy túl jól az olvasás, nem mindent ért abból, amit elolvas. Továbbgondolásra ösztönzött az az adat is, amely szerint az életkorral csökken azon gyerekek aránya, akik, ha nem értenek valamit, megkérdezik a tanártól. A várakozáshoz képest lényegesen többen számoltak be arról, hogy feleléskor izgulnak és élnek át különböző – a félelemmel társuló – élettani tüneteket (mint például pirulás, izzadás, kézremegés, fejfájás).

Az egyik tanévben az iskolapszichológus és az osztályfőnöki munkaközösség néhány tagja feldolgozta három, az előző tanévben legmagasabb hiányzási adatokkal rendelkező osztály dokumentációs anyagát. (Az iskolában az előző tanévben igen magas volt a hiányzások száma.)

A pszichológusok több iskolában személyiségfejlesztő játékokkal járultak hozzá az osztályfőnöki órák változatosságához. Az egyik intézményben az iskolai diákönkormányzat tagjai vettek részt kommunikációs és konfliktusmegoldási képességet fejlesztő foglalkozásokon. Összeállítottak egy játékgyűjteményt, amelyet az iskolapszichológiai csoport több tagja használ.⁷

Általános és folyamatos a pszichológusok munkájában az osztálylátogatás, a pedagógusokkal és a szülőkkel folyó konzultáció, részvétel a nevelőtestületi megbeszéléseken, együttműködés a logopédussal és a néhány intézményben működő szociális munkással.

A pedagógusok a gyerekekkel kapcsolatos egyéni gondok megoldásában igénylik leggyakrabban az iskolapszichológusok segítségét. A felmerülő probléma jellegének megfelelően egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásokat végzünk, s – ha indokolt – javaslatokat fogalmazunk meg a nevelő számára. Évente több száz gyerekkel, szülővel és pedagógussal kerülünk kapcsolatba az egyéni panaszok nyomán. Ez adott esetben több alkalomból álló egyéni pszichoterápiás jellegű foglalkozásokat, máskor csoportos foglalkozásokat foglal magában.

Egyre több szülő és pedagógus fordul különböző problémákkal az iskola pszichológusához. Ezek sorából néhány: mozgásos nyugtalanság, figyelmetlenség, verekedés, dac, félelmek, szorongás, kiközösített társas helyzet, tanulási elmaradás, érdektelenség, passzivitás, értelmi fogyatékosság gyanúja, éjszakai bevizelés, „furcsa” viselkedés, iskola- és osztályválasztással kapcsolatos kérdések, örökbefogadással, válással összefüggő viselkedési és családi problémák stb.

Amikor a nehézségek az iskolán belül nem oldhatók meg, a gyereket, illetve a családot szakintézményekbe irányítjuk. Munkacsoportunknak jó kapcsolata van a kerületi Nevelési Tanácsadóval, az Angyalföldi Ifjúsági Irodával, a HÍD Családsegítő Központtal, a Gyermek-ideggondozóval, a „Faludival” és a Szakértői Bizottsággal egyaránt. Az együttműködést a hálózat megalakulását követő időszakban a társintézmények munkatársaival történő személyes találkozások alapozták meg, amelyeket az évek során további megbeszélések követtek.

Az egyéni gondok esetében az iskolapszichológus többnyire a szülővel is találkozik. (Az egyéni foglalkozás természetesen mindig a szülő beleegyezésével, gyakran az ő kérésére történik.) A szülők és az iskolapszichológus kapcsolatának alakulását a szülői értekezleteken való részvétel, fogadóórák tartása és a családok számára nyújtott pszichológiai ismeretterjesztés segíti. A szülők körében tartott előzetes tájékozódó felmérést az egyik iskolában például „Szülők fóruma” követte, ahol a családokat leginkább érdeklő témát beszélték meg. (4. melléklet)

Egy másik iskolában a jelen tanulmány egyik szerzője kérdőívet állított össze a szülőknek, melyben az iskola technikai felszereltsége, a tanárok tanítási módszerei, nevelői hatékonysága, a diákok terhelése, a segítő szolgáltatások milyensége stb. szülői megítéléséről érdeklődtünk. Az összes szülőnek megküldött kérdőív elemzésének legnagyobb tanulsága az volt, hogy – az értékes és hasznos javaslatok, vélemények mellett – a szülők többsége rendkívül pozitívan értékeli és igényli az ilyenfajta „megszólításokat”.

A pedagógus kollégák pszichológiai tájékozottságának, felkészültségének növelése – érdeklődésüktől, igényeiktől függően – többféle módon valósul meg. Az egyik iskolában például pszichológiai faliújság olvasható a tanári szobában. Ezen nevelés-, személyiség-, fejlődés- és szociálpszichológiai, valamint a gyermekklinikai témák képes-rajzos-szöveges formában jelennek meg, kapcsolódva a pedagógiai munka, az iskolai élet különböző mozzanataihoz, jelenségeihez.⁸ A hirdetőtáblán a nevelők frissen megjelent pszichológiai könyvek ajánlásával is találkozhatnak.

Az eltelt közel négy év alatt a gyerekek, a szülők és a pedagógusok mind szélesebb köre ismeri meg, „mire használható az iskolapszichológus”. A bizalom jeleként könyvelhetjük el, amikor a pedagógus saját gyermekével kapcsolatos gondjaival fordul hozzánk.

A pszichológusok és a Pedagógiai Kabinet

A 16 pszichológus a Pedagógiai Kabinethez tartozik. Ez azonban nem egyszerűen szervezeti megoldás. Jelenlétünk lehetővé teszi, sőt talán természetes módon felkínálja a szaktanácsadókkal történő szakmai együttműködést. A kerület pedagógusai számára nemcsak egy-egy iskola pszichológusa, hanem a pszichológuscsoport együttesen sokféle „szolgáltatást” nyújthat, s ennek egyik leginkább hatékony formája a bekapcsolódás a szaktanácsadói munkába és a kerületi továbbképzésekbe. Ez valósul meg akkor például, amikor pszichológiai szempontú észrevételeket tesz a csoport vezetője iskolai pedagógiai programhoz, vagy amikor pszichológusok tartanak óvodás gyermekek szüleinek meghirdetett „Szülőklubot”, vagy amikor részt veszünk a szaktanácsadók által irányított „Pályakezdők klubjában”.

Ilyen közös „akciónk” volt 1995. augusztus végén az alsó tagozatos szaktanácsadó, a Nevelési Tanácsadó és az iskolapszichológus-csoport egy-egy munkatársa közreműködésével az első osztályban tanító pedagógusok részére „Első osztályosok leszünk” címmel szervezett egész napos tréning.

Az 1995/96-os tanévben a kerületi osztályfőnöki munkaközösséggel együtt a Kabinet pedagógiai tanácsadója és az egyik pszichológus a szociális készségek jellemzőit vizsgálta a kerület nyolc iskolájának 5. és 8. osztályosai körében.

A kerület nevelői, illetve az oktatási ágazatban dolgozók számára a Pedagógiai Kabinet számos új továbbképzést hirdet meg. Így az elmúlt időszakban konfliktuskezelő tanfolyamon, tranzakcióanalitikus tréningen, mentálhigiénés konzultáción, autogén tréningen vehettek részt a pedagógusok. Az 1996/97-es tanévre a pszichológusok által kidolgozott BÖBE-program (Bizalom, Öröm, Biztonság, Egészség) keretében a következő továbbképzési lehetőségek közül választhatnak a kerület óvónői, tanítói, tanárai: Neveléslélektani helyzetelemző módszerek; Gordon TET-programja, a tanári hatékonyság fejlesztése; Autogén tréning; Egyéni mentálhigiénés konzultáció; Konfliktusfeltáró és -kezelő csoport; Pszichodramatikus elemeket használó esetmegbeszélő csoport. Néhány tanfolyam, tréning megvalósításához támogatást kaptunk a Soros Alapítványtól.

1995-ben vettük fel a kapcsolatot a Mentálhigiénés Programiroda Budapesti Régiójának vezetésével.⁹

A team

Az iskolapszichológiai csoport rendszeres találkozásain megvitatjuk az egy-egy intézményben szerzett tapasztalatokat. Lehetőség nyílik a csoport tagjai számára, hogy élményeikről beszámoljanak, elmondják gondjaikat, nehézségeiket. Az itt zajló beszélgetések tartalma egymás tevékenységének megismerése, szakmai segítségnyújtás és támogatás.

A megbeszéléseket saját tájékozottságunk szélesítésére és a társintézményekkel való kapcsolattartásra is felhasználjuk. Az elmúlt években például a következő témák szerepeltek a team napirendjén: Esetismertetések; Az óvoda/iskolapszichológus mentálhigiénéje; Hogyan jelezzünk vissza?; Játékkatalógus; Individuálpszichológia; Zeneterápia; EMDR-technika; konzultáció a Szakértői Bizottsággal; találkozás a Pszichoteszt Bt.-vel.

A csoport tagjai egyéni és csoportos formában részt vesznek önképzésben és továbbképzésben (posztgraduális képzés, klinikai gyermekpszichológiai képzés, egyéni terápiákban való részvétel stb.). Intézményesen szerveztünk konfliktuskezelő tréninget, megismerkedtünk a Delacato-módszerrel, bekapcsolódtunk az ELTE Iskolapszichológiai Módszertani Bázisa által tartott továbbképzésbe.

Az 1996/97-es tanévtől az iskola(óvoda)pszichológusok számára rendszeres szakmai konzultációs lehetőséget biztosítunk.

Az eltelt időszakban számos nehézséggel is meg kellett birkóznunk. Bár az elsődleges prevenció terén sokszínű tevékenységet végzünk, a megelőző munka nemegyszer – az akut nevelési problémát jelentő gyerekkel való foglalkozás miatt – háttérbe szorul. Természetesen a sürgető, aktuális igényeknek igyekszünk mihamarabb megfelelni. Úgy gondoljuk azonban, hogy a magatartási és tanulási problémák csökkenése hosszabb távon elsősorban a prevenciótól várható.

Az egyéni gondok megoldásában a súlyos, alig befolyásolható családi körülmények gyakran behatárolják az iskolapszichológus segítő tevékenységének lehetőségeit. Ilyenkor – ha a gyermekvédelmi felelőssel való együttműködés mellett sem tudunk a helyzeten változtatni – a Nevelési Tanácsadó és a családsegítő közreműködését kérjük.

Jelenlétünkkel, részvételünkkel az iskola életében feltehetően tovább nő majd az igény, hogy a pszichológust az igazgatók az iskolaszintű döntések előkészítésében szakmai tanácsadóként is igénybe vegyék.¹⁰ Jelenleg ebben még csak a kezdeti lépéseknél tartunk.

A munkacsoport működése során néhányszor előfordult, hogy az intézmény vezetője és a pszichológus kolléga nem talált egymásra; elvárásaik, személyiségük, elképzeléseik nem találkoztak. Ilyenkor a közös megbeszélést követően – ha szükségesnek látszott – átszervezéssel oldottuk meg a helyzetet.

Ahhoz, hogy az iskolák törekvéseit a pszichológusok még jobban támogathassák, kívánatos, hogy a pszichológusok is tájékozottak legyenek a pedagógiai sajtó és az új pedagógiai dokumentumok terén. Az innovatív törekvések megismerése, az alternatív iskolák és módszerek figyelemmel kísérése hozzájárulhat az iskolapszichológiai munka eredményességéhez (például módszerek, iskolák ajánlása, a módszer és a gyerek sajátosságainak összehangolása stb.).

Csoportunk tevékenysége iránt több külső intézmény és sajtóorgánum érdeklődött (MTV Napközben, Angyalföldi Kábeltévé, Népszabadság, Magyar Hírlap, Esti Hírlap, Budapesti Nevelő). Több középiskolai és főiskolai hallgatót fogadtunk szakmai gyakorlaton. Jártak a kabinetben a Fővárosi Pedagógiai Intézetből, a kerületi pedagógiai szolgáltató központokból. Módunk volt bemutatni hálózatunkat az első hazai Iskolapszichológiai Kongresszuson és a Fővárosi Pedagógiai Intézet által szervezett tanácskozáson, továbbá 1995-ben az IKP Műhellyel közösen szerepeltünk a III. Országos Osztályfőnöki Konferencián és a XII. Pszichológiai Tudományos Nagygyűlésen.

A mentálhigiénés csoport tagjai aktívan részt vesznek a szakmai közéletben, többen publikációs tevékenységet fejtenek ki, egyetemi előadók, illetve gyakorlatvezetők.¹¹ A csoport vezetője tagja a Magyar Pszichológiai Társaság Neveléslélektani Szekciója vezetőségének, valamint a társaság Etikai Bizottságának, egyik kollégánk vezetőségi tag az Iskolapszichológusok Egyesületében.

Összegzésként a XIII. kerületi Önkormányzat által létrehozott iskolapszichológiai hálózat működését eredményesnek és sikeresnek tekintjük. Fennállásunk óta több ezer gyerekkel és több száz szülővel, pedagógussal kerültünk kapcsolatba. A pszichológusokat elfogadták az intézményekben, bizalommal fordulnak hozzájuk, és a pedagógusok mind több területen igénylik közreműködésüket a gyerekekkel, a szülőkkel és saját pedagógiai munkájukkal kapcsolatos feladatok megoldásában. Úgy érezzük, hogy a pszichológus egyre inkább az iskolai élet szerves részévé válik.

1. melléklet

Mikor fordulhatsz az iskolapszichológushoz?

A)

– Ha mint osztályfőnök, szeretnéd jobban megismerni az osztályodat vagy egy-egy gyereket. (Például: társas kapcsolatok, érdeklődés, az iskolához való viszony, szorongásszint, önértékelés, kreativitás.)

– Ha mint tanító vagy tanár nevelési stílusodat, kommunikációdat szeretnéd jobban megismerni. (Például: motiválási eljárások, kérdezési mód, értékelési szokások, metakommunikáció.)

– Amikor az osztályodba járó gyerekek szüleinek szeretnél segítséget nyújtani a családi nevelésben. (Például: szülői értekezleten, könyvajánlással.)

– Ha az osztályfőnöki órára vagy szakmai munkaközösségi ülésre pszichológiai téma kitűzését tervezed.

– Ha egyszerűen érdekel valamilyen pszichológiai probléma, szívesen hallanál, olvasnál róla.

– Ha felfigyelsz arra, hogy az osztályodban valami „nem stimmel”. (Például: a gyerekek nem értik a tananyagot, sokat veszekszenek egymással, viselkedésük megváltozik, nyugtalanok, feszültek.)

– Ha konfliktus alakul ki közted és a kollégád (vagy az igazgató) között, és szeretnéd feloldani; ha feszültség jön létre az osztályod és az egyik tanár között; ha valamelyik szülő (vagy szülőcsoport) és közted, illetve az osztályban tanító tanár között keletkezik nézeteltérés.

B)

– Ha valamelyik gyereknél olyan megnyilvánulást látsz, amely pszichés zavar előrejelzője lehet. Például:

– teljes érdeklődéshiány

– elkülönült a társaktól

– gyakran változik a hangulata

– fokozott kapcsolatigénye van

– túlzottan érzékeny

– tartósan rossz a hangulata

– gyakran beteg

– személyes tárgyait sűrűn elveszíti

– hiányzik nála a játéköröm

– a képzelet és a valóság között nehezen tesz különbséget

– nagyfokú önbizalomhiánnyal küzd

– jó értelmi képességek mellett gyenge teljesítményt nyújt stb.

C)

– Ha a gyereknél olyan megnyilvánulást tapasztalsz, amely alapján az érzelmi élet, a társas kapcsolatok zavara, személyiségproblémák feltételezhetők. Például:

– nyugtalan, túl mozgékony

– figyelmetlen, szétszórt

– túlzottan fáradékony

– szorong, visszahúzódik

– fél (sötéttől, iskolától stb.)

– támad, agresszív

– rongál

– bohóckodik

– megszegi a szabályokat

– igen gyengén tanul

– nem beszél társaival, a felnőttekkel

– ujját szopja, körmét rágja

– tikkel (akaratlan izommozgások)

– éjszaka felriad

– éjszaka bevizel

– iskolába induláskor fáj a feje, hány, „megy a hasa”

– hazudik

– tárgyakat elvesz

– csal, hamisít

– igazolatlanul hiányzik

– elkóborol hazulról

– alkoholt fogyaszt

– arra gondolsz, hogy kábítószert fogyaszt

– öngyilkossági gondolatai vannak

– furcsán viselkedik

D)

– Ha a gyerek életében olyan esemény történt, ami esetleg traumatikus hatású lehet. (Például: haláleset, válás, a szülő tartós távolléte, súlyos betegség, baleset látványa, erős megszégyenülés vagy más.)

E)

– Ha azokkal a gyerekekkel kapcsolatban tapasztalsz valami fontosat, akik kiemelt figyelmet igényelnek. (Például: mert osztályismétlő, új gyerek, halmozottan hátrányos helyzetű, kiemelkedően tehetséges, veszélyeztetett helyzetben van, dyslexiás, krónikus betegségben szenved vagy más.)

A felsoroltak mellett bármikor megkereshetsz, amikor úgy érzed, jó volna elmesélni valamit, amikor egy aktuális vagy korábbi élményedet szívesen megosztanád, vagy amikor egyszerűen kíváncsi vagy, mi a véleménye a dologról egy pszichológusnak.

Baráti üdvözlettel:

2. melléklet

Kedves Szülő!

Gyermeke fontos eseményhez érkezett, első osztályos lett. Szeretnénk, ha kislánya/kisfia jól érezné magát iskolánkban. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a tanítónő minél előbb és minél jobban megismerje őt.

Kérjük, válaszoljon a gyermekkel kapcsolatos következő kérdésekre az üresen hagyott helyen. Ezzel is segíteni szeretnénk, hogy gyermeke mihamarabb otthonosan érezze magát az első osztályban. Lehetőleg egy kérdést se hagyjon megválaszolatlanul.

Segítségét és együttműködését köszönjük.

Budapest, dátum.

Üdvözlettel:

1. A gyermek neve:

A kérdőívet kitöltő neve:

2. Szívesen járt-e gyermeke az óvodába, vagy nem annyira örömmel ment?

3. Várja-e gyermeke az iskolát, vagy inkább egy kicsit fél tőle?

4. Gyermeke könnyen vagy lassabban barátkozik idegen gyerekekkel és felnőttekkel?

5. Mivel foglalkozik a legszívesebben gyermeke szabad idejében?

6. Szokott-e gyermeke valamiben segíteni otthon? Miben?

7. Miben van megelégedve gyermekével? Milyen jó tulajdonságai vannak?

8. Miben szeretné, hogy gyermeke egy kicsit változzon majd az évek során?

9. Milyen formában fejezi ki elismerését, elégedettégét kislánya/kisfia megnyilvánulásaival kapcsolatban (ha valamit ügyesen, jól csinál)?

10. Mit szokott tenni, ha kisfia/kislánya valamit nem megfelelően csinál, ha „rossz fát tesz a tűzre”?

11. Mit vár Ön az iskolától?

12. Mit gondol, milyen tanuló lesz gyermeke az iskolában?

13. Miben szeretné, ha a tanítónő segítené gyermekét, családjukat?

14. Gyermekével kapcsolatban mire figyeljen a tanítónő?

15. Mit érez még fontosnak elmondani a gyermekéről?

3. melléklet

Kedves kolléga!

Osztályod és a gyerekek egyéni megismeréséhez adnak segítséget a mellékelt kis vizsgálatok. Ha találsz közöttük olyat, ami érdekel és szívesen megcsinálnád az osztályban, kérlek, hogy a következőket vedd figyelembe.

– Általában osztályfőnöki órán lehet a gyerekeknek a minta alapján sokszorosított kérdőívet odaadni, hogy kitöltsék.

– Fontos, hogy kellemes légkörű legyen az óra, a gyerekek szívesen válaszoljanak. Ha valamelyik gyerek esetleg nem szeretne részt venni benne, nem baj, ne erőltesd.

– Kérd meg a gyerekeket, hogy a nevet, az osztályt és a dátumot (év, hó, nap) töltsék ki a fejlécen.

– Az instrukciót, a kitöltés módját te is magyarázd el, mert lehet, hogy a leírás alapján nem mindegyik gyereknek világos. Fontos, hogy jól értsék, milyen módon válaszoljanak a kérdésekre.

– Bár odaírtam, mely osztályokban ajánlott a téma, lehet hogy te másképp ítéled az osztály ismeretében. Így a választásnál az osztály jellemzői, az esetleg aktuális probléma dönthet.

– A gyerekek meg szokták kérdezni, ki látja majd válaszaikat. Mondd meg, hogy azokat csak te és az iskolapszichológus olvassa. Ha érdekli őket, mi derült ki az osztályról általában, szívesen elmondjuk, megbeszéljük az összesítés után.

– Ha kiválasztottad bármelyiket és úgy gondolod, jobb volna, ha a jelenlétedben az iskolapszichológus vezetné be a lapok kitöltését, szólj, szívesen bemegyek és megcsinálom.

– Az összesítésben, értékelésben segítek.

Budapest, dátum.

Üdvözlettel

Ötletek, javaslatok az osztályfőnökök és az osztályfőnöki munkaközösség számára (helyzetelemzés)¹²

Az iskola, ahogyan a gyerekek látják

1. Mi jó, mit szeretsz az iskolában? Mi változzon meg?

Javasolt évfolyam: 3–8. osztály

Módszer: Osztály- vagy iskolaszintű „közvéleménykutatás”

2. Az iskolai motiváció – Az iskola

Javasolt évfolyam: 5–8. osztály

Módszer: Attitűdvizsgálat; az érzelmi kapcsolatok, az érdeklődés, a tudásvágy, a felelősségérzés és a normakövetés jellemzői

Forrás: Kozéki Béla: Személyiségfejlesztés az iskolában. 1984–1985, Békés Megyei Pedagógiai Intézet.

A nevelőket foglalkoztató iskolai problémák

3. Hiányzás, mulasztás

Javasolt időtartam: Az előző tanév (3 év) adatai

Módszer: Az igazolt és igazolatlan hiányzások egy év távlatában történő több szempontú elemzése

Forrás: Ajánlás a deviancia okainak és pedagógiai kezelésének iskolai vizsgálatához középfokú oktatási intézmények számára. 1988, FPI, 22 o.

4. Iskolai normasértés

Javasolt időtartam: Az előző tanév (3 év) adatai

Módszer: A fegyelmi ügyek és az ellenőrző könyvbe történő beírások többszempontú elemzése

Forrás: A 3. pontban megjelölt kiadványban.

Az osztály mint csoport

5. Az osztályon belüli érzelmi és tekintélyviszonyok – A mi osztályunk

Javasolt évfolyam: 2–8. osztály

Módszer: Többszempontú szociometria

Forrás: Járó Katalin: Az MTA Pszichológiai Intézet Iskolai Közösségpszichológiai Műhely összeállítása a felhasználható kérdőívekből. Bp., 1994.

6. Az osztály értékrendje – Fontos tulajdonságok

Javasolt évfolyam: 4–8. osztály

Módszer: Tulajdonságok rangsorolása fontosság szerint

Forrás: Mérei F., 1974. alapján közli Kósáné Ormai Vera–Porkolábné Balogh Katalin–Ritoók Pálné: Neveléslélektani vizsgálatok. Bp., 1987, Tankönyvkiadó, 275–276. p.¹³

A gyerek, ahogyan a szüleit látja

7. A szülői-nevelői attitűd – A szülők

Javasolt évfolyam: 5–8. osztály

Módszer: Családi konfliktushelyzetek megítélése

Forrás: Ranschburg Jenő–Bolla István Károly–Sipos Mihály: A szülői nevelői stílus percepciójának vizsgálata 10–14 éves korú gyerekeknél. Pszichológia, 1984. 4. sz. 525–546. p.

8. A szülő viselkedésének észlelése – A szüleim és én

Javasolt évfolyam: 5–8. osztály

Módszer: Kérdőív

Forrás: Schaefer, 1969 alapján közli Kósáné Ormai Vera–Járó Katalin–Kalmár Magda: Fejlődéslélektani vizsgálatok. Bp., 1975, Tankönyvkiadó, 207–209. p.

A gyerek, ahogyan önmagát látja

9. Milyen vagyok? – Milyen vagyok?

Javasolt évfolyam: 3–8. osztály

Módszer: Kérdőív

Forrás: Kósáné Ormai Vera: Beilleszkedési nehézségek és az iskola. Bp., 1989, Tankönyvkiadó, 224–225. p.

10. Önjellemzés – Mi jellemző rám?

Javasolt évfolyam: 6–8. osztály

Módszer: Tulajdonságok kiemelése

Forrás: Kósáné Ormai Vera–Járó Katalin–Kalmár Magda: Fejlődéslélektani vizsgálatok. Bp., 1975, Tankönyvkiadó, 269–271. p.

Tanulás, értékelés, értékek

11. Nehézségek a tanulásban, siker és kudarc – A tanulás

Javasolt évfolyam: 5–8. osztály

Módszer: Attitűdskála

Forrás: Szitó Imre: A tanulási stratégiák fejlesztése. Iskolapszichológia 2., 1987. 37–38. p.

12. Tanulási stílus – Milyen módszerrel tanulok?

Javasolt évfolyam: 5–8. osztály

Módszer: Kérdőív

Forrás: A 11. pontban megjelölt kiadványban, 39–41. p.

13. Értékelési (jutalmazási és büntetési) formák kedveltsége a tanulóknál – Jutalmak és büntetések

Javasolt évfolyam: 4–8. osztály

Módszer: Kérdőív – jutalmak, büntetések osztályozása

Forrás: Boda–Erdélyi, 1959. alapján közli Kósáné Ormai Vera–Járó Katalin–Kalmár Magda: Fejlődéslélektani vizsgálatok. Bp., 1975, Tankönyvkiadó, 212–214. p.

14. A tantárgy iránti attitűd – A tantárgyak

Javasolt évfolyam: 5–8. osztály

Módszer: Attitűdskála

Forrás: Kiss Á., 1973 alapján közli Kósáné Ormai Vera–Porkolábné Balogh Katalin–Ritoók Pálné: Neveléslélektani vizsgálatok. Bp., 1987, Tankönyvkiadó, 345–346. p.

15. Az általános emberi értékek – Értékeim

Javasolt évfolyam: 7–8. osztály

Módszer: Közmondások, szólások választása

Forrás: Gáspárné Zauner Éva, 1968 alapján közli Kósáné Ormai Vera–Járó Katalin–Kalmár Magda: Fejlődéslélektani vizsgálatok. Bp., 1975, Tankönyvkiadó, 306–307. p.

4. melléklet

Kedves Szülő!

Iskolánk decemberben a szülők számára „Fórumot” rendez. Ezen az iskola pszichológusa bevezető-vitaindító előadást tart a szülőket legjobban érdeklő témáról, majd kérdésekre válaszol.

Tájékozódni szeretnénk, mi érdekli Önt leginkább. Ezért kérjük, hogy a felsorolt témák közül azokat húzza alá, amelyekről legszívesebben hallana a szülői értekezleten.

A) Megengedjem – megtiltsam? (Gyermeki önállóság – szülői irányítás)

B) Sok dolga van a gyereknek. (Életmód, napirend, fáradás)

C) Miért dicsérjem, miért szidjam? (Jutalmazás és büntetés a családban)

D) Szereti ez a gyerek a szüleit? (A szülő-gyerek kapcsolat)

E) Úgy érzem, elegem van. (Nevelési konfliktusok a családban)

F) Kik a barátai? (A társas kapcsolatok alakulása)

G) Szívesen hallanék a felsoroltakon kívül a következő témáról: